1919. június 26. csütörtök

Romanelli alezredes levele Kun Bélához:

"Abból a beszélgetésből, amelyet kapitányom szerdán (június 25-én) este önnel folytatott, azt a benyomást vitte magával, hogy Önnek az a szándéka, hogy a most összeomlott lázadó mozgalmat a legnagyobb erőszakkal nyomja el.

Mint az olasz katonai misszió feje, kormányomnak és a szövetkezett és társult hatalmaknak egyedüli itteni képviselője, tudomására hozom, hogy az ily erőszakos rendszabályokat nem nézhetem közömbösen.

Ennélfogva az ön kormányához fordulok, hogy követeljem, hogy az utolsó események folytán kezébe esett túszok és politikai foglyok életét minden kivétel nélkül respektálják, még azokét is, akik fegyverrel kezükben estek foglyul. Ezek oly emberek, akik oly eszmékért és elvekért harcoltak, amelyek eltérők azoktól, amelyek az Önök kormányát uralják és épp azért teljesen igazságos, hogy ezek ugyanazon elbánás alá essenek, amelyeket a genfi konvenció a hadifoglyok részére állapít meg.

Erre nézve emlékeztetem önt és kormányának minden. tagját, hogy önök együttesen és egyenként felelősségre lesznek vonva, ha a fönt említett erőszakos rendszabályokat valóban végrehajtják."

***

Kohn Béla válaszlevele Romanelli alezredeshez:

„G. Romanelli alezredes úrnak Budapest.

Június 26-án kelt levelére a következőket válaszolom: a magyarországi tanácsköztársaság kormánya visszautasít minden olyan fenyegetést, amely a kormány tagjait az ország belső ügyeiből kifolyólag felelősségre akarja vonni.

Megbotránkozással utasítom vissza ezredes úrnak fenyegetőzését. Emlékeztetem ezredes urat arra, hogy Münchenben, Ukrajnában, Franciaországban és különböző országokban az egyesült és társult kormányok képviseletében senki sem emelte fel a valóban vérlázító embertelen. tettek ellen tiltakozó szavát.

Nem jutott eszébe ezredes úrnak még megbotránkozni ,sem afelett, hogy felbérelt egyének Budapest gyárnegyedére, kórházi épületekre és házakra, ahol asszonyok és gyermekek tartózkodtak, srapneli, gránát és gépfegyver tüzét zúdították és hatalomra jutásuk után első ténykedésüknek egy nagyszabású. zsidómészárlást jelöltek meg.
Csak természetesnek tartom, hogy amidőn a dolgozók elnyomatásának visszaállítása érdekében történt eme barbár merénylet, asszonyok és gyermekek legyilkolásának kísérlete, sőt legyilkolása, ezredes úr szívében nem keltett felháborodást, csak szimpátiát kelthetett abban a szívben, azokkal szemben, akik az ön véleménye szerint eszmékért és elvekért, a valóságban pedig aljas bérért és zsoldért harcoltak a dolgozók elnyomásának és saját here életük visszaállítása érdekében.

A magyar dolgozók tanácsköztársasága akkor is, midőn. hatalmát teljes szigorral érvényesíti, mindenkor emberségesebb lesz, mint azok a kormányok, amelyek a háborús borzalmak özönét zúdították az emberiségre; blokáddal kiéheztették a kisgyermekeket, és az elnyomás és a kizsákmányolás ellen, tüntető tömegek ellen lövetnek.

Végül nem hiszem, hogy a kormányintenció az, hogy a genfi konvenció határozmányait az ellenforradalom banditáira kívánja alkalmazni és szabad kezet biztosítani asszonyok és gyermekek gyilkosainak és pogromrendezőknek.

Az a barátságos viszony, melyet a magyar tanácsköztársaság irányában Olaszország tanúsított, nem engedi feltételezni azt, hogy Olaszország az ellenforradalom érdekében asszonyokat és gyermekeket legyilkolni és zsidókat kiirtani akaró bandákat hadviselő félként ismerje el.

A magyar tanácsköztársaság kormánya követve annak bírói intézményeit, saját törvényeik szerint jár el és tiltakoznak mindennemű beavatkozás ellen, mely belső életének törvényeit illetéktelenül meg akarja szabni.

Budapest, 1919. június 26.

Kun Béla külügyi népbiztos"