"Mindez azt jelentette, hogy az Osztrák Néppárt jóval szélesebb társadalmi réteget szólított meg mint elődje a háború előtt. A valóban néppárttá váló, a társadalom különféle érdekcsoportjait összefogó párt vezetésének sikere elsősorban a markáns személyiségeknek és a kifejezetten gyakorlatias politikának tudható be. Azt sem szabad azonban elfelejteni, hogy a négyhatalmi megszállás közepette a pártrendszer alakulásába a külső tényezők is nagy szerepet játszottak; így az ÖVP integritásában nagy szerepe volt annak a körülménynek, hogy a 3 engedélyezett párt közül egyedüli nem marxista pártként szervezhette meg önmagát.

A pártszervezés terén meg kell említenünk, hogy a Néppárt az akkori európai gyakorlatnak megfelelően viharos gyorsasággal szerveződött tagságát és helyi szervezetei tekintve is tömegpárttá, sőt, az egyetlen olyan párttá, melynek a legeldugottabb településeken is működtek/működnek szervezetei (1990-ben 2314 települési és 4500 helyi szervezet. Ez a párt társadalmi bázisával, az agrárnépesség kiterjedésével és az egyházi kapcsolatok meglétével magyarázható. Meglepő és a magyarországi gyakorlatban szokatlan módon azonban a párt tagjainak száma még a legnagyobb jó szándékot feltételezve is csak megbecsülhető, a Néppárt direkt tagjainak a száma ugyanis mindössze 4-5000 fő, a többi tag a párt hagyományos szövetségeinek tagja, azaz közvetetten tag. A három legfontosabb ilyen tagszervezet a Bauernbund (ÖBB/Landwirtschaftskammern), mely a parasztokat, mezőgazdasági dolgozókat tömöríti, a Wirtschaftsbund (ÖWB/Handelskammern), a kereskedők, vállalkozók, kisiparosok szervezete és az Arbeiter- und Angestelltenbund (ÖAAB), a munkavállalók képviselete, mely egyben a legerősebb osztrák szakszervezetek egyike. Kisebb jelentőséggel bír és később alakult ki a párt nőszervezete, az ÖFB (Österreichische Frauenbund), az ifjúsági szervezete (JVP – Junge ÖVP), és az időseknek szervezett ÖSB (Österreichischer Seniorenbund), és több más szervezet."

Idézet:

---

mmormota 2004-05-08 14:13:49 (164)

Az egy sajátos jelenség, hogy látszólag tájékozott emberek is hajlamosak a Fideszt az MSZP által festett kép alapján megítélni, az MSZP-t pedig annak alapján, amit ő maga mond.

Ezzel két probléma is van: A Fidesz esetében sikerült egy a valóságnál jóval negatívabb képet kialakítani. Ráadásul ehhez sikerült hozzácsapni valami teljesenirracionális, zsigari félelmet, gyűlöletet a nácizással, diktátorozással.

Az MSZP esetében meg az a baj, hogy a világon semmi köze annak amit mond a valósághoz. Européer demokratáknak nevezik magukat olyan pragmatikus karrieristák, akik mérhetetlenül lenézik a népet, és nyírásra való birkának tekintik. Természettől adott joguknak tekintik, hogy rátegyék a kezüket az ország összes erőforrására, és fideszes rágalomnak ha valaki ezt meg meri említeni. Nyugodt biztonsággal megtesznek bármit, és joggal bíznak abban, hogy a hatalmi és propagandaapparátus nem egyszrűen megvédi őket, hanem még meg is tanítja a népnek, miért jó ez neki.
Egyet nem tudnak megtenni - nem tudnak propagandával jó gazdaságot csinálni.

---

Idézet:

---

mmormota 2004-05-08 14:03:08 (163)

Nagyságrendnyi , még jó, ha csak egy nagyságrendnyi különbség van az mszpközeli lopások javára. Nem véletlen, hogy sokszorosa az mszpközeli milliárdosok száma a fideszközelieknek.

Most ott tartunk, hogy a kormányzati pozíciókat és támogatást felhasználó bennfentes befektetők biztosak lehetnek abban, nem lehet hozzájuk érni. Addig elmentek, hogy törvényt hoztak egy akadály elhárítására a pénzügy manővereik útjából. Most már az fenyeget, hogy meggyőződéssel fogják hinni, hogy ez nekik természetes joguk.

