Igazabol mindegy is, mit okoskodunk itt ossze. Az ember celja az eletben a boldogsag. Ezt kizarolag akkor lehet elerni, ha eljut oda, hogy fontosabb lesz neki masok, mint maga. Minden mas csodot mond. Ilyen egyszeru. Ez van minden komolyabb vallas, filozofia mogott, ez meg lehet tanulni Jezustol, Buddhatol, akar meg a Grandpierre-csaladtol is , ez mindegy.

Viszont hivatalos politika szintjere ezt nem lehet emelni. Ennyiben kulonbozunk. Ez nem a politika jatszotere.

O.K. tudom mit gondolsz az oldalassagrol, de ez fontos volt, mert csak Magyarorszagon van, hogy ket teljeen ossze nem tartozo dolog van egyberakva liberalizmus cimszo alatt, ezaltal a kritikaja is ilyen fura massza. (Szerintem neked inkabb a gazdasagi liberalizmussal van bajod, nem annyira a meleg-emancipacioval meg ilyesmivel. )

Üdv.: CH

pl. a mindenkire kiterjedő közoktatás megszervezése, azaz az állam, a politika akarata, hogy az állam polgárait a szó minden értelmében nevelje, éppen egy kifejezetten az értékteremtő liberalizmushoz kapcsolható gondolat.

Kedves micu!

A nyugati demokráciákban, azon pártok amellyek elfogadják a liberális demokrácia játékszabályait, már nem igazán tekinthetők "nemliberálisoknak". A liberalizmus győztes eszme, az értékteremtő liberalizmus vívmányait hangsúlyozva vagy csöndesebben de MINDEN politikai erő a magénak valja, mert olyannyira része a kultúránknak, a gondolkodásunknak, hogy szembe menetelni nincs esély vele. Ezért is szoktam volt mondani, hogy a nyugati civilizációnak, a liberális demokráciának a legnagyobb ellenfele éppen az a barbár liberalizmus, amelyiknek (a szerintem nem létező, de szinte mindenki által megdönthetetlennek vélt vélelem) a történelmi kontinuitás megfelelő legitimitást ad, hogy elalatatva a társadalom önvédelmi reflexeit felszámolja megsemmísítse világunkat... (kicsit patetikus vagyok)

Üdv. CH

Szerintem igenis nem a partok dolga a tanitas... az az o dolguk, hogy kepviseljek az embereket. Amilyenek eppen most. Ne akarjak megvaltoztatni oket. Azert ne akarjak, mert nekik hatalmuk van. Es ha olyan akar valtoztatni az embereken, akinek hatalma van, az gaz... nagy gaz. A hatalom ugyanis megront. Szerintem ez alapelv. A hatalmas ha kotoraszik a fejedben, akkor a sajat celjara fog manipulalni... igy inkabb ne tanitson. Nem bizom a hatalmasokban, meg akkor sem, ha olyat mondanak epp, amit szeretek hallani. Majd tanit a civil-vallasok-tudomany trio inkabb. A kepviselo csak kepviseljen - azt, amit most gondolok, kepviselje az enyem, a tied meg amit te gondolsz, de ne akarjon megvaltoztatni.

Szoval a politikan kivul torekedni kell a Testverisegre, s amig az nem valosul meg, addig a politikaban valasztani kell, hogy a Szabadsag es Egyenloseg kozul melyiket preferalod jobban. En inkabb a Szabadsagot. Masok az Egyenloseget. Igy kialakul egy dinamikus egyensuly.

Igaz, a tanitas nem a politika dolga. Mint soxor emlitetettem: a civil szervezetek, a vallasok es tudomany harmassaga tanitson. A politika ne. Az kussoljon, es ne foglalkozzon massal, mint az allamkassza menedzselesevel, akkor legalabb nem csinal nagy bajt. Azaz legyen liberalis

Grandpierre En-feladasra tanit, s ezt helyeslem, bar o elegge bescifisiti, ennel joval egyszerubb az elet, de amig tanit erre, addig oke, addig nagyon hasznos. Am ha politikuskent torvenyekkel kenyszeriteni akarna En-korlatozasra, azt nem fogadnam el. Nem fogadnam el, mert nem okozna oromet az embereknek, boldogtalanabbak lennenek, mint elotte - mig ha az ember magatol jut el az En-feladasig, az a legnagyobb boldogsag. Ilyen egyszeru.

Nomarmost, tapasztalataim szerint a nemliberalis politikai erok nem tanitani, hanem kenyszeriteni akarnak - a tobbi meg innen magatol ertetodik. Errol ennyit, meg egyszer nem kezdem el, annyit rizsaltam mar errol a 'ndexen.

