A D-209-es, mint gerinces

Medgyessy nyilvánvalóan a román szervek által is fogott ember. Mint D-209-es, akár a román titkosszolgálatba is be lehetett szervezve, és a KGB elleni küzdelmét a románoknál is kamatoztathatta. A lej nem volt rossz pénz akkoriban. Nehéz mással magyarázni azt a nyilvánvalóvá tett alárendeltséget, amivel minden román tárgyalása, fogadási megjelenése meg van tűzdelve. Függetlenség
-részlet-
_____________________

2003. szept. 11., 13:21

– Gazdaságfejlesztést álmodom. Nem értem, hogy miért kell engem ezért támadni (… Szerintem a megszállott álmodozókat, akik valóra is váltják az álmaikat, azokat megbecsülni, tisztelni, szeretni kellene – nyilatkozta lapunknak Mudura Alexandru nagyvállalkozó. A sikeres üzletember exkluzív interjút adott a Bihari Naplónak, melyben többek mellett a hamarosan megnyíló váradi bevásárlóközpontról, a beruházás hátterérôl kérdeztük.
Rais W. István
– Milyen megfontolásokból létesít bevásárló- és szórakoztató központokat Romániában?
– 1982-ben Németországba mentem. Ott és Magyarországon kezdtem üzleti tevékenységbe. Mintegy 9-10 éve elég komoly termelô és kereskedelmi tevékenységet folytattam Romániában. Létrehoztam a Romexa céget , melynek semmi problémája nem volt soha senkivel, végeztük a munkánkat. Aztán elhatároztam, hogy egy nagyobb tervet készítek. Ekkor lemondtam a kereskedelemrôl, s egy nagyszabású beruházásban kezdtünk gondolkodni, abból kiindulva, hogy az országnak felemelkedésre van szüksége, ehhez pedig termelés kell. Sokan megkérdezték már annak idején is, hogy akkor miért bevásárlóközpontot építtetek, miért nem termelôegységet. Azért, mert a termelés gondja a piac. Ha van konkrét megrendelés, akkor ilyen termelôegységet bárki szívesen beindít, mert tudja, hogy amit megtermel, megfelelô áron el tudja adni. Ugyanakkor az is közrejátszott elhatározásomban, hogy én már 1992-ben megemlítettem az akkori magyarországi kereskedelmi miniszternek, hogy nem lenne rossz egy nemzeti láncban gondolkodni. Akkor azt mondták, hogy ezzel igazából nem foglalkoznak. Tulajdonképpen Magyarországnak nem volt saját lánca. Itt van Románia, mondom, ahol nem ez a helyzet, itt kellene elkezdenem ezt a beruházást. Most már anyagilag is úgy állok, hogy megtervezhetek egy ilyen láncot. Ennek elsôsorban a gazdaságfejlesztés a célja, a könnyûipar, az élelmiszeripar fejlesztése.(???) Míg ennek létrehozása csak a tervek szintjén létezett, mindenki gyanúsan nézegetett és hallgatott, és igazából nem találtam partnert. Aztán tavaly decemberre ez sikerült. Megegyeztünk a Britton céggel – amely egy amerikai érdekeltségû vállalkozás – egy közös fejlesztési-befektetési tervben, amelynek célja a Lotus Market megalakítása volt. Ez tavaly decemberben megtörtént. Tény: [/b] tudtuk, nincs meg a szükséges pénzünk, úgyhogy azonnal meg is kezdôdött a hitelfelvételi tárgyalás a Magyar Export Hitelbiztosítóval (Mehib) és az Eximbankkal. Ez utóbbi volt talán az egyetlen olyan pénzintézet, amely szóba állt velünk, lévén hogy nekik tetszett az elképzelés. Szükség volt a Mehib döntésére, hogy felvállalja e kölcsön garanciáját. Januárban sikerült ezt a projektet bemutatni az Eximbanknak, s úgy volt, hogy márciusra megkapom a hitelt. A bankok sok mindent kérnek ekkora hitel biztosításához. A terv minôsítése is olyan volt, hogy különbözô garanciák nélkül is megfinanszírozhatta volna az Eximbank, de ugye ez Románia, így egy kicsit ez a folyamat eltolódott. Mióta azonban kérvényeztük a kölcsönt, soha senki nem mondta az Eximbanktól, hogy nem fogunk hitelt kapni. Az Eximbank mintaszerûnek nyilvánította a projektet, s még tudni kell, hogy ez a befektetés megtérül. Egy bank nem elégszik meg azzal, hogy te valami jót csinálsz, s pénzt ad rá. Ez üzleti vállalkozás, de a fontossága annyi, hogy ezt a hitelt vissza tudjuk fizetni. Igazából a haszon nem érdekes számomra. Ez nem mondható el más befektetôkrôl, mert egy vállalkozó vissza akarja nyerni a pénzét és hasznot is szeretne látni. Ez egy nagy kihívásnak tûnt, a nemzeti lánc kialakítása – s elôször Váradon, mert lokálpatrióta vagyok – elsôdleges volt. Nem értettem, miért kell ezt bántani, mi a baj vele. Ha nem sikerül, nincs vele mit foglalkozni. Ha meg igen, az mindenkinek jó.

