"Az USA sajt bojkott büdös a franciáknak

Egy francia sajtkereskedő lett az első áldozata az iraki ügy miatti francia-amerikai kapcsolatok megromlásának.
Marc Refabert az interneten kereskedik a fromages.com létrehozása óta. Camambert és roquefort sajtokkal kereskedik és árujának több, mint 80%-át Amerikában adta el. Azt mondja, üzlete jelentősen visszaesett az iraki ügyben kifejtett francia álláspont, a háború elutasítása miatt.
"Elárasztanak az e-mailek - mondja - melyekben azt írják, nem vásárolnak tőlem, amig Franciaország nem változtatja meg álláspontját...Kimutatják hazafiságukat,... gondolom, nem lehet érvet találni ellenük. Hogy ebben mi a jó, én nem tudom, Nem vagyok politikus".
Ime az egyik e-mail: "Pam és én nagyon szerettünk önnél rendelni. De az ön kormányának jelenlegi álláspontja miatt semmi esetre sem támogatjuk Franciaországot."
Megkérdeztük a vámosokat is. Azt mondják, túl korai lenne kimondani, hogy a válság általánosan érinti az amerikai kereskedelmet.

Hogyha az usa kihátrál majd, abban sem lesz köszönet . Viszont akkor kiderülne , hogy az usával szemben mi volt hazugság, illetve mi volt igaz . Nem tudom viszont hogy megéri e ? Azt érezteti , hogy nem függ sem a világszervezettől , sem az eu-tól sem mástól semmilyen téren . Annál jobban függnek tőle. Ebben sem lehet tudni egyészen pontosan mi az igazság . Tény viszont , hogy az összes fél , megérzi majd ezt az ideáig eljutó folyamányt . Itt mindenki vesztes lesz , csak az arányok azok, amik nem tudhatóak ... De hogy az usának a szerepét egy/egyben valaki ma átvegye , abban is biztos vagyok - hogy nincs ilyen . Szóval bármi lehet még ma , de hogy holnap lesz - az bizonyos ...

De az tuti hogy mig mi itt egymást fogjuk marcangolni, addig az a nép az usa zászlóval fog továbbra is hencegni - illetve kelni-feküdni . Ebben ők nagyon különböznek tőlünk Európaiaktól .

Ez mutatja, hogy milyen is tulajdonképpen ez a szövetség.

Megegyeznek, hogy szavaznak a kérdésekről, csak elő ne forduljon, hogy valaki nem úgy szavaz, mint az USA. )

Az idevágó kedvenc idézetem az Attila uralma alatt élő
germán királyokról szóló Arany részlet:

Detre a kezdõje, vannak hozzá többen,
Hanem a szász Detre fõfõ cinkos ebben;
Igaz, hogy Walamir nem volt részes benne,
Távol országból jön gótok fejedelme.

Monda neki a szász: "Bizony könnyû élet,
Fejedelmi ember könnyebben nem élhet,
Ahogy mi, királyok, -- mint már én, vagy magad,
Etelének biztos védszárnyai alatt.

"Nincs a mi fejünkön uralkodás gondja,
Koronánk azt csupán díszíti, nem nyomja,
Máskor a szemünket sem mertük behúnni,
Most egyéb dolgunk sincs: enni és alunni.

"Nem félünk hogy a nép ellenünk fellázad,
Csata elveszése nem nekünk gyalázat,
Vagyon országunknak õre, pártfogója,
Minden ellenségtõl aki hogy megója,

"És az ütközetben, ha vesztünk, ha nyerünk,
Marad Etelénél egy darab kenyerünk,
Csekély a szolgálat, a tartás királyi,
Korán sem élnek úgy Etele szolgái."

Erre jó Walamir felsohajta elébb,
Szaggatott sohajjal, mint ki hûs vízbe lép,
Hátra-hátra nézett s így felele aztán,
Szemében a könnyet ujjal megfakasztván:

"Ó öreg barátom, mind az isten dolga!
Ki még tennap úr volt, ma már lehet szolga;
Bizony a kerék is mutatja példával:
Egyszer fel, másszor le, forog a talpával.

"Mi tagadás benne: fáj nekem, ha látom
Ülni a kapuban régi jó barátom'
Edekót, vagy téged, vagy más öreg embert,
Akit a nagy Etel házõrzeni rendelt.

"Mi tagadás benne: fáj nekem, virágát --
Nézni országomnak szép fiatalságát,
Mikor, Etelével a had elõtt járván,
Hallgatnak szegények, mint az ölõ-bárány.

