Az elképesztő médiatörvénytervezet sunyi aljasságát az ellenzői sem leplezhették volna le jobban, mint az az interjú, amelyet az országgyűlés kulturális és sajtóbizottságának elnöke adott a Magyar Narancsnak http://galamus.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=44301%3Akivanjuk-cenzura-bevezeteset-a-sajto-biztonsagat&catid=71%3Aa-napi-apro&Itemid=109

/Ez a rossz arcú bácsi szólt-e valamit, amikor a Teller levél hamisítás megjelent?? Szólt-e valamit, amikor a Tilos rádió cukkolta és gyalázta a keresztényeket??

A jó évtizede még Magyarország legkedveltebb napilapjaként, egymillió honfitársunk kedvenceként reklámozott Népszabadság példányszáma tíz év alatt 294 ezerrõl 163,5 ezerre csökkent (ez 44,5 százalékos veszteség). A tulajdonosokat feltehetõleg az sem vigasztalja, hogy konkurenseik (a 2000-ben a Napi Magyarországgal egyesített Magyar Nemzet kivételével) még nagyobb arányú veszteséget szenvedtek el: az 1994-ben a Népszabadság mellett példányszámát egyedüliként auditáltató Magyar Hírlap tíz év alatt olvasótábora több mint felét elveszítve, 58 és fél ezer eladott példányról 28,5 ezerre esett vissza; míg a Népszava mutatója - 42 százalékot veszítve eladott példányszámából - 46 ezerrõl 26,5 ezerre csökkent. A Népszava esetében a helyzetet súlyosbítja, hogy a csökkenés a fentiekhez képest fele idõ alatt, a lap elsõ auditálása, azaz 1999 második fél éve óta következett be.

Eötvös Pál azonban - mint lapunknak elmondta - nem igazán értett egyet a körvonalazódó tulajdonosi tervekkel, s nem kívánta betölteni a neki szánt ítélet-végrehajtói szerepet sem, ezért az azonnali távozás mellett döntött. Hiába garantál ugyanis a Népszabadság Rt. alapító okirata irigylésre méltó, Magyarországon egyedülálló szerkesztõségi autonómiát (bár a fõszerkesztõ személyérõl a Népszabadság Rt. közgyûlése dönt, a jelölés a dolgozói részvényhez kötõdik, és a szerkesztõséggel kapcsolatos döntések hangsúlyosan el vannak választva a kiadó többi részétõl), hosszú távon nem lehet széllel szemben vitorlázni: a tulajdonosok elõbb-utóbb térdre kényszeríthették volna a fõszerkesztõt. A nyílt háborúskodás ugyanakkor senkinek nem állt érdekében, hiszen demoralizálta volna a szerkesztõséget, ami a lap gyengülését, eredményeinek romlását és piaci értékvesztését vonta volna maga után.

Mint ahogy az ügyvédi kamarából is, melynek tagja maradhatott Bayer Miklós, aki ávós tiszt korában embereket nyúzatott és veretett halálra.”
Javítok, mert elírás van: Bauer Miklós, honosítás előtti nevét nem közlöm.