– Néhány újság különbözô változatot jelentetett meg a hitelnyújtással kapcsolatban. Mi errôl a véleménye?

– Amikor nyilvánosságra derültek ezek a dolgok, az elsô újság, amelyik furcsán állt hozzá, az a Ziua de Ardeal volt. Ez az napilap azt írta, hogy szépek, szépek a tervek, de Mudura tartozik 10 részlettel az Állami Tulajdonalapnak, amely a sörgyár többségi részvényeinek megvásárlásából adódik, és különben is, perben van az intézménnyel. Ha már ilyen mágnás meg milliárdos, miért nem fizet. Nevetségesnek tartottam akkor, hogy ilyen valótlan állításokra válaszoljak, de hibásnak érzem magam, ugyanis akkor kellett volna reagálnom.Tavaly decemberben elküldtem a jogtanácsosomat a kolozsvári Állami Vagyonkezelô és Privatizációs Ügynökséghez. A dossziékból egyértelmûen kiderült, hogy az adósságok 1993 óta halmozódtak fel. Akkor az ügyvéd megkérdezte: Mudura úr 1998-ban vette meg a részvényeket, tehát akkor mi köze van az adósságokhoz. A tartozás az Alkalmazottak Privatizációs Tanácsának az adóssága. S akkor az is kiderült, hogy a per nem ellenem folyik, hanem a tanács ellen. Tehát minden kétséget kizárólag kiderült, hogy az újság félretájékoztat, persze ezt nem verték nagydobra. Semmi nem volt igaz abból, amit ez az újság írt, épp ezért nem reagáltam. Sok olyan cikk jelent meg a Ziua de Ardealban rólam, melyek nem voltak dokumentálva, az újságíró nem járt utána az igazságnak.

– Egyes újságírók összefüggésbe hozták a Medgyessy Péterrel való barátságát a hitelszerzôdés megkötésével.

