Jó hír az is, hogy a kormány nem ellenséget, hanem partnert és lehetőséget lát az emigrációs magyarságban. A jobb kapcsolat érdekében újranyitjuk a főkonzulátust Torontóban, Melbourne-ben is lesz konzuli iroda, és már külföldön van az a negyvenhét ösztöndíjas, akik a Kőrösi Csoma Sándor-program keretében azért utaztak el Kanadába, az Egyesült Államokba, Venezuelába, Brazíliába, Argentínába, Dél-Afrikába, Ausztráliába, Izraelbe és több nyugat-európai országba, hogy segítsenek a diaszpórában élők nemzeti identitásának megerősítésében. A cél az, hogy kiépüljön a külhoni magyar közösségnek egy olyan intézményrendszere, amely az egyének és a közösségek integrációja révén hozzájárul a magyar önazonosság és a magyar nemzet összetartozásának erősítéséhez. Munkájukról már naponta több hírt olvashatunk a Nemzeti Regiszteren – ez utóbbi hely is azért jött létre, hogy virtuális otthont biztosítson azoknak, akiknek fontosak a magyar gyökereik.

A határokon kívül élők mellett az anyaországiakban is fontos tudatosítani az összetartozás gondolatát. Jó dolog, hogy ma már minden diáknak lehetősége van arra, hogy a középiskoláinak elvégzése előtt legalább egyszer eljusson a határon túli magyarokhoz, mert csak személyes élmények útján lehet valós képet alkotni a helyzetről – és nem utolsósorban őket már nehezebb lesz riogatni az „ideözönlő románokkal”. Komoly előrelépés, hogy egyre több sportág ismeri fel, hogy mindenki hasznára válik, ha Kárpát-medencében gondolkodnak, és ma már nem számít ritkaságnak az sem, ha kolozsvári humorista vagy kárpátaljai színész szórakoztatja a budapesti közönséget.

A nemzeti összetartozás napjáról döntő törvény indoklásában ezt állt: „a nemzeti emlékezés, a Kárpát-medence népei közös jövőjének elősegítése és az európai értékek érvényesülése azt a feladatot rója ránk, hogy segítsük Trianon döntéseinek megértését és feldolgozását. Ugyanakkor lehetőséget ad arra is, hogy bebizonyítsuk: a nyelvéből és kultúrájából erőt merítő magyarság e történelmi tragédia után képes a nemzeti megújulásra, az előtte álló történelmi feladatok megoldására”. Jó látni, hogy komolyan gondolták.

Megvan-e valakinek?

Délelőtt még láttam valahol a neten, de elvesztettem.

Aki tudja, tegye már föl!

... Trianon problémáit természetesen nem oldotta meg az Unió, attól, hogy a határ átjárható, attól még ez jelöli ki azt a földrajzi területet, melynek keretén belül a magyar nemzeti közösség ki van szolgáltatva a többségi kulturális elnyomásnak.

Mit lehet mégis tenni ilyen körülmények között? – erről szólt az az előadás, amit Szabó Pál Csaba történész tartott az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács szervezésében hétfőn lezajlott trianoni megemlékezésen.

A Trianon Múzeum igazgatója messziről indított: a bajok egyik forrásaként azt jelölte meg, hogy a magukat nemzeti beállítottságúnak valló konzervatívok is átvették a liberális problémaszemléletet és megoldási sémákat, a liberálisok nyelvezetét és mögöttes értékbázisát. Vagyis a konzervatívok az ellenfél fogalmi készletét próbálják felhasználni a saját problémáik beazonosítására és kibeszélésére.

Szabó Pál Csaba a következőkben foglalta össze a liberalizmus történelemfilozófiáját: a világtörténelem olyan folyamat, melyben a fejlődés szükségszerű, mindig meg kell haladni az éppen adott állapotot, az egyes állapotok determinisztikusan kapcsolódnak össze, vagyis a fejlődés történelmi szükségszerűség, a szakaszolásnak pedig beazonosítható iránya van. (Ez egyébként, tegyük hozzá, mint alapszemlélet, semmiben nem különbözik a kommunista történelemfilozófiától, nem véletlenül mondta Márton Áron, hogy a bolsevizmus és a liberalizmus egyívású ideológia.) A liberalizmus magával hozta a kapitalizmust és a „szabadversenyre” alapuló demokráciát, mely önmagát a történelem betetőzéseként tételezi. Ebben a világban a piac az értékmérő, aminek következményeképpen általános világjelenség a kulturális egyneműsítés, a lefele nivellálás, az értékrelativizmus. Eltűnnek a mindennapi élet biztos eszmei kapaszkodói, kérdőjel alá kerülnek az olyan évezredekig végsőnek tételezett értékek, mint haza, nemzet, Isten, család, kötelesség, felelősség, közösség s egyre nagyobb teret hódít a tisztességes módszerekre rá nem kérdező, csak az eredményt vizsgáló, amorális „winner/loser”, azaz győztes/vesztes szemlélet.

Szabó Pál Csaba szerint a liberális történelemszemlélet paneljei, melyeket a kádári idők marxista történelemoktatása gyártott le, ma is meghatározóak a felnövekvő fiatal generációk tudatában Trianon szükségszerűségével továbbá a magyar felelősséggel kapcsolatban. Konkrét példákkal illusztrálta, hogy mennyire felelőtlen volt az Osztrák Magyar Monarchián belül a politikai elit, nem azért, mert nem biztosított az akkori Európában egyébként példátlanul széles jogkörökön túl még több jogot a nemzetiségeknek (amint azt a liberálisok hirdetik), hanem azért, mert nem volt képes sajátos magyar érdekeket beazonosítani és azokat követni. Nem volt koncepció az országon belüli népességtelepítésre, nem volt koncepció arra, hogy megakadályozzák azt, hogy a nemzetiségek párhuzamos pseudo-állami struktúrákat hozzanak létre, mintegy előkészítve Trianont.

A konkrét cselekvés irányainak vonatkozásában az előadó hangsúlyozta annak fontosságát, hogy a jelenlegi eseménykövető, szakszervezeti logikára épülő érdekvédelmi paradigma mellett egy másik is megjelenjen, mely offenzivitásra, kezdeményezésre épül, mely a magyar elem lokális növekedését irányozza elő, mely sikerélményt igyekszik biztosítani a közösségnek. Úgy vélte, a hátrányt előnyre lehet fordítani, a magyar nemzet egységes tudatú, egységes nyelvű miközben tekintélyes része ismeri, uralja a szomszédok nyelvét is, ezt kell kiaknázni határon átívelő kulturális, gazdasági kezdeményezésekkel. A meglevő értékeinkre, a több száz éves helyismeretünkre, a nemzet egyveretűségére kell alapozni a jövő megtervezésekor. Úgy vélte, a legkevesebb, ami elvárható, hogy ...

De az önkormányzat nemcsak azt tartja fontosnak, hogy a diákok ismerkedjenek meg a határon kívül rekedt nemzettársakkal, hanem, hogy a pedagógusok, oktatási intézmény vezetők is kapcsolatot teremtsenek a külhoni magyar iskolákkal és óvodákkal.

... Kiemelte, az ország megmaradásához erős magyar gazdaság, erős magyar hadsereg, erős magyar lélek és a magyarság gyarapodása szükséges. Fontosnak nevezte, hogy Trianon kérdését a világ is megismerje.

Levélben köszöntötte a konferenciát az elfoglaltsága miatt távol maradó Tőkés László. Az Európai Parlament alelnöke azt írta, a nemzeti összetartozás tanúságtételével és a könnyített honosítás elindításával tavaly megkezdődött Trianon gyógyítása.