Csak hogy multiplikáljuk a topikod vizitációs kvócifiensét:

Mi is az a zsoltározós progléma? Mi az hogy elénekelhető első negyven? Népénekek? Közös nevezők, közösen?

Ahogy én látom - így emlékezetből és saját élményanyagom alapján -, hogy egyrészt van a bibliai 150 zsoltár a Ószövetség Zsoltárok könyvében, ez mint ilyen alapvetően zene nélküli szöveges - nincs rá most jobb szavam - zsoltár. Másrészt van a zsoltár(vers) mint műfaj, tetszés szerint megzenésítve/énekelve.

Magam nem tudom, hogy reformátusoknál ki és mit ért (és mennyiben!!, azaz milyen általánossággal) zsoltározáson, az evangélikus énekeskönyv tartalmaz általam korábban leírt típusú nem pusztán csak elmondható, hanem elénekelhető zsoltárokat (első kb.: 40 ének ilyen), és persze tartalmaz olyan reformátusok által is énekelt zsoltár-alapú - mondjuk így népéneket -, amilyeneket az Abigélben is hallhattunk. Nem tudom sikerült-e ennyi alapján a közös nevezőt összehoznunk közösen...

Szabó Magda nagyszerű ifjúsági regényét az irodalmi adaptációk hazai mestere, Zsurzs Éva (Barbárok, A koppányi aga testamentuma, A fekete város) dolgozta át televíziós sorozattá (az írónő forgatókönyvírói segítségével). Az Abigél azon sorozatok közé tartozik, melyek valódi filmművészeti értékkel bírnak. A szükségszerű rövidítéseket leszámítva a film a lehető leghűbben követi a regényt. A hősök éppen olyanok, amilyennek elképzeltük őket: a vadóc Vitay Georgina, a bájosan esetlen Torma Piroska, az ügyefogyott Kőnig tanár úr, a merev Torma Gedeon és a harsány Horn Mici mind mintha csak a könyv lapjairól léptek volna elő. A rendező ezenkívül olyan plusz apróságokat is hozzáadott a remek alapanyaghoz, amelyek a regényben nem lehettek benne (főleg a lányok egymás közti kapcsolatának jellemzésére és a tanárok viselkedésének árnyalására). A flashbackekkel, belső monológgal, emlék- és fantáziaképekkel teletűzdelt mű komplex ifjúsági kémfilmmé áll össze amellett, hogy hihetetlenül pontos látlelet a II. világháborúról és az emberi természet nagyszerűségéről. A Matula János Gimnázium nevelőiként és növendékeiként a kor legnagyobb színészei tűnnek fel (pusztán felsorolni is hosszadalmas lenne) - még a mellékszerepekben is. A remekül megírt párbeszédeket pedig - melyekben szó szerint köszönnek vissza Szabó Magda sorai - talán felesleges is dicsérni. ****

Az Abigél megjelenésének szomorú aktualitása, hogy a Ginát alakító Szerencsi Éva szeptember 6-án hunyt el.

Extrák:
A két DVD-re a lehetőségeknek megfelelően extrák is kerültek: az első két rész után két beszélgetést nézhetünk meg a rendezővel (a kettő közül a szokatlanul őszinte Boldog születésnapot, Zsurzs Éva az érdekesebb). A második lemezen egy róla szóló lírai összeállítás után Szabó Magda mesél Für Elise című regényéről. A korongokon Zsurzs Éva-filmográfia és Szabó Magda-bibliográfia is található. ***

Nincs. Azóta találtam egy részletet a DVD-n (I-II.rész összefoglalása), ahol explicit kiderül, hogy a Matula egyértelműen református/kálvinista.

"a zsoltár egy olyan speciális (szöveg és dallam), ahol döntően egy hangon éneklik (?) a zsoltárszöveget, a zsoltárszöveg ritmusában/prozódiájában és csak a zsoltár sorok elején és végén van némi 'változatosság' a dallamvonal vezetésében."

itt érzem a némi zavart...

A 150 zsoltár szövegét Maró Kelemen és Béza Tódor versei* alapján -"genfi zsoltárok"- fordította magyarra mintegy 100 nap alatt Szenczi Molnár Albert. (Lóbvasszer Ambrus német fordítását is figyelembe véve).

