Abban a szatmári faluban is sokan háztól, vagy a csarnokból horzzák a tejet. És ez semmilyen problémát nem okoz...

A csíraszám az 1 ml tejben levő mikroorganizmusok számát jelenti. A kifejt tejben eleve van bizonyos számú mikróba, ezek a testmeleg tejben piilanatok alatt elszaporodnak, ha nem rögtön hűtik le a tejet (4 C fokra).
Ha nem zárt rendszerű a fejés (csöveken keresztül közvetlenül a tartályba), akkor fertőződik a levegőtől, a fejéshez használt eszközöktől, stb.
A csíraszámot eddig is figyelembe vették a hazai tejüzemek az átvételi árnál, de ha a tej elérte a III. o. minősítést, akkor átvették, csak jóval alacsonyabb áron.
A jövőben viszont az emberi fogyasztásra felhasználható tej minőségi paraméterei egyre szigorodnak, ezt a kisüzemi termelő nem fogja tudni teljesíteni.
Most sokan a tejgyűjtőbe hordják be a tejet, mert kicsi a mennyiség, nem megy ki érte a tejeskocsi. Ott meg az a probléma, hogy egyetlen termelő teje leronthatja az összes beszállított tej minőségét.

Én egyébként évek óta csak házi tejet iszom, úgy ahogy az a tehénkéből kijön. Egy héten egyszer fejéskor elmegyek érte (egy utcányira van innen) és otthon lehűtöm.

Mi az a csíraszám pl.?
Amit egy átlag falusi tehén ad az nem is jó!? Én meg voltam vele elégedve.

A közvélemény figyelmét - nyilván szándékosan - csak a támogatások mértékére iránytja a kormányzat és a sajtó.
Kevesebb szó esik a kvótákról és még kevesebb az EU élelmiszerhigiéniai és környezetvédelmi előírásairól, amiknek a termelők egy része képtelen lesz megfelelni, így a támogatások mértékétől függetlenül nem lesz versenyképes.

A feszültségek szerintem leghamarabb az állettenyésztésben fognak jelentkezni.

Vegyük példának a tejtermelést. Az EU által engedélyezett tejkvóta jóval meghaladja a belföldi fogyasztás mértékét, exportálni eddig is csak veszteségesen lehetett, tehát a mennyiség nagyjából elfogadható. (A terméktanács által megállapított belföldi tejkvóta egyébként már eddig is létezett).
Igen ám, csak arról nem szól a fáma, hogy a támogatás kizárólag extra minőségű tej után jár, amely többféle paraméternek megfelelő, többek között igen alacsony csíraszámú tejet jelent. Ilyen tejet csak korszerű fejőházas, hűtéssel is felszerelt technológiával lehet produkálni, ezzel nemcsak a két-három tehenet tartó egyéni gazdák, hanem a kis- és közepes üzemek egy jó része sem rendelkezik. Az ilyen termelőknél a támogatás igénybevétele fel sem merülhet, a termékük pedig piacképtelen. Kis üzemekben beruházáshoz támogatást, hitelt szerezni is nehezebb, a megtérülés is hosszabb. Ez azzal az egyenes következménnyel jár, hogy ezek a gazdák, kisüzemek rövid úton tönkremennek.

A sertés és baromfiágazat egy huncut euro közvetlen támogatást sem kap ! Magyarországon pedig ezek az ágazatok a legjellemzőbbek a kis- és közepes üzemekre. A környezetvédelmi és élelmiszehigiéniai előírások ugyanakkor ezeket az ágazatokat is érintik, csak beruházásokkal tudnak megfelelni az EU követelményeinek. Támogatás nélkül árat kellene emelni, de ez nem lehetséges, mert pl. a sertés felvásárlási ára már jelenleg is magasabb az EU áraknál. Egy esetleges áremelés esetén az EU országokból alacsonyabb árú sertés importja tönkre tenné a hazai termelőket.

Soroljam még ? Ott vannak az elavult, környezetvédelmi előírásoknak nem megfelelő malomüzemek és más élelmiszeripari üzemek, egy jó részük becsukhatja a kaput.

Az Orbán-kormány a maga négy éve alatt megpróbálta a családi gazdaságokat megerősíteni, de egy sor olyan területen a rendszerváltás óta szinte semmilyen érdemi lépés nem történt, ami nélkül nem létezhet alapvetően föld-magántulajdonra épülő ütőképes mezőgazdaság.

Hogy csak néhány dolgot említsek, ami hiányzik :

- a tartós (min. 10 éves) földbérleti konstrukciók,szabályozás,
- kamarai háttér (tanácsadás, szervezés, szolgáltatás, érdekképviselet)
- kisüzemi termeléshez szükséges szakértelem, szakképzés (gazdaképzés)
- tőkeellátottság, finanszírozás ( a gazdahitel és egyéb konstrukciók teljesen leálltak, a kisvállalkozó általában csak az integrátorokon keresztül tud hitelhez jutni, akik a haszon nagy részét lefölözik),
- regionális árutőzsdék, nagybani áruértékesítő helyek
(ezeket a fejlett országokban a kamarák működtetik jelentős állami támogatással)
- feldolgozó, értékesítő szövetkezések, társulások, vertikumok (törvény van rá, állami támogatás volt, gyakorlatilag megszűnt)

Ez utóbbi területet a multik egyre jobban eluralják és a késztermékben ők realizálják a haszon nagy részét, a termelő örül, ha nem veszteséges.

A magyar kisüzemi mezőgazdaság az EU csatlakozás küszöbén hihetetlenül nagy lemaradásban van a tagállamokhoz képest !

I. A komenista rendszernek nem kellettek a módos, tehetős, öntudatos parasztok, mivel ezek nyilvánvalóan akadályozzák minden rendes komenista rendszer működését. Ezért a parasztságtól elvette a földet, amit nem sokkal azelőtt ő adott nekik, és Tsz-ekbe kényszerítette őket.
II. A Tsz-ek nem gazdasági, hanem ideológiai képződmények. Ezért mesterségesen kellett életben tartani őket: húzd meg, ereszd meg. Mindig csak annyit kaptak, amennyi a vegetáláshoz kellett. A parasztság a téeszekben átalakult agrárproletariátussá (akárki találta ki, remek kifejezés!), és váratlanul a komenizmus bástyájává avanzsált.
III. Mivel hogy, hogy nem, az agrároktatás világszínvonalúra sikeredett, megjelentek a téeszekben hozzáértő, elkötelezett, szakmailag-emberileg kiváló vezetők. (NEM elnökök, bár némelyik- az egészsége árán - odáig is eljutott.)
IV. A Párt - egyébként saját szempontjából helyesen - úgy ítélte meg, hogy a csepegtetett pofapénzekkel féken tudja tartani az "új kulák" réteget, ellenben az ezek által felfuttatott szövetkezetek - Engels segíts!!!! - kiváló export-alapot termeltek, ami azért legalábbis megtűrésük mellett nyomott a latban valamennyit.
V. A téeszek, igazi piaci körülmények között totálisan versenyképtelenek lettek volna. (Ennek kifejtése hosszabb lélegzetű lenne, de talán hihetően hangzik.)
VI. A rendszerváltás idejére morális csőd alakult ki a mezőgazdaságban. Némelyik téesz jobban hasonlított kényszerelvonó-táborra, mint termelő üzemre.