Pár éve az indexen megszólítottam Bauer Tamás urat, valamikor 2000. decemberében:
„Kedves zöld agyar!
Azért a dajkamesék csak dajkamesék maradnak!
Idézet:
„Igaz, hogy ÁVH-s volt az édesapja? Hogyan tudja ezt összeegyeztetni SZDSZ- tagságával? Az apját tagadja meg, a nézeteit vagy önmagát?
Bauer Tamás: Egyiket sem kell megtagadni.
Amikor kicsi volt, mit tudott, mit dolgozik az édesapja? (Torquemada)
Bauer Tamás: Amikor én kicsi voltam 1953-ig, akkor azt tudtam, hogy az apám az államvédelmi hatóság tisztje, a végén alezredese. Amikor ennek vége lett, akkor én 7 éves voltam. Nyilvánvaló, hogy a munkája tartalmáról nem tudtam.
És amikor megtudta, hogy mit csinált annak idején az apja, mit szólt? Dühös volt, szomorú? Veszekedtek ezen valaha? (Torquemada)
Bauer Tamás: Nem veszekedtünk soha, mindez része a magyar történelemnek.”
Aranyos történet. Nekem is van kicsi koromból. Név nélkül idézek, nem magamat kímélem.
X-hez nem volt szabad járnunk, mert X apuka szajrézta el a háború után a lakásberendezést. Tőlünk. Erről még a kicsi gyerek is tudott, és hallgatott. Azt is tudtam, hogy X apukáék második, esetleg harmadik szobájának berendezése a lágerban megölt Y apukáé volt, de nem adták vissza nekik. Mindenki tudta, hogyan szerezte X apuka elvtárs a lakását, berendezését, mégis kuss volt. X is tudta, miért kerüljük.
Kedves Bauer elvtárs, ez is része a történelemnek!
Újabb idézet:
„Az én szüleim a második világháború alatt részesei voltak a német- és nyilasellenes ellenállásnak itt Budapesten. 1945 elején azt gondolták, nagyon sok emberrel együtt, olyan kiváló emberekkel együtt, mint például Bibó István, Illyés Gyula, Donáth Ferenc vagy Nagy Imre, hogy Magyarország felszabadult, hogy véget ért Magyarország félfeudális múltja. Azt gondolták, hogy létrejön egy szabad, demokratikus Magyarország. Nem láttak semmi kivetnivalót abban, hogy ha ennek a szabad, demokratikus országnak van egy állambiztonsági szolgálata, akkor ők ebben az állambiztonsági szolgálatban tevékenykedjenek. Ennek az állambiztonsági szolgálatnak az első feladata háborús bűnösök felkutatása, nyugatról való hazahozatala volt, és ez is egy vállalható feladatnak tűnt. Apám például ezt csinálta.”
Igen, tisztelt Bauer Tamás, ezt csinálta.
Bibó Istvánra viszont illetlenség volt hivatkoznia!
Újabb idézet:
„Évekig tartott, amíg egyértelművé válhatott valaki számára, aki ennek a résztvevője, hogy ami ott történik, az ellentétes a jogállam elemi normáival. És mire ez világossá vált valaki számára, már nemigen volt a dologból kiút - vagyis az illető, mint apám is, a rendszer részeséből maga is a rendszer foglyává vált. Azok közül, akik valaha az ÁVH tagjai, munkatársai, tisztjei voltak, sokan ugyanakkor értették meg ennek az intézménynek a jellegét, amikor mások, akik íróként, gazdasági vezetőként, politikusként vagy bármilyen szerepben voltak ugyanennek a részesei, szintén megértették, vagyis valamikor az 50-es évek közepén. És addigra lépésről lépésre eljutottak először oda, hogy a terrorisztikus szocializmus helyett egy demokratikus, ha úgy tetszik - és ez egy későbbi kifejezés - emberarcú szocializmust kell létrehozni. Ez volt 1956 és 1968 közös törekvése. Majd még később oda, hogy sem demokratikus, sem emberarcú szocializmus nemigen képzelhető el. Ezt a gondolati utat az én szüleim is végigjárták, hasonlóan sok százezer egykori kommunistához, aki akkor vált a kommunista eszme hívévé, amikor ez nem karriert, hanem üldöztetést, az élet kockáztatását jelentette, és saját sorsukon keresztül jutottak el annak megértéséhez, hogy egy világtörténelmi tévedésnek voltak részesei. Ezt a gondolati utat, ha rövidebb idő alatt is - és minden kockázat nélkül - magam is végig jártam, hiszen én is voltam az MSZMP tagja, amíg onnan 9 év párttagság után ki nem zártak. Én is megértettem, mint közgazdász, mint társadalomtudós, hogy a szocialista rendszer, a tervgazdaság történelmi tévedés, így lettem liberális, így lettem szabad demokrata. Ezt megelőzően így voltam részese a demokratikus ellenzéknek, úgy, hogy ezt a szüleim tudták, és egyetértettek velem.”
Gratulálok.
Szövegnek elmegy, nyeretlen kétéveseknek.
Igen Tisztelt Bauer Tamás!
Nyilván nem ismeretlen Ön előtt sem az a jegyzőkönyv, amelyet 1950. november 22.-én vettek fel a váci állambiztonsági büntetőintézet bonchelyiségében.
Szücs Miklós őrizetest boncolták.
Akit érdekel a jegyzőkönyv, elolvashatja Kiszely Gábor könyvében a 280-281 oldalon, vagy a Történeti Hivatalban a TH V-142 822, illetve TH V-150 030 szám alatt eredetben.
Nem gyenge idegzetűeknek ajánlott olvasmány.
„A jegyzőkönyvet készítette: Bauer Miklósné áv. százados.”
Tisztelt Bauer Tamás!
Tévednék, hogy ez a személy az édesanyja volt?
Történelmi idézet Önnek, a forrás pontos megjelölése nélkül:
„"...Hívságos és terméketlen dolog a közösségi hisztériákat bizonyos megromlott lelkületű egyéneknek vagy csoportoknak, társadalmi osztályoknak és politikai hitvallások híveinek tulajdonítani. (...) A közösségi hisztéria természetesen kitermel egy vak, ádáz és korlátolt emberfajtát, mely elsősorban fogja elhinni és hangoztatni a hisztériára jellemző öncsaló ostobaságokat, kitermeli a hisztéria haszonélvezőit, akik a hisztéria hullámainak a legfelületén úszkálnak, és belőle élnek, s kitermeli a hisztéria gengsztereit és hóhérlegényeit. A legkülönbözőbb okok idézhetik elő, hogy ezek között nagy számmal legyenek bizonyos csoportok tagjai, bizonyos vidékek szülöttei. Semmit sem segítenek azonban az olyan tervek, melyek a hisztérián úgy akarnak segíteni, hogy ezeket a csoportokat, vidékeket vagy a hisztériának bármi módon körülhatárolt hordozóit elpusztítják, izolálják vagy más módon kiiktatják a közösségből. A közösségi hisztéria ugyanis az egész közösség állapota, s hiába választjuk le a hisztéria látható hordozóit, ha közben a hisztéria alapfeltételei és alap- helyzetei megmaradnak: a hisztéria kezdetén álló megrázkódtatások nem oldódnak fel, a hisztéria lényegét kitevő hamis helyzet nem oldódik meg.”
Ez az idézett szöveg. Nem kommentálom.
Azt hiszem, felesleges dr. Bauer Tamásra több szót vesztegetni.
Nem tisztelettel, sajnálattal…
Tiborc”

Földes György: Az eladás elfogadhatatlan volna erkölcsileg és gazdaságilag is (kép: Rédei Ferenc)

„A Népszabadság nemzeti médium”
A Szabad Sajtó Alapítvány nem adja el a lapunkban lévő tulajdonrészét
NSZ • 2004. január 2. • Szerző: Tóth Ákos

Nagy Csaba erdélysi származású a sz betű a művészneve része...

Idézet:

---

A Világgazdaság értesülései szerint a jelenlegi operatív főszerkesztő Vörös T. Károly mellett Füzes Oszkár brüsszeli és Pogár Demeter római tudósítók, Ferencz Gábor lapszerkesztő, Nagy Csaba, a külföld rovat vezetője és Léderer Pál, a Népszabadság Online felelős szerkesztője pályázott.

---