Az igazhitűek a 150 Zsoltárt 130 dallamra éneklik. Ez gyakorlatilag 130 versformát eredményez. Hogy az eredeti dallamokat (Bourgeois, Goudimel pl.) magyarul lehessen énekelni, Szenczinek komoly metrikai kunsztokat kellett csinálnia.
Az eredeti dallamok egyházi hangnemekben íródtak, s mind dallamviláguk, mind ritmusuk kissé régies, nehézkes a mai fülnek. Ez okozhatta azt a torzulást, ami néhol (sajnos még mindig sok helyen) tapasztalható: kiegyenlített ritmus (tulképp aritmia) és modális hangnembe való átcsúszni akarás, a diézis alkalmazása.
De ez csak az én véredényem, így egyáltalán nem bisztos.

Most, hogy így mondod, _összességében_ tényleg mindegy. De ha mindenáron analizálni akarunk, akkor azért felmerül a kérdés, szerintem. Egy ilyen regénynél, filmnél kulcskérdés a hitelesség kérdése. És még ha nincs is konkrét valósághozkötés egy-egy részletben, akkor is érdemes a valóság (realitás) szemüvegén keresztül is vizsgálódni, szerintem.

>>Amúgy miért hangzik el többször a figyelmeztetés, hogy "Aki kukorékolni mer, becsukatom!"?

Ehhez nem tudok hozzászólni, mármint, hogy mennyiben vonatkozhat reformátusokra... A könyv és film szerint azért a nagy kukorékolás a Matulások részéről az állami iskolások felé, hogy egyrészt ne hagyják magukat - -, másrészt az állami iskola névadója(?) Kokas Pál.

A "szenthurkák" viszontcsúfolás (amivel a Matulásokat illetik) ebből a szempontból is érdekes kitérőre adhat alapot... Nem tudom mennyiben lehet szenthurka egy református és/vagy egy katolikus. Ennek eldöntéséhez kevés az élményanyagom.

>A kukorékolás szerintem a reformátusok csúfolása.

Ez így kétértelmű számomra. reformátusok másokat csúfolnak így, vagy őket? Persze az utóbbi a mi esetünkben kizárható, mert pont a Matulás diákok csúfolnak kukorékolással másokat. Márpedig az volt az eredeti kérdés (ami felhozta a témát), hogy a Matula protestáns-e vagy sem.

>(annyit beszéltél már a filmről, hogy kénytelen leszek kikölcsönözni magam is!)

))) Szerintem, nem bánod meg. És ha írsz is róla ide, avval meg külön örömet szerzel nekem (is).

>>>>>>>>
"Az egyik a nagy-nagy kedvencem, ezt álmomból felébresztve is azonnal felismerem: a-moll orgonaconcerto BWV 593.-1.tétel." Eredetileg Vivaldi hegedűverseny?
>>>>>>>>

De-de, remek a meglátás ). Vivaldi Op.3. No.8.-as kéthegedűs versenye. Bach zsenialitása abban jut kifejezésre, hogy _pont_ ezt választotta ki a Vivaldi művek között orgonára átírandónak (három ilyen Vivaldi-alapú orgonaconcertója van Bachnak, kettő az Op.3-as sorozatból). Lehet, hogy eretnekség amit mondok, de sokkal-sokkal jobban szól - szerintem - a darab orgonán, pl.: a regiszterelés miatti nagyobb kifejező erő miatt is.

>>Szerintem zsoltár témában van némi zavar"
>Meglehet, Benned...

Nem mindegy?

Amúgy miért hangzik el többször a figyelmeztetés, hogy "Aki kukorékolni mer, becsukatom!"?

A kukorékolás szerintem a reformátusok csúfolása.

Köszönöm az Szvetics-infót, meg a linkeket. Nem tudom miből gondolható, hogy a Matula=Szvetics. De én vitatkoznék evvel látatlanban is (nemcsak azért, mert úgy tűnik számomra, hogy nem lányiskola, meg nemcsak azért mert Szabó Magda mintha protestáns (református) lenne).

Ami biztos, hogy Szabó Magda külföldi, ha jól tévedek svájci intézetben nevelkedett (többekközt), így talán elmondható, hogy nem hazai a Matula 'eredetije' mintha, ha van ilyen "eredeti' egyáltalán.

