Téma: Esterházy Béke-díjas...
|
|
iszalag |
Válasz | 2004. november 30. 11:22 | Sorszám: 194 |
Egy csók és más semmi, semmi Az "Egy poénért a mamámat"-sorozatból Öregecskedő feleségek versus Dávid Ibolya női szeszélye: oh, édes fiúkák, puszilom a szoci mélymagyar hímsovinátok, Csokonai Lili in: ÉS, 2004. szeptember 10., 11. oldal http://www.fideszfrakcio.hu/index.php?CikkID=27020
|
|
|
szalonna |
Válasz | 2004. október 14. 19:39 | Sorszám: 193 |
Jól megmondta az Ottlik ... (Körkérdés Jézus Krisztusról).
|
|
|
szalonna |
Válasz | 2004. október 14. 19:36 | Sorszám: 192 |
"Nem vagyok híve össze nem (vagy csak kevéssé) hasonlítható dolgok versenyeztetésének." Nem akartam versenyeztetni őket. Megjegyzem, hogy a dolgok általában nem összehasonlíthatók. A róluk alkotott véleményünk viszont igen.
|
|
|
incitatus |
Válasz | 2004. október 13. 23:17 | Sorszám: 191 |
Tisztelem a véleményed ("Esterházyt a rendszerváltás előtt ismertem meg, könyveit kedveltem is, ma is kedvelem. De Kunderát, Hrabalt egy emelettel feljebb helyezem..."), de nem osztom. Nem vagyok híve össze nem (vagy csak kevéssé) hasonlítható dolgok versenyeztetésének. Kunderát speciel nem kedvelem különösebben, igaz, nem is nagyon ismerem, de ez a két dolog valahol összefügghet. Hrabal nagyon emberi világát - ritka kivételként - filmen, Menzel filmjeiben szeretem jobban, bár az öregtől olvastam, és szerzett örömet az is. Esterházy viszont rólam szól, szinte helyettem ír, sokkal szívesebben olvastam, mint az előbbieket, igaz, én alapvetően a magyar irodalom kedvelője vagyok (vagy inkább voltam). Ami az elméleti tudást illeti, nos az nálam kevéssé befolyásolja valaki íróként való értékelését. Mellesleg pont EP az, aki elég sokat foglalkozik az írás elméletével, de ilyenkor többnyire untat. Szóval nekem más a "rangsorom", de persze ez is csak egy vélemény a sok közül.
|
|
|
Fortissimo |
Válasz | 2004. október 13. 21:32 | Sorszám: 190 |
Idézet: A Hrabal féle módszertani párhuzam nekem elég régi vesszőparipám, bár kérésedre már el is felejtettem. Egyébként valami olyasmire alapult, hogy "Ha pedig nincs benne művemben ... anyám, az égbolt, Jézus, akkor semmi sincs benne. Nem néven nevezve kell jelen lenniük - a vers nem a csillagokról szól, nem Jézusról, nem a költő anyjáról - hanem valóságosan. Ha Ő nem áradt bele a mégoly profán, világi jelentésmozzanatokból összerakott művembe - ha másként nem, hát mint szomjűság, hallhatatlan vágy, a szarvas kivánkozásra a szép hűvös patakra -, akkor nem is hoztunk létre semmit"
csodálatosan igaz! Czakó Gábor ezt úgy fogalmazza meg (de ugyanazt jelenti, szerintem), h a nagy s igaz művek közvetítenek, ég és föld között.
|
|
|
Fortissimo |
Válasz | 2004. október 13. 21:30 | Sorszám: 189 |
Idézet: EP-vel tképp két problémám van. 1) Nem szereti az embereket (Korinthusiakhoz 1. 13); 2) Részévé vált a nagy baloldali giccsnek.
