1. Nekem nem esik nehezemre leirnom, hogy nincsen jó véleményem szellemi képességedről*, a hazaárulózás nyomán.

2. Most már számomra lényegesen kevésbbé becses figyelmedet felhivom két körülményre:
a. Mindvégig hangsulyoztam, hogy nem tartom antiszemitának Orbán Viktort,
b. és a Juhász nyilatkozatot sem tartottam szerencsésnek, mint ahogy az eredeti FA cikkel szemben is árnyalt és kritikus álláspontot foglaltam el.

Mindez természetesen nem érinti azt az alapvető megállapitásomat, hogy Orbán Viktort rendkivül kártékony személyiségnek tartom, aki hihetetlenül sokat rongált az ország nemzetközi és az országon belül különbözö társadalmi csoportok egymásközötti kapcsolatain, és természetesen NEM ártatlan - ahogy az ebben a topicban korábban részletesen kifejtettem - azokban az ügyekben sem, amit a FA leegyszerüsítő módon felrótt neki.

Én hazámat -és ezt a legmélyebb meggyőződéssel mondom- úgy tudom a legjobban szeretni, ha mindent elkövetek azért, hogy ne tévedjen olyan utakra, amit számára (és benne termeszetesen részvényesként a magam számára) veszélyesnek, kártékonynak és veszteséget hozónak gondolok.

*mint én

Ez csak egy levél!
Remélem picit tudsz angolul..
Nem egyedi , ha akarod, akkor teszek még fel párat,de azt hiszem ahhoz ez az 1 is elég,hogy "lásd ne csak nézd"

NATO\'s report for detailing Hungary\'s substantial commitments. Just to
sample this report: \"Such significant events included the restoration of
the bridge over the river Drava connecting Barcs and Terezina Pole
designated to become the principal main road crossing point for
IFOR/SFOR-forces...\" or: \"According to registered figures currently at
our disposal this has so far meant the movements - that is entry into and
exit from Hungarian borders (airspace) of more than 170.000 troops, 4.000
aircraft, 1.200 trains and 70.000 combat and transport vehicles.\"

One can reasonably infer that in any major NATO operation the weight of
undertaking falls on its members unevenly. At the times of the Balkan Wars,
perhaps on account of her geographical location Hungary was one carrying a
major burden. The listed examples (and these are only a minute part of the
list in the report!) seem to fall into the category of substantial
achievements. Ms.Wallander must not have consulted any of these reports
when she wrote her article.

But Hungary\'s ability of playing a role in the Balkans should be weighed
very carefully. Only those, uninformed or oblivious to this region\'s 20th
century history, can expect Hungary to ignore the situation of her sizable
minorities under the sovereignty of several Balkan states. Most important
of these is Serbia, which was the initiator and perhaps the major
perpetrator of the unrest and bloodbaths in the Balkans (Bosnia,
Serbo-Croat War, Kosovo). A large Hungarian minority now lives in Serbia
(in Vojvodina), where an estimated 35,000 were slaughtered in 1944-45, and
it is here that they have been subjected to threats and harassment during
the last few years. Was the Hungarian Government to expose these minorities
to additional intimidation and perhaps revengeful bloodbath(s) by taking an
active military role against the aggressor Serbian state? One can be sure
Hungary coordinated her contribution with NATO carefully, considering the
political as well as the military as!
pects of her participation. Indeed, it could have been most tempting for
Hungary to enter these conflicts in full force in the hope of perhaps
reclaiming at least northern Vojvodina in the likely event of winding up
with a disabled Yugoslavia at the end of these conflicts. But Hungary -
whichever government - wisely refrained from such temptation.

One wonders what Ms. Wallander, or her source envisions as a
\"non-disappointing role\" for Hungary in these Balkan conflicts? Does she
know that the war with Yugoslavia - not of Hungary\'s choosing - cost
Hungary over $ 6 Billion? Does she know that the majority of refugees -
over 70,000 Bosnians, but also Hungarians, Croatians and even Serbians fled
to the north and Hungary\'s economic abilities were severely tested by
accommodating these unfortunate and unexpected people?! Did the country of
Ms. Wallander\'s source - presumably an upstanding member of NATO - rush to
aid Hungary, the size of Indiana, struggling in providing humane treatment
for the refugees? Or: does she (or her senior source) know that national
budget allocations for defense purposes places Hungary (as proportioned to
her national budget) in fourth place in NATO behind the United States,
Greece and Turkey?

