http://www.mno.hu/index.mno?cikk=215184&rvt=2 Nyílt levél Lendvai Ildikónak
Még mindig magas az abortuszok száma Magyarországon
2004. április 20. 9:16
MNO - OS
Morvai Krisztina egyetemi docens, az ENSZ CEDAW Bizottságának tagja arra várja a választ Lendvai Ildikótól, az MSZP frakcióvezetőjétől, hogy miként változott az abortuszok száma a kormányzásuk alatt és hogyan illeszkedik az MSZP „abortuszpolitikája” az MSZP nőpolitikájának egészébe.
Az Országos Sajtószolgálat az alábbi nyílt levél kiadására kapott felkérést:
Tisztelt Lendvai Ildikó frakcióvezető asszony!
A sajtóból értesültem arról, hogy Ön és képviselőtársai – Ron Werber kampányfőnök úr instrukcióját követve – felhívták a Fideszt, hogy nyilatkozzon az abortusszal kapcsolatos álláspontjáról.
Nagyon sajnálom, hogy bár tagja vagyok az előző kormány által alapított s akkor rendszeresen ülésezett Nőképviseleti Tanácsnak, nem volt módom az MSZP-SZDSZ kormány képviselőivel eszmét cserélni sem erről a témáról, sem más, a nőket érintő fontos kérdésekről. (A Nőképviseleti Tanács ugyanis az Önök kormányzása alatt mindössze egyszer ülésezett, nincs tudomásom arról, hogy egyáltalán létezik-e még.) Ezért vagyok kénytelen most nyílt levélben fordulni Önhöz, s tájékoztatni a következőkről.
Az ENSZ CEDAW (a nők egyenjogúságának eléréséért létrehozott) Bizottsága 2002. augusztusában a következőképpen foglalt állást a magyarországi abortuszhelyzetről: „A Bizottság a tárgyidőszakban - 1998/2002 - bekövetkezett csökkenés ellenére is még mindig aggasztónak találja, hogy milyen magas arányban kerül sor abortuszra a nők, köztük a gyermektelen fiatal nők körében. (...) A Bizottság felszólítja a Részes Államot, hogy vessen be minden alkalmas eszközt a felelősségteljes szexuális magatartás kialakítása érdekében és tegyen meg mindent azért, hogy ne az abortusz szolgáljon a születésszabályozás eszközeként.”
Az idézetből világos: a modern, a nők valós érdekeit szem előtt tartó „nőbarát” felfogás az abortuszt nem a női szabadság fokmérőjeként kezeli. Ezzel szemben, figyelemmel a tényleges női élettapasztalatra úgy tekinti, hogy a művi terhességmegszakítás a nők számára testileg és lelkileg egyaránt fájdalmas, keserves beavatkozás. Az abortusz, mint „szabad döntés” csak valamiféle hamis retorikában létezik, a valós életben nincs olyan nő, aki úgy „döntene”, hogy ő bizony egy abortusz átélésére vágyik. Összességében az ENSZ női jogi bizottságának gyakorlatában az abortuszra kerülő nők magas száma egy adott tagállamban a nők kiszolgáltatottságát s nem pedig jogaik, méltóságuk kiteljesedését tükrözi. (Engedje meg frakcióvezető asszony, hogy biztosítsam róla: a Bizottság nem áll sem a Vatikán befolyása, sem másféle egyházi befolyás alatt.)
Ezek után néhány kérdést szeretnék feltenni Önnek annak érdekében, hogy ne csak a Fidesz, hanem az MSZP álláspontja is világossá váljon az abortuszkérdésben:
1. Ismeri-e az MSZP illetve, a kormány a CEDAW Bizottság fenti állásfoglalását az abortuszról és egyetért-e vele?
2. Kötelezőnek ismerik-e el a Magyarországon belső jogszabállyal is kihirdetett női jogi ENSZ Egyezményt, s amennyiben igen, mit tett az MSZP, illetve a kormány az elmúlt két évben a Bizottság ajánlásainak végrehajtása érdekében?
3. Hogyan változott az abortuszok száma, illetve az élveszületések száma Magyarországon az Önök kormányzása alatt? Elégedettek-e az eredménnyel?
4. Hogyan aránylik a magyarországi abortuszok száma az Európai Unió átlagához?
5. Tanulmányozta-e az MSZP, illetve a kormány az európai uniós országok gyakorlatát az abortuszok megelőzése, az abortuszok számának csökkentése érdekében?
6. Hogyan illeszkedik az MSZP „abortuszpolitikája” az MSZP nőpolitikájának egészébe? Melyek az MSZP nőpolitikájának legfontosabb elemei s melyek voltak a kormány eddigi legfontosabb, legsikeresebb intézkedései a nők életkörülményeinek javítása érdekében?
7. Megszűnt, avagy létezik még a Nőképviseleti Tanács?
Válaszát előre is hálásan köszönöm!
Tisztelettel
Dr. Morvai Krisztina egyetemi docens,
az ENSZ CEDAW Bizottságának tagja
