Ha már Tömpe Istvánt idézed a Magyar Narancsból, hiteles forrásként, akkor nézzük ezt a cikkecskét részletesen.""Németh Miklós privatizációs kormánybiztossá tett engem és Martonyi Jánost. Én az intézményrendszert szerveztem, Martonyi feladata pedig a külföldi tőke idecsábítása volt. Persze szorosan együttműködtünk.""
Azaz, a spontán privatizáció nem volt feladata egyiküknek sem, sőt, Tömpe más mást ért alatta, mint mi:
""A spontán privatizáció ötlete szerint az állami vállalatok vállalati tanácsai fokozatosan átveszik a hatalmat a cégeknél, szabadon létrehoznak részvénytársaságokat, ahová kiviszik az üzletet, az adósságot meg bennhagyják. Ez, mint ismeretes, meg is indult. Ettől a megoldástól a kormány és az ellenzék is nagyon félt...""
Ezért ezt igyekeztek is megakadályozni. Hogyisne, még hülye pártonkívüliek nyúlják le a vagyont!!
Ezért:
""MN: Végeredményben tehát nagy pénzekhez mégis az juthatott csak, aki jó helyen volt jó időben, politikai kapcsolatokkal.
TI: Igen, de ez nem feltétlenül jelentett rossz hírt, hisz a régi rendszer emberei jobban ismerték ezeket a vállalatokat, mint bárki más. Régi, örök érvényű bölcsesség, hogy a demokrácia végső menedéke a tolvajok közötti verseny.""
Na most, ha azt állítod, hogy ehhez Martonyinak, mint kormánybiztosnak semmi köze se volt, akkor.....
Uff, én hörögtem.
(A gorombaság a gyengék fegyvere)