Először is egy félreértésről: A +-3% alatt mért érték 3%-át kell érteni! Számold ki, a mennyi a 6% 3%-a, ehhez én most fáradt vagyok. Persze minden mérés megbízhatósága 90%, ami azt jelenti, hogy tíz mérésből egy tuti hibás.

Erre a fórumra "Pisztolyok és Rózsák" invitált, aki CHemotox néven hinti az igét az Index Liberális Fiatalok Társasága című fórumán. Ezt a fórumot én próbálom mederben tartani, mint a LiFT egyik alsóbb szintű vezetője.

A hozzászólásokat mostanra sikerült végigolvasnom. Egykét megjegyzést tennék.

Először is meg szeretnék nyugtatni mindenkit, AZ SZDSZ BE FOG JUTNI A PARLAMENTBE, így nem fogtok téma nélkül maradni. Ennek bizonyítására van egy empirikus alapokon nyugvó fejtegetésem az említett fórumon (70. és 80. hozzászólás), akit érdekel, ott megtalálja. Amiket az SZDSZ-ről írtok, zömmel egyszerűen hülyeségek, még cáfolni sincsen mit rajtuk!

Pisztolyoknak és Rózsáknak:
Itt sem derül igazán ki, hogy miért lenne barbár a mai liberalizmus. ELGONDOLKODTATÓ, HOGY EGYIKŐTÖK SEM TETTE FEL EZT A KÉRDÉST, PEDIG ELVILEG ERRŐL SZÓL A FÓRUM. Annyit sikerült kibogoznom, hogy a toleranciával van bajod. Nem írod le egyáltalán, hogy ez mit rombol, így vitatkozni se igen tudok veled. Az mit egyikőtök írt, tehát hogy az SZDSZ szerint tolerálni kell a romák által elkövetetett bűncselekményeket, oltári ökörség!

Megalakult az Otthont Magyarországból Összefogás

2002. január 14., 15:31

On-line tudakozó

Online Tudakozó találati lista - Telefonszám szerinti keresés

Ekkora:

Mozgalom a Demokratikus Charta nyomdokain

2002. január 14. hétfő 12:31

Iszonyú velős ez a bekezdés, minden egyes mondatáról remek jókat lehetne beszélgetni.
De a lényeg: azok, akik ma Magyarországon azt állítják magukról, hogy a liberalizmust képviselik, valójában nem képviselnek semmiféle liberalizmust.
12 évünk volt rá, hogy megismerjük azt az eszmerendszert és politikai magatartást, amit az SZDSZ liberalizmusnak nevez.

Az SZDSZ ideológiája olyan, mint egy duplafenekű csempészbőrönd. A felszínen a liberalizmus eszmerendszeréből önkényesen, az SZDSZ által képviselt kör érdekeinek megfelelően – tehát az alapvetően idealista liberalizmustól meglehetősen idegen, haszonelvű módon – összeválogatott értékek halmaza áll. Úgy is lehetne mondani, hogy ez a politikai és kommunikációs harcban használt „eszközideológia”, amelynek segítségével csempészik be magukat hatalomba. Ez volt a harsogó antikommunizmus 89-ben, ez volt a neohorthyzmus elleni küzdelem az Antall-kormány idején, ez képmutató tolerancia- és másságkultusz favorizálása (pontosabban mondva: fetisizálása) és szerintem ez a filoszemitizmus is, amiért megint csak szerintem helytelenül zsidó-pártnak mondják.
Azonban nem ez a vezérlőelv. Persze nem könnyű megállapítani, hogy mi az SZDSZ vezérlőelve, bármilyen ezt tárgyaló kritikára adott a sztereotip, lesöprő válasz, hogy nem láthatunk egymás fejébe. Mégis úgy gondolom, hogy az SZDSZ 12 éves működése nyomán lehetnek fogalmaink arról, hogy melyek az SZDSZ ideológiájának valódi sarokpontjai.
Mint azt korábban is említettem, szerintem az SZDSZ nem zsidóidentitású párt.
Az SZDSZ elitidentitású.
Ehhez járul még hozzá a keresztényellenes materializmus és az a doktriner magatartás, ami miatt a nyilvánvaló baloldaliságon túl leginkább emlékeztet a az 1917-es bolsevik diktatúra megalapítóinak szellemiségére, akik az SZDSZ-hez hasonlóan – Schöpflin szavaival élve - egyfajta társadalmi átalakulást akartak, és meg sem próbálták elfogadni, megérteni azt, ami van. Tudni való, hogy Marx szerint a kommunista forradalom eljövetele társadalmi szükségszerűség volt. Ehhez képest a bolsevikok mesterségesen robbantották ki a várva várt osztályharcot. Egyszerűen az önjelölt, világmegváltó szerepben tetszelgő, doktriner „értelmiségi kör” élt a káosz adta lehetőséggel, hogy útjára indítsa a világtörténelem legvéresebb, legembertelenebb és legkérlelhetetlenebb diktatúráját Oroszországban, végül pedig a történelem átírásával igazolták Marx téves elképzeléseit.

