Gondola főoldal | beállítások | regisztráció | keresés | GYIK | fórum főoldal | moderáció
  előző téma   következő téma
»  gondola Fórum   » Közélet   » A liberalizmus barbársága (5. oldal)

 
A téma oldalai: 1  2  3  4  5 
 
Fórumunkon a regisztráció szünetel
Téma: A liberalizmus barbársága
Edvárd
  Válasz | 2002. január 02. 12:52 | Sorszám: 17
Csak megfelelő társadalmi rendszerben valósulhat meg - ezt pedig a politikán keresztül lehet elérni - ui: ezek a közügyek... persze csinálhatunk forradalmat is de az kicsit rázós... maradjunk az egyenes útnál.
Hollender Miklos
  Válasz | 2002. január 01. 17:37 | Sorszám: 16
Igazabol mindegy is, mit okoskodunk itt ossze. Az ember celja az eletben a boldogsag. Ezt kizarolag akkor lehet elerni, ha eljut oda, hogy fontosabb lesz neki masok, mint maga. Minden mas csodot mond. Ilyen egyszeru. Ez van minden komolyabb vallas, filozofia mogott, ez meg lehet tanulni Jezustol, Buddhatol, akar meg a Grandpierre-csaladtol is , ez mindegy.

Viszont hivatalos politika szintjere ezt nem lehet emelni. Ennyiben kulonbozunk. Ez nem a politika jatszotere.

Hollender Miklos
  Válasz | 2002. január 01. 17:12 | Sorszám: 15
Szia,

igen, tenyleg eklektikus vagyok, azomban van ezekben egy kozos pont.

Szoval arrol van szo, hogy a politikai filozofia - vagy mi - leginkabb arrol szol, hogy mindenkinek megvannak a kepzelt vagy valosagos demonai, akiktol fel, es ezert harcol veluk. A te kedvenc demonod pl. szerintem az, hogy a nemzet teljesen elveszti koheziojat es integritasat es beleolvad egy globalisan igenytelen fogyasztoi masszaba.

Az en kedvenc demonom, vagy mondjuk igy: legnagyobb felelmem, az a fajta dolog, amirol mar egyszer meseltem: az a valami, amit a Holt Koltok Tarsasaga tanarai kepvislenek. Merevseg, eletidegenseg, az egyen, az egyeniseg, az egyeni szellem elfojtasa, belefegyelmezes egy uniformizalt, kotelesseg-orientalt masszaba...

Ez az, amitol a legjobban felek, s egesz egyszeruen a liberalizmus mint egy olyan pont, ami ettol jo messze van. Biztositast nyujt ez ellen, igaz, az igaz lehet, hogy okoz egy csomo mas problemat. De en etto tartok a legjobban, ez ellen ohajtok leginkabb vedekezni. Ez a kozos pont az eklektikamban

Egyebkent soxor leirtam az Indexen, itt is leirom: tokeletesen egyetertek azzal, hogy korunk legfobb problemaja az egoizmus, az En-Enyem-Nekem gondolkodasmod. Csak azt nem ertem, miert lenne ezert a liberalizmus a felelos: a budos eletben nem olvastam azt mondjuk az ES-ben, hogy legyel onzo meg egoista. A liberalisok mindig szabadsagrol beszelnek, mint ertekrol, de szerintem soha nem beszelnek az onzesrol mint ertekrol. Ez tehat itt a nagy bokkeno. Ezert nem kellene ebben a temakorben liberalizmust irnod: mert a liberalizmus szabadsag-kultusz, a mai kor problemaja meg nem a szabadsag-kultusz, hanem az onzes-kultusz. A kettonek egymashoz szerintem semmi koze.

Egyebkent kenytelen vagyok kiterni arra, hogy minden fenntartasom ellenere beszelhetunk baloldali meg jobboldali liberalizmusrol, meg ha nincs is igazan ertelme ezen fogalmaknak, de nyugaton ez a ket dolog nagyon kulon van.

Van a jobboldali gazdasagi liberalizmus: a neoliberalis gazdasagpolitika, a verseny-imadat, a piac meg a verseny majd mindent megold cimu dolog. Ennek az filozofiai alapja, hogy a kontrollalt onzes, az okos onerdek, viszi elore a kozosseget is. Tudod: ha jon a dagaly, felemel minden csonakot. Ez mindig is a konz. ill. republikanus partok kepviseltek. Nekem speciel nem is tetszik, nem szeretem.

