Persze: Először is tudnom kéne, hogy mi a baj (mert addig csak találgathatok). Gondolom:

Ez most nem (csak) pénzügyi csőd, hanem egy általános ágazati válság (a termelők jó része egyébként sem kapott bankhitelt, csak az integrátorokon, felvásárlókon és feldolgozókon keresztül juthatott előleghez).

A Hajdú-Bét Rt. befuccsolt az üzlettel, ott rohad nála több száz tonna thaiföldi csirke, a jó üzletböl kudarc lett, a magyar termelöknek pedig nem fizeti ki a leadott libákat, mert a pénzt beleölte a thaiföldi döghúsba. "

1. kellene egy segélyalap..ide mindenki adakozna, szvsz
2. kellene egy magyar felvásárlóhálózat..
3. addig is: össze kellen fogni.. kimenni autóval, minden hétvégén más.. tőlük vásásárolni..
4. mindenki szívesebben venné a házi settést, a házi libát, a házi baármit, mint a szupermárketetek ehetetlen, ihatatlan, ieztlen ételeit...

Mit tehetne tenni: meg kellene szervezeni

az ingyentej akciót
az ingyen sertéshús akciót
az ingyen baromfih akciót

a rászorulóknak (3 millióan vannak)

Fábián Gyula:

Azt hiszem, hogy a mezögazdaság nem volt még ilyen mélyponton, mint amilyen mélypontra került.

Ezt mutatja ez a két tragikus esemény: egyik Nógrád megyében, másik Bács-Kiskun megyében.

Mind a két helyen egy-egy gazda, akik összeomlottak attól, ami elkövetkezett, hiszen ök nagy reménnyel indultak, hogy sertéstenyésztésbe, tejtermelésbe beleszállnak, úgy, ahogy egy mezögazda ezt szívvel-lélekkel tudja csinálni.

Hitelt vettek fel, s abban a pillanatban, mikor jött ez az új váltás, összeomlottak, mert egyszerre fizetni kellett volna, és még nem volt miböl. De. Hát nem is itt van a baj, hanem az egyiküknek nyakán maradt a rengeteg sertés, a másikuknak a tej.

Tudniillik azért vegyük már tudomásul, hogy e kormány alatt három mezögazdasági húzóágazat omlott össze, baromfitenyésztés, tehenészet, sertéstenyésztés. Az emberek ennek a szegényei, tíz hónappal az uniós belépés elött. Ilyen tragikus helyzet azért Magyarországon akkor alakult ki - most szeretnélek emlékeztetni benneteket arra, mikor a tsz-szervezések voltak, Magyarországon tízesével, húszasával lettek öngyilkosok az emberek.

Na de erröl egy szót nem szabad volt akkor beszélni, gondolok itt 1958-62-re.

Sertéspiaci válság, baromfiválság, tejmizéria, rekordokat döntő aszály. Nézem a riportfilmet a két öngyilkos gazdáról. Az egyik sertést tenyésztett, korábban sem volt könnyű dolga, de a sertéspiac legutóbbi összeomlását már nem tudta elviselni. A másik a tehenész, a tejtermelési válság számára kiméretett következményeivel nem tudott megbirkózni. Tervezgető, iparkodó, gazdaságokat bővítő, az új kihívásokhoz alkalmazkodni próbáló, erejük teljében lévő emberek voltak, akik egy végzetes pillanatban úgy érezték, nincs tovább. Nem bírták elviselni az erőfeszítéseik hiábavalóságát, a befolyásolhatatlan körülményeknek való kiszolgáltatottságukat.

Azt a dormándi gazdát, akinek a fényképe a minap járta be a sajtót, ugyanez az elkeseredés vitte a Kossuth térre, a Földművelésügyi Minisztérium elé. Ő még elég erősnek érezte magát, és bizakodott. Hiszen heteken át tartó egyszemélyes demonstrációval akarta rászorítani a kormányzatot, hogy ébredjen fel végre, és vegye komolyan az agrárvilág keserveit.

A sertéságazat válsága kapcsán Kisszálláson gazdademonstrációt, Lajosmizsén pedig tanácskozást tartottak pénteken; a Bács-kiskun megyei események résztvevői azonos követeléseket fogalmaztak meg.

Kifogásolták, hogy nem kapták meg a jogszabályokban előírt támogatásokat, például a minőség után járó támogatást, továbbá az aszálykárok miatt kárenyhítést kértek.

Egységesen követelték azt is, hogy tiltsák be azonnal annak a nyugat-európai országokból Magyarországra irányuló sertéshúsnak az importját, amely már nem felel meg az EU-szabványoknak, és a tetemes mennyiségű behozatal leszorítja a hús árát.

Kérték továbbá azt is, hogy a kormány, mivel erre szerintük lehetősége van, állapítson meg a sertés tőkehúsra minimum védőárat.
...

Leszögezte: a kormány gyakorta hivatkozik arra, hogyha a sertéstartók összefognának, akkor egységesen nagyobb árat tudnának kiharcolni, a bácskai gazdák összefogása viszont bizonyítja, hogy ez ma nem elegendő.

"Olyan tetemes mennyiségű gyakorlatilag az uniós országokban már csak kutyaeledel készítésére alkalmas importhús kerül be az országba, ami leszorítja a felvásárlási árakat. Már ismét kilónként 180-190 forintra zuhant le a jó minőségű sertés ára, ugyanakkor a gabona ára mázsánként 4 ezer, a szójáé pedig rövid idő alatt 5.500-ról 8.000 forintra nőtt" - közölte.

Rámutatott: csak az a családi gazdaság, amelyben ő is érdekelt, 10-15 millió forint rendelet szerint részükre járó támogatást vár továbbra is.

Úgy tudják a gazdák, hogy az APEH-hez nem érkezett meg a kormány által korábban megígért és rendeletekben megítélt támogatás.

Sákán Antal szólt arról is: a demonstráció résztvevői megosztották egymással információikat. Tudniillik azt, hogy a közelmúltban csak Bács-Kiskun megyében két sertéstartó gazda lett öngyilkos kilátástalan helyzete miatt, "egy gazdának pedig, aki húsz éve foglalkozik sertéstartással, éppen most árverezik a házát, mert nem tudja visszafizetni a tevékenysége fejlesztéséhez felvett kölcsönt".

Bagi Béla, a Magyarországi Gazdakörök Országos Szövetsége (MAGOSZ) alelnöke elmondta: a szövetség a gazdák tüntetésével egy időben Lajosmizsén tartott országos tanácskozást a sertéstartás gondjai kapcsán.

Ismertetése szerint a fórum résztvevői támogatják a demonstráló gazdákat, követeléseikkel egyetértenek.

... A bankok most igazán költhetnék ennek a töredékét a gazdák adósság-konszolidációjára !