Téma: Ki vagyok "én" ?
|
nereus |
Válasz | 2007. augusztus 14. 10:53 | Sorszám: 73 |
Abban az értelemben, hogy Isten - egy villanásnyi életemre - rám bízta őket és gyermekeiket...
|
|
|
|
nereus |
Válasz | 2007. augusztus 13. 21:13 | Sorszám: 71 |
"Miért nem esnek le a felhők, amikor nem fúj a szél?" "Apa, a napok nem fogynak el?" "Papa, neked miért olyan öreg a szagod?" - Dehát képzeltem magam Istennek, hogy ezek közül egyetlen kérdésre is válaszoljak? Gyermek, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd és meggyógyul az én lelkem.El kell küldenem.
|
|
|
borzsa |
Válasz | 2007. augusztus 12. 11:11 | Sorszám: 70 |
A 2. bekezdéssel nagyon egyetértek elméletben.
|
|
|
nereus |
Válasz | 2007. augusztus 12. 09:44 | Sorszám: 69 |
CLXXXIII. Csak élet ez a napsütött perem, betű, idő és város háromsága beáll a múlt mögé fegyvertelen: a faragott, vésett, festett homályba.
|
|
nereus |
Válasz | 2007. augusztus 12. 09:35 | Sorszám: 68 |
Bucsukni egyet, nyitni másikat kilics elég, vagy kell ami kopácsol? Lehet a hangnál tartósabb lakat? Potyognak szóra bírt szögek a szájból.
|
|
|
nereus |
Válasz | 2007. augusztus 11. 17:45 | Sorszám: 66 |
Ma rossz családapa vagyok. Hajnali, belépő fohászomban nem ezt ígértem. De az ember Istennek és nem az időnek ígér és számol el. Nem csuktam be rendesen egy ajtót, mielőtt másikat nyitottam. Mégis, reméltem sokszor, nem ez a a kerek és teljes én, ego, individuum, Selbst, persona lesz, aki felel az egészért. De ne áltassuk magunkat.
|
|
|
Rendes Kis |
Válasz | 2007. augusztus 10. 16:19 | Sorszám: 65 |
Saját utamra visszatekintve, egyre inkább felismerem, hogy milyen régóta játszom a megfigyelő szerepét. Éveken át diákokat vezettem be a spirituális élet különböző területeire, és próbáltam segíteni nekik abban, hogy meglássák, milyen fontos élni is azt. De vajon én magam voltam-e valaha olyan bátor, hogy belépjek középre, letérdeljek, és hagyjam, hogy egy megbocsátó Isten átöleljen? Az egyszerű tény, hogy képes vagyok kifejezni véleményemet, érvelni, megvédeni az álláspontomat és megvilágítani egy elképzelést, azt az érzést adta és adja még mindig, hogy ura vagyok a helyzetnek. Általánosságban véve sokkal nagyobb biztonságban érzem magam, ha ura lehetek egy meghatározhatatlan helyzetnek, mint ha hagyom, hogy a helyzet uraljon engem. Kétségtelenül sok órát töltöttem imával; napokra, hónapokra elvonultam, és számtalan beszélgetést folytattam spirituális vezetőkkel, de soha nem adtam fel teljesen a néző szerepét. Bár egész életemben arra vágytam, hogy "belülállóként" tekintsek kifelé, mégis újra meg újra a kívülálló szerepét választottam, aki befelé néz. Ez a befelé tekintés időnként kíváncsi, néha féltékeny vagy aggodalmas, de olykor az is előfordult, hogy szeretetteljes tekintet volt. Ám a kritikus megfigyelő többé-kevésbé biztonságos pozíciójának feladása a teljes ismeretlenbe való fejesugrásnak tűnt. Annyira szerettem volna legalább egy kicsit irányítani szellemi utazásomat, képesnek maradni arra, hogy legalább részben előre láthassam kimenetelét, hogy majdnem lehetetlennek tűnt lemondani a megfigyelő biztonságáról a hazatérő fiú sebezhetősége kedvéért. Henri J.M. Nouwen: A tékozló fiú hazatérése
|
|
|
borzsa |
Válasz | 2007. július 30. 09:33 | Sorszám: 64 |
Jó kérdés! De sok önismereti tanfolyamból húznak hasznot, ígérve, hogy megismertetnek önmagaddal. Tükröt tartanak eléd - mondják. Ugyan! Némi önbúvárkodás, aztán rájössz, ott tartasz ahonnan indultál. Mennyi meglepetést tudunk okozni magunknak az adódó, nem kalkulált helyzetekben! Nem ismerünk önmagunkra. (Írhattam volna, egyes szám 1. személyben.)
