Húsvéthétfőn már teljes iramban működtek egész Budapesten Cserny József különítményei, hogy letartóztassák a túszok listáján szereplő személyeket. Aki idejében hírét vehette a veszélynek, elmenekült az őrizetbe vétel elől.

Egy ilyen menekülési eset Károlyi Mihály visszaemlékezéseiben is fellelhető:

„Családommal visszavonultam a Buda felett emelkedő Svábhegyre, onnan kisértük figyelemmel az ország sorsát. Csendes magányban éltünk gyermekeinkkel, Cora kutyánkkal és egy tehénnel, amely a család tejszükségletéről gondoskodott és naphosszat békésen legelt a szalonunk előtt elterülő gyepen.

(...) A kormány védelmül három őrt rendelt ki a villa őrzésére. Elég nyilvánvaló volt: ez a védelem egyúttal arra szolgál, hogy engem és látogatóimat megfigyeljenek...

Egy éjszaka, amikor az őrök már szundítottak, meglepő látogatót kaptunk: Apponyi Albert fia, Apponyi György lopózott a villába, és suttogva közölte, apja odakint bebocsátásra vár.

Ezt a házat tartotta a maga számára a legbiztosabb búvóhelynek, mert úgy gondolta, nálam, -aki éveken át politikai ellenfele voltam, senki sem fogja keresni.

Nem lett volna bölcs ebben a vörösök által ellenőrzött kis villában hosszadalmasan rejtegetni Apponyit, hiszen mindenki ismerte rendkívül magas, szikár alakját, sasorrát és hosszú, festői szakállát. Még a személyzet elől is rejtegetni kellett. Bezártuk tehát a feleségével szomszédos szobába.

Néhány nap múlva aztán eljött érte a fia, és szárnysegédem segítségével, egyik bundámba burkolva, késő éjszaka átvitték nővérem, Pappenheim Siegfriedné Budapest környéki birtokára."