Téveszmék szabadpiaca
Gréczy, Simicskó, Novák, Szanyi: összeesküvés-elméletek jobbról-balról
HVG 2009. augusztus 12. 15:10
Van egy termék, amelynek forgalma válságidőszakban sem csökken, sőt. Olyankor válik igazán kurrens cikké. Nem más ez, mint az összeesküvés-elmélet. Minél nagyobb a baj, annál dúsabb a paranoia aratása. Elrettentő példaként, a józanész vert hadainak okulására csináltunk egy kis szüretet a politikailag motivált üldözési mánia terméséből.
Ilyenfajta teóriák alapvető specialitása, hogy konkrét, leellenőrizhető és bizonyítható tény nincs (vagy alig van) bennünk. A paranoid rablómese akkor jó, ha csak közvetve sejtet, sugalmaz, bedob egy tetszetős felvetést. Utána a többit rábízza a befogadó fantáziájára.
Íme a Népszava kommentárja: „…az az ember, aki miniszterelnöke akar lenni ennek az országnak, egy máig nem ismert, rejtélyes valaki vendégszeretetét élvezi. Pedig egy vendégség kötelezettségekkel is jár. Tudni kéne a magyarnak, nemzetbiztonsági szempontból nem aggályos-e egy ilyen barátság, illetve milyen viszonzás jár érte. A sztori azért is különös, mert Orbán néhány héttel korábban azt nyilatkozta, egy fideszes politikus se menjen nyaralni augusztus elején, ugyanis jöhet az előrehozott választás.” – vetette fel pár napja a lap kommentátora.
A cikkben semmiféle, Orbánra valóban kompromittáló adat nincs. De ennyi pont megfelel ahhoz, hogy tendenciózus, rosszindulatú olvasatban beinduljon a képzelőerő. Szinte látni a jobboldali pártelnököt, ahogy drogcsászárok, olajbárók és fasiszta terror-cselszövők társaságában rettentő ármányon töri a fejét a progresszív, baloldali Köztársaság ellen. Tulajdonképpen, ha az írás valamely mezei publicista agyszüleménye lenne, betudhatnánk a szokásos, sportszerűséget nélkülöző kölcsönös gyanúsítgatások egyikének. Csakhogy a szerző Gréczy Zsolt, a Miniszterelnöki Hivatal főtanácsosa. Márpedig egy köztisztviselőnek, ha bűncselekményre (pláne államellenes, nemzetbiztonsági vonzatú esetre) utaló szálat talál, kötelessége jelenteni. Ha viszont nincs a kezében semmi tény, egy közpénzes intézmény munkatársától etikátlanság a rivális karcolgatása.
Jobboldalon sem pihennek az elméletgyártók. „Robert Fico koalíciós partnere, Vladimir Meciar már lelepleződött azzal, hogy 1998-ban az ő tudtával és a szlovák ügynökök segítségével robbantottak magyar ellenzéki politikusok házainál.” – utal rá Simicskó István. „…a magyar kormány tehetetlenül szemléli, hogy egy terrorbrigád végigszáguldja az országot, és magyar állampolgárokat gyilkol. Tavaly július óta egyetlen tettest, egyetlen komoly nyomot sem leltek. Vagy félrenéztek? Parancsra, főnöki sugallatra? Hasonlóra volt már példa Magyarországon. 1998-ban, szintén hónapokkal a választások előtt ’ismeretlenek’ robbantottak Torgyán József és Szájer József otthonánál, a Fidesz székházánál. Az MSZP-kampányban mindez már bűnözői adok-kapokként jelent meg.” – gombolyítják tovább a paranoia fonalát a Magyar Hírlap véleményrovatában.
Ugyanezen logika munkál a Jobbik-sajtófőnök Novák Elődnél, aki úgy véli, „az egyetlen életszerű magyarázat a látszólag indíték nélküli, profin végrehajtott gyilkosságokra maga a kormány által vezérelt boszorkányüldözés, mely a Jobbik és holdudvara, az új erőként megjelenő nemzeti radikalizmus felszámolására irányul. A cigánybűnözést megelégelő társadalmat most mártír cigányokkal és gyilkos rasszizmussal ijesztgetik, mintha egyenesen ez lenne a Jobbik kormányprogramja.”
