A nyugdíjasok a legszorgalmsabb szavazók, ezért a pártok elsősorban úgy politizáltak, hogy nekik kedvezzenek - ez nem szűnt meg. Míg elvonások sújtják az aktív, gyereket nevelő, alacsonyjövedelmű, bizonytalan jövőjű munkavállalókat (akik gyakran lesznek munkanélkülivé), addig a nugdíjak emeléséről egyetlen kormány sem feledkezett meg sosem, 13. és 14. havi nyugdíjjal próbálták ámítani a közönséget.

Ez a nemzeti tragédia. Most is, hogy a nyugdíjkassza egyensúlyban maradjon és az adócsökkentést megléphessék az aktívak megtakarításait éljük fel. Négy év múlva meg megint ott vagyunk, ahol a part szakad, jöhet az adóemelés, megszorítások. A nyugdíjak értékállósága viszont biztosítva lesz. Az ingyenes utazás is. Ahelyett, hogy az lenne a cél, hogy a munkavállalók terheit csökkentsük az alacsonyabb jövedelmű rétegekben, ahol ma dolgozni sem érdemes, vagy megoldjuk mindenki kivegye a részét a terhek vállalásából.

Hát ha te a multikultik érdekeit érted a reálgazdaság érdekei alatt, akkor igazad lehet, épp ezért teszi jól az állam, hogy szembemegy vele.

"Hogy jön ide az önrendelkezés? Agyam eldobom."

Ismétlés a tudás anyja: "A jelenlegi állami rendszer fenntartja emellett a nyugdíjrendszer átpolitizáltságát és aktuálpolitikai eltérítését. Magyarán azt, hogy az állam szembemegy a reálgazdaság érdekeivel és a nyugdíjas választói tömegek javára hoz döntéseket, nekik igyekszik kedvezni. Ez nemzeti tragédia."

Ez a magyar nemzet tragédiája. Ki másé lehetne? Senki mást nem érdekel ez igazán.

Ok ketten vezényeték az Állami Biztosítót a privatizáció idején, amellyel kapcsolatban az Állami Számvevoszék számos kifogást fogalmazott meg 1993-ban.

Mai ésszel nehezen értheto, hogyan fordulhatott elo, hogy a biztosító vagyonértékét az 1990 végi állapot szerint két társaság is felmérte, és egészen eltéronek találta:
1,7 és 1,2 milliárd forintra értékelték.

Ráadásul egyik számításban sem szerepeltek az életbiztosítási tartalékok, amelyek jelentos értéket képeztek. Az ÁB Rt. 1990 végén 32 milliárd forint tartalékkal rendelkezett, ám ennek hiteles minosítése nem történt meg. Ez lehetett az oka, hogy a vételár az 1,5 milliárd forintot sem érte el 1992 májusában.

A vevo kiválasztása is igencsak érdekes volt. Az ÁSZ megállapítása szerint zárt pályázaton 14 céget kértek fel, de csak a holland illetékességu Aegon tett ajánlatot.

Az Állami Pénztárfelügyelet 1999 áprilisáig több mint 30 magánpénztári engedélyt adott ki, ám ezek közül az öt legnagyobb (kivétel nélkül banki, illetve biztosítói háttérrel rendelkezo) tömörítette a tagok 78 százalékát.

A koncentráció folyamatos, a nagyok felvásárolják a kicsiket. Nyugdíjpénztárat alapítani nem volt rossz üzlet. Az újonnan alakuló nyugdíjpénztárak vezetoi között több ismeros név is felbukkant.

A Fraternité Nyugdíjpénztár egyik vezetoje Csehák Judit volt. A Fraternité Rt.-t Csehák korábbi államtitkára, Bánfalvi István irányította (Bánfalvi politikai múltjára enged következtetni, hogy Aczél György felkérte a hagyatékát kezelo kuratórium tagjának, Berend T. Iván lemondása óta o vezeti a kuratóriumot). Az igazgatósági tagok között feltunt Deák Andrea, akit a tervhivatalból, majd a Pénzügyminisztériumból ismerhetünk, és aki az Állami Biztosító vezérigazgatói székébol ment nyugdíjba 1990-ben. A felügyelobizottságban pedig Békesi és Medgyessy egykori mentora, Hetényi István volt pénzügyminiszter vállalt szerepet.

