|
Téma: Ki vagyok "én" ?
|
|
honfi |
Válasz | 2007. december 08. 01:03 | Sorszám: 98 |
|
Látom, te azt hiszed, amit hinni akarsz. Attól függetlenül, mit írok. De csak akkor tehetsz erröl, ha van szabad akaratod.
|
|
|
|
Rendes Kis |
Válasz | 2007. december 07. 21:55 | Sorszám: 97 |
|
Értem én, erre mondom azt, hogy a saját nemlétezésedben hiszel. Ugyanis Te szubjektív valóság vagy. Csak annyira elmerülsz az objektív valóság szemlélésében, hogy önmagadról elfelejtkezel.
|
|
|
|
honfi |
Válasz | 2007. december 07. 20:59 | Sorszám: 96 |
Nagyon zavarosan írok, úgy látszik.
Én hiszek az objektív valóság létezésében, melynek magam is része vagyok és abban, hogy az érszékszerveim erre az objektív világra vonatkozó információkat közvetítenek az agyamba.
No.
|
|
|
|
Rendes Kis |
Válasz | 2007. december 07. 15:23 | Sorszám: 95 |
|
Leginkább talán a populáció elterjedési célja formájában Nem nagyon süt a mély meggyőződés ebből a kijelentésből. És, bizony: ez valóban megalázó "célkitűzés". Dehát, a (színtisztán materiális) világban nem is nagyon lehet ennél jobbat találni ... A "céltalanság" valójában nem engem zavar Ezt annál is inkább elhiszem, mivel Te a saját nemlétezésedben hiszel.
|
|
|
|
honfi |
Válasz | 2007. december 07. 14:49 | Sorszám: 94 |
A "céltalanság" valójában nem engem zavar. A cél ugyanis adva van a természet tulajdonságai által, bizonyos célfüggvények optimalizálásaként. Leginkább talán a populáció elterjedési célja formájában. Akiaz ember számára ezt lealacsonyítónak tartja, az beszél céltalanságról.
Az optimalitás szempontjából a "szabad akarat" kérdése az igalmas. Visszakapcsolódik a determinisztikus világ kontra véletlen problémájához. Amely - szerintem - eldönthetetlen.
|
|
|
|
Rendes Kis |
Válasz | 2007. december 06. 15:12 | Sorszám: 93 |
Szerintem az okság egyszerűbb kérdés, mint a célosság: oka olyasminek is lehet, aminek nincs célja.
És: a cél már önmagában ok is.
Örülök, hogy a céltalanság zavar. Ez jó útjelző.
Az, hogy a fizikában dülöng a kauzalitás, egyeseket éppen arra sarkall, hogy természeten kívüli okra gyanakodjanak.
|
|
|
|
honfi |
Válasz | 2007. december 06. 14:49 | Sorszám: 92 |
|
Ne beszélj butát, nem bújtam ki semmiböl. Már leírtam, a kauzalitás elve még él a fizikában - bár inog -, a céltalanság az, ami zavaró.
|
|
|
|
|
|
honfi |
Válasz | 2007. december 06. 13:07 | Sorszám: 90 |
|
Ne hozz hírbe másokat.
|
|
|
|
Rendes Kis |
Válasz | 2007. december 02. 22:03 | Sorszám: 89 |
Valami olyasmit akartam írni, mint a #38.
Az "én-én" kapcsolat (szánkhja ?):
Aki azt mondja, hogy "én vagyok", az Isten szavait ejti ki.
Ebben a mondatban "én" nem én vagyok, hanem Isten van és én nem vagyok.
Isten csak egy van.
Ha Te is azt mondod, hogy "én vagyok", nem másik "én"-t mondasz, mint én, hanem ugyanazt.
Ha ebbe belegondolsz: így leszünk, Te és én, lélekben egyek.
|
|
|
Rendes Kis |
Válasz | 2007. december 02. 21:45 | Sorszám: 88 |
|
Tudod, mit mondana erre Deák Ferenc: "Nincs magának oka? Akkor maga oktalan!"
|
|
|
|
Rendes Kis |
Válasz | 2007. november 06. 22:26 | Sorszám: 87 |
Napkeltekor kimegyek az ajtó elé, látom: fölkel a Nap.
Egy dolog történt ?
Nem, kettő.
- Fölkelt a Nap.
- Én ezt érzékeltem.
Ezek közül az első: semmi különös. Egy "dolog".