Az SZDSZ is a maga virtuális valóságában él. Egyre másra buknak meg az SZDSZ-hez közeli politológusok és ideológusok valóságértelmezései, de mindez a legcsekélyebb mértékben sem zavarja ezt a pártot abban, hogy kizárólagos jogot formáljon a valóság megmagyarázására. Az SZDSZ komolyan azt gondolja, hogy ebben az országban egyes egyedül a körülötte csoportosuló híres „szürkeállomány” elég felkészült és képzett ahhoz, hogy tisztán és objektívan lássa a honi politikai eseményeket a múltban, a jelenben és e kettő alapján a jövőben is. A jövő pontos előrejelzése pedig „nyilvánvalóan” arra predesztinálja ezt az értelmiségi csoportot, hogy vezesse ezt az országot az általa üdvösnek tartott cél felé.
Ezzel készen is áll az, amit a bolsevik diktatúrában „élcsapatnak” hívtak. „Nagy műveltségű” emberek, akik megmondják mi a jó azoknak, akik maguktól képtelenek felismerni azt, mert képtelenek perspektivikusan szemlélni a körülöttük létező világot térben és időben.

Na most ez egy egyáltalán nem liberális ember énképe, hanem egy nagyon is tekintélyelvű, továbbá rendkívül hiú ember énképe. Gondoljunk csak bele a 94-es koalíció SZDSZ-es magyarázatába, mely szerint az SZDSZ azért lépett be kisebbik pártként a koalícióba, hogy „féken tartsa” az MSZP-t. Elképzelhető bármiféle realitása annak, hogy a nagyságrendekkel kisebb méretű és súlyú koalíciós partner diktálhat a nagyobbiknak - amikor az nélküle is többséggel rendelkezik? Úgy gondolom nem, ha ezt az SZDSZ komolyan így gondolta, akkor az a beteges önhittség mutogatni való példája.

Szerencsére egy ilyen, nagyon hiú emberekből álló csoportosulás képtelen konzekvensen alkalmazni a korábban említett, „duplafenekű” ideológiát, ami nagyon fegyelmezett és összehangolt munkát igényel. Ez egy primadonnákból álló társulat, ahol minden egyes tagnak létfontosságú, hogy bizonyítsa személyes szellemi felsőbbrendűségét, s hogy csodálják őt érte. (Jellemző az SZDSZ tagság felsőbbrendűségi komplexusára, hogy egy ideje rendszeresen azzal hárítják a kritikákat, hogy a kritizáló nyilván fél tőlük, azért kritizál.)

De éppen ez a hiúság a veszte az SZDSZ-nek. Egy ideje nem írok le semmi olyan kritikát, amelyet az SZDSZ hasznosíthatna, de azt, hogy hiúak, nyugodtan leírhatom, mert ezen képtelenek változtatni. Híúságuk ragadtatja őket olyan lépésekre, amelyeket 12 éve rakosgat össze a magyar polgár, s amelyek alapján joggal kérdőjelezheti meg azt, hogy az SZDSZ valóban liberális párt-e.

Láthattuk, amikor a „liberális” párt tagjai megakadályozták a történelmi igazságtételt.
Láthattuk, amikor a liberális párt egy az egész országot megbénító talán spontán, talán nem demonstrációt a demokratikusan megválasztott kormány megbuktatására kívánt felhasználni.
Láthattuk, amikor az előző rendszer által állítólag mélységesen gyűlölt és üldözött embereket tömörítő „liberális” párt koalícióra lépett saját üldözőivel!
Láthattunk, amikor a nagy valószínűséggel elmebeteg, és kereszténygyűlölő Nitsch kiállítását az SZDSZ-es kulturális kormányzat teljes mellszélességgel támogatta (sajátos tolerancia-értelmezésük jegyében).
Láthattuk, amikor a taxissztrájk idején még a polgári szabadságjogok, így a szabad véleménynyilvánítás korlátozhatatlan joga mellett ringbe szálló SZDSZ vezetője belügyminiszterként a legújabb magyar demokrácia történetében egyedülálló módon rohamrendőrökkel oszlatott szét kormányellenes demonstrációt.
Láthattuk, amikor a liberális párt adta főpolgármester kijelentette, hogy nem fogja betartani a törvényeket, mert azok – szerinte – rosszak.
Továbbá láthattuk és ma is láthatjuk azt az ellentmondást nem tűrő törekvést, hogy a világot egyesegyedül az SZDSZ perpektívájából szemlélhetjük világosan, helyesen, értelmesen és folyamatosan láthatjuk, ahogy a liberális, a másság tiszteletére felesküdött párt tagjai elzárkóznak a viták elől; ahogy politikai ellenfeleik nevetségessé tételével, megbélyegzésével, vagy démonizálásával lehetetlenítik el a társadalmi párbeszédet az SZDSZ számára kényes kérdésekben.
Ahogy ez a párt, igazi liberálistól elképzelhetetlen módon tilalomfákat, megkérdőjelezhetetlen axiómákat, próbál létrehozni a szellemi életben.
Mindezt természetesen az örök kételkedő, kritikus (és persze „önkritikus” értelmiségi maskarájában elkövetve, amitől csak még visszataszítóbb, hipokrita szólammá degenerálja az SZDSZ a „liberalizmus” fogalmát.
Hát miféle liberalizmus ez?
Hol van itt a szellem szabadsága?
Vagy az SZDSZ úgy gondolja, hogy elérte az emberi értelem végső határait, ahonnan már sehová sem vezet tovább út? Birtokában van az objektív igazság, a végső válasz az élet, a világmindenség, meg minden nagy kérdéseire?
Hogy is van ez?

