A Miniszterelnökség vezetőinek illetménye (2012.01.01.-2012.06.30.)

Tíz éve indult el a polgári körök mozgalma, nyolc éve működik a Polgárok Háza. Nagyon sokszor jártam a Makovecz Imre által tervezett, gyönyörű épületben, az ellenzéki időkben pedig különösen jó érzés volt megpihenni egy helyen, ahol a falakon a kereszt és a nemzeti lobogó mellett ott vannak a hosszú névsorok, azoknak a nevével, akik hozzájárultak az épület megvásárlásához és átépítéséhez. Mert a Polgárok Háza közadakozásból született, hogy – amint Kubatov Gábor fogalmazott – kultúrházzá legyen, a keresztény és magyar polgári kultúra házává. Az évadnyitó esten beszédet mondott László Tamás, a Szövetség a Nemzetért Alapítvány kuratóriumának elnöke, Balog Zoltán és Hende Csaba miniszterek, valamint Kubatov Gábor, a Polgárok Háza igazgatója, és valódi, békebeli jó hangulatot teremtett a Monarchia szimfonikus zenekar, a befejező részben Strauss muzsikájával. A kiváló beszédekből helyhiány miatt nem tudok idézni, a zsúfolásig telt terem vendégeiről egy dolog biztosan elmondható: mind derék magyar polgárok voltak. Még emlékszünk az első Fidesz-kormány visszatérő önjellemzésére, polgári kormánynak nevezte magát, s ez dacos programot is jelentett a legyőzött Horn–Kuncze-kormánnyal szemben. A polgári körök százhatvanezer tagot számláltak, és óriási erőt jelentettek önszerveződésükkel, lelkesedésükkel a 2002 után ismét vörösbe fordult országban. A mozgalom fellángolt a 2004. december 5-i népszavazás előtt, majd lassan halványodni kezdett, de a Polgárok Háza továbbra is összefogta azokat, akik nem akartak belenyugodni a visszarendeződésbe. Mintha a polgári körök szelleme éledt volna fel az emlékezetes békemenettel, a csöndes, de kitartó összefogás a polgári Magyarországért, amikor mindenki hozott magával még egy embert. A lepusztult józsefvárosi utca, ahol a ház található, nyolc év alatt sem lett szebb, a mostani proletár-Magyarországnak még sokat kell változnia és szenvednie addig, amíg minden polgárának jólétet, biztonságot és önbizalmat adhat. Most mi vagyunk „hatalmon”, de ahhoz, hogy úrrá legyünk a szegénységen és csalódottságon, bizony szükség lenne megint a polgári körökre, mert ez a békemenet hosszúnak és fáradságosnak ígérkezik.