én is ezt éreztem, csak nem tudtam ilyen frappánsan megfogalmazni
|
|
|
szalonna |
Válasz | 2004. október 13. 21:14 | Sorszám: 188 |
Ez speciel Kundera nálkül is igaz, bárki emigráns megerősitheti. "Michnay Gyula, a recski tábor egyetlen sikeres menekültje tudtommal 1956-ig nem tudta széles körben elhitetni Franciaországban, hogy Magyarországon létezhet büntetőtábor. Ez egy tipikus racionalizációs helyzet: A nyugati értelmiségi eltávolította gondolkozásából a kényelmetlen tényeket, legtöbbnyire azzal, hogy az ilyen hír hozója fasiszta, amerikai ügynök, balkáni nacionalista. Francia értelmiségi körökben ugyanis sikk volt hithű kommunistának lenni - ezzel kérkedni lehetett a nők előtt, néha bájosan inteni lehetett egyet-egyet a vasfüggöny irányában, nem törődve azzal, hogy onnan senki sem integet vissza." "Milan Kundera nagy regénye, "A lét elviselhetetlen könnyűsége" (1986) a balosság szívderítően frappáns definicióját adja. " …ami a baloldalt baloldallá teszi, az a nagy menetelés giccse. A giccs azonosságát nem a politikai hadviselés határozza meg, hanem a képek, a metaforák és a szókincs" (és persze a póz, tehetnénk hozzá). Amit Kundera teljes joggal ideológiai giccsnek nevez, az az előregyártott klisé-érvek gyakran összefüggés nélküli halmaza. A profi baloldali igen érzékeny a giccs árnyalataira. Kundera könyvében egy Vietnám-ellenes demonstráción egy amerikai színésznő tévedésből az amerikai kliséket veszi elő (hagyományos értékek, a kommunizmus embertelensége). Egy francia entellektüel vérig sértődik, hiszen ezek a ".. szavak az amerikai giccs szótárából valók. És semmi közük a nagy menetelés giccséhez. ". Kundera intuiciójának helyességét a mai magyar tapasztalatok fényesen igazolják. Egy vérbeli balos (fokozzuk a képzavart: "szoclib") felszisszen, ha a gulágról vagy a Tanácsköztársaság vörösterorjáról hall, és zavartan, minden indokolás nélkül a holocaustról vagy a fehérterrorról kezd beszélni." EP-vel tképp két problémám van. 1) Nem szereti az embereket (Korinthusiakhoz 1. 13); 2) Részévé vált a nagy baloldali giccsnek.
|
|
|
nereus |
Válasz | 2004. október 13. 19:41 | Sorszám: 187 |
Kis Kundera Szalonnának: "Az ötvenes, hatvanas években a kommunista országból menekülőt nem látták szívesen errefelé; a franciák szemében velejéig rossznak csak a fasizmus számított: Hitler, Mussolini, Franco Spanyolországa, Latin-Amerika diktatúrái. Csak nagy nehezen, a hatvanas évek vége felé, a hetvenes években szánták rá magukat, hogy a kommunizmust is rossznak, igaz, kisebb, afféle második számú rossznak tekintsék..." M. K.: Nemtudás. Bp., 2001. Európa K. 10. p.
|
|
|
szalonna |
Válasz | 2004. október 13. 19:28 | Sorszám: 186 |
Kedves Incitatus! Esterházyt a rendszerváltás előtt ismertem meg, könyveit kedveltem is, ma is kedvelem. De Kunderát, Hrabalt egy emelettel feljebb helyezem, pedig hidd el, én is örülnék, ha a magára joggal olyan büszke magyar irodalomhoz tartoznának. De sajnos jobbak, még én szerintem is, akihez EP élményanyaga sokkal közelebb áll. Kundera - bár már régen olvastam tőle akármit - igen értékeseket irt a regény módszeréről, ami szvsz fölényes elméleti tudásra is vall. Ez nem szükséges, de azt hiszem nálunk ez is sokszor hiányzik. A Hrabal féle módszertani párhuzam nekem elég régi vesszőparipám, bár kérésedre már el is felejtettem. Egyébként valami olyasmire alapult, hogy "Ha pedig nincs benne művemben ... anyám, az égbolt, Jézus, akkor semmi sincs benne. Nem néven nevezve kell jelen lenniük - a vers nem a csillagokról szól, nem Jézusról, nem a költő anyjáról - hanem valóságosan. Ha Ő nem áradt bele a mégoly profán, világi jelentésmozzanatokból összerakott művembe - ha másként nem, hát mint szomjűság, hallhatatlan vágy, a szarvas kivánkozásra a szép hűvös patakra -, akkor nem is hoztunk létre semmit" Csak ne felejtettem volna el, miért mondom...