"De ki tehet róla -- ki merészel tenni!
Nem mondom, hogy tenni, csak egy szót emelni;
Nem mondom hogy szólni, csupán gondolkodni,
Éjjel a sötétben, álmokat álmodni.

"Ime! neki hódol mind nyugat és kelet,
Urrá tette isten széles világ felett,
És valahányszor csak a lábát kihúzza,
Gyõzedelmes utját hirnév koszorúzza.

"Chirac álnoksága...".
"Mindent megszavazok, ami árt Franciaországnak"
etc.
-------------------------------------
"...
La fureur antifrançaise s'étend désormais au-delà de l'équipe Bush. La presse populaire, jamais en retard pour battre tambour et vendre de la copie, a été la première à perdre la retenue : «Où sont les Français ? Ils se cachent, ils pètent de trouille», écrit le New York Post, en publiant à la une la photo des petites croix blanches du cimetière américain d'Omaha Beach, en Normandie.

Cette semaine, la francophobie des médias a trouvé un premier relais politique au Congrès. Les compagnons de Tom DeLay sont décidés à faire payer à Jacques Chirac le prix de sa «perfidie». «Je donnerai mon vote à tout ce qui peut faire du mal à la France», proclame Peter King, élu de l'Etat de New York. Le Middle West et son bataillon d'élus républicains ne sont pas en reste : l'affaire irakienne est l'occasion rêvée de ressusciter d'anciennes rancoeurs contre le protectionnisme français et ses «fermiers» subventionnés. Le vin et l'eau minérale de l'Hexagone risquent un jour d'en faire les frais.

L'image de la France souffre au-delà de l'opportunisme électoral. A Washington, l'ambassade de France est assaillie de coups de fil vengeurs. Ailleurs, quelques expatriés à l'accent trop marqué se plaignent de voir leurs rendez-vous décommandés, ou de trouver porte close chez leur réparateur habituel. Mais, de la part des Américains, il s'agit moins d'hostilité que de confiance trahie.

A két földrészen élők érzelmei 2002-ben váltak el egymástól az izraeli palesztin konfliktus eszkalációjával

Lovas István

Öröm Timothy tanon Ash oxfordi történésznek, Közép- és Kelet-Európa kitűnő ismerőjének népszerífsége Magyarországon is, hála fáként a balliberális kiadványoknak, amelyekben cikkei közül nem egy rendszeresen megjelenik. Mint ahogyan az Élet és Irodalom legfrissebb, február 7-i száma is közölte Václav Havel visszavonulásáról címmel írt esszéjét. Az örömbe csupán az az üröm vegyül, hogy Ashnak valahogyan éppen a legizgalmasabb cikkei maradnak ki az itteni Látókörből. Az ő munkájával is az tönénik, mint a szovjet hódoltságból az amerikai érdekszférába történt átköltözésünk után a szellemi élettel általában: míg korábban Magyarországon alig lehetett tudni, mi történik a világban, addig ma már sok minden jelenik meg, de igen gyakran arányaiban torzítva, és gyakran a legfontosabb áramlatok maradnak ismeretlenek a honi olvasóknak. Főként azok az áramlatok, amelyek üzenetükben a nagyon sűríű ködből kibontakozóban lévő új világb61 igyekeznek közvetíteni valamit. Miért nem ismertek nálunk az indiai Arundhati Roy, a pakisztáni-indiai-angol Tariq Ali, az Olaszországban élő, amerikai Gore Vidal, a genfi Jean Ziegler, az amerikai Noam Chomksy legpregnánsabb munkái? Miért nem olvashatjuk a müncheni szociológus, Ulrich Beck könyveit magyarul? Miért kell egy állhatatos kiadóra éveket várni, ameddig Norman Finkelstein megjelenhet (Holokauszt-ipar című könyve a kiadó ígérete szerint február 15-tól kerül a boltokba), és mikor jelenhet meg végre Peter Novicknak a demokrácia gonosz és sötét ellenségei által blokkolt, hasonló témájú, magisztrális munkája magyar kiadásban? Vagy miért nem hallhattunk Sintaro Isihaza tokiói polgármester „felháborító nézeteit" magában foglaló könyvéről, noha esetleg Japán soron következő miniszterelnökét is tisztelhetjük benne? Folytathatnánk a sort, csupa kérdőjellel. Vajon kiknek a kezében van a kiadóipar, és miért lett ilyen egyoldalú a hazai könyvválaszték?
Ez is megérne egy elemzést.