– Medgyessy Pétert régóta ismerem. A megismerkedésünk után nem sokkal kölcsönös tisztelet alakult ki közöttünk. Többszöri találkozás után rájöttünk, hogy sok kérdésben hasonlóan gondolkodunk. Jól el tudtunk beszélgetni, és nem csak a politikáról. Ez a kapcsolat azért nagyon szép és tiszta, mert kölcsönös szimpátián alapul. Történetesen Medgyessy úr miniszterelnök lett. Több dolgot tehetett volna, több módon reagálhatott volna, de ô ugyanaz az ember maradt. Találkozott Adrian Nastaséval Kolozsváron, s úgy okoskodtunk, hogy megpróbál 2-3 napot pihenni itt. Ebbôl nem lett ugyan teljes pihenés, mert több felkérésnek is eleget tett. A végén megnézte ezt a váradi beruházást is, de ezt is inkább barátilag. Bár ebben az is közrejátszott, hogy magyar fôvállalkozója van ennek, magyar bank adta a hitelt, ezt akkor tudta meg, amikor itt volt. Sok magyar cég vesz részt a beruházás kivitelezésében.
A jelenlegi magyarországi ellenzék felhasználta ezt az alkalmat. Nem tudom, miért, mert a választások befejezôdtek. Nem értem: a Fidesznek mi öröme volt abban, hogy két hónappal a választások után szórakoztatták a kormányt, a miniszterelnököt, illetve nem hagyták dolgozni. Hogy az ellenzéknek fontos szerepe van minden demokratikus országban, az biztos. Csak az ellenzéki szerepet nem az elsô két hónapban kellene gyakorolni. Meg kell várni, mit csinál az a kormány. A Magyar Nemzet, felhasználva a Ziua de Ardeal bulvárlap hazugságait, úgy tekintve azt, mint egy tekintélyes román lapot, átvett bizonyos dolgokat, saját kútfôbôl még hozzátett egy csomó valótlanságot, s elkezdôdött a támadás. Nem tartom magam túl fontos személyiségnek, valószínû, hogy Magyarországon a miniszterelnök volt a célpont. Itthon fontosabb lehetek, mert a Ziua de Ardeal kipécézett, s azóta is írogat hülyeségeket. Kétségbe vonnak egy banki tevékenységet. Az Eximbank egy komoly pénzintézet, annak megvannak a maga szabályai, nem úgy mûködik: beszólok, hogy adjatok tízmilliós hiteleket. Medgyessy úr be sem tudott volna szólni, mert amikor döntöttek a hitelrôl, ô még nem volt kormányfô. Orbán Viktor szólhatott volna, de ô sem tette. Persze minden beruházásnak megvan a kockázata. Ha ilyen rizikókat nem vállal fel egy pénzintézet, akkor nem bank, mert rizikómentesen nem lehet pénzt adni senkinek. Az Eximbank túl is biztosította magát: minden részvényemre óvadékot tett, a földterületeimre zálogot jegyzett be. Amit tudott, megtett, hogy ez egy biztonságos hitelszerzôdés legyen, ami ellen nincs kifogásom.

– Más valótlanságok jelentek-e meg a médiában?

– Olyan dolgok jelennek meg, hogy már nem is hiszünk a szemünknek. Kiss Sándorról, az RMDSZ választmányának elnökérôl megjelent, hogy a két fia részvényes a Lotusnál. A felesége azóta is keresi, hogy hol a másik gyerek, mert nekik egy fiuk van, aki 15 éves, és nem részvényese a Lotusnak. Most azt találta ki a Magyar Nemzet, hogy az államnak jelzáloga van Lotus Market területére. Szerintem az Eximbank munkatársainak tisztességét kérdôjelezi meg ez a dolog. A bank saját emberei is voltak ellenôrizni, sôt itt is fogadtak egy ügyvédet, aki mindennek utánajárt.
A Magyar Nemzetben rólam megjelent több cikk. Soha egyetlen magyar nemzetes riporterrel, újságíróval nem beszéltem. Hajlandó megjelentetni egy cikket egy bulvárlap alapján, anélkül hogy hivatalosan érdeklôdne. Elnézést kérek azoktól az újságíróktól, akiknek valóban hivatása a tájékoztatás.
Rengeteg a munkánk, a jövôben ilyen interjúkat biztosan nem fogok adni. Most is azért egyeztem bele, hogy elbeszélgessünk, mert ezek a dolgok igazságok, ezeket ellenôrizni lehet, s utána is kell nézni, semmi kifogásom ellene. Azokat a valótlanságokat, amelyeket ezek után fognak írni egyesek, ugyanilyen sztoikusan fogom viselni, mint eddig, miközben folyamatosan ott marad, hogy miért.
Gazdaságfejlesztést álmodom