|
|
|
nereus |
Válasz | 2004. október 12. 18:57 | Sorszám: 185 |
Bizonyos emberekből sámánok lettek, bizonyos emberekből kerítők... Melyik jobb?
|
|
|
nereus |
Válasz | 2004. október 12. 18:52 | Sorszám: 184 |
Incitatus (nevéhez képest) inkább megfontolt, türelmes, lassú sodrású... Nem tartom kizártnak, hogy a műveltség és az emberi tulajdonságok közötti összefüggés csak a mi függőségünk víziója...
|
|
|
onogur |
Válasz | 2004. október 12. 16:56 | Sorszám: 183 |
Ez egy kirekesztő.
|
|
|
mpd |
Válasz | 2004. október 12. 15:42 | Sorszám: 182 |
Na nehogymá ne kelljen eggyetértenünk!!!
|
|
|
incitatus |
Válasz | 2004. október 12. 15:31 | Sorszám: 181 |
Nem kell, hogy egyformán lássuk a dolgokat, még az is belefér, hogy homlokegyenest eltérő a véleményünk.
|
|
|
onogur |
Válasz | 2004. október 12. 15:26 | Sorszám: 180 |
Próbálhatod oldani az unszimpátiát (ha létezik olyan), de ha valakinek az író antipatikus, akkor annyi. Én se Esterházyt, se Csurkát nem fogok olvasni. Mindkettőt láttam a TV képernyőjén beszélni, és meggyőződésem, hogy mindkettő elmekórtani eset. Így már nem érdekel, mit írkáltak a múltban.
|
|
|
incitatus |
Válasz | 2004. október 12. 15:15 | Sorszám: 179 |
Ebben igazságod vagyon. Én sem mindenáron ajánlgatom, amit ajánlok, csak azoknak, akik ismeretlenül köpködnek, meg persze mindenkinek jószívvel, mert nekem örömet szerzett. Talán kissé oldhatom az unszimpátiát. Ha nem, hát nem. Fő az, hogy olvasson az ember, és ha lehet, azért inkább jót.
|
|
|
incitatus |
Válasz | 2004. október 12. 15:12 | Sorszám: 178 |
Nem evidens. Gondolom, többen azért vettek elő Csurkát, hogy megnézzék, milyen volt régen. Mellesleg mi olyan riasztó a 92 utáni Csurkában? De mindegy, a Ki lesz a bálanya?, a Döglött aknák, a Házmestersirató és a Hét tonna dollár azok nélkül is érték marad, akik nem olvassák. Mint ahogy EP könyvei is. Konrádot meg nem tudom, hogy bírod ezekkel együtt emlegetni, én még szamizdatként olvastam tőle a Látogatót, hát halál unalmas volt, csak a szamizdat miatti tisztelet olvastatta végig..
|
|
|
mpd |
Válasz | 2004. október 12. 15:09 | Sorszám: 177 |
""De azt talán Te sem állítod, hogy Shakespeare-rel, Bach-hal, Tolsztojjal, Adyval (ma: Esterházyval, Temesivel) valaki kevesebb lesz, mint nélkülük?"" Nem hát. Még egy rossz könyvet elolvasva is gondolkodik az ember, azaz edzi az agyát. A zene má más egy kicsit, ha nem érint meg, semmi haszna, csak zaj. (A hallgató szempontjából.) De a világirodalom akkora nagy kupac, hogy valahogy válogatni kell, márpedig a szimpátia alapján történő válogatás semmivel se rosszabb, mint bármi más megoldás.
