Téma: Olvasószoba
|
|
Madelon az eb |
Válasz | 2011. június 16. 11:03 | Sorszám: 233 |
Van a "Kedves csirkefogók" (Tortilla flat). Egy kimondottan mosolygós történet. Már gyerekkorban is olvasható, aztán felnőttkorban újra.
|
|
|
Michelle |
Válasz | 2011. június 16. 09:07 | Sorszám: 232 |
Hát ez? Nagyon szép! Saját? Mármint a strófa?
|
|
|
Michelle |
Válasz | 2011. június 16. 09:06 | Sorszám: 231 |
Bemásoltam máshonnan, de a wordömet át kellett alakitani, hogy olvasni tudjam. Kiváncsi leszek, mi nem fog müködni
|
|
vanna7 |
Válasz | 2011. június 16. 08:58 | Sorszám: 230 |
...Rossz, garádícsos utak peremén szedhető minden, ami Jó, minden, ami Fény...
|
|
|
Michelle |
Válasz | 2011. június 16. 08:40 | Sorszám: 229 |
Puff.El lett távolítva a szerzői jogok megsértése miatt, vagy a feltöltő törölte.
|
|
|
Michelle |
Válasz | 2011. június 16. 08:35 | Sorszám: 228 |
mert kicsit avitt a stílusa" Lehet, hogy régen azért szerettem. A fene tudja mitől megy ma az agyamra.
|
|
|
Michelle |
Válasz | 2011. június 16. 08:34 | Sorszám: 227 |
Köszi, le lehet tölteni : Egy nő és egyéb állatfajták c. könyvét. Ha hozzájutok le fogom tölteni
|
|
|
|
kritikus |
Válasz | 2011. június 15. 21:38 | Sorszám: 225 |
ami meg mindig üde, mint a reklámban, az állatok, s ebben a műfajban Gerald Durrel dobogós. Családom és egyéb állatfajták? és akinek van kedve áttérhet a bátyjára is.
|
|
|
|
kritikus |
Válasz | 2011. június 15. 21:18 | Sorszám: 223 |
mert kicsit avitt a stílusa. Emlékszem, én is hangosan röhögtem a metrón, amikor olvastam, úgy 25-30 évvel ezelőtt. Viszont, ami kedves, kellemes, családias, nőies, az Brunella Gasperini, most a pontos címeket nem néztem meg, de valami olyan, hogy ők és mi, meg még vagy kettő hasonló variációban. Apa, anya, gyerekek, kutyák, macskák, olasz módra.
|
|
|
Michelle |
Válasz | 2011. június 15. 20:55 | Sorszám: 222 |
Mi már baráti körben nem kérünk, nem adunk könyvet. Rengeteg vita, vádaskodás, kis füzetekbe bejegyzésekre utalás után ugy döntöttünk: Meg lehet venni, ki lehet kölcsönözni, inkább elmesélem. Gondoltam is hogy kiírom azt a jelmondatot, ami Páger öltözőjében függött:Kölcsönt nem kérek, nem adok.
|
|
|
Gyöngy |
Válasz | 2011. június 15. 20:52 | Sorszám: 221 |
Sajnos, valaki nem adta vissza a "Rengeteg pénz"-emet. Ha nagyon magam alatt voltam, az mindig föl tudott deríteni . Kétszersült lord és némi pénzre kiéhezett atyja, aki csaknem kivágja a családfát .
|
|
|
Michelle |
Válasz | 2011. június 15. 20:45 | Sorszám: 220 |
Nem úgy értem, hogy Steinbecktől valami vidám, hanem hogy nem Wodehouse például, akit nagyon szerettem egykor, de ma már rettenetesen fáraszt.
|
|
|
Gyöngy |
Válasz | 2011. június 15. 20:44 | Sorszám: 219 |
Ezek a vidámabbak közül valók? Nem ismerem a könyvet, de megpróbálom valahogy megszerezni. Átlagos könyvtárakban nemigen tartanak Steinbeck-et tapasztalatom szerint.