A második: csodálatos.
A tudatom nem tükörkép.
A tudatom maga az elevenség.
Mandala/Szent-Györgyi megfogalmazásában: http://www.fw.hu/remekm/forum/index.php?f=4&t=77&m=842
A tudat világosságához képest a Nap koromfekete.
|
|
|
|
nereus |
Válasz | 2007. szeptember 09. 16:41 | Sorszám: 86 |
Az enyém például rendkívül korlátozott, korlátolt, kezdetleges. Ja, és ködös. 
|
|
|
|
honfi |
Válasz | 2007. szeptember 09. 15:59 | Sorszám: 85 |
Szerintem ködösítesz. Fatva nélkül.
Csak azt akartam kifejezni, hogy tisztában vagyok agyam teljesítöképességének korlátoltságával.
De szerintem mások agya is korlátozott.
|
|
|
|
nereus |
Válasz | 2007. szeptember 09. 15:53 | Sorszám: 84 |
|
"Az ember saját "teremtö" képességét próbálja az istenekre kivetíteni, bennük kiterjesztve megtalálni. Szerintem." Ez a "szerintem" több évszázados olvasmányélmény. Én nem akadályozlak abban, hogy akár fatvába, akár enciklikába, akár az ENSZ alapokmányába is bekerüljön a mostani nyilatkozatod...
|
|
|
|
honfi |
Válasz | 2007. szeptember 09. 12:32 | Sorszám: 83 |
Az ember saját "teremtö" képességét próbálja az istenekre kivetíteni, bennük kiterjesztve megtalálni. Szerintem.
Az én "én" tudatom be van határolva a testembe.
Honnan tudod, hogy az "istennek" mi "egyszerű, tiszta, áttekinthető"?
Az emberek mindenfajta átverését, hülyítését elítélem. Nevezzük vallásnak, vagy politikának, vagy áltudománynak.
|
|
|
|
nereus |
Válasz | 2007. szeptember 08. 22:24 | Sorszám: 82 |
Miből következtetsz arra, hogy "Mindannyian istenek szeretnétek lenni"?
Más. Éppen az istennek egyszerű, tiszta, áttekinthető, amiről az "emberállat" beszél.
Az a tökéletlen, rekurzív "én" tudat, éppen körülhatárolatlansága miatt transzcendens.
Recept, recept, de nem váltom be... 
|
|
|
|
honfi |
Válasz | 2007. szeptember 08. 18:44 | Sorszám: 81 |
Miért jó, egyszerü dolgokat így elbonyolítani. Mindannyian istenek szeretnétek lenni?
Én elvagyok emberállat mivoltommal, némi tökéletlen rekurzív "én" tudattal, modellel.
Nem kell ehhez semmiféle isten, egyszerüen felesleges.
|
|
|
|
nereus |
Válasz | 2007. szeptember 05. 21:37 | Sorszám: 80 |
|
"Ahogy távolodik a gyermek, úgy a teremtő is." Ennek az évszázadnak a tudománya a teológia lesz - jósolták, s könnyen valóra is válhat e jövendölés. Az én kérdésem a teológiához, ha már az igazságkutatás egyedüli erejeként vonja magához a többi tudományt, most csak ez a hirtelen belém villanó. Vajon a teremtő kezdetben is az ember, a "mifélénk" tervével volt gondterhes? Volt, létezett egy "embernyi" üres hely, "hézag" a teremtésben, amelyet aztán "idővel" be kellett töltsön? És vajon ez a hézag csupán "egy Ádámnyi" emberé volt, vagy Ádám "másika" is szerepelt a jövőben? Vajon a teremtés ezzel (a fő és alkérdéssel) nem veszített-e jelentőségéből, épségéből, sérthetetlenségéből? A "Jó"-ságából, hogy a Genezist idézzük. És ez a kérdés csak szaporodik és bonyolódik az első, majd a második (sőt: a további) gyermekek világra jöttével, születésével. Egyházak magyarázták eredendőnek a bűnt, bűntől tisztátalannak az ember utódait. Kellő távolságból, tiszta és átható pillantással tekintünk majd az igazságra, amely nem lehet más, mint az első és utolsó, nem lehet más, mint a teremtő igazsága.
