|
Téma: King, a sötétség krónikása
|
|
Kistigris |
Válasz | 2002. szeptember 30. 21:10 | Sorszám: 11 |
|
Én örülnék, ha kedvenc könyvekből kedvenc jeleneteket is meg lehetne osztani a többiekkel...vagy egyszerre csak egy könyvvel foglalkozhatunk tényleg?:O
|
|
|
|
Kistigris |
Válasz | 2002. szeptember 30. 21:08 | Sorszám: 10 |
|
Hát istenem, ő is csak ember! Uncsinak azért még sosem éreztem...
|
|
|
|
onogur |
Válasz | 2002. szeptember 30. 17:33 | Sorszám: 9 |
|
"Kingen helyenként még nevetni is tudok, egészen különleges, fanyar humora, beszólásai is vannak!" Furcsa dolog ez...
Nekem mindig az volt az érzésem, hogy King "órabérben dolgozik". Vagyis: egy könyvében mindig jól el lehet különíteni azokat a részeket, melyeket egy "állapotban" írt.
Van, amikor végtelenül uncsi, érezzük, hogy egyetlen cél vezérli: ma is le kell gépelnem 10-20 oldalt.
Van, amikor végtelenül depressziós, még az olvasó is átveszi a szorongását.
És van, amikor felszabadult, jókedvű, a könnyeink kicsordulnak a nevetéstől olvasás közben.
|
|
|
|
Kistigris |
Válasz | 2002. szeptember 30. 17:28 | Sorszám: 8 |
Milyen szigorú vagy!  Csak erről lehet akkor beszélni, semmi másról? És ha valaki nem olvasta? Az fusson és pótolja tüstént? Kicsit a középiskolai irodalomórán érzem magam....Irány a könyvtár, hátha maradt még egy példány a kötelező olvasmányból, hátha olvasónaplót kell írni...!
|
|
|
|
Gyöngy |
Válasz | 2002. szeptember 30. 12:01 | Sorszám: 7 |
|
Hát akkor fogjunk hozzá! Egy-egy munkát csak részletekben fogok áttekinteni, ti meg, ha gondoljátok kiegészítitek, vagy kommentáljátok, de szeretnék eredeti célkitűzésem szerint haladni, így a topic-indítóban lévő két regényről szóljunk elsősorban, ha lehet. Hasznos holmik Az indítás egészen filmszerű: valaki áll a képen kívül, és valaki a képen kívülről beszél hozzá. A hallgató a beszélőben azt a benyomást kelthette, mintha csak kiegészítő információkra lenne szüksége a városka lakóiról, hiszen valamikor már élt itt. A beszélő (talán egy unatkozó öreg, vagy egy mozgássérült) körbevezeti a kamerát a tér körül. Megismerjük a városka lappangó beslő életét, az egyes szereplők pillanatnyi helyzetét, némelyek előéletét, a legfontosabb közelmúltbeli eseményeket, egyszóval egy sor olyan dolgot, amelyek önmagukban hétköznapiak, bárkivel megeshetnének, de már érezhető, hogy ezek a hétköznapi események különösen baljóslatúak. Erre utalnak a beszélő befejező szavai is: egy egészen hétköznapi kisfiúról, mint "a baj gyökerét" mutatja be. Mi még nem tudunk semmit róla, de hamarosan, mindjárt az első fejezetben, közelebb jutunk a ... titokzatossághoz  .
|
|
|
|
Ishmael |
Válasz | 2002. szeptember 30. 11:28 | Sorszám: 6 |
|
King masszív alkoholista volt, talán ebből is merített....
|
|
|
Gyöngy |
Válasz | 2002. szeptember 29. 20:58 | Sorszám: 5 |
|
Lehet, hogy kissé igazságtalan voltam azért a filmiparhoz. Nem olvastam ugyan a könyvet, de az "Évszázad vihara" folytatásos tv-filmként egészen lenyűgöző volt. Majdnem olyan jók voltak a jellemek, mint amilyennek King meg szokta írni őket. A serif ugyan kissé túl ártatlan volt, de a többi figura pont olyan volt, mint a King-szereplők lenni szoktak.
|
|
|
|
Kistigris |
Válasz | 2002. szeptember 29. 11:04 | Sorszám: 4 |
|
Szerintem se. King mindenkinek a saját agyában keletkező fantáziamechanizmushoz szól, azzal teremt olyan kapcsolatot, amitől aztán azt az eredményt éri el, amitől tömegesen veszik és szeretik a könyveit. Egyébként, csak mellékesen jegyzem meg, hogy más okokból ugyan, de Rejtő könyveiből sem lehet jó filmet csinálni, mert ott is az ember a saját fejében "hallja" a párbeszédeket, ketten vannak, ő és az író. Más ember (rendező) interpretálását nem viseli el.