A bumeráng visszaüt
Mindegyik fejtegetés azon irányba mutat, hogy önállóan vagy külföldi hírszerzők segédletével pont a jelenlegi hatalom szervezi a gyilkosságokat. Mindig az a gond az ilyen előítéletes spekulációkkal, hogy bumerángelvűek. Játszi könnyedséggel ötletgazdáik ellen fordíthatóak. A balliberális politikusok, cigányok, melegek elleni atrocitások tehát önmerényletek, amelyek a mártírgyártást, a provokációt szolgálják? Radikáljobbos sajtókörök erre gyakran célozgatnak. Ha így van, akkor viszont következetesnek kéne lenni. Ilyen erővel ugyanis a Torgyán-és Szájer-robbantás pedig jobbos önmerénylet.
A Horn-kormánynak miért lett volna jó, hogy az ő érdekéből-megbízásából robbantsanak a szlovákok a Torgyán-és Szájer-rezidencia előtt? Miért akartak volna szimpatikus mártírt és áldozatot gyártani két ellenzékiből? ('94-ben Horn Gyula népszerűségi indexe is tovább ívelt felfelé az autókarambol után, pedig az csak szimpla baleset volt, nem bombamerénylet.) Novák Előd okoskodásához hűen, amennyiben a jövőben valakik megvernek, bántalmaznak egy Gárda-kapitányt, felgyújtanak egy Jobbik-székházat, az Vona Gábor érdekében történik, hiszen így szélsőjobbos „politikai vértanúkat” tud felmutatni.
Ellenteóriaként rögtön megszületett a „fasiszta összeesküvés” koncepciója. „A politikusok felhívták a rendőrség figyelmét arra is, hogy az elmúlt hónapokban elkövetett terrortámadások mindegyike az autópálya 10, maximum 30 kilométeres körzetében történt. Az autópályákon viszont rögzítik az autókat. Tudjuk, hogy a terroristák fekete terepjárót használnak, DNS minta van a kezünkben. Immár életben maradt tanú is van. Egyértelmű tehát, hogy az autópálya-információkból kinyerhetőek lennének azok az adatok, amelyek alapján minimálisra lehetne szűkíteni a gyanúsítottak körét. Miért nem történik semmi?” - kérdi Szanyi Tibor. – „Mi élünk a gyanúval, hogy mindez azért lehetséges, mert a szélsőjobb párt rendőrségen belüli trójai falova a Tettrekész Szakszervezet . Tagjai hátráltatni tudják a nyomozati munkát” – tetőzi be és válaszolja meg a gondolatsort Galba-Deák Ádám, a Demokratikus Hálózat (DH) elnöke. Így „a politikusok felszólították a rendőrséget irányító Draskovics Tibor minisztert, hogy kezdeményezzen belső vizsgálatot annak kiderítésére, hogy hátráltathatták-e a sikeres nyomozást a Jobbik szimpatizánsok, vagyis a Tettrekész Szakszervezet tagjai.”
Mindezzel „csupán” annyi hibázik, hogy amennyiben a bűnüldöző szervekbe zseniális konspirátorok épülnének be, azok nem hangoztatnák, vállalnák fel nyíltan világnézetüket úgy, mint a Tettrekész Szakszervezet vezetői. Hanem igyekeznének beolvadni, észrevétlenül meghúzódni. Hogy még véletlenül se keltsenek gyanút. Akkor persze vitán felül hasznos egy ilyen politikai kitaláció, mikor a nyomozás kudarcát, a közhatalmi tehetetlenkedést rá lehet verni a testületben fejét felülő „fasiszta mételyre”.
Természetesen közéletileg releváns botrányok, bűntények, gyilkosságok idején mindenféle verziónak, feltételezésnek, intuíciónak helye lehet. Zavart akkor okozhatnak, ha közöttük szájíz, politikai előítélet alapján mazsoláznak. Kiemelve – és monomániásan sulykolva – azt, amely a kedvenc ideológiájuknak megfelel. Akik így tesznek, azokat kevésbé érdekli tett felderítése, inkább a lehetőség, hogy a bűntényből politikai tőkét kovácsolhatnak.
Papp László Tamás
Ebben mi az összeesküvés? 
