1905-ban ki volt a baloldali? A koalíciósok? A szabadelvű Tisza? Darabonték Kristóffyval? Csak a szocdemek? Bánffy baloldali volt vagy jobboldali? Vagy Wekerle? Én nem tudom a választ.

Talán hagyagolni kéne ezt a fogalmat, vagy ha ahsznéljuk, akkor tudni róla, hogy néhány helyzetre használható, más helyzetekre meg nem.

Martinovicsról én nem beszélnék ilyen foghéjról, minden hibája ellenére sem. Ne felejtsük, hogy abban az összeeskövésben benne volt azért egy Hajnóczy is, egy Batsányi is, egy Kazinczy is. Meg még sokan mások. Talán ha Lipót nem robban fel egy vegyészeti kisérletben 92-ben éd a 90-92-es országgyülés munkálatai tovább folynak, akkor nem kerül sor erre az összeesküvésre. Aminek lényege mégiscsak az volt, hogy miként lehet az ország reformálásán gondolkodni, amikor éppen legálisan nem lehet.

Általánosan elismert, hogy a reformkorszak gyökerei idáig vezetnek. Tudta ezt Kossuthtól kezdve, Kautzon át mindenki. Nem véletlen, hogy a II. reformkorszak is ide nyúlt vissza. Nagyon nehéz ezeket az embereket, minden hibájuk és gyengeségük ellenére, kihalyózni a magyar történelemből, ugyanakkor a reformkort, Széchenyit, Kossuthot megtartani.

Tévedés ne essék: Fejthő többnyire eddig is élesen és empátia nélkül vitázott ellenfeleivel, de ilyen durva hibákat nemigen vétett. A mondatok némelyikében van szellemi él, de a megfogalmazások már pontatlanok.

Az idegenkezűség lehetősége ki van zárva.
A szabadkőműves történész mindig is ellenséges volt a magyarországi jobboldallal szemben. Egy idézet Fejtőtől, 2002 szeptember:

Szerény véleményem szerint Fejtő Ferenc elsősorban egy igen idős ember, aki jó hetven éve külföldn élvén már nehezen őrízhette meg tárgyilagos és pártatlan gondolkodását. Az emigráns természetesen érintkezik magyarországi és külföldi rokonaival, barátaival, és ennek során többnyire kialakul benne az a téveszme, hogy ennek a kis, nagyon megszűrt körnek a véleménye maga a valóság. De ennél is lényegesebb maga az életkkor, amely összemossa a nüanszokat, és sokszor sommás kijelentések, periferiális gondolati hibák felé ragadtathatja az idős embert. Miért vannak az idős emberek többségben a szélsőséges pártokban?

„Ha értesüléseim helyesek, a baloldal viselkedésére példának hozta föl a kommunista zsidó Kun Bélát, Rákosit, ámde Nagy Imrét nem említette név szerint, s Kádárt is kifelejtette a szerfölött önkényes névsorból – talán csak nem azért, mert az illetők keresztény népinemzeti származásúak?”

Ha állítok valamit, ez a logika szabályai szerint nem jelenti azt, hogy az ellenkezőjét tagadom. Tehát ha Kún Bélát és Rákosit megemlítem, nem jelenti azt, hogy mást nem említek. A származással való maszatolás pedig gusztustalan. A kommunista felső vezetésből Nagy Imrét, Kádárt és Rajk Lászlót valóban meg lehetne különböztetni azzal, hogy nem voltak zsidó származásúak, de természetesen elfogultság lenne azt állítani, hogy ezért és csak ezért leet olyan a sorsuk, amilyen... A „keresztény népnemzeti származás” pedig gondolkodóhoz méltatlan bulvár-képzavar.

„a magyar jobboldal, amely a nemzeti függetlenség olyan bajnokait, mint az ugyancsak franciabarát Rákóczi Ferenc, elárulta”

Ez ismét képzavar. Nem nevezhetünk ki baloldalivá történelmi személyeket, csak azért, mert a baloldali propaganda egy időben éppen zászlójukra tűzte őket. Hol volt jobb és baloldal Rákóczi korában? Hiszen magát a fogalmat is csak jó nyolcvan évvel később kezdték használni, nem is Magyarországon… Lehet, hogy Rákóczit vállalta a baloldali mozgalom, de én nem vagyok meggy[z[dve, hogy Rákóczi vállalta volna Kádár Jánost vagy Rákosi Mátyást.

„Emlékeztessem-e Orbán Viktort arra, az egyébként tiszteletre méltó Bethlen István gróf azzal magyarázta, hogy nem lépteti életbe hazánkban az általános és titkos választójogot, mert a magyar nép, amely fölött gyámkodott, nem érett meg a demokráciára?”

Igen, Bethlen István már jobboldali, Fejthő Ferencnek idősebb kortársa és politikai ellenfele, itt már helyes a besorolás. Kétségtelen, hogy Bethlen ellenezte az áltlános és titkos választójogot. Mindenkinek szíve joga itélni erről a sokévvel ezelőtti eseményről, de megemlíteném, hogy abban a korban az Isten adta nép – a frontokon megtizedelt, agitátoroktól megvadított nép – megválasztott olyan diktátorokat is, akiknek nevét ma is borzadva említjük.

A cikk többi részlete is hemzseg az elfogultságtól. Fejthő benyomásaim szerint eddig sem volt pártatlanságáról híres, de nyocvan év előtti emigrációs elfogultság, és az akkori szélsőséges vitanyelv feltámasztása nem tesz jót a mai politikai kultúrának.

Gyurcsányiék pedig mindenféle (anyagi és politikai különösen) értelemben egy gyalázatos diktatúra örökösei. Hiába majmolja egy gyurcsányi a nyugateurópai baloldal sikeres személyiségeit, mindig is csak egy érték nélküli kisztitkár marad, aki "megszerzet" ezt azt az omladozó diktatúra vagyonából.

"Hadd frissítsem fel, úgy látszik hatalmi gőzöktől elhomályosodott elméjében azt, hogy a magyarországi baloldal a modern történelemben valójában a magyar jakobinusokig megy vissza, Batsányi Jánosra, aki felhívta nemzetünk figyelmét, hogy „vigyázó szemeit Párizsra vesse”, a francia forradalom eszméinek magyarországi híveire, akik közé a világpolgár Csokonai Vitéz Mihály is tartozott, valamint annak a Martinovicsféle összeesküvésnek tagjaira, akik baloldaliságukért a Vérmezőn fejük vesztésével szenvedtek meggyőződéseikért." http://www.nol.hu/cikk/371212/