Széchenyi Kinga, Megbélyegzettek - a kitelepítések tragédiája címő
könyvében a budapesti Kráter Kiadó kiadványa 2008 májusában jelent
meg. Ez a vaskos 611 oldalas könyv, mely dokumentumokat,
háttértanulmányt, beszámolót és személyes visszaemlékezéseket
tartalmaz. A memoár részben a túlélők, 14 férfi és 22 nő megrázó
történetét közli a szerző.

A hortobágyi kitelepítés listájára bárki felkerülhetett, elég volt egy
gazdag porta, egy szép városi lakás, vagy egy személyes ellenség. A
cél azonban világos volt: elsősorban a paraszti és városi középosztály
likvidálása és a társadalom megfélemlítése. A határsáv falvai esetében
a szegényebb paraszti réteget is nagy számban érintette a kitelepítés. A
városi volt középosztály közé gyári munkások is kerültek szép számmal.
Az egyes táborok adatainak szociológiai feldolgozása alkalmával mindez
világosan kitőnik.
A Hortobágyi Kényszermunkatáborokba Elhurcoltak Egyesületének
honlapja http://www.dfmc.hu http://www.hungarla.com/presentation.pdf

A családom kitelepítési története talán annyiban tér a többiétől, hogy egy
harmadik hullámban történt. 1955-ben Győr Sopron megyében 5
családot telepítettek ki az Alföldre. Indok az volt, hogy édesanyám
sógora a Szabad Európa Rádióban szerepelt. A végzés szerint 48 órán
belül vonattal kellett elhagynunk Sopront. Négy napos út után érkeztünk
meg Tiszagyulaházára egy víz villany nélküli szobát kaptunk a falu
végén. A forradalom káoszában visszatelepedtünk, de 1957
márciusában újra vissza akartak bennünket telepíteni, avval a
címszóval, hogy még nem járt le a két év. Ekkor döntött úgy édesapám,
hogy a még nem aknásított fülesi határon a család két gyermekkel
átmenekül Ausztriába.
Most szeretném körbeadni a kitelepítési dokumentumainkat.
http://www.hungarla.com/presentation.pdf

/És Herczeg Ferenc és családja

A kitelepítések által 6,000 lakás szabadult fel Budapesten. Ezeket a
pártfunkcionáriusoknak és "munkásoknak" osztották ki. A megmaradt
ingóságokat a rokonok vagy szomszédok széthordták vagy a hatóság
elkobozta.
A kitelepítettekkel nehéz fizikai munkát végeztettek: kıprizmálás,
kıtörés, kıterítés, faültetés, erdıtisztítás, favágás, gallyazás,
trágyahordás, kapálás, kaszálás, gyapotszedés, rizsgyomlálás, ásás,
kukoricatörés, vesszıvágás, vízhordás, cséplés, kúttisztítás, kubikos
munka, gyapot gubóbontogatás, a szerencsésebbeknek pásztorkodás,
papucs és szatyorkészítés volt a dolguk. Előfordult értelmetlen felesleges
kényszermunkavégzés. Gyakoriak voltak a rendőri
ellenırzések és fizikai bántalmazások.
.
A Terror Háza kiállításán külön termet szenteltek a kitelepítések
témájának. Itt megtudhatjuk a korabeli BM-jelentésekbıl

A második még nagyobb kitelepítési hullám 1951 májusában kezdődött
és ezt hívták a Budapesti kitelepítéseknek. 24 órán belül kellett
elhagyniuk a lakásokat egy rendőrségi teherautón kevés bútorral,
ruhával és ennivalóval. A józsefvárosi Magdolna pályaudvarra vittek őket
és onnan titokban szállították őket különbözı alföldi falvakba bezsúfolva
kulákokhoz. Közel tizennégyezer budapesti lakos lett itt így kitelepítve.
Innét származik a csengőfrász kifejezés. A kitelepítési határozatot a
frász napján kézbesítették ki, míg a kitelepítés napja volt a gyásznap. A
korhatár az újszülöttől 94 évig volt.
A népi vezetés és a kommunista propaganda rettenetes szegénységért
kitelepítetteket használta fel bőnbakoknak.

• 1953 januárjában is történt még tömeges kitelepítés, amikor
Kunmadarasról 150 főt szállítottak a borsósi táborba.
A táborok összlétszáma az 1953. augusztusi szabadon bocsátás
kezdetén a BM jelentése szerint 7282 fő. Ezt azonban ki kell
egészítenünk az évek során ott elhunytak számával, s az 1952–53-as
években nagy számban elengedett kiskorú gyermekek számával. Reális
becslés és adatok alapján így a tizenkét tábor összlétszáma a 10 000
főt éri el.