|
|
|
vanna7 |
Válasz | 2007. július 14. 09:24 | Sorszám: 63 |
VAGYOK Ehhh, „Ki vagy te?” Kérded – s fáradó létem Nem lázong már— „Ki vagy te?” Kérdem, S kallódó énem Nem talál rám. Vágy ami éget, Kedvedért rímet, Szörnyűt és szépet Tanultam én… De fáradttá lettem Te, Érosz hangjával Megáldott lény. csendesen élve „S szépet remélve” De helyette lépe, Vágyóan égve, Tudatot tépve, Vezetetett féltve A csoda remény. Árnyék-e fény-e? Mindkettő ér-e? Mutat magam. Szép-e vagy drága? Boldog-e vagy? Ha sírok sem vagyok Boldogtalan… Kacagni máson? Egy változáson? Mondhatni gyakran Ugyan, ugyan! Csendben egy parton Ki vagyok? ,Hol vagyok? mindig a parton Mosoly Magam. vanna
|
|
horngyula |
Válasz | 2007. július 12. 19:36 | Sorszám: 62 |
"Szerintem te összekevered a kaszát Gyulánk ... műszerével." Te viszont egyáltalán nem kevered össze, mióta ivarérett vagy...
|
|
|
figyelök |
Válasz | 2007. július 12. 19:14 | Sorszám: 61 |
"A kasza műszer, Gyulánk meg műszerésztanonc volt." Szerintem te összekevered a kaszát Gyulánk ... műszerével. "Kaszakulcsot láttál mán?" Hát persze, hogy láttam. Itt van a zsebemben, a Puchtól kaptam, mert én osztom a pártban a zsét.
|
|
|
horngyula |
Válasz | 2007. július 11. 20:16 | Sorszám: 60 |
A kasza műszer, Gyulánk meg műszerésztanonc volt. Egy kasza nem akadály. Kaszakulcsot láttál mán?
|
|
|
|
horngyula |
Válasz | 2007. július 10. 14:42 | Sorszám: 58 |
Ő ki? Ő is külügyminiszter volt? Vagy lesz?
|
|
|
Rendes Kis |
Válasz | 2007. július 10. 09:47 | Sorszám: 57 |
/félre Te nem dózsagyörgy vagy ??
|
|
|
Rendes Kis |
Válasz | 2007. július 10. 09:45 | Sorszám: 56 |
/félre Szerintem, ha Te ilyen jó ismeretségben vagy a kaszával, akkor nem is Te vagy a horngyula !
|
|
|
horngyula |
Válasz | 2007. július 09. 06:13 | Sorszám: 55 |
Ha egyáltalán megáll a metro.
|
|
|
horngyula |
Válasz | 2007. július 09. 06:12 | Sorszám: 54 |
Dózsa népe. Kiözönlik a Deák-tér-i aluljáróból.
|
|
|
horngyula |
Válasz | 2007. július 08. 22:05 | Sorszám: 53 |
Nem is tudomány. Arra való hideg előkészület, hogy reggel fél 4-től én vagyok a kasza.
|
|
|
horngyula |
Válasz | 2007. július 08. 22:02 | Sorszám: 52 |
Kaszát véletlenül is könnyű "kiegyenesíteni", összetörni, tág rendre szabályozni avagy kisebbre. Kalapálni, ... no a tudomány valahol ott kezdődött.
|
|
|
horngyula |
Válasz | 2007. július 08. 21:59 | Sorszám: 51 |
Nem. Rimbaud volt. „ÉN – az mindig valaki más. Ha a réz egyszerre csak arra ébred, hogy kürt lett belőle, abban nem ő a hibás.” Ebből két dolog.
A "mindig" egyetlen másodperce nem adja azt a - gödeli - alapot, hogy fennmaradhasson. Kérdés, a mindig bontható-e, akár a tér. Ha az "én" mindig valaki más, akkor a "valaki más" az mindig Én. Tehát kürtre is ébredhet ugye.
|
|
|
Rendes Kis |
Válasz | 2007. július 08. 21:50 | Sorszám: 50 |
Azért vagyunk, hogy elváljék a lép a májtól !
|
|
|
|