|
|
|
HAME |
Válasz | 2004. október 12. 14:57 | Sorszám: 176 |
Hrabalt, Kunderát de Örkényt is szívesen elvinné bárki az utóbbi 30 év Nobel-díjaisainak min. 50 %-ért cserébe. Egy Goldingért mindenképp (hogy az istenített Legyek ura mennyire szar, az már fájó). Pedig ezeknek esélye sem volt soha a jelölésre (tán még Kunderának - mióta francia lett). Mikor Csehország került "sorra" akkor is Seifert kapta meg, nem kevés politikai hátsószándékkal, pedig hát a világon nincs összesen ezer ember, aki ismerné az életművét. Még otthon se nagyon. Nem bántani akarom, mint mondottam volt, a költészethez nincs fülem, de miképp ítélte meg mán a svéd akadémia egy cseh költő kvalitásait? Fordításból? Egy költőt?
|
|
|
onogur |
Válasz | 2004. október 12. 14:50 | Sorszám: 175 |
Nem független. Aki 1992 után ismerte meg Csurkát, az soha a büdös életbe nem fog Csurka-műveket a kezébe venni, ez, gondolom evidens. Nekem az első találkozásom Esterházyval a magyarok gondozása témában történt, így én már a büdös életben nem fogok Esterházytól bármit is a kezembe venni. Gondolom, ettől még teljes életet élhetek és nem fogok abszolút hülyeként meghalni, ugye? Mellesleg Konrádot sem fogok olvasni, meg a többi Németországban ajnározott gut gemachter Name kartácsokat sem. Amúgy is nagy az elmaradásom, rájuk nincs időm.
|
|
|
incitatus |
Válasz | 2004. október 12. 14:45 | Sorszám: 174 |
Már megbocsáss, de senki nem kötötte a műveltséghez az említett írókat. Én csak azért próbálom ajánlgatni, mert nem tartom szerencsésnek egy író értékelését politikai szimpátiája(?) alapján elvégezni. Aki nyilatkozik róla, az ismerje meg előbb, persze nem muszáj íróként értékelni, az is megoldás. De azt talán Te sem állítod, hogy Shakespeare-rel, Bach-hal, Tolsztojjal, Adyval (ma: Esterházyval, Temesivel) valaki kevesebb lesz, mint nélkülük? Hogy az illetők tevékenysége nem okoz örömet, nem ad többletet? Nem vitatva persze, hogy nélkülük is lehet teljes életet élni.
|
|
|
incitatus |
Válasz | 2004. október 12. 14:38 | Sorszám: 173 |
Kedves Szalonna! Az olvashatóság, az irodalmi érték független a csinnadrattától, ez legfeljebb előítéleteket szül, ellenérzéseket gerjeszt. Ezeket kell legyőzni - ha vannak Benned - és új örömökre lelsz. Szerencsére én Esterházyt még a rendszerváltás előtt megtaláltam magamnak, és odatehettem Moldova és Csurka mellé. (ez persze magánügy. De ezt a Hrabal féle összehasonlítást felejtsd el. Egészen más irodalom EP-é, mégha érzelmileg néhol kötődik is (ez a kötődés a kitűnő, de Hrabal stílusától teljesen idegen Hrabal könyvében nevesítve is van).
|
|
|
mpd |
Válasz | 2004. október 12. 14:36 | Sorszám: 172 |
Vigyék....
|
|
|
Lajos bácsi |
Válasz | 2004. október 12. 14:35 | Sorszám: 171 |
És ráadásként még Eörsi Istvánt is...
|
|
|
|