Akkor is ki tudná nyomozni valaki, hogy kik kapták meg a lakásukat, kinek, kiknek a flejelentése alapján hurcolták el őket.

Egyesek kinéztek maguknak egy polgári villát, vagy lakást, és besúgták, elvitették a tulajdonosokat, a lakókat.

/És Herczeg Ferenc és családja

Budapesti kitelepítések (1951-1953)

1951 májusában megindultak a budapesti kitelepítések is. Mintegy 15 ezer embert, családokat fosztottak meg otthonuktól és telepítették őket kisebb falvakba. Itt az úgynevezett kulákok házaiba, pajtáiba szorították be a mindenüktől megfosztott embereket, ezzel a kulákot is büntetve.
Ítélet nélkül Budapestről kitelepítettek számáról nincs pontos adat, a kutatók 14-15 ezerre becsülik számukat.

/Még a bocsánatkérés is elmaradt.. Nem csoda: az ÁVÓs leszármazottak hatalma még ma is hatalmas..

• Bauer Miklós ÁVÓS Belgrád rkp 15ben ügyvédi iroda haláláig?,
  
• Bárd Károly ÁVOS verőlegény fia ifj Bárd Károly
  
• Bárd Károly ÁVOS verőlegény menye Frech Ágnes bíró (elmúlt 65)
  
• Bárd Károly ÁVOS verőlegény unokája Bárd Petra -jogász
  
  
• Gadó István vérbíró, unokája, György képviselő
  
• Oszkó Gyula ÁVÓS dédunokája Oszkó Péter bankár
  
• Pető László ÁVÓS fia Pető Iván
  
• Princz Gyula ÁVÓS fia Princz Gábor bankár
  
• Simor János ÁVÓs, fia Simor András bankár
  
• Ungár Klára apja munkásőr
  
• Fekszi Márta apja Dudásnak a aparancsot ő adta a sortűzre
  anyja az orosz Raffaellova Márfa: Szigeti Attila haláláért felelős..

  AZ ÁVÓsok szőrnyű bűnei.. http://www.youtube.com/watch?v=jGPQB4vmkUI
  és http://jovonk.info/2009/09/21/kik-ok

  A forradalmárok gyerekeiből nem lett semmi..

Éppen itt az ideje!

Idézet:

---

1950. június 23-án éjjelétől kezdődően az ÁVH központi terv alapján, több hullámban családok ezreit gyűjtötte össze és hurcolta marhavagonokban a hortobágyi pusztába. Itt fokozatosan 12 kényszermunkatábort létesítettek, melyekbe a továbbiakban nagyvárosokból, mint például Szeged, Hatvan, Pécs, és Nagykanizsa további családokat deportáltak.

---

/Thury Zsuzsa elmeséli, h ördögi terv volt: részben, mert megszerezték a kitelepítettek lakásait, de meg akarták keseríteni a azon parasztcsaládok életét is, akikhez a kitelepített családok kerültek (4-5en 1 szobát kaptak).

De, tévedtek az AVÓsok: pl Thury Zsuzsáékat szeretettel fogadták: két 80-83 éves nagymamaát, nagynénit nénit, a franciatanárnő édesanyát, és a 10 éves kislányt. A nagyapa a vonaton rosszul lett..

Konferenciával és emlékműavatással tisztelegnek a héten Budapesten az ötvenes években kitelepített és kényszermunkára fogott áldozatok emléke előtt.

Idézet:

---

Zsuzsannát 1951 júliusában sok ezer sorstársával együtt telepítették ki Budapestről. Egy Heves megyei kis kulák faluban eltöltött bő két év alatt ismerte meg a nehéz paraszti életet, járta ki a megaláztatás és megszégyenítés iskoláját, és az egymásra kényszerített családok közös nyomorúságából fakadó és kihajtó emberséget, megértést, jóindulatot, megbecsülést, a szeretet apró, szemérmes megnyilvánulásait. Bár a korszak jellegéből adódóan a történet drámai eseményeken alapszik, az emlékezés lírai hangvételű. Hogyan törte ketté az 50-es évek diktatúrája „osztályidegenek” százainak életét? Hogyan szakította szét a családokat a történelem, és meddig nyögték a Rákosi-korszak ítéletét? És mitől maradhattak mégis emberek az embertelenségben?
Többek között erről is mesél Thúry Zsuzsanna.