Van aztan a baloldali tarsadalmi liberalizmus, ami arrol szol, hogy vedjuk a kisebbsegeket, emancipaljuk a melegeket, ne csukjuk le a fuvezo tiniket, eutanazia, stb. ez szerintem sima normal humanizmus. Amcsi Demokratak, angol Munkaspart, etc. Ezt szeretem. Es ehhez egy a gazdasagba beavatkozo, eros, kozpontositott szocdem joleti allam eszmeje van a gazdasag oldalan.

Magyarorszagon az a marhasag van, hogy a SZDSZ es foleg ujsagiro-ertelmisegi kore eccerre akarja kepviselni mindkettot. Ezert aztan a MIEP kore jol megel abbol, hogy rauti a dolgokra a liberalizmus jelzot igy egyben, de nyugaton ezzel gondban lenne: valasztania kellene, hogy gazdasagi vagy tarsadalmi liberalizmust kritizal, elobbi esetben a jobboldal, utobbi esetben a baloldal meccselne vele.

O.K. tudom mit gondolsz az oldalassagrol, de ez fontos volt, mert csak Magyarorszagon van, hogy ket teljeen ossze nem tartozo dolog van egyberakva liberalizmus cimszo alatt, ezaltal a kritikaja is ilyen fura massza. (Szerintem neked inkabb a gazdasagi liberalizmussal van bajod, nem annyira a meleg-emancipacioval meg ilyesmivel. )

Edvárd
  Válasz | 2001. december 31. 15:53 | Sorszám: 14
(némileg elmebaj...)
Edvárd
  Válasz | 2001. december 31. 15:52 | Sorszám: 13
Ezt a nagy szétválogatósdit nem is igazán értem... állam-egyház... közszolgálati-piaciközszféra-magánszféra... Lassan már az agyunkat is szétválasztva kell majd hordjuk a testünktől - ha követjük a trendet...
fegyverek és rózsák
  Válasz | 2001. december 31. 03:01 | Sorszám: 12
Kedves Edvárd!

Én is kedvelem ezt a jelszót. Számomra annyit jelent, hogy Krisztust követni. Asszem a legnagyobb problémája ott van a szekularizált államnak és politikai mezőnek, hogy azokat az évezredes értékekeket, ami a kultúránkban a legmélyebben gyökerezik, újra fel akarja fedezni. Újra definiálni, kicsit újra gondolni és más-más arányokban 4 évente újra keverni.

Üdv.: CH

fegyverek és rózsák
  Válasz | 2001. december 31. 02:35 | Sorszám: 11
pl. a mindenkire kiterjedő közoktatás megszervezése, azaz az állam, a politika akarata, hogy az állam polgárait a szó minden értelmében nevelje, éppen egy kifejezetten az értékteremtő liberalizmushoz kapcsolható gondolat.

Kedves micu!

A nyugati demokráciákban, azon pártok amellyek elfogadják a liberális demokrácia játékszabályait, már nem igazán tekinthetők "nemliberálisoknak". A liberalizmus győztes eszme, az értékteremtő liberalizmus vívmányait hangsúlyozva vagy csöndesebben de MINDEN politikai erő a magénak valja, mert olyannyira része a kultúránknak, a gondolkodásunknak, hogy szembe menetelni nincs esély vele. Ezért is szoktam volt mondani, hogy a nyugati civilizációnak, a liberális demokráciának a legnagyobb ellenfele éppen az a barbár liberalizmus, amelyiknek (a szerintem nem létező, de szinte mindenki által megdönthetetlennek vélt vélelem) a történelmi kontinuitás megfelelő legitimitást ad, hogy elalatatva a társadalom önvédelmi reflexeit felszámolja megsemmísítse világunkat... (kicsit patetikus vagyok)

fegyverek és rózsák
  Válasz | 2001. december 31. 02:21 | Sorszám: 10
Kedves micu!

A liberalizmus mint politika ideológia, nem a te "szabadságélményeden" alapul. Te magadat definiálod rossz szóval, ennek köszönhetőek a félreértések.
Amennyire ismerem a nézeteidet inkább az eklektikus lenne a helyes meghatározás. Nem pejoratív jelzőnek szánva, hanem inkább arra utalva, hogy a nagyon is tiszteletreméltó világképed, sajátosan ötvözi a keleti miszticizmust, az ökológiai gondolkodást (valszeg nem ez jó kifejezés, de kicsit fáradt vagyok), egy szvsz félreértelmezett humanitást és egy túlfeszített szabadság mániát...
Éppen az az érdekes a barbár liberalizmusban, hogy bár a jelszavai alapvetően keveset változtak, de a konkrét társadalmi igény és probléma hiányában, éppen problémák okozójává, éppen azon értékek leghalálosabb ellenségévé vállik, amelyeket az értékteremtő liberalizmus hozott létre. Éppen azt kellene beletáni, hogy a szabadság, az ÉN kultuszának a hajszolása, éppen az ÉN-től veszi el alapvető szabadságát, hogy általa választott, formált közösségekben éljen.
Edvárd helyesen mutatott rá, hogy a közösségi és az egyéni szemlélet 1fajta küzdelme is ez a mai helyzet, bár aannyiban mindenképpen vitatkoznék vele, hogy ezt akárcsak a politika szintjén is liberális-konzervatív szembenállásra 1szerűsítsük le (utalva pl. azon destruktív szektákra amellyek semmiféleképpen se liberálisak, mégis ellenfelei a közösségnek).

