Gondola főoldal | beállítások | regisztráció | keresés | GYIK | fórum főoldal | moderáció
  előző téma   következő téma
»  gondola Fórum   » Közélet   » Legyen valami szép is, aug.20.-án

Ha vissza akarsz térni az előző témához, használd a böngésződ vissza (back) gombját!
   
Fórumunkon a regisztráció szünetel
Téma: Legyen valami szép is, aug.20.-án
Medi
  Válasz | 2008. augusztus 24. 16:25 | Sorszám: 26
http://www.oktober23bizottsag.hu/Hun/index.php?option=com_content&task=view&id=1524&Itemid=1


Forradalom előtt állunk
2008. augusztus 19.

Augusztus 20.-Ünnepi beszélgetés Makovecz Imrével

Végh Attila interjúja, Magyar Hírlap.

– Az ókori görögök szerint a vélemény, a doxa a legalacsonyabb szintű tudásforma. Manapság az átlagemberek, és akik az ő gondolataikat irányítják, tudatlanok, de van véleményük. Ebben a helyzetben különösen fontos azoknak a véleménye, akik tudnak valamit. Önnek mi a véleménye augusztus huszadikáról, az ünnepről?

– Többrétegű dolog ez. Szent István fontos személyiség volt. Korábban az eget és a földet összekötendőnek tekintették, és ezt a társadalom struktúrájába belevitték, funkcióval látták el. A vezérlő fejedelemnek és a papi fejedelemnek más volt a feladata. Ezt a kettősséget magas szintű gesztussal Szent István a Szent Koronában egyesítette, és ezzel szentté avatta a magyar nemzetet. Azt a kettős fejedelemséget, amely korábban a magyarság társadalmi szerkezetét – a sötétség és a világosság egységét realitásként fölfogva – áthatotta, Szent István egységesítette, de egyben lehetetlenné tette azt, hogy a sötétséggel mint realitással számoljunk. Ezt a kettősséget sajátos etnikai sokféleséggel váltotta fel. Megteremtette Európa közepén az egyesült Európa eszményét. Ez évszázadokig képes volt működni, annak ellenére, hogy a Nyugat mindent megtett azért, hogy ez a hatalom ellehetetlenüljön. Legalább annyi nyomorúság szakadt ránk – vadkanok és egyebek formájában – nyugatról, mint amennyi keletről. Keletről inkább betelepülések voltak, lásd kunok, jászok. Szent István ünnepe tehát akár az egyesült Európa ünnepe is lehetne, de csakis egy olyan tudással felvértezve, amely tisztában van azzal, hogy mi a világosság és a sötétség jelentése, tartalma. A 21. század ezt a két fogalmat összemosta és felismerhetetlenné tette. Soha nem tudjuk meg, hogy politikusaink milyen utasítások alapján teszik ezt vagy azt. Mert én nem tételezem föl, hogy a Fidesz, az MSZP vagy az SZDSZ hülye emberekből áll. Nem így van…