A nyugdíjreform elindítása idején Medgyessy Péter volt a pénzügyminiszter, Csehák Judit az Országgyulés szociális bizottságának elnöke, Gyorfi István, Csehák egyik 1988-as helyettese pedig Medgyessy nyugdíjreformért felelos miniszteri biztosa a Pénzügyminisztériumban.

Az ellenzék kifejezett tiltakozása ellenére 1998-ban bevezették a magánpénztári rendszert. Indokként a demográfiai válságot jelölték meg, amely miatt a tb-rendszer rövidesen finanszírozhatatlanná válik, mert egyre kevesebb járulékfizeto lesz, aki fizethetné az egyre több nyugdíjas ellátását. (Az indoklás hamisságát jól mutatja, hogy miközben a demográfiai helyzetben semmilyen fordulat nem következett be, most az MSZP miniszterelnökké elorelépett egykori pénzügyminisztere a nyugdíjkiadások jelentos növelésével járó 13. havi nyugdíj bevezetését és a hozzátartozói ellátások növelését tervezi.)

A hivatalos indoklás szerint éppen a kiadások kezelhetetlenné válását akarták kivédeni azzal, hogy a magánpénztártagok tb-járulékának egy része a magánpénztárak számlájára kerül.
/hv cikk..régebbről, 2005

és terra irta

"Sajnos így igaz. Egy másik topicban írtam arról, hogy a magánnyugdíjpénztárak, biztosítók (megtakarítási életbiztosítások) esetében mi a helyzet.

A befektetett összeg hozama terhére irreálisan magas költségeket számítanak fel, ezért a befektetők sokkal kisebb hozamot kapnak ténylegesen, mintha maguk fektetnék be a pénzüket. Életbiztosítási szolgáltatást sem nagyon kapnak, mert a legtöbb biztosításnál már a haláleseti biztosítás összege csak névleges.
Az egész üzlet csak és kizárólag az ehhez kapcsolódó adókedvezmény miatt éri meg, mert a visszaigényelt adóval együtt jön ki egy normális vagy annál egy kicsit jobb hozam (de lehet veszteség is. )
A biztosítónak viszont állati jó üzlet.

Egyébként egy negyvenéves befektetésnél mi értelme a 12. évben eredményt hirdetni?

Azok, akik különféle okoknál fogva nem tudtak vagy nem voltak képesek saját jogú nyugdíj megszerzésére, egy szerény, de méltányos garantált nyugdíjat kapnak 65 év fölött, ha minimum 40 évet éltek Svédországban (ha kevesebbet, akkor arányosan kevesebb pénz jár). Ezt a költségvetésből fizetik, a mindenkori külgazdasági és államháztartási viszonyok figyelembe vételével, a pénzügyminiszter által meghatározott összegben.

Az alkalmazottként dolgozók szolgálati nyugdíjhoz is juthatnak, ha megállapodnak a munkaadójukkal, hogy az a nettó fizetésük 5-10 százalékát a cég és a szakszervezetek által közösen választott nyugdíjalapkezelő intézetben vezetett számlájukra utalja. A feltételek a kollektív szerződésekben rögzítettek, a munkavállalóknak beleszólásuk van a befektetésekbe, s nyugdíjprognózist készíthetnek saját maguknak az aktuális értékviszonyok szerint.

A magánnyugdíj-megtakarítás önkéntes, és bármely banknál, biztosítónál köthető szerződés szerint, a befizető által meghatározott havi összegben történik. A befizetések, havi 1000 koronában maximált értékben, levonhatók az éves adóból. A nyugdíjfolyósítás volumene, módja, ideje a szerződéstől függ.

