Azt is tudjuk, hogy az ÉNTUDAT kisgyerekkorban fejlődik ki és teljesen bizonytalan és elhatárolatlan eleinte. Mi felnötten már tudjuk, hogy van egy testünk, előéletünk, személyi igazolványunk, munkaszerződésünk és ezek vagyunk mi - egy szép nagy leltár, amit persze nem tudunk fejbentartani, s időnként megesik az is, hogy rosszul emlékszünk, s előfordul, hogy egy esetre idővel úgy emlékszünk megtörtént velünk vagy épp úgy, hogy nem történt meg. (Csupa hiábavalóság. Lehet a buddhistáknak van igazuk... )

De visszakanyarodva, ha ez az éntudat egy "mesterséges képződmény", akkor mi alapján ne lehetne igaz az, hogy egy nagyon hasonló adottságokkal rendelkező emberben kifejlődjön valami nagyon hasonló mint a megelőző lámák életében volt. Mi alapján mondjuk az egyiket igazibbnak a másikhoz képest? Miért tekintenénk két ilyen hasonló dolgot különbözőnek, ha a legkevésbé az az érdekes, hogy hol jött létre, viszont az a fontos, hogy mi... Szerintem nyugodt szívvel elmondhatjuk, hogy a két jelenség, egymásnak valamije. Innentől csak egy nevet kell adni. S a buddhista nem mondja, hogy azonosak. Ahogy a tegnapi Klaus sem azonos a maival.

Amúgy a mágia logikája alapján a hasonló dolgokat azonosítani is szokás, ez az elképzelés erősen bele van ivódva az emberi pszichébe. (Szimpatikus mágia stb. Miképpen fent, azonképpen lent.) Akár az a tév?eszme is, hogy a jelenségek között mindig van valami kapcsolat. Az oka az, hogy az elme rendet akar látni a világban, egyelőre nem bizonyított, hogy így is van, de erős a gyanú, hogy sok stabil rendezelv létezik valóban és a világ korántsem esetlegességekre épül.

Hasonló jelenségek egyébként azt hiszem a kvantumfizikában is vannak, amiket nehéz megmagyarázni azon az elkülönített észlelési módon, ami a hétköznapjainkban dominál. A legelemibb középiskolából is ismert tétel, az elektronok hullám-részecske viselkedése. Normál ésszel nem lehet felfogni, miért cselekszenek úgy az elektronok mintha tudnák magukról, hogy ők valami nagyobb egésznek is részei. Valami hasonlóra lehet gondolnunk az emberi léleknél is. Az ok-okozatiság erőltetését úgy tűnik nem véletlenül használja tehát a fizika és a mágia, a vallás is egyként sikerrel. Lehet mégis van benne valami.

Idézet:

---

Az iszlám valóban más tészte, ők eleve a fegyverre alapoztak.

---

Más. Arámiul és akkádul úgy mondják azt, hogy 1: "Ishten".

Az állítás bizonyítása itt:
http://pagesperso-orange.fr/babel-site/
LANGUAGES-MISC, Numbers 1-10

"Here is my collection of numbers of the world. They have been classified, when possible, by family. Some names of numbers are transcriptions by means of our alphabet (for instance Chinese). ENJOY IT!"

Other Languages

Mondjuk én azért nem zárom, hogy a szellem világában több van - ezen a materiálisan is közvetett "lélekvándorláson" túl...

De tegyük fel egy pillanatra egy nagyon távoli hasonlattal élve, hogy valaki, történetesen egy epilepsziás ember összebarátkozik a vele hasonló korú Dosztojevszkijjel, éjt-nappallá téve vele van, átveszi a szokásait, beszédmodorát, olvassa írásait, ismeri első kézből életét, betegségét, orvosait, elkíséri a száműzetésbe tehát gyakorlatilag "kitanulja", sőt kevesebbet eszik, hogy külsőleg is hasonlítson, ugyanúgy fésüli a haját, egyszóval képzeljük el egy ilyen kő-fanatikus, hétköznapinak korántsem mondható rajongót.

Aztán Dosztojevszkij egy napon meghal. Három nap múlva pedig feltűnik a rajongó az utcán, este, szemébe húzott kalappal és összefut az író ismerőseivel, akik nem hisznek a szemüknek...

Tudom, hogy a lelket nem tartod nagyra és halhatatlannak sem, de ez az ember mennyire biztos, hogy nem Dosztojevszkij, tenném fel a hajmeresztő kérdést. A DNS-e más? Na és. Ugyanúgy beszél, kívülről fújja regéyeit, az író szellemiségétől teljesen át van itatva, a lelke Dosztojevszkij lelke. Lehet, hogy öregasszonyt is ölt...

Másképpen azt lehetne mondani, transzmutáció történt, az író még életében a mestere lett, ez az ember igazibb örököse, mint az író bármely egyenes- vagy oldalági leszármazottja. Vajon ha valaki példaképet választ régebbi korokból, a példakép nem válik-e a csodáló mesterévé... bizonyos értelemben itt egyfajta lélekvándorlásról van szó, bár senki nem fog az utcán rohangálni azzal, hogy ő mondjuk Leonardo da Vinci.

Namost, ha ez így elképzelhető, akkor megpróbálhatunk egyes bibliai történéseket is másképp értelmezni a teljesség igénye nélkül. Ne kezdjük rögtön a bizonyos értelemben valóban zavarba ejtő feltámadással, mert látom, hogy a három napon túli esetleges regeneráció felemlegetése Téged fölöttébb zavar.

Tudsz valami adekvát-szerű magyarázatot adni például arra a közismert eseményre, hogy hogyan közölhette Szent János Jézus és Nikodémus beszélgetését, ha azon csak a Mester és Nikodémus voltak ketten jelen?