Üdv. CH

Hollender Miklos
  Válasz | 2001. december 31. 01:30 | Sorszám: 9
Engem szerencsere mar annyira nem, de valoban, pontosan ezen pelda miatt mondom, hogy ne a politika tanitson. Jobban hiszek a civileknek, a vallasoknak, a tudosoknak.
Hollender Miklos
  Válasz | 2001. december 31. 01:29 | Sorszám: 8
Politika: a torvenyhozas gepezete.

Szerintem igenis nem a partok dolga a tanitas... az az o dolguk, hogy kepviseljek az embereket. Amilyenek eppen most. Ne akarjak megvaltoztatni oket. Azert ne akarjak, mert nekik hatalmuk van. Es ha olyan akar valtoztatni az embereken, akinek hatalma van, az gaz... nagy gaz. A hatalom ugyanis megront. Szerintem ez alapelv. A hatalmas ha kotoraszik a fejedben, akkor a sajat celjara fog manipulalni... igy inkabb ne tanitson. Nem bizom a hatalmasokban, meg akkor sem, ha olyat mondanak epp, amit szeretek hallani. Majd tanit a civil-vallasok-tudomany trio inkabb. A kepviselo csak kepviseljen - azt, amit most gondolok, kepviselje az enyem, a tied meg amit te gondolsz, de ne akarjon megvaltoztatni.

onogur
  Válasz | 2001. december 31. 01:02 | Sorszám: 7
Engem megpróbáltak politikailag tanítani a hetvenes-nyolcvanas években...Istenem, nem gyütt be nekik!
Azóta is a hideg ráz, ha e két szót egymás mellett hallom, mint politikai és tanítás.
kj
  Válasz | 2001. december 31. 00:16 | Sorszám: 6
Emlékeztetnélek, hogy nemcsak a liberalizmus a'la carte, hanem a politika is. Melyik politika fogalomra gondolsz? Vajh miért ne lenne a közügyekkel való foglalkozásnak témája a tanítás? Nagy bajban lennénk, ha a politikai pártok nem törődnének a tanítással.
Hollender Miklos
  Válasz | 2001. december 30. 23:45 | Sorszám: 5
A harmas jelszorol meg annyit: ha nincs Testveriseg, akkor a Szabadsag es Egyenloseg kizarja egymast: a szabadsag egyenlotlenseget okoz (kapitalizmus), mig egyenloseg csak elnyomasban valosulhat meg (kommunizmus). Ha a Testveriseg megvalosul, akkor megvalosul egyszerre a masik ketto is - de annak megvalositasa nem a politika feladata, mer' a szivekben kell lennie, nem a torvenyekben.

Szoval a politikan kivul torekedni kell a Testverisegre, s amig az nem valosul meg, addig a politikaban valasztani kell, hogy a Szabadsag es Egyenloseg kozul melyiket preferalod jobban. En inkabb a Szabadsagot. Masok az Egyenloseget. Igy kialakul egy dinamikus egyensuly.

Hollender Miklos
  Válasz | 2001. december 30. 23:41 | Sorszám: 4
Meg egy mondat, s ezzel tenyleg kiszallok ebbol, amolyan osszefoglalaskent: a nemliberalis politikai erokkel az a baj, hogy kenyszeriteni akarnak En-korlatozasra, a liberalis politikai erokkel meg az a baj, hogy nem akarnak tanitani erre, pedig tanitani azt tenyleg nagyon kellene erre.