Ez azzal fenyeget, hogy fiatal, tehetséges emberek ezt az életpályát, karriert fogják választani, hiszen úgy látják, ez a mai ideál. Aki ezt teszi, nem bűnöző, hanem vezető politikus, nagy üzletember, médiasztár, korunk hőse. Ettől pedig megtorpan a fejlődés, szétesik a társadalom, elszegényedik az ország.

---

Na látod, éppen az általánosan elterjedt nézet a legnagyobb tévedés. Most tekintsünk el attól, hogy nehéz lenne ügyesen kommunikálni olyan média viszonyok között, ahol az ellenfélnél van a média felület 90 %-a. A média túlsúly egy abnormális rendszernek a része, a kommunikációs hátrány elsősorban ennek a következménye.


Azt hiszem nem is igazán egyről beszélünk. Te folyamatokról, történésekről, kommunikációs hiányosságokról beszélsz, én viszont egy 15 éve mesterségesen létrehozott egészségtelen struktúráról, ami biztosítja az MSZP folyamatos túlélését és akadályozza az ország egészséges fejlődését.

Éppen ezért nem igaz, amit írsz:

"A keletfelé mutató vektor 180 fokot forult s a korábban Moszkvába mutató iránytű most Brüsszel és Washingtont célozta meg. Ennek a nagyléptékben hasonló struktúrájú társadalomnak a berendezkedését másoltuk le szolgai módon."

Idézet:

---

Hajlok arra a szemléletmódra, hogy az egyes pártokat csupán elért százalékuk alapján ítéljük meg - politikai értelemeben.

---

Ha ilyen téren nézzük, akkor szvsz az MSZP egy meglehetősen "rossz" (ügyetlen) párt.

Hajlok arra a szemléletmódra, hogy az egyes pártokat csupán elért százalékuk alapján ítéljük meg - politikai értelemeben. Az, hogy kormányzásuk jó-e vagy rossz-e már történelmi kérdés és nehéz kisilabizálni most, hogy volt-e értelme egyik vagy másik közéleti bombának, főként volt-e bármi történelmi jelentősége.

Meggyőződésem, hogy a 90-es rendszerváltással lényegében meghozatott a legfontosabb sorskérdések mindegyike. Függetlenül attól, hogy kinek milyen része volt ebben, hogy a reformkommunisták vagy az MDF-SZDSZ szalonellenzée hatott rá legjobban vagy később az MSZP és a Fidesz.

Az ország elindult egy adott irányban s ez az irány történelmileg tkp. evidens volt. A keletfelé mutató vektor 180 fokot forult s a korábban Moszkvába mutató iránytű most Brüsszel és Washingtont célozta meg. Ennek a nagyléptékben hasonló struktúrájú társadalomnak a berendezkedését másoltuk le szolgai módon. Evidens volt, hogy leginkább a német mintájú szociális piacgazdaságot kell kiépítenünk - s ez meg is történt a lehetőségeinkhez képest. A rendszerváltást bár sokként érte meg a társadalom és legalább 20% padlóra került, de ez a padló sincs annyira mélye, mint lehetne s a nyertes 1-10% nem az ő kárukra érte el, amit elért, bár nem is feltétlenül tehetsége folytán. (Legyen szó akár a politikáról, akár a gazdaságról.)

A sokk miatt evidens volt a korábbi biztonságérzet felé való visszavágyódás és ez teremtette meg az MSZP számára a politikai visszatérés lehetőségét - igaz korábban is 10%-os párt voltak. Noha az MDF nem kormányzott rosszil, de a választói (több mint fele) csúnyán megbüntették - ez az előbbin kívül rossz kommunikációjának is betudható: egyszerűen nem értették a médiavilág politizálási stílusát. S még olyan skillekkel sem rendelkeztek, mint az ex-állampárt emberei, akiket csak kinevelt az előző évtizedek pártmunkája. Az MSZP-nek mindössze az idézőjelben az MDF-SZDSZ által kijelölt útra kellett rálépnie: euroatlantizmus, privatizáció és ment minden mint a karikacsapás.

