1919. június 24. kedd

Szamuelyné Szilágyi Jolán e napra vonatkozó visszaemlékezése:

"délután meglátogattak barátaim, doktor Havas és felesége, Alice. Havas doktor a rokkantügyek területén Tibor helyettese volt. Beszélgettünk. Az utcára néző ablak nyitva, kellemes nyári meleg volt.
Egyszerre dörrenések. A ház megremegett, mintha összerezzent volna. Havas felugrott.

„Ez ágyúlövés! A Duna felől!” -kiáltotta.

Ruhát kaptam magamra és gyorsan leszaladtunk a földszinti tágas hallba, ahol leültünk a karosszékekbe. A hall tele volt a szovjetházban lakó feleségekkel, gyermekekkel. Izgatott hangulat volt.
A jelenlevő szociáldemokrata népbiztosok feleségei ijedeztek. ...
Erre Jancsóné, a Vörös Újság szerkesztőjének felesége népiesen megnyugtatta őket: „Ne legyenek már úgy beszarva!”

Havasék a pánikot, fejetlenséget látva, erőnek erejével magukkal cipeltek lakásukra, a Zichy Jenő utcába. Este volt, sötétedett.

Egy férfi fehér zsebkendőt lobogtatva ellenforradalmi jelszavakat kiabált. A mieink lelőtték. Láttam elvágódni a kövön."

***

Az a férfi, akit Szamuelyné Szilágyi Jolán látott elvágódnia kövön, dr. Berend Miklós egyetemi magántanár, szakmai körökben Európa-szerte ismert és nagyra becsült gyermekgyógyász volt.

Ugyanabban a Mária Valéria utcában lakott, amelyre a Hungária Szálló, vagyis a szovjetház főbejárata nyílott.

Beteghez sietett, amikor meglátta a Dunán a nemzetiszínű zászlókat lobogtató hadihajókat. Heves izgalom lett úrrá rajta, visszarohant lakására. Íróasztalából sietve magához vette kis forgópisztolyát, kiderítetlen okkal meglehetősen sok pénzt: tizennégyezer kék és húsz-harmincezer fehér koronát gyűrt irattárcájába, miközben az ablakon át a Dunára mutatott és ezt ismételgette feleségének ajzott lelkesedéssel:

"Nézd, feltámadt Magyarország!"

Száguldott vissza az utcára. Ekkor már fölfelé haladtak a Dunán a hadihajók. Zsebkendőjével hevesen integetett feléjük és hangosan kiabálta:

"Éljen Magyarország! Le a szovjettel! Le Kun Bélával!"

Közben eldördült a három ágyúlövés a Dunán. A szovjetház terrorista őrsége a hadihajók támadásával volt elfoglalva és csak az ágyúlövések után fordultak Berend Miklós ellen.

Ráparancsoltak: "Állj!"

Látva a professzor, hogy puskacsövek merednek feléje, megfordult és futott a Petőfi tér felé. Amikor hátrapillantott üldözőire, nekiütközött egy gázlámpa oszlopának. Elesett, de talpra szökkent és menekült volna tovább. Egyszerre négy irányból lőttek rá. Elvágódott. Próbált fölegyenesedni, de sebesülése miatt csak az ülőhelyzetig futotta erejéből.

Ekkor robogott elő a Türr István utca felől egy nyitott autó. Cserny József vezette. Mellette kísérője, Schőn Béla. Cserny bíztatására Schőn Béla leugrott a gépkocsiról csőre töltött fegyverével.

Dr. Berend Miklóshoz lendült és három lövéssel megölte a sebesültet, akiből patakzott a vér, amikor elterült a járda aszfaltján. Schön Béla a vértócsából emelte ki a kis forgópisztolyt, amelyet a professzor elejtett.

Az áldozatot otthagyták vérébe fagyottan a gázlámpa tövében. Feléje se néztek, amíg be nem sötétedett.
Sötétedés után mentek a terroristák a gázlámpa fényében feketéllő tetemhez. Weisz József, Lőbl Mór, Rosen Antal és Trailla György megmotozták a hullát.

Eltulajdonították aranyóráját, aranyláncát, ezüstfejű sétapálcáját, irattárcáját a benne lévő sok ezer kék és fehér bankjeggyel. Lőbl Mór a gyermekgyógyász professzor cipőit is lehúzta. Ezután megragadta a tetem egy-egy végtagját a négy terrorista. Áldozatukat a Dunához vonszolták, ahol lóbálással dobták el maguktól, hogy a parttól minél távolabb essen vízbe.