"haszontalannak" és elhasználtnak...

Nekem az a fényképezőgép jut eszembe, amit elkattinthatsz 28x, aztán előhívatás után eldobják a szerkezetet.

Jól megfogalmaztad a probléma lényegét. A jelenlegi kormányzat szerintem gazdasági szempontból is teljesen ésszerűtlenül osztja el az erőforrásokat, mert a humántőkébe nem hajlandó fektetni. Az egészségügy, az oktatás, a kultúra mind ilyen hosszú távú befektetés.

Gyurcsány és Kóka annyiban legalább nem hazudtak, hogy valóban úgy kezelik az országot és annak humántőkéjét, mint egy multinacionális részvénytársaság. Mert mi a multik stratégiája? Gyorsan kiszedni mindent az anyagi és a humán erőforrásokból, amit lehet, azután a kifosztott, lepusztított terepet otthagyva odébb állni oda, ahol jobbak a feltételek. Itt a bibi. A nemzet és annak anyagi és humán erőforrásai helyhez kötöttek. Ha tönkreteszik azok, akik a megőrzésért és a gyarapításért lennének felelősök, akkor nem lesz helyette más, az állam pedig nem költözhet el. Az anyagi eszközök idővel pótolhatók, de a humán erőforrásokban véghezvitt rombolás helyrehozatalához több generációnyi idő kell, ha helyrehozható egyáltalán. Sajnos az országunk humán erőforrásai a népesedési mutatókat, a lakosság demokráciával kapcsolatos ismereteit, védelmi képességét illetően már a mostani rablókormány előtt sem voltak valami jó állapotban, de legalább volt - bátran merem állítani - világszínvonalú oktatásunk és egészségügyünk. Ha így haladunk, akkor már az sem lesz. Ennek a rombolásnak a hatása nem jelentkezik most rögtön, de később drasztikus formában fog jelentkezni.

Vegyük például az egészségügyet. Megőrülök, amikor azt hallom, hogy az egészségügyi miniszter diadalmasan közli, hogy jelentősen csökkent az orvoshoz fordulók száma. Arra nem gondol ez a magát orvosnak tartó nőszemély, hogy a preventív ellátás visszaszorulása miatt mennyi beteg fog krónikus állapotban kórházba kerülni és ezeknek a betegeknek az ellátása mennyibe fog kerülni?! Vagy arra számít, hogy hátha minél többen meghalnak közülük és akkor megspórolta az állam nemcsak az egészségügyi költségeket, hanem esetleg még a munkanélküli ellátásukat vagy nyugdíjukat is?

Ha ezt a logikát nézzük, akkor a "hatékonyság" csúcsa az lenne, ha mindenki meghalna gyorsan, aki nem munkaképes és nem adó- és járulékfizető.

Az én szerény véleményem szerint minden szervezet esetében fordítottan működik a logika. Először eldöntjük, hogy mit akarunk, majd ehhez létrehozunk valami szervezetet, ami a közös céljainak, érdekeinek szolgálja. Megfelelő, rátermett és hozzértő embereket bízunk meg azzal, hogy irányítsák a mi kis tízmilliós közösségünket.

A szakemberek felmérik a helyzetet, majd elénk tárják az eldöntendő kérdéseket, megfelelő választási alternatívákat kínálva, ismertetve természetesen a lehetséges döntések lehetséges következményeit. Utána pedig megvitatjuk a kérdéseket - az sem baj, ha az asztalt csapkodjuk a vita közben -, majd meghozzuk a döntést és mindenki ehhez zartja magát.

Ugye milyen egyszerűen hangzik?

Én mindjárt össze is szedem fésületlen kis gondolataimat arról, hogy mit várok el az államtól, nagyjából fontossági sorrendbe szedve az elvárásaimat.

1. Őszinteséget, korlátlan nyilvánosságot. Ne nézzenek gyereknek, közöljék a valós helyzetet, hogy ki tudjam alakítani a saját véleményemet.

2. Demokratikus úton kialakított, egyértelmű, hosszú távra irányadó szabályokat és azok következetes betartását, jogbiztonságot és rendet.

3. Jó értelemben vett profizmust, kizárólag a nemzet közösségét, annak jelenét és jövőjét szolgáló független és tárgyilagos szakértelem uralmát az állami szervezet minden szintjén.