Van itt egy kis baj. A minotauroszok külsejéről, életéről, mindenkinek csak véleménye lehet. A magyarok idejéről, múltjáról,végzetéről szintén. Istvánról is.
S itt, emeletes butaság lenne, különbséget tenni Makovecz, vagy bárki más véleménye között. Tudatlan átlagember, vagy akik tudnak valamit…
Makovecz érzése, sejtése, indulata. Az lehet, nemesebb, vagy tisztább, ez jelzők és hasonló érzések kérdése. Ne keverjük a tényekkel, mert azok oly kevesek, hogy azt sem tudjuk, a dinók szőrösek voltak, vagy tollasok, ahogy azt sem, mit is akart István, hogyan nézett ki.
Az hogy István teremtette volna meg, az egységes Európa eszméjét, az egyesült Európa eszméjét, az szép gondolat.
Ha a dalai láma, majd saját otthonában is a magyarok fölött fog, még évek múlva is töprengeni, az már tényleg többet jelenthet, mint udvarias, általános lózungot, vállveregetést és biztatást. Ha igazán szeret minket, nem több munkát fog kívánni nekünk és küzdelmet, hanem békés szaporodást, s önfeledt szeretkezést, a gyermekekért. Dolgozzanak, most már mások! Nekünk szeretnünk kell!
A többi a cikkben, tényleg nagyon szép. Most már viszont, dolgozzon tovább a dalai láma keményen. Mi viszont gondolkozzunk távlatokban. A távlatok, az unokák. Ehhez, viszont gyermekek kellenek. Nosza, rajta!
S mikor lesz a forradalom?