>>>
Hamvas Béla a Scientia Sacraban az Ísa-upanisádból elindulva jut el anyagi síkon a vételenségig halmozható anyagi tudásig (vidnya). Röviden utal arra, hogy a tudás (vidnya) nem azonos a látással (vidya). Az upanisádot olvasva mondja Hamvas, hogy a nemtudás (avidnya) sötétségénél csak a tudás tudásra halmozót (vidnya) veszi körül nagyobb sötétség. Ez a legmélyebb alvás. Majd utal a fokozatokra. Mély alvás - Álom - Ébrenlét - Éberség (turijam, turiya-vidya).
A Naplókban pedig:
"Az Upanisádok azt mondja, csak az éber szellem lát. Ez az éber látás a vidya. Ugyanaz a szó, ami a latin videre vagy a görög idea és eidos. Tudás és látás és látvány, vagyis éber szellem. A kihalt szellem ezzel szemben avidya, a vakságban, a tudatlanságban és az alvásban szenved. A hit a kettő között áll, úgy, hogy aki hisz, az lát, de zavartan, és minél inkább hisz, annál világosabban, minél kevésbé, annál homályosabban."
>>>

.... a vidnya és a vidja két különböző dolog....

Ez a te sajátságos személyiséged sajátosságai nélkül nem sikerült volna.

Volt egy fantasztikus tanárom (az egyetemről persze rég elüldözték külföldre), aki hihetetlen módon inspiráló volt: minden szakmai mondandóhoz tudott valami érdekességet mondani. Ezt én igyekeztem a magam óráin gyakorolni. Hálás vagyok a sorsnak, hogy mellette készíthettem a diplomamunkám, olyan témából, amely halálomig el fog kísérni

Van egy nádudvari nagybátyám, nincs felsőfokú végzettsége. Meglátogatott minket, épp geometria vizsgámra készültem. Kérdezi, mit tanulok? Mondom, geometriát, görbék rektifikálhatóságát. Mondja, mi az? Elmagyarázom, vektorral, integrállal, ívhosszal, derekasan. Kérdez megint, mondom, kérdez, mondom. És jön a kegyelemdöfés: mire jó ez, hol lehet használni? Nem tudtam, mert az alkalmazás mindig az elmélet után jött...

Ezek persze fílingek inkább, kevésszer tartottam felvételi előkészítőt gimiseknek, tanteremben, de az más, ott mindenki motivált, ezért kicsit unalmasabb is...

Ezt nem értem. Miért is?
Én mezei emberektől sokkal többet tanultam, mint tanároktól.

Sok embernek nem igazán való a "kimért" közoktatás. De ha az se lenne ... .

"mindig az elején voltam résen" - ez csoportosan tényleg nem megy. A "tanulunk egymástól" viszont idealizmus. Vannak "tantárgyak", ahol ez időnként működhet, de csak nagyon rövid ideig és nagyon szűk hatáskörben.

Köszönöm... Kb. tíz évig tanítottam magánúton, alsóstól egyetemistáig és mindig az elején voltam résen, a tanulót mi érdekli - általában. Ezután félig nyert ügyem volt. De ehhez sok mindenről kellett legalább felületesen tudnom...

Csoportos tanítást nem szívesen vállalnék, hacsak nem olyat, mint a nagy Csokonai: na, srácok, most szépen kiülünk a nagy fa alá és kötetlenül beszélgetünk, vitatkozunk a természetről, a világ nagy és értékes dolgairól... senkit kinevetni nem szabad! Tanulunk egymástól... megmerítkezünk a külső és belső univerzum csodáiban... Látod, ez lenne nekem való, talán...