Igaz, a tanitas nem a politika dolga. Mint soxor emlitetettem: a civil szervezetek, a vallasok es tudomany harmassaga tanitson. A politika ne. Az kussoljon, es ne foglalkozzon massal, mint az allamkassza menedzselesevel, akkor legalabb nem csinal nagy bajt. Azaz legyen liberalis

Hollender Miklos
  Válasz | 2001. december 30. 23:36 | Sorszám: 3
Asszem itt mar okosabb leszek, mint az Indexen, es nem fogok belemenni ezekbe a temakba a liberalizmus kapcsan, mert azt szurtem le az ottanibol, hogy egesz egyszeruen total mast ertunk ezen kifejezes alatt. Ez egy cimke, ami ala barmit be lehet suvasztani. A konkret politikaban is egyebkent be van suvasztva ala egy csomo minden, tok ellentetes dolog (mert pl. a kisebbsegek vedelme, meleg-emancipacio eredetileg balos, a szabadverseny-piac-allamibenemavatkozas meg eredetileg jobbos otlet, namarmost Becstol Los Angelesig egyetlen part sincs, ami egyszerre kepviselne a kettot, hanem vagy-vagy csak nalunk van) szoval ez egy cimke, ami alatt tok mast ert szinte mindenki.

Ugyhogy annyit tennek csak ehhez a topichoz: pl. az en liberalizmusom egyszeruen a szabadsag-elmeny, szabadsag-iz keresese, ami egyebkent Edvarddal teljesen kompatibilisan valojaban nem az En kiteljesiteseben, hanem az En feladasaban erheto el.

A nemliberalis eszmekkel az a bajom, hogy az En feladasa v. korlatozasa ha nem belulrol jon, ha nem sajat dontes alapjan, nem okoz oromot, nem okoz szabadsagerzetet, ezt az ember csak magatol teheti, ha kenyszerre kell megtennie, akkor frusztraciot okoz. Ezert nem tamogatom azokat az eszmeket, amelyek az embereket az enjuk korlatozasara _kenyszeritene_ , de forron tamogatom azokat, amely az embereket az Enjuk feladasara vagy korlatozasara _tanitja_.

Grandpierre En-feladasra tanit, s ezt helyeslem, bar o elegge bescifisiti, ennel joval egyszerubb az elet, de amig tanit erre, addig oke, addig nagyon hasznos. Am ha politikuskent torvenyekkel kenyszeriteni akarna En-korlatozasra, azt nem fogadnam el. Nem fogadnam el, mert nem okozna oromet az embereknek, boldogtalanabbak lennenek, mint elotte - mig ha az ember magatol jut el az En-feladasig, az a legnagyobb boldogsag. Ilyen egyszeru.

Nomarmost, tapasztalataim szerint a nemliberalis politikai erok nem tanitani, hanem kenyszeriteni akarnak - a tobbi meg innen magatol ertetodik. Errol ennyit, meg egyszer nem kezdem el, annyit rizsaltam mar errol a 'ndexen.

Edvárd
  Válasz | 2001. december 30. 22:08 | Sorszám: 2
Szerintem a liberalizmus ideológiájára valójában individualizmus nevet kellene használni. (Magyarul az önzést jelent...) Individuumközpontúság = Közösségtagadás.

Juteszembe: Szabadság Egyenlőség Testvériség (biztos avittnak tűnik, meg naivnak, de nekem kedvenc jelszavaim egyike - ha nem dőlünk be a kül. félremagyarázásaink) (egyéni) Szabadság = Liberalizmus (de nem az SZDSZ...) (társ.) Egyenlőség = Szocializmus (de nem az MSZP...) (közösségi) Testvériség = Nemzet (de nem fasizmus - ilyen nálunk perpill. nincs!) Szóval hogy mennek ezek külön-külön? A testvériség és az egyenlőség egymás következménye kell legyen... Tehát a nemzeti azonosságtudat együvétartozás-tudat és a mesterkélt materializált szocializmus fogalom csak kulturális fokban tér el egymástól! Vagyis abban, hogy a szocializmusnak el kell fogadnia, hogy egy már sok ezer éve kész kulturális közegben/közösségben születik meg. Csak ezt illik elismerni és tudatosítani! A Nemzet már létezik! Elég fura, hogy ezt bizonygatni kell. Ennek vagyunk alkotórészei. Egyébként a szocializmus valódi ellentéte a liberalizmus. (Ez elég érdekes... ) Marad szóval a két pólus az Egyén (ill. szabadsága ezt abszolutizálja a liberális) és a Közösség (ezt meg a nemzeti konzervatív, és néha a szocialista). Mindkettő azonos rangú 'létforma'. (a Nemzet is tkp. élőlény...) Mi értelme volna egyiket leválasztani a másiktól? Lehet-e egyáltalán? A két ellentétes véglet között a híd a társadalmi egyenlőség, testvériség, együttérzés, a szolidaritás volna... Mint szükséges. Olyan ez, mint egy optimumkeresési feladat. Harsányi 94-ben Nobel-díjat kapott azért, mert bebizonyította, hogy a pusztán egyének versengésen alapuló modell és a pusztán együttműködésen alapuló abszolút közösségi (teljesen alávetett egyén) modell alacsonyabb hatékonyságú, mint a mind versengésen és mind együttműködésen alapuló kombinált modell. Ez tehát matematikai tény. Bizonyítva van. És igaz nemzeti/társadalmi/nemzetközi! szinten is. Ezért van szükség önálló emberekre, de egységes nemzetre, nemzetekre, de egységes emberiségre is! Manapság mivel minden (külső/belső) hatalom a Nemzet pusztulásán munkálkodik - okkal hisz mint önszerveződni s így önvédelemre is képes valami igen sok mindennek útjában áll pl. az óriáscégeknek - a Nemzetet kell erősíteni, megtartani!