|
|
|
kritikus |
Válasz | 2011. június 15. 20:43 | Sorszám: 218 |
mint azt korábban említettem, egy kötetben három elbeszélése v. tán kisregénye, Szerelem csütörtök címmel.
|
|
|
Gyöngy |
Válasz | 2011. június 15. 20:40 | Sorszám: 217 |
Nem is tudom, van-e Steinbeck-nek vidám, vagy derűs írása. Hősi idők krónikása, ha ezekben az időkben nincs is semmi mesés, vagy elegáns.
|
|
|
Michelle |
Válasz | 2011. június 15. 20:03 | Sorszám: 216 |
Én is szeretném hinni, néha találkozom is néhánnyal, ilyenkor felcsillan a remény, elérzékenyülök,aztán amérleg nyelve a másik oldalra nagyot billen. Hogy ne legyek egészen off: Kezdtem olvasni a topik elejét is, nekem Steinbecktől az Életbem maradni c. könyve volt nagyon ujszerü élmény annakdején. A földért való küzdelem, egyáltalan az a borzasztó küzdelem teljesen ismeretlen volt előttem, és annyira sokkolt, hogy ma is sokszor jut eszembe, ha valami nehézségem akad. Ajánlom mindenkinek, aki nemcsak a könnyű szórakozást szereti.
|
|
|
Gyöngy |
Válasz | 2011. június 15. 19:57 | Sorszám: 215 |
"Sajnos szerintem az emberek olyan ostobák, hogy akkor is ártanak egymásnak, ha semmi hasznuk sincs belőle, sőt talán még gondot és utánajárást sem sajnálnak." Ez nem ostobaság: gonoszság. Tudom, hogy vannak, lesznek ilyenek, de nagyon szeretném hinni, hogy egyre kevesebben.
|
|
|
Michelle |
Válasz | 2011. június 15. 19:37 | Sorszám: 214 |
"..az embereknek meg kell találniuk azokat a viszonyulásokat egymáshoz, az őket körülvevő élő és élettelen világhoz, amelyek révén a legkevesebbet ártanak. Szeretném hinni, hogy egyre többen leszünk, akik ebben hisznek, bíznak." Véletlenül erre vetődtem és nagyon elcsodálkoztam milyen optimista vagy. Sajnos szerintem az emberek olyan ostobák, hogy akkor is ártanak egymásnak, ha semmi hasznuk sincs belőle, sőt talán még gondot és utánajárást sem sajnálnak. Na szia.
|
|
|
Gyöngy |
Válasz | 2011. június 15. 19:32 | Sorszám: 213 |
Csak annyi a vétkem, hogy az álnévről nem gondoltam, hogy vészhelyzetből fakadóan is szüksége lehet rá az embernek. Azt hittem, a személy iránti mélységes tiszteletből akartad viselni. Hallottam már ilyet.
|
|
|
son |
Válasz | 2011. június 15. 19:26 | Sorszám: 212 |
Folytatom: adott helyzetben nem valakinek a nevét akartam fölvenni, hanem egy álnevet akartam használni! Egy közönséges, senki sem használta nevet! Akkor ugrott be - közben figyelmeztettek is! - hogy a Kiss Benedek név foglalt! Ebből azt a következtetést is levonhatod, hogy mindez kb. 35-40 éve történt...
|
|
|
son |
Válasz | 2011. június 15. 19:23 | Sorszám: 211 |
Látom, föl sem fogod, hogy van kényszerhelyzet is a világon!
|
|
|
Gyöngy |
Válasz | 2011. június 15. 08:00 | Sorszám: 210 |
Az ember ne más nevét vegye föl: ha a saját neve nem elég jó neki, tegye jobbá . (Érdekesség: tán még egyetemista voltam, amikor divatba jött, hogy a férjhez ment lyányoknak nem kellett többé automatikusan -né-vá válni. Egy sor évfolyamtársnőm vette vissza a lánynevét, vagy viselte a férje vezetéknevével együtt a saját születéskori nevét.)
|
|
|