1950–1953-ig több hullámban történt a családok elhurcolása
Hortobágyra, amit a korabeli hivatalos iratok „kitelepítésnek” neveztek.
Pontosabban fedné azonban a valóságot az internálás vagy a
deportálás kifejezés. A rendıri hatalom egy teljesen titkosan kezelt akció
révén, akkori belügyminisztériumi szóhasználattal – a „Hortobágyi Zárt
Táborok”rendszerét hozta létre.
• Az elsı tömeges elhurcolási hullám 1950. június 22-érıl 23-ára virradó
éjszaka történt, s a déli határ menti falvakat sújtotta. A legnagyobb
titoktartás és szervezettség volt jellemzı a mőveletre, melyet az ÁVH
irányított központilag. Az akció a határsáv területén minden községre
kiterjedt. Községenként változó számú családot győjtöttek össze az
elızetesen összeállított listák alapján. Elızetes értesítés nélkül éjjel
törtek a családokra a 6–8 fıs ÁVH-s katonai csoportok élesre töltött
gépfegyverekkel. Tekintet nélkül korra, nemre, egészségi állapotra az
egész családnak mennie kellett. A kevés holmit összepakolva
szekerekkel indultak a legközelebbi győjtıhelyig, ahol az állomáson
marhavagon-szerelvény várta ıket. A lezárt vagonban másfél napos
utazás után a Hortobágyot átszelı vasútvonal valamely állomásán
kirakodták, s gyalogosan vagy szekerekkel szállították ıket az újonnan
létesített táborokba. Egy-egy tábor valamelyik hortobágyi állami
gazdasághoz tartozott, annak egyik tanyaközpontja a pusztaságban,
juhhodály, vagy marhaistálló. Közelében rendırırs, melybe egy
ırsparancsnok vezetésével 8–10 tagú fegyveres csapatot telepítettek az

Magyarországon több mint 2500 családot deportáltak szervezett körülmények között a Hortobágyra. 1950–1953 között mintegy tízezer fő, családok ezrei sínylődtek itten, a sztálini magyar Szibérián – tizenkét kényszermunkatáborban, amiről a közvélemény a mai napig is alig tud valamit. A rendszerváltozásig a még élő tanúk nem beszéltek, nem beszélhettek, s a „szigorúan titkos” levéltári anyagok 1995-ig a történészek elıl el voltak zárva.

Ma a forradalom évfordulóján emlékezzünk a kitelepítettekre, a Rákosiéra kitaszítottjaira. Több ezer család élete tört ketté, sokan az életükkel fizettek. A hortobágyi deportáltak és a későbbi kitelepítettek,..
http://www.hungarla.com/presentation.pdf

/* a magyar nemzettel szemben..merrt merészeljük számonkérni a pénzköltést...

+ Az adófizetők pénzét (.. "Alaptalan Alap" mondvacsinált kutatásra, szabálytalanul küétik, és nemzetközi összefohgást szerveznek, ha valaki felveti az ellenőrzés..szükségességét!!

/A "filozófusok" viselkedése elfogadhatatlan, és megengedhetetlen!!!

Nem kaptak kárpótlást!
Még most sem..
Erkölcsileg sem..

Ideje volt! Jöjjön a kárpótlás!
/Legalább erkölcsi!

Tempora mutantur..

Applebaum: A kommunisták mindenütt egyformák http://www.magyarhirlap.hu/kulfold/applebaum__a_kommunistak__mindenutt__egyformak.html

– Magyarországon soha senki sem optimista, ez önöknél hagyomány. Mindenki mindig azt mondja, szörnyű a helyzet, és egyre rosszabb és rosszabb… Egyetlenegyszer sem jártam itt úgy, hogy azt közölték volna velem: igen, a dolog elég jól mennek, majd… Igaz, az elmúlt nyolc évben ezt valóban nem lehetett mondani, de remélem, érthető, hogy most ezzel mást szeretnék érzékeltetni. Egyébként egyetlen példa, éppen a Gulag-kutatással kapcsolatban: ezelőtt tíz évvel egyetértettem volna, ha azt mondja, az a bizonyos kettős mérce váltig érvényesül, holokauszt és Auschwitz mindenfelé, a Gulaggal alig foglalkozik valaki, nem is nagyon tudnak róla. A dolgok változóban vannak, méghozzá radikálisan. Egyre több munka jelenik meg, egyre több kutató foglalkozik ezzel a témával, főleg a fiatalok. A nemzedékváltás jelei egyre látványosabbak. Hollywoodban nemrégiben nem akármilyen film is készült egy fantasztikus szökésről, amely a Gulagon történt. A film alapja Slawomir Rawicz Hosszú menet című, magyarul is megjelent, kitűnő könyve. Mindebből látni lehet: fokozatosan, de teljes bizonyossággal jön föl mindaz, amit a Gulag jelent és jelentenie kell, fordul a világ. Nem lehetne ezt a példát a magyar ügyekre, a magyarországi helyzetre is vonatkoztatni?

Persze azok, akiknek a cucli kiesett a szájukból, vészmadárként repkednek a világban. S a vészmadarak, gonoszságukból adódóan, a sötét felhők között érzik a legjobban magukat.
Vámos György