Edvárd
  Válasz | 2001. december 30. 21:49 | Sorszám: 1
Igen, igen itt fontos dolgokat hallhattunk...

Ajánlom az érdeklődők figyelmébe Grandpierre Attila idevonatkozó cikkét a "liberalizmusról" (a Heti Válaszból)

Szerintem a liberalizmus ideológiájára valójában individualizmust nevet kellene használni. (Magyarul az önzést jelent...) Individuumközpontúság, Közösségtagadás.

Pedig az ember = individuum és közösségalkotó is egyben!

fegyverek és rózsák
  Válasz | 2001. december 29. 04:15 | Sorszám: 0
A topicomat néhány dogmatikus erejű megállapítással kezdeném.
1. A liberalizmus, mint eszmerendszer a XIX, száazad folyamán meghódította a nyugatot. A XX. században két kihívója akadt a fasizmus és a kommunizmus amit még ebben a században legyőzött.
2. A liberalizmus, a liberálisnak tekinthető gondolkodás és főképp az intézményesült liberális demokrácia, ma már az európai civilizációnak az 1ik legfontosabb fundamentuma.
3. A XIX. századi liberalizmus értékteremtő liberalizmusnak nevezem, a XXI. századit pedig a barbár liberalizmusnak.

Nagyon szerencsétlennek érzem, hogy az értékteremtő és a barbár liberalizmust megfontolatlanúl egy szóval, a liberálissal jelöljük meg. A közéletben is egyre inkább érződik az idegenkedés a liberális szó eme nagyvonaú használatától, ennek köszönhető pl. az 1re gyakrabban használt balliberális megjelölés, aminek viszont konkrét politikai töltete miatt, viszonylag nehezen alkalmazható a vitákban, de aki szeretné használja amazt...
Kicsit félrevivő, de azért megjegyzem, hogy aki ma magát liberálisnak definiálja a konzervatív, nemzeti oldalról, az tulajdonképpen napirenden tart egy már nem létező problémát és bár intellektuálisan könnyebben vállalható szerep a barbárság bírálata liberális mezekben, mégis 1fajta legitimitást ad a barbár liberalizmusnak.
Az értékteremtésről hosszan nincs értelme írogatni, asszem mindenki számára nyilvánvaló, hogy mik azok a civilizációs értékeink, amiket a liberalizmus "csempészett" a hétköznapjainkban. Amiről ez a topic szólna, az a liberális gondolat elfajukása, saját gyermekeinek pl. a liberális demokráciának a felfalása vagy éppen az az intoleráns gondolkodás amit más kultúrák irányában tapasztalhatunk.
Első megjegyzésem ebben a kérdésben éppen a civilizációnk egy másik alapvető fundamentumát a keresztény vallást, és intézményesülését, a keresztény egyházakat érintené. A liberalizmus értékteremtő korszakában az egyház és állam szétválasztását tűzte a zászlajára, aminek igazságában és helyességében kételkedem, de a mai állapotokat elfogadom, mint egyfajta társadalmi konszenzust. Minden termékenységét elvesztett eszmére igaz, hogy képtelen új paradigmákat találni magának, ennek köszönhető, hogy a társadalmi konszenzus felrugása a célja ebben a pillanatban a liberális barbárságnak, hisz a jelszavakat cssak újra le kell porolni, ebben az esetben is...
No, ezeket a példákat szeretném majdan összeszedni, remélem lészen rá időm...

Időzóna: CET
A téma oldalai: 1  2  3  4  5 
 

         előző téma   következő téma
Ugrás:

Email a webmesternek | Gondola