Szabó Magda többször is, többféleképpen is jelezte, hogy nem konkrét önéletrajzi ihletésű az Abigél. Az alakok a helyszín nem _effektive_ köthetők valakikhez, valahová. A mondandója, az egész élmény a sorok között van. Ennek érzékletes alátámasztó példája, hogy Árkod mint 71.000-es - többekközt két gimnáziummal és teológiai fakultással is bíró - város 1943-ban villamossal is rendelkezik!! (filmben Murai, könyvben Kiss Mari gyanusítja meg a villamost, hogy ott könnyen elvesztheti az ember a gonbjait a kabátjáról -> mikor eltűnt Kőnig kabátjáról az összes gomb.

Az egy rendkívül érdekes kérdés, hogy inkább katolikus-e vagy inkább protestáns-e a Matula. Nekem csak a Fasori Evangélikus Gimnáziumról van konkrét élményem, információm (apám is odajárt - anno - Wigner Jenő osztálytársaként). Én úgy érzem (de megcáfolható vagyok), hogy a protestáns iskola nagyobb valószínűséggel volt szabadelvűbb mint katolikus társa. (Értsd jól kedves topicolvasó a "szabadelvűt", ne kelljen aktuálpolitikát idekevernem, hogy mi nem az )

Fantasztikusan ergonomikus, arányos az egész filmzene középpontban a főcímzenékkel (nyitó- és zárózene). Olyan (mély) fekvésben szólalnak meg a vonósok, hogy lehetnek e fődallamot vivő vonósok símán hegedűk, vagy brácsák is. Számomra szintén nem megállapítható, hogy hány hangszer szól egyszerre. Csak annyi biztos, hogy nem nagy szimfonikus zenekar, csak kis kamarazenekar, de jó sokféle hangszerrel, sok gyönyörű fafuvóssal, és elektomos gitárral(!!), ami végképp nem volt bevett gyakorlat - 1977-ben, amikor a film készült (félév átfutással).

Nekem mindig fóbiám volt, hogy egy egyszerű dallam nem jelenti automatikusan azt, hogy - kis túlzással - azonnal Lagzi Lajosért "kiáltson". Éppen ellenkezőleg. Egy nagyon egyszerű motívum, dal(lam) is lehet szenzációsan szép, erőteljes, gyönyörű, nem-triviális. A döbbenetes intellektuális nehézség éppen abban rejlik, hogy az ember szét tudja választani az ocsút a búzától. A nemeset a vásáritól. Az Abigél filmzenéje a legnemesebbek közül való, számomra: hihetetlen egyszerű eszközök, maximális kifejező erővel pársulnak. Az alapmotivum döbbenetesen sok arca, ami szervesen illeszkedik a filmbe, válik a filmmel eggyé. A legapróbb részletekig menően. Például, az a zenerészlet, ami felett kisettenkedik Gina a hálóteremből a mosdóba. Vagy az a zenerészlet, ami felett "áttűnik" a jelenet Gina képzeletéből a "valóságba", amikor a film elején apjával ülnek az autóban. stb. Ugyanígy szenzációs a filmet lezáró zene is (ahogy felmegy Gina a szobájába Horn Mici házában), az elképesztő zenei lezárással.

Ami a Bach-orgonadarabokat illeti. Az egyik a nagy-nagy kedvencem, ezt álmomból felébresztve is azonnal felismerem: a-moll orgonaconcerto BWV 593.-1.tétel. Ez a filmben a 1943. december 6-i megzavart istentisztelet kivonulási zenéje. Speciel én mindig is esküvői zeneként gondolok ezen orgonadarab kapcsán, bár nagyon passzol a filmbe is. Hiába Bach nem tud rosszul szólni.