A nyugdíjpiramis az egyes szintek konkrét kiterjedtségét is jól illusztrálja: általános nyugdíjjal mindenki, szolgálati nyugdíjjal a legtöbb ember, míg magánnyugdíjjal jóval kevesebb rendelkezik. Az egyes résznyugdíjak nem befolyásolják egymást: összeadódva képezik a teljes nyugdíjat. Az általános (állami) nyugdíj legkorábban 61 éves korban kérhető, két hónappal a tervezett nyugdíjba vonulás időpontja előtt, a kérvényező által választott 25-50-75- vagy 100 százalékos arányban. Alacsonyabb rész estén, a munkavégzés folytatásával, természetesen tovább növelhető az alap. A nyugdíjkorhatár 65 év (nemtől függetlenül), s legkésőbb 67 éves korban „kell” nyugdíjba menni. A nyugdíj összegét egy bizonyos „népjóléti alap” figyelembevételével számítják ki, s az nem lehet több, mint ennek az alapnak 7,5-szöröse. Ma a legmagasabb nyugdíj 30 ezer korona körül van, a legkisebb (garantált) nyugdíj körülbelül a harmada.

A nyugdíj összege komplex – de minden év és minden befizetett korona számít. Alapja minden adóköteles jövedelem: így a gyes, a munkanélküli segély, a táppénz, a rokkantsági segély, a tanulmányi ösztöndíj stb. Függ a befizetések nagyságától, a magánalapok jövedelmezőségétől, a nemzeti- és a nemzetközi gazdasági helyzettől. Mivel több lábon áll, kevésbé sebezhető. Átlátható és rugalmas: folyamatosan szemmel tartható és változtatható a befizetések elhelyezése. Az összeg az egyén döntésein és felelősségvállalásán is múlik. A polgárok informálásáról a nyugdíjintézet és a nyugdíjalapkezelők gondoskodnak.

A nyugdíjrendszernek az állam által kezelt részében 2001. óta van egy beépített fék is. Ez az automatikus kiegyenlítés (automatisk balansering) gondoskodik arról, hogy a rendszerben bekövetkező hiány (azaz a folyó nyugdíjkifizetés) ne léphesse át a befizetések szintjét. Ebből következően az állami nyugdíjak összege nem növekszik ugyanabban az ütemben, mint az aktív jövedelmek. A pénzügyminiszter minden évben meghatározza az ún. egyensúlyi számot, amely a bevételek-kiadások arányát mutatja. A bevétel 90 százalékát a munkavállalók és munkaadók által befizetett járulékok adják. A maradék 10 százalékot pedig a rendszerben lévő tőke – ez azt eredményezi, hogy az innen az államháztartásba áramló pénzek befolyásolják az egyensúlyt.

Egy másik:
http://harlamov.blogter.hu/392153/a_sved_nyugdij

A svéd nyugdíj
10 hozzászólás Írta Hmmmm01 11 hónapja
Kiverte a biztosítékot Varga Mihály elszólása, miszerint a Fidesz bevezetné a svéd NDC (Notional Defined Contributon = névleges egyéni számla) rendszert a nyugdíjak finanszírozásában. Aztán legott észhez is kapott, cáfolta is azonnal, nem úgy gondolta, ahogyan mondta. Az MSZP azonnal támadásba lendült, plakátot is készített: "A Fidesz drasztikus nyugdíjcsökkentésre készül!". A Fidesz sem maradt adós, elkészült saját plakátja: "Itt az idő, hogy megvédjük a nyugdíjakat!".
A közvéleményt persze azonnal megosztotta, pártszimpátiai alapon minkét álláspontnak kerekedtek hívei, és elkezdődött a riogatás. Ennek ugyan nem sok értelmét látom, mert a nyugdíjrendszer teljesen pártsemleges, jelenleg és a jövőben is egyformán fog érinteni mindenkit, legyen bármilyen pártszimpátiája a nyugdíjba vonulónak.

A következőkben kísérletet teszek, hogy érthető formában vázoljam az elképzelt valóban teljesen új nyugdíjrendszert.

Nos, az új rendszer annyiban lenne alapjaiban új, hogy a jelenlegi nyugdíj-kiszámítási mód helyett, ami fél évszázadnál is hosszabb ideje működik, és ami a nyugdíjjárulék fizetésének alapjául szolgáló jövedelmeket veszi figyelembe, a svéd módszer szerint a befizetett pénzzel számolna. Ezt a befizetett pénzt egy "virtuális" egyéni számlán tartanák nyilván, és ez a pénz állna rendelkezésére a nyugdíjas hátralévő éveire.