Igazából minden "bajunk" az, hogy ezt és a kommunkiációt nem csinálták rosszabbul, mint a jobboldali kormányok. De fel lehet-e róni a szociknak, hogy ügyesek? Nem inkább az a baj, hogy a jobboldalnak vannak hiányosságai? Nem a jobboldali kormányokat illeti a kritika, hogy a jobboldali értelmiség, még mindig háttérbe van szorítva a médiában de akár az egyetemeken is? Miért nekik teszünk szemrehányást, hogy elérik a céljaikat? Nem a mi hibánk, hogy mi nem?

Ajaj, azt hiszem nem értetted meg, amit írtam, talán nem fogalmaztam elég világosan.
Nem az a gond, hogy az SZDSZ létezik, ez a párt nagyjából az is, aminek látszik: szélsőségesen liberális szerveződés. Nekik van programjuk és vannak "valódi" szavazóik (max. három-négyszázezer ember), akik ezt a programot támogatják.

A kérdés inkább az, hogy ez az 5 %-os támogatottságú párt miért képes irányítani egy nála sokkal nagyobb pártot?! Ha a sokkal több parlamenti mandátummal rendelkező MSZP egy valódi szociáldemokrata párt lenne az ennek megfelelő önálló célokkal, programmal, akkor ez elképzelhetetlen lenne.

A probléma éppen az, hogy az MSZP nem valódi szociáldemokrata párt, sőt nem is valódi párt, hanem egy érdekközösség, aminek célja csak és kizárólag saját körei érdekeinek érvényesítésére korlátozódik.

Egy normális párt kormányra jutása esetén megpróbálja a gyakorlatban is megvalósítani azt az arculatot, azokat az elveket, célokat, amik a (szociáldemokrata) jellegéből és programjából következnek. Az MSZP-nek azonban valójában nincs saját arca és nincs saját programja, ezért igazából nem tud, de nem is akar alkotó módon kormányozni. Az MSZP számára a kormányzásra jutás célja csak a hatalommal együttjáró gazdasági-egzisztenciális előnyök megszerzése, az érdekcsoport "helyzetbe hozása", az állami pénzek feletti rendelkezési lehetőség megszerzése, a támogatók megjutalmazása jól jövedelmező állami posztokkal, megrendelésekkel. Ezzel számukra a célok meg is valósultak. A kormányzás ezen felüli része számukra csak a hatalommal együttjáró szükséges rossz.
Kormányon mindig csak azt és annyit tesz, amennyi a hatalom és az annak megtartásához szükséges népszerűség megőrzéséhez éppen szükséges.

Ezért van szüksége az SZDSZ-re, mint koalíciós partnerre. Az MSZP eszmei ürességét, cél nélküli sodródását az SZDSZ aktivitása pótolja illetve leplezi. Az SZDSZ fogadtatja el a baloldali-liberális értelmiségen keresztül, a jórészt SZDSZ befolyás alatt álló ballib sajtó segítségével az MSZP-t a baloldali "közvéleménnyel" és mellesleg segít abban is, hogy az MSZP-s érdekkör disznóságai ne kerüljenek nyilvánosságra. Cserében az MSZP az SZDSZ-nek a mandátum-arányát sokszorosan meghaladó befolyást biztosít a kormányban és a napi politikában is az SZDSZ kívánalmainak (zsarolásának) megfelelően dönt és intézkedik.

Mondhatjuk úgy is, hogy az MSZP már a második kormányciklusban játsza el ugyanazt. Először a választási kampányban - válaszóit becsapva - elhiteti, hogy szociáldemokrata párt, majd amikor kormányra kerül, akkor átengedi a tényleges politikai vezetést a szélsőséges liberálisoknak, akiknek a céljai a választók többsége által támogatott szociáldemokrata célokkal merőben ellentétesek és akik csak egy szűk választói kör - többnyire a liberális értelmiségiek - érdekeit és céljait képviselik.

Vagyis az az abnormális helyzet jön létre, hogy az MSZP-SZDSZ koalíciós kormányciklusok idején [b]ténylegesen egy olyan párt irányítja az országot, amely csak a választók 5 %-ának a támogatását tudhatja maga mögött.

Idézet:

---

A Fidesz néppárti törekvésének pozitív – mondhatnám történelmi – hatása is lehet

---

Idézet:

---

Magyarország egyre nyilvánvalóbb stagnálásának, sőt fejlődésben lemaradásának ez az abnormális és 15 éve konzerválódott helyzet az alapvető oka.

---

Jobboldalon meg csak hadd nőjenek fel új szerveződések.