A másik orgonadarabot, sajnos nem tudtam beazonosítani, pedig szinte biztos vagyok abban, hogy ez is Bach. Mostanában hallgatom végig a teljes Bach orgonás életművet (un. szabad darabokat). Remélem előbb-utóbb sikerül a beazonosítás. Viszont ennek filmbeli idézése, óriási telitalálat. Ez is templomból kivonulásos zene, akkor szól, amikor Gina egyösszegben helyezi el a perselyben az osztály adományát. Pont akkor van a katartikus zenei csúcs, amikor a filmnézőben is a katarzis a tetőfokára hág. Feledhetetlenül óriási jelenet. (Azzal vitatkoznék, hogy ez az összegyűjtés mennyire "sikeres" pedagógiai szempontból, ahogy a könyvből és a filmből kiderült a folytatásban. Van az egyházi adó, meg önkéntes adomány és van teljesen külön módon maga az istentiszteleti offertórium. Ebben a "műfajban" szerintem nem nagyon van helye az összegyűjtésnek).

Másik megjegyzésem, hogy bár liturgiailag - /azt hiszem/ függetlenül, attól hogy protestáns vagyok - a protestáns Istentiszteletek állnak közelebb hozzám (volt részem bőven katolikus misében is), azonban van egy protestáns hagyomány amit képtelen vagyok megemészteni. A záró orgonadarab _alatti_ kivonulás. Számomra az egyetlen természetes és elfogadható eljárás/hozzáállás, hogy azt még minden hívő a helyén hallgatja végig és csak a darab végén áll fel. Ennek ellenkezőjét én a zeneszerző, a kántor, sőt az egész Istentisztelet ünnepélyességének arculcsapásaként tudom csak felfogni.

Harmadik megjegyzésem: érdekes volt, hogy az istentiszteleti záróáldás kétszer is teljes egészében elhangzott a filmben, ami kétségkívül hitelét adta a dolognak, dramaturgialag viszont ha nehéz is, de jobb megoldást kellett volna keresni (másodjára), talán. A filmben egyébként nem szerepelt (ami a könyvben igen) a leülés- és felálláskori rövid csendes személyes ima. /Visszatérhetünk még a kérdésre, ha lesz rá energiánk, ihletünk itt a topicban, mert most inkább visszakanyarodnék az eredeti témámra./

Egyszerűen fergeteges jelenet volt a már említett Mikulás-napi Istentisztelet abban a részletében is, amikor énektáblák elcserélése miatt más énekkíséretet játszott a kántor az orgonán és mást énekelt a gyülekezet, egyszerre, egyidőben. Döbbenetes zeneélmény.

Végül nem tudom megállni, hogy egy konkrét - bár másirányú - zenei asszociációmat ne osszam meg a topiclátogatókkal. Amikor először láttam a filmet (és kerültem a hatása alá), akkor ismertem meg Beethoven Op.106-os B-dúr Hammerklavier-szonátáját. Amit per a mai napig az egyik - ha nem egyenesen _a_ - legnagyobb zongoraműnek tartok. Hatalmas majd 40 perces szonáta elképesztő magasságokat ostromol és mélységeket tár fel a hallgató elött. Még a képzett(ebb) zenehallgatót is képes probléma ellé állítani megszólalásával. De nyugodtan lehet mondani azt is, hogy mind technikailag (lásd a 4.tétel grandiózus hatalmas fúgáját), mind előadásilag (lásd 3.tétel) párját ritkítóan nehéz mű. Nagyon sok rossz felvétele van közkézen. Én Antal Istvánnal ismertem meg, és szeretem máig is vele a legjobban. Második helyen Wilhelm Backhaus időskori felvétele áll.

Mielőtt rátérek a lényegre (zene, egyéb kérdésekre reagálás), egy apró dolog (ami most még hirtelen eszembejutott) így zárójelben magáról a DVD-ről:

Korzenszky Richárd ... "Móricz szülőházát nézni, meg a református templomot, ahol keresztelték Tiszacsécsén. A kurátor – a református gondnok – készségesen magyaráz a templomban. „Tebenned bíztunk eleitől fogva!” – kezdem az éneket, s megilletődve folytatja. Elénekeljük még azt is, hogy „Mint a szép híves patakra a szarvas kívánkozik…”. Az Úr-asztala felszerelését is elmagyarázza, beszélünk a hímzésekről, a kehelyről, az úrvacsoraosztásról. Évszámrendben vesszük az úrvacsorát, mondja szép szófűzéssel. A mi csapatunk befejezésül elénekli: „Boldogasszony, anyánk…” A „Ne feledkezzél el szegény magyarokról” sort a kurátor is velünk énekli" ... http://www.kortarsonline.hu/0205/korzen.htm