Mindegy. Térjünk vissza Garton Ashre, akinek az amerikai liberális értelmiség "zászlóshajója", a kéthetente megjelenő New York Review of Books című folyóirat február 13-i kiadásában nagyszabású tanulmánya jelent meg, amely az amerikai megjelenéssel egy időben látott napvilágot a német liberális értelmiség hetilapjában, a Zeitben (Die Zeit) is Európa-ellenesség Amerikában címmel; amit feltétlenül ismertetni kell, ugyanis az várhatóan nem lesz hozzáférhető magyarul ott, ahol Ash írásait egyébként rendre közlik. Sőt, még az sem kizár, hogy ez a cikke a jövőben az itteni balliberális oldalon eddig élvezett népszerűségét némileg csökkenteni fogja.
Ash tézise lényegében az, hogy a világ mintha elfeledkezne arról: nemcsak Európában tombol az Amerika-ellenesség, de ennek fordítottja éppen úgy igaz: Amerikában dühöng az Európa-ellenesség.

A professzor cikkét azzal az idézettel nyitja, amelyet egy zsidó folyóiratban, a Jewish World Review-bar talált: "Azon Politikai formációk listájához, amelyek a történelem euróvizeletében úsznak majd le, hozzá kell adni az Európai Uniót és a francia V. Köztársaságot. A kérdés csak az, hogy a feloldódás milyen undoritó lesz". Ash második idézete Jonah Goldbergnek, a National Review című konzervatív hetilap internetes kiadása főszerkesztőjének tollából való, az idézet nyilván csupán „véletlenül" maradt ki a fent említett német lapban megjelent fordításból: "Még a »sajtfaló önmegadó majmok« kifejezést is olyan gyakran használják, mint ahogyan a franciák használják a »francba a zsidókkal« kifejezést. Ó, bocsánat, ez egy másik, népszerű, francia kiszólás."
Ennyit „bemelegítésként" , írja Ash, aki szerint ezen idézetek hűen tükrözik Amerika hangulatát Bostontól Amerika "bibliaövezetéig". Ash azonban ezt a hangulatot és annak kifejezési módozatait egyáltalában nem találja "humorosnak". Vajon mit szólnának ahhoz, "ha egy európai publicista jellemezné a zsidókat "maceszfaló, önfeladó majmoknak"?
Ash szerint az európai és amerikai érzelmek 2002 elején váltak el egymástól ismét, az izraeli-palesztin konfliktus eszkalációjával. "A Közel-Kelet forrása és katalizátora is egy kibomló európai Amerika-ellenesség és születő amerikai Európa-ellenesség mélybe húzó, egymást erősítő spiráljának."
Ash véleménye az, hogy az Egyesült Államokban a publicistákat a leginkább az dühíti, amikor Európában bírálják a Saron kormányt. Az Egyesült Államokban ezt antiszemitizmusnak érzékelik. Ash idézi a Harvardon és Párizsban is tanító Stanley Hoffmannt, aki szerint az amerikai bírálatok nem csupán "Izrael-barátok", de "természetes likudpártiak". Az amerikaiak nem hajlandók megérteni azt, írja Ash, hogy az izraeli-palesztin konfliktus megoldása a "terror elleni háborút" jobban segítené, mint az Irak elleni háború.
Ami az Atlanti-óceán fölött az egymás fejéhez vágott sztereotípiákat illeti, míg az európaiak az amerikaiakat ostort csattogtató cowboyoknak nézik, az Európa-ellenes amerikaiak az európaiakat kasztrált, impotens, nyámnyila "buzzancsoknak". Katonailag az európaiaknak "nem áll fel". "Hogy a fenébe ne: kevesebb mint húsz nehéz katonai szállítógépük van, míg az Egyesült Államoknak több mint kétszáz". Ash egyik bostoni előadása után "öreg amerikai csoszogott ki a kérdezte tőle, hogy Európából miért hiányzik az állati energia?". Amerikában az „eunuch" szót egyébként előszeretettel használják annak ,"EU-nuch" formájában.
Az amerikaiak a briteknek megteszik azt a "szívességet", hogy nem bélyegzik őket "európaiaknak", amivel a legtöbb brit konzervatív szívből egyetért.
A legnagyobb utálatot a franciák kapják. Az amerikai egyetemisták szerint a franciák "nem mosakodnak", és egy amerikai diáklány arról panaszkodott, milyen piszkosnak érezte magát franciaországi útján, noha "még mindig tisztább voltam a francia krapekoknál".
Timothy Garton Ash meglehetős gúnnyal idéz néhány mondatot Bush elnök szájából, illetőleg olyan mendást, amelyet neki tulajdonítanak. Például azt, hogy "A franciákkal az a probléma, hogy nincs szavuk az 'entrepreneur-re'. (A vállalkozót jelentő "angol" szó eredete változtatás nélkül francia. L.I.)