– Mit akarok én? Gazdaságfejlesztést álmodok – mondja Mudura Alexandru. – Lehet, hogy a kormány mellém áll, a politikusok, üzletemberek is támogatnak, s a következtô ilyen centrumok létrehozásánál más partnereim is lesznek. Én ezt álmodom. Nem értem, hogy miért kell engem ezért támadni. Az fáj egyeseknek, hogy itt embereknek jobb lesz az élete? De ha azt vesszük, hogy adót fizetünk, az egész országnak jobb lesz. Próbáltam már elmagyarázni, hogy ha lenne tíz ilyen centrumunk, már gondolkodni lehetne az élelmiszeripar centralizálásában. Sok dologban mûködhetnénk katalizátorként. Valamelyik nap kezembe került három fokhagyma Kínából. Mibe kerül azt ide szállítani? Azt elfogadom, hogy a banánt elhozzuk Afrikából. De a fokhagymát is importáljuk? Mi termelni tudnánk fokhagymát. Lehet, hogy nem lenne olyan szép, de hogy kevesebbe kerülne, az biztos. Nem mindegy, mennyit fizet érte a vásárló. Ennek a megtermelésében is részt tudna venni ez a centrum, vagy legalábbis közremûködhetne. Lehet, hogy akkor a mezôgazdasági tárcát is rá tudnánk venni, hogy aki hajlandó például 1000 tonna fokhagymát termelni, az kapjon támogatást. Nincs jogom ilyesmirôl álmodozni, kérem? Azt nem tudom, sikerül-e, de mindent megteszek ezért.
Tavaly december óta, mióta hozzákezdtem a váradi centrum építéséhez, körülbelül napi 14–16 órát dolgozom. Van erre nekem szükségem? Nincs. Szerintem a megszállott álmodozókat, akik valóra is váltják az álmaikat, azokat megbecsülni, tisztelni, szeretni kellene. Mert ahelyett, hogy valahol lébecolna, itt ül az íróasztalnál és szervezi, teszi-veszi a dolgokat. Az a lényeg, hogy teszünk valamit a társadalomért.
Még egy érdekesség: azt írták, hogy hordár voltam. A hordárok épp olyan emberek, mint bárki, az nem szégyen. Sajnos én nem voltam az, mert az egy megbecsült szakma Németországban. Nem tudom felsorolni, mi minden voltam. Már ha sérteni akarnak, akkor azzal jobban lehetne, hogy éjszakánként egy szupermarketbe érkezô árut raktam ki : 23-24 órakor jött meg, s reggel 5-ig be kellett fejezni. Én becsülettel kerestem a pénzt, amibôl fenntartottam ott magam. Nem jártam lopni, csalni. Nehéz munka volt. Ezek a munkák, amelyeket pejoratíve említenek bizonyos urak, nem sértôek. Nem voltam ezért megsértôdve, de milyen jogon említ pejoratíve egy becsületes munkát. Más kérdés, hogy nem nagy jövedelemmel jár. Azt ugye nem írhatták le, hogy éjszaka lopni jártam, mert azt be kellett volna bizonyítaniuk. Én nem érzem magam lejáratva, de ez így sértô. Megint azt kérdem, miért? Mi a céljuk? Sok-sok apróság felgyûl az emberben. Ha magyaráznom kellene a dolgokat, akkor azt mondanám, hogy ezek mind aljas indulatok, amelyek nem segítik a javulást Romániában, Magyarországon pedig a visszarendezôdést szolgálják. Ennek megvan a maga formája, de nem ez az. Medgyessy Péter nagyon erôs ember, de hát ennyit piszkálni, miközben neki dolgoznia kellene, ô egy országért felel. Egy jó erôben, jó hangulatban lévô miniszterelnökre van szükség, aki jól és reméljük, jó felé vezeti az országot. Miért kell ôt bántani, idegesíteni? Nézze: akármennyire nem érdekel bennünket ez a sok támadás, azért nyomot hagy. Annyit sikerült elérniük ezeknek, hogy egy-két éjszakát nem aludtam végig. Miközben a következô napon is ugyanúgy 15-16 órát kellett ledolgoznom. Mi a cél ezzel?
"A mi barátságunkat nem lehet elrontani"

– Ártottak-e ezek a cikkek a magyar miniszterelnökkel való barátságának? – kérdeztük az üzletembertôl.

nocsak, nocsak, hoigy tudósít a brókerkormányról..