– Bárcsak így lenne…

– Ami bennünket körülvesz, az nem hibák halmaza. Ezek eredmények. Még akkor is, ha tiltakozunk ellenük, és azt mondjuk, hogy ezek hülyék. Nem azok. Sok példát említhetnék. Az, hogy Magyarországon egy vállalkozás bruttó százforintos bevételéből 11 forint 70 fillér maradjon a vállalkozónál, a vállalkozás szempontjából elviselhetetlen, de ha ennek a célját keresem, akkor csak arra gondolhatok, hogy a cél a vállalkozások felszámolása. Amikor Szent Istvánt ünnepeljük, akkor a Szent Koronára kell gondolnunk, amely ott van a Parlament középpontjában. Eszembe jut Brzezinskinek egy elszólása. Ő egy mellékmondatban azt mondta: Magyarország Európa szívcsakrája. És a dalai láma egy nyilatkozata is eszembe jut, aki azt mondta, hogy a világ újfajta elgondolása és az élet megváltoztatása Magyarországról kell hogy kiinduljon. Ez szinte elképzelhetetlen. De ha átgondolom ezt, és összehasonlítom a magyarság lelkiállapotát a szlovákokéval, a románokéval vagy a szerbekével, akkor azt kell mondanom, hogy Magyarország belső kondíciója forradalom előtt áll. A tarthatatlan állapotból ki kell emelkednünk. Épülőben van egy illegitim, második Magyarország, amely lélekből és viselkedésformákból áll. Ezzel a Magyarországgal sem a politika, sem a sajtó nem foglalkozik. Mondok egy példát. Mártélyon építettem egy családi házat, ott lakom. Az ablakból rálátunk a Holt-Tiszára, ahol hétvégeken rengeteg ember fürdik, horgászik, napozik. Este, amikor hazamennek, még egy papír zsebkendő sem marad ott eldobva. Ezek másként gondolkoznak, mint a fővárosiak. Ez a világ hangulatában Szent István országa. Még akkor is, ha ez esetleg túlzásnak tűnne.

– A kommunisták kenyérünnepe…

– Az nem volt olyan nagy tévedés. Mert a kenyér a magyar ember számára mindig szent volt, az utóbbi, amerikás éveket leszámítva. Ma már nem divat kenyeret enni az ebédhez…

– Vagy ha igen, az is vegyszerekkel öt perc alatt felpuffasztott műkenyér. Tesco-gazdaságos.

– Ez nem kenyér. De az, hogy augusztus huszadika a kenyér ünnepe lett, segített megőrizni e nap szentségének tudatát. Nem igaz, hogy ez a tudás elmúlt nyomtalanul. Döbbenetes az a hallatlan türelem, amely a különböző nemzetiségekkel szemben mindig is megnyilvánult – nemcsak a cigányságra gondolok itt, hanem a Magyarországon élő idegen ajkúakra is. Gondoljunk arra, hogy Szentendre vagy a Tabán rác városok voltak. Ezek az emberek az ország szívében éltek, és a magyarság mégsem akarta, hogy ők mindenáron magyarrá váljanak. Nem voltak pogromok sem ellenük. Menjen el most Újvidékre, és nézze meg, mi van.

– Egy barátom most jött haza Írországból, és hallott az olaszliszkai esetről. Azt mondta, ha ez Írországban történik, akkor az írek már másnap Molotov-koktélokat hajigálnának a tettesek házaira.

– Igen. A hazai cigányságot egyébként kemény munkával, mesterségesen tették tönkre. Ötven évvel ezelőtt a cigányságnak belső társadalmi struktúrája volt, vajdák vezették őket, foglalkozásaik voltak a gölöncsértől a cigánykovácson át a legkülönbözőbb szakmáig. Gyerekkoromban a nagyszüleim mindig azt mondták: csak az oláh cigány lop, de az is csak gyümölcsöt. Azóta tíztonnás acélszerkezeteket visznek el, és van olyan elamerikásodott vaskereskedő, aki átveszi tőlük. Szent István országa mindezek ellenére él.

– Cseh Tamás énekelte: "elkoptak fehér ingeink". De ha elkoptak is, szövődik új?

– Ebben biztos vagyok. Hiába vette át a sötétség az uralmat. Mert átvette, ez nem kétséges. Melyik, a világgazdaságot mozgató személyt ismerjük név szerint? Egyiket sem. Holott tudjuk, hogy léteznek. Valaha Lucifert és Ahrimant megkülönböztették egymástól. A visszfényt, a tükröt és a valódi sötétséget diabolikusnak tekintették, és egészen más funkciója volt Ahrimannak és Lucifernek. Lucifer a fény szolgája volt. A kontroll. Ahriman a sötétség. Ezt a sötétséget ma semmiféle kontroll nem kíséri. Az emberek ma már a saját sötétségükkel sem tudnak szembenézni.
Nem tudnak eljutni a bűnbánatig. Azt sem tudják, mit jelent ez a szó. Nézzük meg, hogyan járnak az emberek az utcán. Az aurájukkal lökdösik egymást. Az ember nem tér ki a szembejövő elől, hanem nekimegy. És föl van háborodva. Mintha kifordult volna magából, mintha a személyisége kívülre került volna. Holott annak bent van a helye.

