"Sziasztok!

El akarjuk mondani mindenkinek, hogy a Pázmány katolikus egyetem piliscsabai bölcsészkarának új vezetése a legelképesztőbb módon a volt SZDSZ irányában vezeti a kart, megengedhetetlen méltánytalanságokat követ el, és tájékozatlanságból rossz döntéseket hoz.

Az elmúlt egy évben álnok módon háttérbe szorítottak mindenkit, aki egy kicsit is jobbos-nemzeti érzelmű, és előtérbe helyeztek olyanokat, akik nyíltan együttműködnek az SZDSZ maradványaival. Ez azért nagyon furcsa, mert az egyház- és kereszténygyűlölő SZDSZ megszűnt, de persze befolyása ma is erős.

Az SZDSZ-es irányvonal képviselője Botos Máté dékán, aki egészen megdöbbentő dolgokat művel. Pl. Makovecz Imrét, aki a piliscsabai kampuszt megépítette, nyilvánosan dehonesztálta és az értékes épületek durva átalakítását javasolta. Olyan emberekkel veszi körül magát, akik nyíltan szemben állnak a nemzeti-keresztény jobboldallal.

Botos nem viselkedik dékánhoz méltóan: nem válaszol hivatalos megkeresésekre, nemzetközileg ismert profokat sért meg stb. Úgy halljuk, hogy a kari tanácsot megkerülve hoz döntéseket, vagyis nyíltan felrúgja a szabályzatot. A kari tanácsról ezért a rektor által kinevezett tagok elmaradnak, a tanács maga félházzal ülésezik... azokkal, akiket Botos még nem sértett meg.

Most hunyt el Tomka Miklós, a magyar szociológiai élet egyik legismertebb alakja, elkötelezett katolikus. A BTK dékánhelyettese volt, egy évtizeden át dolgozott a karért. Halálhírével kapcsolatban a kari vezetés sem megemlékezést, sem gyászt nem rendelt el. Ennél még az ateisták is méltányosabban bánnak a sajátjaikkal.

A bölcsészkar égető gondja volt a könyvtár kérdése. Ezt Botos úgy akarta megoldani, hogy az egyik tanítási épületben összevonta az összes kari könyvtárat. Minden egyetemen vannak tanszéki könyvtárak, melyek kiegészítik a központi könyvtárat. Ez az összevonás nehézkessé tette a könyvkölcsönzést, s maga az épület teljességgel alkalmatlan a könyvtári célra. A könyvtárban csak lézengenek, a könyvek elhelyezése nehézkes, megóvásuk nem biztosított. Az épületből elköltöztetett tanszékek kis lyukakban kénytelenek tanítani, miközben a könyvtár 15% kihasználtságú. Ezzel szemben az esztergomi nagyszeminárium felújított épületében, a régi kápolnában milliárdokért felépített könyvtár található, amely ugyancsak kong az ürességtől és állománya kb. 300 könyv. A bíboros erre az épületre, amely a régi kápolna megcsúfolása, vitte át azt a pénzt, amelyből a kari könyvtár épülhetett volna meg, ami helyett most ez a szerencsétlen és használhatatlan összevont kari könyvtár akarja kiszolgálni egy korszerűnek szánt, de teljesen korszerűtlen bölcsészkar céljait.

Botos a katolikus bölcsészkar képzésébe idegen elemeket akar beerőszakolni, pl. közgazdaságtant. Hogy jön ahhoz egy bölcsészkar, hogy közgazdaságtant oktassanak rajta? Botos sem ehhez, sem máshoz nem ért, hiszen olyan dékán, aki tudományos munkásságot nem fejtett ki. Ez magában is elképesztő, és a katolikus irányítást jellemzi: olyan dékán van ott, aki nincs tisztában a tudományosság szakmai és morális követelményeivel, és semmilyen értékelhető eredményt nem tett le az asztalra. Ez jellemzi a helyetteseit is: sem Pintér Kálmán, sem Cser Antal nem produkált semmit, ami tudományosan önálló eredményként értékelhető. Mindkettő túl tapasztalatlan a poszthoz.

Az egyik legutóbbi belső konfliktusban Botos azok mellett foglalt állást, akik a hazai vadliberális társadalom prominenseivel aláírták a Boros János MTA-vezető ellen született tiltakozó nyilatkozatot. Itt Botos még annyira sem volt óvatos, hogy legalább magánúton figyelmeztette volna a kar liberálisait óvatosabb fellépésre, legalább arra, hogy ne szerepeljenek egy papíron kereszténygyűlölőkkel. Ez nagyjából annyit jelent, hogy közvetve Botos maga is aláírta ezt a petíciót – együtt pl. a régi kommunistákkal. Ezzel szemben azt, aki ez ellen szót emelt, Mezey Balázst intrikáival kiszorítani igyekszik, noha tudományosan és tájékozottságban fényévnyire marad el tőle.

A tanárok körében érezhetően nő az elégedetlenség. Az okok Botos arrogáns viselkedésében, szakmai kontárságában, emberi gyengeségében, sőt jellemtelenségében keresendők, de mégis döntően fontos, hogy alattomos természetű. Botost nemcsak tudományos elégtelensége, hanem jellembeli adottsága is alkalmatlanná teszi erre a posztra. Alattomos ember ne legyen dékán. Aki dékán, tudjon kapcsolatban lenni és közösséget teremteni. Botos azonban valamiféle kényúr szerepét játssza ott.

A nagy kérdés, hogy miképpen engedheti meg ezt magának az egyház vezetése? Miért kell egy előbb-utóbb várható botránynak kitenni megint a bölcsészkart? Miféle rektor az (Fodor, arabista), aki ilyen embert választ dékánnak? Mert elkerülhetetlennek látszik, hogy ez a fajta önkényes, barbár viselkedés egyre súlyosabb problémákhoz vezessen.

Minél előbb megszabadulnak Botostól, annál jobb. Amit tesz, már rövid távon is tűrhetetlen. Frölich Ida korábbi dékán egyszer már elvitte szadeszes irányban a Pázmány BTK-t. Szükség van tényleg erre az újabb kísérletre?

Kérdés persze, hogy a BTK elmúlt 15 évének négy, egymással teljesen inkoherensen mozgó dékánjai után hogyan lesz képes az egyház egy tudományosan stabil, emberileg és közösségileg kedvező bölcsészkart létrehozni?