Magyarország jelenleg még mindig egy felemás rendszerváltást követő átmeneti állapotban van, ezért nem lehet összehasonlítani a nagy múlttal rendelkező, fejlett demokráciákkal, ahol a politikai pártok hosszabb történelmi fejlődés eredményeként, természetes módon alakultak ki.

Nálunk az ún. rendszerváltás a reform-kommunisták kezdeményezésére és irányításával ment végbe, az akkori "szalonellenzék" közreműködésével, amelynek működését már korábban elnézte a hatalom, 1988-ban pedig már kifejezetten támogatta . A pártok jellemzően nem társadalmi önszerveződés alapján létrejött liberális és konzervatív szerveződések voltak, hanem egyrészről ott volt az MSZP, amely gyakorlatilag a diktatúra állampártja volt új néven, másrészről pedig voltak a reform-kommunisták által partnerként elfogadott elit szerveződések, amelyek egy része nemzetközi segítséggel és támogatással jött létre (SZDSZ, FIDESZ) illetve ott volt az MDF, amely sokkal inkább volt mozgalom, mint szervezett párt, amelyben egy meglehetősen vegyes világnézetű és elkötelezettségű meg alkotta a vezetést és a tagság is igen vegyes volt. A történelmi Kisgazdapárt újraélesztése, majd az MDF-től való elszakadása (és a Torgyán általi későbbi likvidálása) szintén a reform-kommunisták tervei szerint történt meg.

Egyáltalán nem véletlen, hogy az első szabad választáson indult különböző spontán csoportosulások közül egyik sem tudott megmaradni.
(A topic címében és szövegében nem véletlenül használtam az "ún. rendszerváltás" kifejezést. Az akkori köréményekről, anomáliákról szándékomban áll egy külön topicot nyitni).

Ez a reform-kommunisták által kitalált, mesterségesen, az elitek által felülről vezérelten létrehozott pártstruktúra a mai napig fennáll. Nem a választók igénye alakította ki a pártokat, hanem a választók igazodtak a már meglévő pártstruktúrához, ami nem normális jelenség.

Ezt a státuszt állandósították, mondhatni bebetonozták az 5 %-os parlamenti küszöb meghatározásával, amit csak minősített többséggel lehetne megváltoztatni, de ez egyik nagy pártnak sem érdeke.

A legabnormálisabb az MSZP helyzete. Adva van egy párt, amelyiknek nincs önálló arculata, hol szociáldemokrata, hol liberális retorikát alkalmaz, de leginkább a magát a diktatúrából politikailag és gazdaságilag átmentett, újsütetű szociáldemokratává illetve tőkéssé avanzsált nómenklatúra érdekeit és hatalmi törekvéseit képviseli. Vagyis igazából – egészében - nem baloldali párt. Az MSZP csak van és nem tesz mást, mint a jobboldallal szemben próbálja meghatározni magát és erősíteni a mindenkori pozícióit. A párton belül is markánsan különböző nézetű és érdekű csoportok vannak, teljesen mást akarnak a neoliberális irányba forduló nagytőkések emberei és megint mást a szociáldemokraták. A párt kiszolgáltatott a támogatói holdudvarnak is, hol innen, hol onnan érik nyomások, ezért a jelenlegi formájában képtelen egyértelmű politikai célokat, irányvonalat és arculatot meghatározni. Ennek megfelelően a választóinak többsége sem az MSZP-re vagy a programjára szavaz, hanem vagy megszokásból, vagy a jobboldal ellen.

Ez azt jelenti, hogy Magyarországon a politikai struktúra tulajdonképpen egyoldalú.
Egyik oldalon van a gazdasági hatalmat és a média többségét uraló MSZP, amelyik ezt a reform-kommunisták által kitalált helyzetet és állapotot akarja megőrizni, a másik oldalon van a jobboldal, amelynek csoportjai ennek a helyzetnek a megváltoztatását akarják.

A konkrét irányvonalak és célok többsége a jobboldalon van, az MSZP ezek visszaszorítása érdekében dolgozik.

A fejlődőképes demokráciákban a politikai küzdelem célja, hogy a választók különböző csoportjainak nézeteit, érdekeit a pártok integrálják, ütköztessék és a többség által akart változások ennek eredményeként megtörténjenek.