Az Amerika-ellenesség és az Európa-ellenesség a politikai spektrum ellentétes oldalain helyezkedik el. Az európai Amerika-ellenesség főként a baloldalon található, az amerikai Európa-ellenesség pedig inkább a jobboldalon. A legélesebb nyelvet használó amerikai Európa-ellenesek, a neokonzervatívok ugyanazt a retorikát vetik be, mint amivel az amerikai liberálisokat illették. A már idézett Jonah Goldberg meg is vallotta Ashnek, hogy "az európaiak" lényegében a liberálisok trójai falovai. Erre Ash megkérdezte tőle, vajon Bill Clinton európai-e? "Igen", vágta rá Goldberg, vagy legalábbis "európaiként gondolkodik". De sok konzervatívnak már az amerikai külügyminisztéium is "európai" lett. William Kristol, a híres amerikai neokonzervatív Irving Kristol fia azt írta, hogy "a megalkuvás tengelye Rijadtól Brüsszelen át a State Departmentig húzódik".
Amerika és Európa között a szakadék folyamatosan nő. Már olyanok is vannak, mint Charles A. Kupchan, az amerikai politológus, aki legújabb, Az amerikai korszak vége címmel megjelent könyvében nem kevesebbet jelez előre, mint azt, hogy a "civilizációk összecsapása" nem Amerika és Kína, hanem Amerika és Európa között várható.
Timoty Garton Ash esszéje végén viszszatér az alapproblémara, a két kontinenst elválasztó vitatémára, a Közel-Keletre, amely miatt várható az ellenséges légkör további mérgeződése.

Meghaltak Franciaországért, de az elfeledte őket – írta címoldalán a New York Post egy katonatemető fotójával sokkolva olvasóit

Vajon hány ilyen temetőt lehetne megtölteni az általuk legyilkolt indánokból,akiknek elrabolták a földjeiket ?

Franciaellenes kirohanások az amerikai sajtóban
2003. február 11. 18:11

Udvardy Zoltán
A New York Post felhívja a figyelmet: a franciák nem tusolnak mindennap, ebben is különböznek az amerikaiaktól, míg a Wall Street Journal Chiracról azt írja, hogy ’’törpéből lett Jeanne d’Arc, üres koponyával’’.

Meghaltak Franciaországért, de az elfeledte őket – írta címoldalán a New York Post egy katonatemető fotójával sokkolva olvasóit
Az iraki válság miatt egyre élesebben szemben álló francia és amerikai pozíciók az amerikai médiában egyre keményebb, franciaellenes publicisztikák, vezércikkek, karikatúrák özönét szabadították el – számolt be az AFP washingtoni tudósítója.

Az amerikai katonák ’’készek harcolni és meghalni azért, hogy megmentsék a világot egy újabb, hitvány zsarnoktól (mint amilyen Adolf Hitler volt), és hol vannak a franciák? Elbújtak, betojtak félelmükben. Mondjuk ki: Éljenek az anyámasszony katonái!’’ – olvasható a népszerű napilapként jegyzett New York Postban.

A New York Times kommentátora, Thomas Friedmann azt javasolta: Franciaország váljon meg állandó tagságától és vétójogától az ENSZ Biztonsági Tanácsában India javára, amely még mindig komolyabb, mint Franciaország az utóbbi időszakban. A lap olvasóinak egyébként figyelmébe ajánlotta a frankofóbia lexikonát is.

A francia-ellenes karikatúrák özönéből az AFP válogatása többek közt azt emeli ki, melynek tanúsága szerint ha Jerry Lewis, népszerű amerikai komikus lenne a külügyminiszter, akkor jóval könnyebb volna a franciákat meggyőzni. Egy másik képen egy fiatal franciát (felismerhető svájci sapkájáról és nagy bajszáról) szorongat karjaiban, menyasszonyaként, a hatalmas méretű Szaddám Huszein, aki egy halálfejes pajzsot emel maga elé. ’’Meg fog változni, csak időt kell hagyni neki’’ – mondja a kolosszus karjaiból a francia.

Azt követően, hogy a Fox News sztár kommentátora, Billy O’Reilly egy este felszólította a tévénézőket, árasszák el a francia hatóságokat ellenvéleményeikkel, a washingtoni francia nagykövetség szóvivője már másnap reggel 1100 ’’kellemetlen’’ e-mailről számolt be. Az amerikai média szereplői közül naponta 20-30 amerikai újságíró ostromolja kérdéseivel a francia missziót.