"A zsidóság fekélye csontvázzá
rágta a keresztény magyar népet" - írta 1893-ban. A
zsidóság "sakterkezek alatt vérbe akarta folytani a
magyarságot" - ezt már 1923-ban, Tiszaeszlár után 40
évvel írta.17 Ezért jogos nemzeti önvédelemnek tartotta
a "pozitív", azaz a keresztényeket el?nybe
helyező antiszemitizmust, és a liberalizmus
mételyével a "hungarizmust" állította szembe. 1920-ban
megjelentetett, zsidókérdést tárgyaló műve adta a
szellemi alapot a képviselőháznak a numerus
clausus törvény elfogadásához, amit Prohászka
publicisztikájában már 1918-tól követelt. A könyv a
zsidóságot az ország és középosztályának kulturális
eljudaizálódásáért tette felelőssé. Halála után
Prohászka megfellebbezhetetlen szellemi tekintéllyé
vált. Gondolatai közül kiemelték antiszemitizmust
legitimáló érveit, melyek így önálló életre keltek, és
az antiszemiták fő hivatkozási alapjává váltak:
Bosnyák Zoltán például a zsidótörvényekben Prohászka
szellemiségének beteljesülését látta, és a
szélsőjobboldali sajtó (Harc, Függetlenség, Új
Magyarság, Magyarság) 1938-1944 között hemzsegett a
régebbi Prohászka-írásoktól.Azt a tényt, hogy
Prohászkától a népirtó antiszemitizmus távol állt,
követői nem vették figyelembe."