Nálunk viszont a politikai harcok arról szólnak, hogy melyik oldalnak sikerül a másikat az adott időszakban legyűrni. Mivel a baloldal legnagyobb pártjának nincs saját politikai irányvonala, a harc nem a különböző társadalmi helyzetű választói csoportok érdekeinek képviseletéről szól, hanem a hatalomról. Ha a jobboldal győz, akkor a kormányzása alatt változásokat hajt végre. Azt, hogy mik legyenek konkrétan a változások, a jobboldalon belül is külön küzdelem dönti el. A baloldali ellenzék a kormány minden lépését megtámadja, majd amikor győz, akkor a legtöbb változást megsemmisíti és nagy részben visszaállítja a régi állapotot. Ha a jobboldal újra győz, akkor kezdődik az egész elölről.

Magyarország egyre nyilvánvalóbb stagnálásának, sőt fejlődésben lemaradásának ez az abnormális és 15 éve konzerválódott helyzet az alapvető oka.

Ebből két módon lehet kilépni:

1.)Létrejön legalább egy (de szerencsés esetben több) valódi baloldali párt (vagy az MSZP gyökeres átalakulásával, vagy új párt(ok) formájában. Ezt a lépést külső kényszerítő körülmény nélkül az MSZP vezetése soha nem teszi meg, mert a jelenlegi helyzet nekik jó.

2.)A jelenlegi jobboldal egy vagy több párt balra tolódik és megerősödik olyan mértékben, hogy az MSZP helyét is részben betölti a baloldalon és erős nemzeti-liberális kormánytöbbséget alakít ki. Ez kikényszeríti a baloldalon is a változást, mert az MSZP eddig monolit tömbje több részre szakad és a baloldalon is létrejön egy egészséges pártstruktúra. A jobboldal középtől jobbra eső része is előbb-utóbb elszakad a legerősebb párttól és önálló pártként adott helyzetben akár a jobb-közép koalíciós partnere, de ellenzéke is lehet.
A pártszerveződés egyik eleme a jobboldalon lehet az EU-hoz való viszony is (ld. Jobbik), ehhez a hamarosan várható csalódás és kiábrándulás kellő alapot adhat.

Szvsz Orbán nem csupán a napi pártharcokban, pártvezérként gondolkodik, hanem hosszabb távon, államférfiként is. A jobboldalon ma a Fidesz az egyetlen kormányképes párt, a többi párt parlamenti bejutása is kétséges. Ebben a helyzetben Orbán nagyon racionálisan arra törekszik, hogy egy néppárt keretében egyesítse az erőket, hogy kormányra juthasson, hiszen kormányzási lehetőség nélkül a jobboldali politikai erők egyike sem érhet el semmilyen konkrét célt. Kormányra kerülni pedig csak úgy lehet, ha maximalizálni tudja a szavazatokat és a legkisebb mértékre korlátozza a szavazatvesztést. Ha az MDF nem képes elérni az 5 %-ot és szövetségre sem hajlandó lépni, akkor nincs más lehetőség, mint megszerezni az MDF-es szavazatokból annyit, amennyit lehet.

Megítélésem szerint Orbán is tudja, hogy a néppártiságnak is vannak határai és lehetetlen a jobboldal egészét lefedni tartósan úgy, hogy közben balra is tolódik a párt. Amennyire lehet, most kiterjeszti a pártot, de szvsz tökéletesen tisztában van vele, hogy egy bizonyos pont után nem tudja a pártot egyben tartani és új pártalakulatok jönnek létre, erősödnek meg a jobboldalon.
Akkor azonban már – reményeim szerint – az MSZP a jelenlegi formájában már nem fog létezni, vagyis baloldalon is megtörténik végre egy átalakulás, vagyis eljut az ország egy egészségesebb és fejlődőképesebb politikai rendszerhez.
A Fidesz, mint néppárt pedig a baloldalon szerzett állásait fogja elszántan védelmezni – hiszen onnan jön a nagyobb veszély -, ezért a jobboldalon a kormányra kerülés után lazítania kell. Így teret fog hagyni a kisebb pártoknak, vagyis ott is egy differenciáltabb, egészségesebb pártstruktúra jöhet létre. (Tulképpen ez a tér részben már most is rendelkezésre áll, csak nincs olyan jobboldali párt, amelyik ezt úgy be tudná tölteni, hogy be is jusson a parlamentbe.)