Állítólag a törvény teljessége a szeretet. Az abszolútum. Liberáliskáim is ezt vallják. Az abszolút önszeretetet. Így azután sértve is érzik magukat, ha valaki megelégeli totális önzőségüket, a másik toleranciáját kihasználó törekvésüket. Helyzetükön akár több száz menóra állítása sem segíthet. Ezzel nem fognak megtisztulni.

" Valahogy az SZDSZ nagyon jó, amíg az ember tizenéves és lázadó alkat, mert tényleg olyan, amit egy szerintem egészséges, azaz lázadó tinédzsernek képviselnie érdemes"

- Elég gyenge, amit a globalizációról mond. Ez egy sokkal összetettebb jelenseg, aminek rengeteg pozitív oldala van, van viszont egy nagyon negatív oldala, a nagytőke, különösen a spekulációs nagytőke globalizációja, ami sokkal súlyosabb annál, minthogy ilyen könnyen el lehetne intézni. Ajánlott irodalom: Hans-Peter Martin és Harald Schumann: A globalizáció csapdája. Figyelemreméltó, hogy a Perfekt adta ki - a legnagyobb pénzügyi oktató és tankönyvkiadó... Szerintem a megfelelő válasz a tőkeglobalizációra a nyugati szocdem modell következetes érvényesítése: a beavatkozó, központosított jóléti állam,Tobin-adó, etc. Sajnos ők sem érvényesítik elég következetesen...

- Belemosódás kérdéskörében teljesen egyetértétek, és pontosan ez az, hogy mi az hogy európaiság. Az európaiság az amerikaiság egyfajta ellentéte: egy olyan gondolkodásmód, hogy nem minden üzlet, nem minden piac, azaz nem csak az adja meg valaminek az értékét, hogy mennyit lehet keresni vele, ezért nem a marketingrizsa a kommunikáció fő nyelve. Amerikai ember azért csinál filmet, hogy sokan megnézzék, európai ember azért, mert valamit mondani akar vele... ez az európaiság, és ezt az értékekt kell megőriznünk közösen...

- Sajnos be kell, hogy valljam, bár annyi mindenen szoktam gondolkozni, azon valahogy nem nagyon, hogy mit jelent magyarnak... lehet, hogy ez hiba. Nem tudom, hogy ennek mi az oka. Talán az, hogy családom sosem volt az a típus, aki a gyökereibe kapaszkodna, pl. nincs a falon nagyszülők házassági képe, de a szülőké sem. Inkább mindig arra figyelgettek, mi lesz, nem mi volt, kissé erre lettem nevelve... Mindegy, most megfogadtam, hogy egyszer, hamarosan, tisztázom magamban ezt a dolgot. Így első körben, fél perc alatt, annyi megérzésem van, hogy a magyarság jelentése: egy értékes szín a közös európai palettán. Önmagában egyetlen európai nemzet sem értelmezhető, csak a nagy egésszel való viszonylatában... azt hiszem.

- SZDSZ... nem tudom. Egy időben nagyon lelkesedtem érte, egy ideje már nagyon nem. Valahogy az SZDSZ nagyon jó, amíg az ember tizenéves és lázadó alkat, mert tényleg olyan, amit egy szerintem egészséges, azaz lázadó tinédzsernek képviselnie érdemes, de aztán felnő az ember... azt azért nem hiszem, hogy tekintélyelvű lenne, de tény, hogy nem veszi figyelembe a realitásokat... túl radikális. Mindegy. Egyelőre - éljen a Centrum, szerintem az SZDSZ helyett most az lesz az új divatpárt,az SZDSZ meg szerintem ha kiesik, újragondolja a dolgokat. Szükség van egy ilyen hangra, csak sokkal mérsékeltebben és átgondoltabban. És ide tartozik az is, hogy Litván válasza biz baromi gyenge, ötperces összecsapott fércmunka...