|
|
|
|
Kistigris |
Válasz | 2002. szeptember 29. 11:01 | Sorszám: 3 |
|
Sziasztok, én is nagy King rajongó vagyok, bár a Tiétekhez hasonló gondolatok még nem vetődtek fel bennem idáig, de most olvasva úgy érzem, igazatok van. Szerintem King attól nagyon jó, hogy egészen velejéig ismeri az emberi természetet, és ezt úgy be tudja mutatni, hogy én is azonosulni tudjak a szereplőkkel az adott szituációban. Nekem is nagyon tetszik az, hogy mindennapi helyszíneken, sima, mindennapi emberek a szerepői. Van néhány könyve, amit többször is elolvastam, és mindíg ugyanúgy tudom élvezni. Ilyen a Cujo, a Tortúra, a Hasznos holmik, és az Az is. Kingen helyenként még nevetni is tudok, egészen különleges, fanyar humora, beszólásai is vannak! Az alkoholizmus és annak sajnálatos "eredményeinek" bemutatásában is szuper, szerintem is. Továbbá zseniálisan mutatja meg pl. a Tortúrában , hogy az őrültektől lehet a legjobban félni, hiszen semmilyen észérv nem hat rájuk, cselekedeteik kiszámíthatatlanok. Ha egy ilyen embernek vagy kiszolgáltatva, Isten irgalmazzon neked....! (Ilyen értelemben szegény Cujo is megőrült, ill. megveszett és onnan kezdve nem lehetett már úgy bánni vele, mint addíg, nem volt már engedelmes, gyerekeket is szerető jó kutya.)
|
|
|
|
Gyöngy |
Válasz | 2002. szeptember 28. 13:55 | Sorszám: 2 |
|
King-ből nem lehet jó filmet csinálni.
|
|
|
|
onogur |
Válasz | 2002. szeptember 27. 17:57 | Sorszám: 1 |
Jujjjj, nagyon örülök, Kedves Gyöngy, már el voltam keseredve hogy csak negatív véleményeket olvasok Kingről.
Valami 7-8 könyvét olvastam, és egy kivételével mindegyik tetszett.
Valóban nagyon jól mutatja be az egyszerű, "vidéki" USA életét. Még sohasem jártam arra, de olyan, mint ha már szívtam volna Main állam levegőjét.
Visszatérő téma nála az alkoholizmus...és annak következményei. Nem keveset olvasok, de nála megrázóbban még senki sem mutatta be az alkoholfüggőség kínjait.
Kiváncsian várom a "Hasznos holmik"-ról szóló észrevételeidet, hasonló gondolataim támadtak nekem is. Csak a filmet ne láttam volna...
|
|
|
|
Gyöngy |
Válasz | 2002. szeptember 27. 17:15 | Sorszám: 0 |
|
Stephen King-ről van szó, az egyik legnépszerűbb, és ma hazánkban talán legismertebb íróról. Tudom, sokan fintorognak majd a horror királyának nevét olvasva, pedig szinte a legrealistább szerző a századvégen. Regényei kivétel nélkül szokványos helyszíneken, a hétköznapi amerikai élet figuráival játszódnak, egészen addig, míg különös szereplők nem lépnek a színre, különös események nem zavarják meg a szabványos amerikai család, kisváros életét. Amíg csak színre nem lép - a GONOSZ. A Gonosz szinte mindig rejtőzködő, csak bizonyos szereplők képesek észlelni, csak bizonyos szereplők képesek felfogni gonoszságát, ők azok, akik elkerülik csapdáját, ők azok akik megküzdenek vele, háttérbe szorítják vagy éppen akik legyőzik. Ezek a szereplők sem a szokványos HŐSÖK. Nem nagy erejű, pozitív figurák. Nagyon hétköznapiak, sokszor nagyon is esendőek. Előfordul, hogy nem tudnak a Gonosszal szemben felülmaradni, ilyenkor azonban erejük fogytáig, minden áldozatot felvállalva küzdenek meg vele. Meg kell vallanom, hogy két olyan regényt is találtam művei között, amelyek szimbolikusan ugyan, de a mai Magyarországról szólnak számomra: az egyik a "Hasznos holmik", a másik az "Az". A továbbiakban erről a két regényről fogok amjd írni, és várom a King-rajongók seregét, akik hasonló anmalógiákat fedeznek fel, vagy más érdekességet találnak King műveiben.
|
|
|
|