---

címmel jelent meg néhány hete Thúry Zsuzsanna regénye. Az elsőkönyves író majd 70 éves, de csak mostanra érett meg szívében az elhatározás, illetve csak 60 évvel az igazságtalan meghurcoltatások után lett bátorsága papírra vetni élete legmeghatározóbb élményét. http://mno.hu/lanchidradio/kijarta-a-megalaztatas-es-megszegyenites-iskolajat-1043074

Idézet:

---

„És lészen csillagfordulás megint
és miként hirdeti a Biblia:
megméretik az embernek fia
s ki mint vetett, azonképpen arat.” ????

Széchenyi Kinga: Megbélyegzettek
„Mi történt kitelepítések és egyéb meghurcolások még elő irányítóival, végrehajtóival a rendszerváltozás után?
Ha egyetlen szóval válaszolok a kérdésre, akkor az igazságnak megfelelően azt kell mondanom, hogy semmi. A rendszerváltozás után nem volt semmilyen számonkérés, semmiféle elszámolás, a bűnök hivatalos megnevezése, nem, távolították el állásukból a még pozícióban levő tetteseket, nem szabtak határt annak, hogy legalább egy ideig, vagy akár végleg ne kerülhessenek fontos, magasrangú, felelős állásokba. Vagyonukhoz, amelyet korábban kétes körülmények között szereztek, magasabb nyugdíjukhoz nem nyúlt senki.
Mindez következett a rendszerváltás békés voltából, a Nyugat akkori elvárásaiból és a kommunista rendszerekkel szemben mutatott elnéző voltából. Következett abból is, hogy a társadalom nagy része és a rendszerváltó politikusok sem akartak újabb félelemmel teli időszakot, meg akarták szakítani a leszámolások időszakait, annak ellenére, hogy sokan tudtak a diktatúra intézményesített terrorjáról. Ugyanúgy, mint más életbevágó problémák esetében, ebben a vonatkozásban sem volt igazi társadalmi vita, fel sem vetődött megegyezés a teendőkről, és tisztázó, az áldozatok, elszenvedők szempontjából oly fontos, lelki gyógyulást eredményező megbeszélésekről sem. Így elmondható, hogy az igazságtevés elmaradt, a tettesek következmények nélkül élhetnek tovább. Ennek hatásait, főként negatív erkölcsi hatását, sokáig fogja a társadalom érezni.

A csend (a bűnökről) valójában a hatalom megszerzéséért, megtartásáért foggal-körömmel harcoló régi rezsim vezetőinek és követőinek az érdeke. Ma már az is megállapítható, hogy a rendszerváltás előnyeit, például a privatizációt épp az előző rendszer egyes vezetői és annak fiatal káderei használták és használják ki máig is jól kiépített kapcsolatrendszerük segítségével.”

„Hát miféle szerzet vagyok,
hogy fölkelek, élek, vagyok,
ágyat vetek, ajtót nyitok,
nem értem, miért nem ordítok?”
/Zelk Zoltán/

---

Idézet:

---

Ez az első eset, hogy a magyar társadalom nevében az Országgyűlés határozatával méltó emléket állít a kommunista önkény ezen áldozatainak

---

Idézet:

---

a határozattal egyszerre akarnak megemlékezni az 1944 ősz és 1990. május 2. közötti időszak kivégzettjeiről, politikai elítéltjeiről, internáltjairól, kitelepítettjeiről.

Mindazokról, akiket ezen időszak alatt törvénytelenül meghurcoltak, főként az 1950-es évek elején jogtalanul, tömegesen deportált és kitelepített családokról, valamint azokról, akiket az egykori jugoszláviai és osztrák határsávból, vidéki nagyvárosokból és kisebb településekből zárt, alföldi kényszermunkatáborokba telepítettek.

A határozat tisztelettel adózik azon települések lakói előtt, akik befogadták a diktatúra által meghurcolt és kitelepített embereket, ezzel bizonyítva emberségüket - mondta, hozzátéve: az ő példájuk bizonyítja, hogy a zsarnoki rendszer kegyetlensége emberséget szült a magyar emberekben, akik az elnyomás közepette is képesek voltak segíteni egymáson.

"A méltó emlékezés mellett ugyanakkor az is kötelességünk, hogy őrizzük azok emlékét, akiknek a diktatúra legsötétebb időszakaiban is volt elég bátorságuk megőrizni emberségüket. Nemcsak a kitelepítettek, hanem az őket kényszerből befogadó családok a legnehezebb időkben is helytálltak - fogalmazott, hozzátéve: példát kell venni bátorságukról, erőt kell meríteni összefogásukból. Fontos, hogy a diktatúra embertelenségében a kitelepítettek, elhurcoltak befogadására kényszerítettek emberségessége, segítő hozzáállása is a nemzeti emlékezés része legyen - hangsúlyozta a parlamenti államtitkár.

---