Idézet:

---

http://regi.zsido.com/zstsz06/04hetlevelezo.htm
Zsidó Tudományok Szabadegyeteme
Az autentikus zsidó tudományok központja
A téli szemeszter: 2004. szeptember-december
Milyen lesz a feltámadás kora?
A lubavicsi rebbe, Menáchem Mendel Schneerson rabbi írásai alapján
A Talmud [1] a messiási kor eseménysorában elsőként és legfontosabbként a Szentély felépülését említi, ezt követően a zsidó számkivetettek összegyűjtését a világ minden sarkából, s végül a halottak feltámadását. A Zohár [2] konkrét időterminust ad meg, amikor kijelenti, hogy negyven év fog eltelni a számkivetettek begyűjtése és a halottak feltámadása között.

A feltámadás helyszíne
A feltámadás Izrael földjén fog megtörténni. Ez az Izraelen belül és kívül eltemetettekre egyaránt vonatkozik. Ami az Izraelen belül eltemetetteket illeti, az ő feltámadásuk meglehetősen egyszerű lefolyású lesz. A lelkük visszaszáll a testükbe, s ők kikelnek sírjaikból. Ám az Izraelen kívül eltemetettek lelke csupán azt követően száll majd vissza a testükbe, miután a testek elérték Izrael földjét. Ez persze szükségessé tesz majd egy valamiféle eszközt, amelynek segítségével a testek eljuthatnak Izrael földjére.

Hogyan is fog ez megtörténni?

A Talmud [3] azzal kezdi e téma megvitatását, hogy kérdést tesz fel az egyik bölcs egyik állításával kapcsolatban. „Rabbi Eliezer azt mondta: Az Izrael földjén kívül elhunytak nem fognak feltámadni.” Rabbi Eliezer a Szentírásból hoz bizonyítékot állítását alátámasztandó. Ámde mi lesz azokkal az igazakkal, akiket a szentföldön kívül temettek el? Azok nem fognak feltámadni? „Rabbi Iláá erre így felelt: Az ő testük el fog gurulni Izraelbe (Rási: A csontjaik végiggördülnek majd az utakon, amíg el nem érik Izraelt, ahol majd visszatér beléjük az élet).” Ám a Talmud kifogással él ezzel a válasszal szemben. A csontok görgése egész biztosan fájdalmat okozna az igazaknak. „Ábáje erre azt válaszolta, hogy alagutak készülnek majd, s a halottak a föld alatt sétálnak majd végig a szentföldig (Rási: És majd felállnak, és végiggyalogolnak az alagutakon keresztül egészen Izrael földjéig, ahol is áttörik a fejük fölötti földréteget és kiemelkednek a föld színe fölé)”.

E vita végére Rabbi Eliezer első állítása, mely szerint az Izrael földjén kívül eltemetettek nem fognak feltámadni, módosul. Az állítás új értelme szerint ezek a halottak csak azt követően támadnak fel, hogy a testük elérte Izrael földjét. És még az igazak is, akik az alagutakon keresztül érik majd el Izrael földjét, a Szentföldön feltámadottnak számítanak majd, mivel lelkük csak azt követően fog visszaszállni testükbe, hogy csontjaik a Szentföldet elérvén, a földet áttörve kibukkannak a szabadba.

Kik fognak feltámadni

Ami pedig azt a kérdést illeti, hogy a zsidó népből kik lesznek azok, akik kiérdemlik a feltámadást, a Misna [4] biztosít minket afelől, hogy „Minden zsidónak része van a túlvilági üdvösségben”. És noha Maimonidész [5] felsorolja azokat a csoportokat, akik különféle súlyos bűnök elkövetése miatt elveszítik jogukat a feltámadáshoz, a Midrás Tálpiot magyarázata szerint ez azt jelenti, hogy ezek a csoportok elveszítik a lehetőséget, hogy saját érdemeik alapján részesüljenek az Eljövendő Világból. Ugyanis Isten az Ő végtelen kegyelmében afféle „jótékonysági alapot különített el az ilyen érdemtelenek számára”, amelyből merítve aztán ők is csatlakozhatnak a feltámasztandók seregéhez.

---

Nem kell bizonyítani és nem is áll szándékomban.
Annyit állítok, hogy hatmilliárd ember mást hisz mint te. Semmivel sem erősebb a te hited mint az övék... Éppenséggel bizonyítékot tőled sem hallottunk. Épp ez volt a bökkenőm nekem.

Én a teljes igazságnak nem vagyok birtokában ezért nem állítom, hogy újjá fogsz-e születni valaha is. Az is kérdéses, hogy volna-e értelme - vagy ez csak egy önvigasztalás azért, hogy meg fogunk halni...

Sok féle gondolatot végigjátszhatunk, de én azt hiszem, hogy ami szellemi az halhatatlan, mivel eleve nem kötődött sosem térhez vagy időhöz, ezért nem beszélhetünk a végéről, kiterjedéséről. Más kérdés, hogy ez legkevésbé sem vígasz hisz mi emberek vagyunk és nem szellemek.

A buddhisták, akikről azt mondjuk, hogy lélekvándorlásban hisznek, valójában tagadják a lélek létezését, illetve azt, hogy van valami, ami testről testre vándorol pl., csak az ok-okozati összefüggések állnak fenn az egyik élet és a másik között, de a kettő nem azonos. Ahogy a tegnap sem azonos a mával. S az ego csak egy illúzió. S most a többi félszáz másik verziót nem citálnám. Egyébként szerintem ebben a kérdésben a zsidó teológia a legfeljletlenebb. Teljesen másban vannak az erősségei.

Idézet:

---

Az emberi élet egyszeri és megismételhetetlenségében egyetértünk, annak ellenére, hogy a megokolásodból még a kötőszókat sem hiszem el.

---