Meg bizonyos ezzel foglalkozó történeti feldolgozásokból is 5000 körüli, feletti szám rémlik. De mérget nem vennék rá, nem számoltam magam meg.

2. Ennek nincs is jelentősége. A minőségi különbségnek azonban van. Az un. vörös terror legalább 50%-ban tényleges ellenforradalmi felkelések leveréséből állt. A fehér terror bosszú volt, nem tudok olyan esetet, hogy valós felkelés lett volna augusztus 1 után és ezt verték volna így le.

Ettől függetlenül ugye a Dunántúlon katonai kormányzás volt statáriummal. Főle a bányavidékeken volt szükség elnyomásra. De a tipikus fehérterror nem ebből állt.

3. Forrásaim nem az un. kommunista irodalom - erre még sajnos nem volt idő, pedig született néhány jó feldolgozás az 50-es évek első felében és később is, amit én csak sporadikusan ismerek, pl. a dunántúli katonai berendezkedésről olvastam egy könyvet, egy másikat meg az ÉME-ről - de a fő forrásom Prónay, Horthy, Zadravetz. Érdekesnek tartom, hogy ezek az emberek nem köntörfalaznak, szemben itteni olvtársainkkal. Akiknek fő jellemzője, hogy ezeket az alapvető forrásokat sem ismerik, így képzelődnek össze vissza.

4. Bennem ez a vita azt erősíti meg, amit amúgy is tudtam, hogy hiba hagyni, hogy csak a Szkítia által forgalmazott 2-3 könyv szóljon a Tanácsköztársaságról (Bujdosó könyv, Vörös könyv, Mártírjaink, Váry könyve), feltétlenül hozzáférhetővé kéne tenni és népszerűsíteni a másféle munkákat, meg újakat is írni. Továbbá dokumentumokat közreadni. Legalább úgy, ahogy a nagy Trianon könyvben. Meg értékén és kellő súllyal megemlékezni arról, miként gondolkodott minderről pl. Sinkó, Illyés, Móricz, meg még sokan.