1919. június 26. csütörtök

Akasztó községet továbbra is rettegésben tartotta a Petzkay-féle terrorzászlóaljhoz tartozó század, amelynek Fuchs Gyula volt a parancsnoka, egyúttal a vésztörvényszék elnöke.

Ugyanaz az összetételű rögtönítélő bíróság - Braun Andor vádbiztos, Zombori Endre, Hubert István, Niemetz Gyula terrorista szavazóbírák -, akik 24-én halálra ítélték és agyonlövették Melvik Antal földművest, ezen a napon hat akasztói parasztember fejére mondtak halált. A kivégzési ceremónia előkészületei után azonban kegyelmet hirdettek.

Hetediknek Dobos László miklóspusztai gazdatisztet vádolták ellenforradalmisággal. Semmilyen konkrét cselekményt nem tudtak felhozni ellene, csupán feltételezték a fehérekkel való együttműködés alapos gyanúját.

Amikor Dobos László utalni merészelt az eljárás képtelenségére, Zombori Endre neki ugrott és megpofozta. Ezután kötél általi halálra ítélték.

Azzal az indoklással, hogy tiszteletlenül viselkedett bírái előtt, önkezűleg kellett nyakára tennie a hurkot. Hóhérai voltak Gál József, Geszler Mihály és egy Barna nevezetű terrorista.

***

Érsekcsanád községet már előző nap megszállta a Petzkay-terrorzászlóalj egy százada, mert arról értesültek, hogy Érsekcsanádon is ellenforradalmi zendülésre készülnek.

A század parancsnoka a huszonöt éves Nagy Kálmán volt. Lovaglópálcával a kezében kutatott ellenforradalmárok után, de a zendülésre való készülődés legkisebb nyomával sem találkoztak. Nagy Kálmánnak mégis szüksége volt bűnösökre, mert elhatározta, mindenképpen ítélkezni fog.

Tények hiányában a politikai érzelmeket nyilvánította főbenjáró bűncselekménynek.

Ennek alapján ítélte kötél általi halálra Dancsa Áron földművest és Szuprics György huszonegy éves földbirtokost. A végrehajtást Valkó József és Végh Miklós huszonkét, éves terroristára bízta, de maga is jelen volt az akasztásnál, amelyre egy eperfát jelölt ki Érsekcsanád közepén.

Mindkét áldozat bátran viselkedett. Dancsa Áron alatt leszakadt a kötél. Hivatkozva az ilyen esetben érvényes ősi jogra, kitépte magát hóhérai kezéből. Újra megragadták, s védtelen helyzetében addig verte arcát Nagy Kálmán a lovaglópálcával, amíg el nem borította a vér. Miután kínzója kellően kidühöngte magát, felakasztották.

A fiatal Szuprics György látva Dancsa Áron férfias viselkedését, ártatlansága tudatában nemes önérzettel fogadta a halált.