|
|
|
|
nereus |
Válasz | 2007. augusztus 20. 22:10 | Sorszám: 79 |
|
Születetlen és kitalálhatatlan és nincs vallásközelben, hiszen jószerivel már a vallás sincs istenközelben. Ismerjük a mítoszt, mely szerint a kicsi Zeusz játék közben félrerúgott egy kavicsot, és abból világ teremtődött. Nem figyelünk eléggé a kölykök csacsogására, és még akkor sem figyelünk, amikor játék közben egy kavics a talpuk alól félregurul. Ahogy távolodik a gyerek, távolodik a teremtő. Nem tanítottam meg imádkozni őket, csak arra: ügyeljenek a kavicsokra.
|
|
|
|
nereus |
Válasz | 2007. augusztus 20. 22:00 | Sorszám: 78 |
|
"És ez a különös zavar, másokon segíteni, holott segítségre szorul, tisztaságról beszélni, holott tisztátalan. Szégyen. Egy szót se szólni, csak várni. Istenben az a nagyszerű, hogy nem dolog, semmiféleképpen nem dolog, és nem fogható meg, és nem érzékelhető, nem kiszámítható és nem mérhető és nem kényszeríthető és nem gépiesíthető és nem rászedhető és nem félrevezethető, és aki a dolgokban marad, az hozzá soha nem jut el, és annak felőle sejtelme sem lehet."
|
|
|
nereus |
Válasz | 2007. augusztus 20. 21:55 | Sorszám: 77 |
|
"A dolgok uralma. Behódolás a semminek. A börtönt, amit itt csináltak, úgy hívják, hogy világ. Irtózik attól a gondolattól, hogy ebbe a világba kerüljön, mint jó ember, különösen, mint szent. Ez még súlyosabb, mint gazdagnak lenni. Ez a stupid és kicsapongó vallás. Az ember nem tud mást, mint elbújni, és önmagát felhabzsolni. A mennyei boldogságot kistréberkedni. Jónak lenni. Pfuj. A mennyország is börtön, a boldogok börtöne, az összes bel- és külkomforttal, állandó üdvszolgáltatással, és még hozzá tiszta lelkiismerettel.Kolosszális internáló tábor, amelyben a dolgokat szolgálják. Az ember a semmiben ég. Behódolni a dolgoknak, aztán hivatkozni a családra és a gyermekekre, és arra, hogy élni csak kell, gazságokat elkövetni koszos hűséggel a hazáért és az emberiségért. Különös. Miért hívják a valóságot misztériumnak, és miért hívják az embert, aki a valóságról tudomást szerzett, misztikusnak? Senki sem fog tudni megváltani, amíg magad nem vagy tiszta —, és akkor? (Hamvas Béla: A dolgokból elég. [A szentség elemzése])
|
|
|
|
nereus |
Válasz | 2007. augusztus 20. 21:51 | Sorszám: 76 |
|
A lengyel fiú...
|
|
|
nereus |
Válasz | 2007. augusztus 20. 20:29 | Sorszám: 75 |
|
"Nini"...? Ez kissé frivolra sikerült. Tulajdonképpen Helga asszony előadóestje (délutánja) hozott össze röpke 2 órára a Reverendissime egyik templomában. Ezen nincs mit fölvágni. Egyszerű papi öltözéknek egyszerű "Dicsértessék...", rá ugyanolyan egyszerű In aeternum amen. Magyarul. Később: "Téged láttalak a tévén a püspök úr szomszédságában..." (Engem, aki - amikor járok misére - ide soha, csak a közelebb eső Margit templomba járok.) A romlott katolikusa. Vonja vissza ezt a "Nini"-t, és egyáltalán: több tiszteletet és szerénységet és alázatot embertársaival szemben. Különben még a földben sem fér el.
|
|
|
|
nereus |
Válasz | 2007. augusztus 20. 19:32 | Sorszám: 74 |
|
Nem lévén tűzijátékfüggő, lelkem csöndességére templomba igyekeztem. Elkésvék többen a misét fogtam az unokát és elindultunk utánuk, meg a gímesiek, mátyusföldiek után. Aztán olyan érdekes alakú jegek kezdtek hulldogálni, "uno" meg vitustáncot járt egy pocsolyában, amíg menekülési útvonalat keresgéltem a Lenin ligetről gyorsan Erzsébet sétánynak átkeresztelt allén. De a bőrig ázástól a legnagyobb helyismeret sem mentett volna meg. Haza taxival. Nini, a tévén meg egyházi díszeben múltkori hangversenyszomszédom Márfy Gyula úr. A veszprémi érsek.
|
|
|
|