Politikai sárdobálás

Oklevélbõl alapítvány

A Nagyváradi Magyar Diákszövetség (NMD) korábbi vezetõje, Szabó Ödön 1999-ben javasolta, hogy a gólyabál támogatóinak mecénás oklevelet adjanak, amit az elsõ évben Kiss Sándor vállalkozónak ítéltek oda. Ahhoz, hogy az egyszerû oklevél komoly alapítvánnyá nõtte ki magát, a Diákszövetség mai elnöke, Szabó József szerint egy bizonyos többletre volt szükség: hogy a mai támogatók felkarolják a nem mindennapi ötletet. Így születetett meg az a kezdeményezés, amely az elnök szerint egy-két éven belül ugyanolyan bejáratott ösztöndíj lehet, mint az Apáczai vagy az Iskola Alapítvány ösztöndíja.
Az NMD szerepet játszott a Mecénás Alapítvány életében: a pályázatok kapcsán javaslatokat tett azok átfogóbbá, pontosabbá és áttekinthetõbbé tételére. „A munka oroszlánrészét nem mi végeztük, de minden többletet hozzátettünk, amit egy diákszervezet adhat: reklámoztuk az ösztöndíjat, valamint e-mail címlistákon és weboldalakon eljuttattuk a diákokhoz, próbáltunk tanácsot adni nekik, hogy esélyesek legyenek az ösztöndíjra” – mutatott rá az elnök.
A Mecénás Alapítványt 2001 õszén jegyeztették be, az alapító tagok: Mudura Sándor, Kiss Sándor és Lakatos Péter. A nonprofit szervezet évente kiosztja a Mecénás tanulmányi ösztöndíjat. Idén szeptemberben elsõ alkalommal írtak ki erre pályázatot. A közel 150 pályázó hallgató, miután indoklása mellé csatolta a tanulmányi átlagát, a Tudományos Diákköri Konferenciákon szerzett okleveleket, a nyelvvizsgát, publikációit, tanulmányi részképzését, szakmai továbbképzését, valamint a diákszervezeti tevékenységét igazoló dokumentumokat, reménykedhetett, hogy ama tíz diák közé tartozhat majd, aki tíz hónapig a Mecénás Alapítvány havi kétmillió lejes ösztöndíjában részesülhet. A pályázati feltételek ugyanis nem voltak egyszerûek. Szabó Ödön, az alapítvány ügyvezetõ elnöke elmondta, a pontrendszert az Illyés, az Iskola és az Apáczai Alapítvány kritériumrendszerei alapján dolgozták ki. Eszerint egy felsõfokú nyelvvizsga tíz, egy középfokú hat pontot ért, míg egy helyi szintû Tudományos Diákköri Konferencián (TDK) való részvételt egy ponttal, a nemzetközi elsõ helyezést már tíz ponttal jutalmazták. A részvétel helyi, országos és nemzetközi TDK-n egy, kettõ, és három pontot ért, az elsõ díj egy, hat, illetve tíz pontot jelentett a rendezvény szintje szerint. Hasonló arány figyelhetõ meg a publikációk esetében is, itt azonban különbséget tettek a saját, valamint a társszerzõi írásokat illetõen. A tanulmányi átlag tízes esetében húsz pontot jelentett, a minimális jegy nyolcas lehetett (0 pont) – minden nyolcas fölötti 0,10-es növekedésért egy pont járt. A pályázók egy részével az öttagú kuratórium – Mudura Sándor, Kiss Sándor, Biró Rozália, Lakatos Péter, Földes Béla – személyes meghallgatást is tart. Kiss Sándor szerint, bár döntõ volt a tanulmányi eredmény, az is sokat nyomott a latban, hogy az illetõ milyen közösségi életet él, milyen gyakran és hol publikál, tanulmányain kívül milyen más munkát végzett.

Húsz millió – egy feltétellel

Megáldva és kiátkozva

Politikai viharok kísérték a múlt héten megnyílt, nagyváradi Lotus Market építését. A 25 millió dolláros befektetés nyomán létrejött, 22 ezer négyzetméter felületû bevásárló- és szórakoztató-központ fõberuházóját, Mudura Sándort egyesek kiátkozták a becsületes emberek sorából, Tempfli József megyés püspök viszont megáldotta a létesítményt.

A múlt héten megnyílt Lotus Market huszonkétezer négyzetméter felületén
számos üzlet és szórakozási lehetőség várja a látogatókat

