Kommunisták, kommunista elveken alapuló közösségek voltak Marx előtt. Marxszal egyidőben és vannak azóta is. A tulajdonformákról azóta is folyik a vita rendesen, meg alakulnak is szépen.Állami beavatkozás, allamosítás is volt, van, lesz. A társadalmasítás is napirenden van, ha ma épp partnerségnek és participációnak hívják is.
Marxnak elég meghatározó a hozzájárulása ezeknek a folyamatoknak a megértéséhez és értelmezéséhez, meg még sok jelentős mozgás megértéséhez, a technológia, társadalom, közszellem kapcsolatának megértésétől, a kapitalizmus állandó forradalmasodásának megértéséhez, a globalizáció megértéséhez, az osztályellentétek, az egyenlőtlen területi fejlődés megértéséhez. Utóbbiakat ma gazdasági, társadalmi, területi kohézió címszó alatt vizsgáljuk és próbáljuk kezelni.
Hitlernek semmi hasonló teljesítménye nem volt. Működésének értelmezésére, besorolására még szerintem sokszor vissza fogunk térni, nekem van egy olyan érzésem, hogy a mai bevett véleményen lehet még mit javítani, pontosítani. A lehetséges megközelítések között bizonyára ott lesz az is, ami a nácizmus képét az uralkodó ideológia kontextusába ágyazva fogja elemezni, és olyan is, mint Lukácsé, aki egy hosszú történelmi folyamat stációjaként értelmezi, vagy Dimitrové, aki mennyiségi különbségként értelmez a náciuzmus és a weimari rendszer közti különbséget. (Legagresszívabb... stb.)
Az az értelmezés, ami unikumnak láttatja, nem az egytlen lehetséges értelmezés. Amikor ilyen kérdésekkel fogunk foglalkozni Marx szemléleti hagyatékára is nagy szükségünk lesz. Csakúgy mint a sztalinizmus letünt világa értelmezéséhez.