– Lucifer azért zuhant le az égből, mert hinni kezdte, hogy a fény, amelynek pedig ő csak tükre, belőle jön. Ugyanígy viselkedik a pénz: ahelyett, hogy eszköz volna, azt hiszi magáról, hogy ő a lényeg. Hogy ő az élet értelme. Tipikus luciferi tévedés. És ez a tévedés mozgat ma mindent.

– Ez az a luciferi elv, amely átadja ezt a pénzügyet a Sátánnak. Mert nem ő a Sátán.

– Hogy a magunkban belül lakozó sötétség felismerhetetlen maradjon, azt szolgálja az amerikai eredetű eufemisztikus divat. Mindent, ami problematikus, lefednek egyre szebb szavakkal. Mintha ez megoldaná a problémát. Néger helyett előbb feketét, majd afroamerikait kell mondani, de ettől nemhogy nem csitul a négerkérdés, hanem a lefedett mélyben sokkal inkább rohad. És mi átvettük ezt a divatot. Állítólag ez az új idők szava.
– Nincsenek új idők. Sokkal fontosabb számomra, hogy mindennap megszülethessek, és minden napot befejezhessek. Ráadásul azzal a hittel, hogy másnap reggel majd folytathatom ugyanígy. Püski Sanyi mondta, hogy aki megéri a hatvanadik évet, az abban a kegyelemben részesül, hogy megismerheti az öregséget. Ma az ötven és hatvan közti férfiak sorra halnak meg. Ki kellene egyszer deríteni, hogy mi történt az ő édesanyjukkal ötven-hatvan évvel ezelőtt. Vajon nem a kitelepítések, meghurcolások időszaka ez, '45-től az ötvenes évek végéig? Miféle károsodás érhette akkor a magzatot? Ahogy bekerültünk a sötétség világába, egyre kínzóbbak az égtől való elszakadás következményei. Én minden házamat úgy építem, mintha a földből nőne ki. Vastag falú, nehéz, a föld folytatása; a tető pedig fölülről ereszkedik alá. Hogy a kettő között legyen az élet, ég és föld között. Az emberek ezt nem tudják, de jól érzik magukat benne. Pedig jobb lenne, ha tudnák, hogy az ég nem puszta, végtelen kozmosz, és nem csak műholdak keringenek benne.

– "Este, ha kék az ég, felnézünk a műholdakra" – énekli az Európa Kiadó.

– Igen, valahol itt tartunk most.

– Amikor a magnó még nem volt bekapcsolva, azt mondta, kivonult a közéleti csatákból, nem érdekli már a harc. De most itt ül az irodájában. Ezek szerint a munkát folytatja.

– Szeretem csinálni. A centrumból ki vagyok lőve, Budapesten nincs munkám. Vidéken és a határon túl dolgozom. Makóra csinálunk most egy fürdőt. Egy nagyszerű polgármesterrel dolgozom együtt, Búzás Péternek hívják, szocialista képviselő. Abádszalókra, a Tisza-tó mellé tervezünk szállodát. Van egy kedves megbízatásom, Rózsa Péter vállalkozónak vendéglőt építünk. Sváb származású ember, pitykés mellényben és kalapban jár, ott lesz a magyar–magyar találkozón is. Csodálatos őrültség ez, lesz ott mindenféle hungarus: kazahok, törökök s a többi. Érdemes megnézni. Biztosan nem készül belőle tévéműsor.

Utolsó frissítés ( 2008. augusztus 19. )

Időzóna: CET  

         előző téma   következő téma
Ugrás:

Email a webmesternek | Gondola