Már javában épült Nagyvárad elsõ, igazi bevásárló- és szórakoztató-központja, amikor Medgyessy Péter miniszterelnök nagyváradi látogatása során felkereste fõberuházóját, Mudura Sándort is, akivel elõtte közel húsz éve személyes kapcsolatban állt. A látogatás során a miniszterelnök többek között megtekintette az építkezést is, mivel kivitelezõje egy magyarországi cég, a Betonút Szolgáltató és Építõ Rt. és egyik finanszírozója a szintén magyarországi Eximbank volt.
Addig senki sem cikkezett a készülõ hatalmas beruházásról. Senki sem tudta, ki az a Mudura. Pedig lett volna mirõl beszélni, hiszen Nagyváradon nem mindennapos esemény egy 25 millió dolláros vállalkozás elindítása. Mudura Sándor sem az ismeretlenség homályából lépett elõ, õ ugyanis a „Kinder-király”, a népszerû csokitojások kizárólagos importõre, aki már a ’90-es évek elején befektetõként visszatért Romániába és jelentõs vagyon birtokosa.
A miniszterelnöki látogatástól kezdve került a magyarországi ellenzéki sajtó érdeklõdésének középpontjába a nagyváradi plaza. Nem nehéz kitalálni, miért: az esemény jó alkalmat kínált arra, hogy a miniszterelnök politikai ellenfelei kétes ügynek tüntessék fel Medgyessy és Mudura kapcsolatát, melynek köszönhetõen a beruházás 10,6 millió eurós hitelhez jutott a budapesti Eximbanktól, anélkül, hogy megfelelõ garanciákkal rendelkezett volna. Egyesek egyenesen támogatásnak állították be a bankkölcsönt, egy kategóriába sorolva például a Sapientia Egyetemnek nyújtott magyar állami finanszírozással. A lejárató kampány célpontja természetesen Medgyessy Péter, tehát magyar belpolitikai ügy, de mint ahogy az lenni szokott, az elvbarátok áthozták hozzánk is a „botrányos kapcsolat” hírét és kiátkozták a becsületes emberek sorából a „maffiózó” Mudurát.
Közben a karaván haladt és a plaza felépült. Mudurának a bevásárló- és szórakoztató-központ megnyitóján Petru Filip, Nagyvárad polgármestere átadta a díszpolgári címet jelentõ oklevelet. Tempfli József római katolikus megyés püspök pedig megáldotta a létesítményt.
Eddig tartana a történet rövid összefoglalója, ha nem kísérték volna olyan jelenségek, amelyekre talán érdemes odafigyelni.

A legnagyobb beruházás Nagyváradon

A Lotus Market 25 millió dolláros beruházásból készült, az elmúlt évtized legnagyobb nagyváradi beruházása. A plazát Mudura Sándor álmodta és valósította meg. Megmozgatta a helyi tõkét, betett a maga pénzébõl és létrehozta a 2,6 millió dolláros tõkével rendelkezõ Plaza Invest-et. Majd a magyar-amerikai BR Immobilia kft. 1,75 millió dolláros befektetésével megalakította a Lotus Market Rt-t. Utóbbi 10,6 millió eurós hitelt szerzett a magyarországi Eximbanktól. A hitel visszafizetésére a Magyar Export Hitelbiztosító Rt. (Mehib) vállalt garanciát. Mudura fedezetként öt hektárnyi telket is elzálogosított. A hitel kamatai egy magyarországi bankot gazdagítanak, következtetésképpen a magyar költségvetést gyarapítják.
A beruházás fõvállalkozója a Betonút Szolgáltató és Építõ Rt. volt. A cég 11,1 millió euró értékben végzett munkát a plazanál, tehát a magyarországi hitelbõl származó pénz jó része visszatért Magyarországra, ott került adózásra. Mint ahogy arról Garamszegi Gábor, a fõvállalkozó cég gazdasági vezérigazgató-helyettese és Lazri Noureddine magasépítési fõmérnök tájékoztatott, az építkezés számos nagyváradi cégnek biztosított megrendelést, munkavállalónak fizetést. A mûszaki irányításon és a technológiai kivitelezésen túl mindent a helyiek végeztek.
Ami hasznot hajtott a váradiaknak, nem okozott örömet a Magyar Nemzetnek, a polgári napilap augusztus 7-i számában ez áll egy kommentárban: „Úgy látszik, négycsillagos szállodára, fedett jégpályára, olimpiai méretû medencére, üzletekre és gyorséttermekre van a legnagyobb szüksége a számában erõteljesen megfogyatkozott erdélyi magyarságnak. Termelés híján fogyasztásra, munkahelyteremtés helyett a kiskereskedõk tönkretételére, az unalmas hagyományápolás után multikulturális csecsebecsére. Az Orbán-kormány magyar egyetemet hozott létre kétmilliárd forintból, a Medgyessy-kabinet plazához segíti a haverokat hatszázmillióval többért”.
A magyar Országgyûlésben és a sajtóban az ellenzék azt állította, hogy Mudura azután jutott hitelhez, hogy hatalomra kerültek a szocialisták és Medgyessy lett a kormányfõ. Bánki Frigyes, az Eximbank vezérigazgatója viszont a Népszabadságnak kifejtette, hogy az építkezést szervezõ BR Immobilia Kft. januárban kereste meg hitelkérelmi pályázatával a bankot. A beruházó mellékelte a nemzetközileg is elismert Ernst & Young Tanácsadó Kft. magvalósítási tanulmányát, amit Bánki profi munkának értékelt. A pozitív elbírálást az is elõmozdította, hogy a cég 36 százalékos saját erõvel rendelkezett, és az építést akkorára már el is kezdték. A hitelszerzõdés aláírásának idõpontjában a beruházás készültségi foka megközelítette a 40 százalékot. A hitel biztosítékául szolgál az ingatlan 100 százalékos jelzálogjoga, s a bérletidíj-bevételek is az Eximbank számlájára futnak be.
Mudura Sándor elmondta, hogy a bank már márciusban jóváhagyta a hitelt, és csak a romániai helyzetbõl adódó többletgaranciák elintézése miatt húzódott az ügy a választások utáni idõszakra. Azt is kifejtette, hogy a magyar fél is jól jár az üzlettel, hiszen a visszafizetés biztosított. A vállalkozó nem gyõzi hangsúlyozni, hogy Medgyessynek nem volt szerepe a hitel odaítélésében. A kormányfõ addig nem tudott a vállalkozásról, míg nem jött el a városba. Azért nézte meg az építkezést, mert magyarországi vállalatok szakemberei dolgoztak rajta.

