A hosszabb fejtegetés arra az esetre vonatkozik, ha mégis figyelembe vesszük a magyar viszonyokat, és a cionistázás beszüntetésén túl a jobboldal ennek megfelelően foglal állást a kérdésben. Ez azt jelenti, hogy a jobboldal nem reagál olyan ostobán az SZDSZ provokációjára, mint eddig, hanem ellenkezőleg, számol vele. Egész pontosan figyelembe veszi az antiszemita-fegyver létét. Nem az Izrael-barátokat kell ugyanis megnyerni, hanem a fegyvert hatástalanítani… ezt elvileg lehet úgy, ha egyszerűen abbamarad a cionistázás, de hatékonyabb megoldás lehet egy enyhe Izrael-barátság. Már egy kis mértékű Izrael-barátság is elég, hogy a jobboldal „szakadjon”.

Márpedig jobbat nem tudok, minthogy úgy kezeljük az izraeli, zsidó stb. témát, ahogy az SZDSZ nélkül kezelnénk. Ezek mind semmis, jelentéktelen kis témákká válnának ekkor, elvesztenék „magyar vonatkozásukat”.

Ha pedig az SZDSZ-t elfelejtve beszélünk Izraelről – megfelelően különválasztva általában a zsidóktól – akkor elvileg háromféle álláspontja lehet a jobboldalnak: Izrael politikájának támogatója, semleges, Izrael politikájának ellenzője. Ezekben az álláspontokban senki sem találhat kifogásolni valót, mind a hármat meg lehet indokolni a mai elfogadott gondolkodásnak megfelelően. Szépen, a megfelelő helyen a megfelelő mennyiségben leírva egyikkel sem lehet baj.

Na most, ha az SZDSZ-t annyira figyelembe vesszük, hogy a fenti lehetőségek közül ez alapján választunk – a cionistázós és belpolos zsidó és izraeli témák további mellőzésével – a politikai érdek azt diktálná, hogy a jobboldal legyen enyhén Izrael-barát. Ezzel a húzással az ezt kinyilvánító párt – jelesül a Fidesz – szavazatokat veszítene, na nem azért, mert az emberek antiszemiták lennének, hanem mert nem tetszik nekik, ami Izraelben történik. Ezek a szavazatoknak nagy része azonban megjelenne a radikálisabb jobboldali pártoknál, bejuttatva őket a parlamentbe. (Jó esetben a Jobbiknál, és így ha a MIÉP kimarad, az izraeli-zsidó téma végül kirekedhetne a parlamentből. Nagy szerencsétlenség lenne, ha a MIÉP kerülne be.) Ezzel a szoclib oldal egyik legjelentősebb fegyverét veszítené el, ergo a szavazatveszteség mellett, amely a radikálisok szavazatnyerése miatt nem olyan vészes, ez jókora szavazatnyereséget jelentene, ergo „középről” a szocik által rémisztgetett emberek szívesen szavaznának a Fideszre, lévén semmi nem tartja már vissza őket ettől. Szóval a politikai érdek valszeg az enyhe Izrael-barátságot diktálná, ám én a semlegességet találnám jónak, azaz ha általában véve a jobboldali pártokat nem lehetne sem Izrael-barátnak, se Izrael-ellenesnek titulálni. De ennek a semlegességnek is olyannak kell lennie, amely „látszik” – szemben azzal ami ma látszik, mert ma a látvány része pl. a Fidesz-tag Bencsik által szerkesztett Demokrata is. Tehát hogy a jobboldal jelentősebb alakulatai hivatalosan hiába nem foglalnak állást, nem elég. Foglaljanak állást a semlegességnek megfelelően és igyekezzenek elérni – főként a Fidesz és az MDF –, hogy ne lehessen velük kapcsolatba hozni kompromittálásra alkalmas médiumokat, pártokat stb.

„tőlünk nyugatabbra még a baloldali média sem feltétlenül izraelbarát”

Sőt, felteszem elsősorban a baloldali média nem az. Napjaink marxizmusának – is – tünetei közé tartozik az USA, Izrael és egyéb ellenes gyűlölködés.

„Ha Lovas Istvánt "kitiltatod" és Bencsiknek rálépsz a torkára, akkor kiherélted a Demót, az olvasottsága lezuhan a Heti Válasz szintjére.”

Nem iktatok ki senkit sem, csak egy kis semmiséget kérek: Izraelt száműzzék a többi külpol téma közé, ahová való. És mivel azt nem mondod, hogy ha megszűnik a cionistázás, akkor már nem veszik többet a lapot, így viszont az olvasottságot sem kérheted számon rajtam.

„1. Úgy ugrálsz, ahogy mi fütyülünk, cserébe ha nyer a Fidesz, akkor dől a lé a Demokratához.
2. Kizárunk A Pártból, mert nem hagyod békén Izraelt.”

Először is annak a ritka pillanatnak lehettem megélője, amikor kultúrált választ kaptam valakitől. Kösz.