Ezzel megszűnne a nyugdíjkassza szolidaritási elve. Ugyanis ha valaki 62 évesen nyugdíjba szeretne menni, akkor megnézik az egyéni virtuális számláján felhalmozódott összeget, és elosztanák a még hátralévő várható életének évei számával. Az így kiszámított összegből megállapítható, mennyi is fizethető ki havonta a nyugdíjasnak, és az aktív dolgozóktól befizetésre kerülő nyugdíjakból aztán ezt az összeget fizetnék ki.

A hátralévő évek számának megbecsülése a KSH feladata lenne, ha tehát az emberek áttérnének az egészséges életmódra, akkor növekedne, egyúttal csökkenne az éves nyugdíj összege. Persze ezt lehetne még leleményesen cizellálni, ha mondjuk valaki öregkorára súlyos betegségben szenvedne, akkor ugyebár testre szabottan csökkenne a még életben eltöltött éveinek várható száma, így viszont növekedhetne a kifizetett nyugdíja.

Belépne egy "számítási" alapnyugdíj is, ami a minimálbér 55 százaléka lenne (ami most 40425 forint volna) és ha a hátralévő életévek számával osztott egyéni számlán lévő összeg ezt nem érné el, akkor legközelebb 70 éves korában mehetne nyugdíjba az a 62 éves, tehát ezt a 8 évet valahogyan át kellene vészelnie.

A modellből érzékelhető, hogy nagy jelentősége a befizetett és felgyülemlett "virtuális" pénznek lenne, az eddigi ledolgozott évek és az átlagnak kiszámított havi jövedelem helyett. Ám mivel maradna a felosztó-kirovó rendszer, így az alacsonyabb képzettségű, elsősorban fizikai betanított munkára képes emberek minimálbéres kevés keresetéből levont és befizetett pénzeiből nagyon kevés havi nyugdíjra telne. Nagyságrendileg a nyugdíjba vonulóknak talán egyharmada tudna csak tisztességes megélhetést biztosító nyugdíjhoz jutni.

Ha valakinek még 70 éves korában sem jönne ki az öregségi nyugdíjhoz szükséges "számított" alapnyugdíj, akkor a mindenkori minimálbér 25 százalékát kapná alapnyugdíjként, ami most 18375 forint lenne.

Ennek a rendszernek tehát az a lényege, hogy a járulékbefizetésekkel az egyéni virtuálisan nyilvántartott pénzt kaphatja minden nyugdíjba menő, egy fillérrel sem többet. Így a nyugdíjkassza soha nem lehetne deficites, tehát külön nem kellene kiegészítenie az államnak az adófizetők pénzéből a nyugdíjkasszát. A befizetéseket talán a munkaadóktól a dolgozók név szerinti egyéni "virtuális" számlájára befizetett összegekkel lehetne növelni, ami egy munkaszerződés megkötésekor a havi fizetésen fölül külön alku tárgya lehetne.

Ilyen faszság még,mikor is a nagyfejűek a hosszú lejáratú államkötvények felár emelkedésének okán sírnak.Netto baromság,az csakis akkor okozhat gondot ha frissen bocsájtják ki a kötvény.A többi csak opciós ügylet,ami semmibe nem kerül az államnak.

Idézet:

---

Erről mondunk most le.

---

Annyiban más a szituáció, hogy a nyugdíjpénztárak nem a tagoktól független pénzintézetek, hanem a tagok által létrehozott önkormányzat. Egyfajta közösség, nem pedig szolgáltató cég. Ha a pénztárat a tagokkal azonosítjuk, akkor a összesített vagyon, tehát a tagok vagyona a pénztár vagyona. Sajnos ez a vagyon most már a múltté, de a létrehozása is egy nettó csőd valójában.

Az AXA Nyugdíjpénztár közel 300 000 [b]pénztártagja megtakarítását kezelve 1998 óta a nyugdíjpénztári szolgáltatók piacának meghatározó szereplője.

______________