A fejlõdés lehetõsége

szedlacsek@mnmail.hu

Most,hogy megláttam a topic cimet,vissza kerestem a beírásaimból amelyek azt célozták amire te itt most magyarázatot keresel.És most nem az az érdekes,hogy ki irta,hanem az amire én felfigyeltem azóta, mert történt
egy s más pl.a mail cimemre érkeztek furcsa levelek,de
erről itt inkább nem beszélek,ha akarod pár szóban leírom
privátba.
Viszont bemásolom az akkori hozzászolásaimat dátum
szerint:
______________
-jun.26
______________
Gratula polites és glensnek.Ez az ügy egyre "szebb"
fordulatokat vesz.Nem vagyok oknyomozó újságíró,de két napig a plázás városban leszek és találkozom ,üzleti körökben "magukat bennfenteseknek mondó" emberekkel. Ha valami"neszt " hallok,jelentkezem.

____________
-júl.01
____________
...ha benéztek,van valami !váradról(!) és
nem tudom ellenőrizni,hogy valós vagy nem.Talán majd ti
közelebb tudtok férkőzni .Nagy"csukák" uszkálnak a részvények körül és állitólag nagyon "veszélyesek"!
________(ezután jön egy levél)
-júl.10
________
Persze,hogy támadják Ádert,Kövért és Rogánt,de ők most ne
ezzel foglalkozzanak!
Tudom,egyikük látogatja ezt a forumot(is).tehát:
-Innen üzenem mindhármuknak,hogy a Britton és Mudura
szálat feszitsék és előbb-utóbb kiderül,miért támad/elte-
rel ilyen vehemensen a maszop!
-Biztosan van olyan információ a "Környéken!!" amely
segitségükre lesz! '___E___'

Mindketten a KGB ellen küzdöttek!!!

A Mudura féle riportból kiderült, hogy 1988-ban a D209 , miniszterelnök-helyettesként - az akkori Pénzügyminisztérium ellenkezésére ellenére - indította el Mudura vállalkozói karrierjét.

És itt jön a dilemma:

1988-ban a kommunista Magyarországon, a kommunista Romániából a kapitalista Németországba emigráltak nem sürün jártak, járhattak a miniszterelnökhelyetteshez kalapozni... 1988-ban még adtak vissza Ceausecu karmai közé a zöld határon emigráltak közül...

Érdekes módon 88-ban(!!!!) a kommunista (akkor MSZMP-tag!) miniszterelnök-helyettes csak úgy, a két szép szeméért, egy kommunista Romániából a kapitalista Németországba emigrált, általa korábban nem ismert ember (akkor valszeg még nem is magyar állampolgár) engedélyezési kérelmének útját egyengeti a PM-ben...

Nehogy mán ne tudta volna a D209, hogy a romániai emigránsok a Secu megkülönböztetett figyelmét élvezik.