Juteszembe: Szabadság Egyenlőség Testvériség (biztos avittnak tűnik, meg naivnak, de nekem kedvenc jelszavaim egyike - ha nem dőlünk be a kül. félremagyarázásaink) (egyéni) Szabadság = Liberalizmus (de nem az SZDSZ...) (társ.) Egyenlőség = Szocializmus (de nem az MSZP...) (közösségi) Testvériség = Nemzet (de nem fasizmus - ilyen nálunk perpill. nincs!) Szóval hogy mennek ezek külön-külön? A testvériség és az egyenlőség egymás következménye kell legyen... Tehát a nemzeti azonosságtudat együvétartozás-tudat és a mesterkélt materializált szocializmus fogalom csak kulturális fokban tér el egymástól! Vagyis abban, hogy a szocializmusnak el kell fogadnia, hogy egy már sok ezer éve kész kulturális közegben/közösségben születik meg. Csak ezt illik elismerni és tudatosítani! A Nemzet már létezik! Elég fura, hogy ezt bizonygatni kell. Ennek vagyunk alkotórészei. Egyébként a szocializmus valódi ellentéte a liberalizmus. (Ez elég érdekes... ) Marad szóval a két pólus az Egyén (ill. szabadsága ezt abszolutizálja a liberális) és a Közösség (ezt meg a nemzeti konzervatív, és néha a szocialista). Mindkettő azonos rangú 'létforma'. (a Nemzet is tkp. élőlény...) Mi értelme volna egyiket leválasztani a másiktól? Lehet-e egyáltalán? A két ellentétes véglet között a híd a társadalmi egyenlőség, testvériség, együttérzés, a szolidaritás volna... Mint szükséges. Olyan ez, mint egy optimumkeresési feladat. Harsányi 94-ben Nobel-díjat kapott azért, mert bebizonyította, hogy a pusztán egyének versengésen alapuló modell és a pusztán együttműködésen alapuló abszolút közösségi (teljesen alávetett egyén) modell alacsonyabb hatékonyságú, mint a mind versengésen és mind együttműködésen alapuló kombinált modell. Ez tehát matematikai tény. Bizonyítva van. És igaz nemzeti/társadalmi/nemzetközi! szinten is. Ezért van szükség önálló emberekre, de egységes nemzetre, nemzetekre, de egységes emberiségre is! Manapság mivel minden (külső/belső) hatalom a Nemzet pusztulásán munkálkodik - okkal hisz mint önszerveződni s így önvédelemre is képes valami igen sok mindennek útjában áll pl. az óriáscégeknek - a Nemzetet kell erősíteni, megtartani!

Pedig az ember = individuum és közösségalkotó is egyben!

Nagyon szerencsétlennek érzem, hogy az értékteremtő és a barbár liberalizmust megfontolatlanúl egy szóval, a liberálissal jelöljük meg. A közéletben is egyre inkább érződik az idegenkedés a liberális szó eme nagyvonaú használatától, ennek köszönhető pl. az 1re gyakrabban használt balliberális megjelölés, aminek viszont konkrét politikai töltete miatt, viszonylag nehezen alkalmazható a vitákban, de aki szeretné használja amazt...
Kicsit félrevivő, de azért megjegyzem, hogy aki ma magát liberálisnak definiálja a konzervatív, nemzeti oldalról, az tulajdonképpen napirenden tart egy már nem létező problémát és bár intellektuálisan könnyebben vállalható szerep a barbárság bírálata liberális mezekben, mégis 1fajta legitimitást ad a barbár liberalizmusnak.
Az értékteremtésről hosszan nincs értelme írogatni, asszem mindenki számára nyilvánvaló, hogy mik azok a civilizációs értékeink, amiket a liberalizmus "csempészett" a hétköznapjainkban. Amiről ez a topic szólna, az a liberális gondolat elfajukása, saját gyermekeinek pl. a liberális demokráciának a felfalása vagy éppen az az intoleráns gondolkodás amit más kultúrák irányában tapasztalhatunk.
Első megjegyzésem ebben a kérdésben éppen a civilizációnk egy másik alapvető fundamentumát a keresztény vallást, és intézményesülését, a keresztény egyházakat érintené. A liberalizmus értékteremtő korszakában az egyház és állam szétválasztását tűzte a zászlajára, aminek igazságában és helyességében kételkedem, de a mai állapotokat elfogadom, mint egyfajta társadalmi konszenzust. Minden termékenységét elvesztett eszmére igaz, hogy képtelen új paradigmákat találni magának, ennek köszönhető, hogy a társadalmi konszenzus felrugása a célja ebben a pillanatban a liberális barbárságnak, hisz a jelszavakat cssak újra le kell porolni, ebben az esetben is...
No, ezeket a példákat szeretném majdan összeszedni, remélem lészen rá időm...