1919. július 9. szerda

Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök följegyzése:

„Most a barátokat akarják kilakoltatni e nyomorfickók.
[Az 1198-ban alapított zirci apátság cisztercita szerzeteseiről van szó. -A szerk.]

Óvást emeltem ez ellen!
M. kanonok elmondta, hogy több úrnak szólt, akik a zircieknél tanultak, hogy menjenek el legalább megköszönni a zirciek százéves munkáját.

Nem, mert félnek ezek a proletár közönség minden szusszanásától.
No, de Treszka néni, a kofa, az kiállt a barátok mellett, s nem enged.

S a támadást mind, egy ilyen dervis, amilyen ez a szamár Velinszky, a volt katolikus tanító, aztán városi tanító csinálja. Most jött valaki, s mondja, hogy a Katona- és Munkástanács, - ez a megközelíthetetlen és láthatatlan társaság az én óvásomat nem fogadta el, mert hogy az ügy kizárólag Velinszky őfölöslegességéhez tartozik, tehát autokrata, megfellebezhetetlen elintézésére van bízva.”

***

Bodrogi Zsigmond mozgalmi tollnok megállás nélkül írta a vörös diktatúrát dicsőítő rigmusait, amelyekért bőségesen honorálta az Írói Direktórium. Ezen a napon kerek tízezer koronát fizetett ki neki a direktórium pénztára három utalványra. Nyolc darab lelkesítő dalért 500 koronát kapott, további húsz proletárdalát 4000 koronával honorálták, s 5500 korona előleggel ösztönözték az újabb „Proletárdalok” megírására.

***

Szamuely Tibort imigyen lelkendezve nyilatkoztatja a budapesti Népszava:

„Bécsből táviratozták: a Neues Wiener Tagblatt jelenti:
Az Express Korrespondenz Budapestre kiküldött tudósítója beszélgetést folytatott Szamuely Tibor elvtárssal, aki többek között a következőket mondotta:

„A valóságban én éppolyan kevéssé vagyok vérszomjas, mint a többiek.

Az ellenforradalmárok közül, akiket a Kalocsán és Dunapatajon lefolyt harcokban elfogtunk, csak a főcinkosokat ítéltettem halálra.

Határozottan a diktatúra szigorúbb alakjának vagyok a barátja, mert az kevesebb véráldozatot kíván, tehát a burzsoázia érdekében is van, mert az ellenkezője azt a hiedelmet keltheti bennük, hogy csupán múló jelenséggel állnak szemben, és ez megnehezíti nekik azt, hogy az új rendbe beilleszkedjenek.

Azokat, akik engem csak az újságokból ismernek, az, amit itt én önnek elmondottam, valószínűleg nem fogja kielégíteni.

Sajnos, nem mutathatom meg önnek az ellenforradalmárok skalpjait, sőt az összehajtható akasztófát sem, amely nélkül, amint tudni vélik, én sohasem indulok útnak.”