Thus the source(s) Ms. Wallander mentions also appear less than credible.
One major source is identified in the article as a \"a senior figure in
European security\", however, it is hardly believable that this statement
was made by but a second- or third-line staff, who lacks diplomatic skills.
A NATO Supreme Commander, such as General Wesley Clark, or his immediate
colleagues would never be caught uttering such statement(s) for public
consumption. NATO in the past has not used the press to carry its messages,
it is unlikely that it will begin to do so now.

However, these accusations can be either accepted where deserved, or
refuted as documented. More complicated is to deal with the charge of
anti-Semitism in the Government. Unsubstantiated as this charge is, it has
been repeated in several articles in the recent past, without
documentation. To be sure, there is anti-Semitism in Europe and also in
Hungary and that is disturbing. There are theories why this ugly phenomenon
has flared up in the last few years (but I do not delve into these as they
do not pertain to our current argument). Lacking documentation for the
charges, however, has one major advantage: it is very difficult to defend
against them. But lacking precision, lets one examine the phenomena and
its manifestations by inference.

Let\'s look at examples Wallender conveniently forgets and the inferences
that could be drawn if one were to follow the path of unsubstantiated
accusations she demonstrates with such ease. In the recent past hooligans
vandalized Jewish cemeteries and monuments in France. Do we infer from
these that the French people, or the French Government is anti-Semite? Most
people did not think so even when the French Government condemned Israel\'s
actions in Palestine. Do we accuse the German Government as anti-Semitic
because of destructive acts, similar to those in France, carried out by
skinheads. Does this make the Germans anti-Semites? Or, it was reported
about 25 years ago that in a Chicago suburb the entire community
demonstrated against Jews settling down in their town. Did this make the US
Government anti-Semitic? Or at least the State of Illinois
administration? Of course, an answer on the affirmative to these questions
is absurd. But so are the unsubstantiated accusations!
she seems to draw, for nothing similar to these events have taken place
in Hungary! Not in the last few years, not 25 years ago.

Lets look at a few facts, which will dispel her unsubstantiated accusations:

Hungary has very strong laws controlling anti-religious, or anti-racist
behavior and seriously protects the rights of minorities, Hungary has one
of the largest Jewish populations (over 100,000) among the countries in
Europe (now when movement in Europe is virtually unrestricted, would they
remain there if the government demonstrated anti-Semitic attitudes?),
Hungary and Israel are important trading partners (that would not go on
without governmental approval), The Orban Government allocated significant
funds specifically for support of Jewish schools and education; and there
are people of Jewish religion in the Hungarian Government (and while my
contacts with that government is not frequent, I personally met one senior
ministerial advisor in 2001 who follows the Jewish faith).

Indeed, as upsetting as her unsubstantiated allegations are, it would not
merit the time to address them, if one wouldn\'t sense something that seems
to gradually take shape in the press. Articles in the past year in the New
York Times (C. Bohlen) and in the Washington Post (Diehl) were just as
inaccurate and unsubstantiated, and just as unbalanced and sharp in
attacking Hungary as is Ms. Wallander\'s article. A general pattern seems
to be evolving with the aims of dismantling improved relations between
Hungary and the United States, something I have worked for in all my adult
life. For this reason I felt compelled to respond to the allegations in
this article, because

Anti-Hungarianism is as ugly as anti-Semitism!

1. A szélsőjobb nem vált szalonképessé, Orbán ehhez nem is járult hozzá.

2. A keresztény politizálás antiszemita voltát kikérem magamnak a kereszténydemokraták ill. ált. a mérsékelt konzervatív oldal nevében. Úgy látszik a ballib politológusainak sikerült téged rendesen összezavarni a kerdemokráciát illetően.

Látom, hogy az egyik alapkérdésben egyetértünk:
" másik dolog, hogy Orbán nem dönthet jól ebben a kérdésben."

A másik alapkérdést, hogy Orbán politikájával tevőleg járult hozzá az aggressziv nacionalizmus, a Magyarországon mindíg is antiszemita implikációju politikai kereszténység, és mindenek felett a protofasiszta szélsőjobb felértékeléséhez és szalonképessé válásához, elkented.

Keresztes Lajos
Gondban van a magyarországi „független újságírás”, amikor a szociál-liberális koalíció kampányígéreteinek legalább egy töredékét igazolni kívánja. Így van ez a szeptemberi 11-i merényletet követő baloldali propaganda kijelentéssel, miszerint a Nyugat nem kíván találkozni a polgári kormány politikusaival, de epedve várja, hogy Medgyessy Pétert láthassa. Holott a mostani miniszterelnöki utat még februárban egyeztette a Fehér Ház - Orbán Viktorral.

Érdemes lenne azon elgondolkodni, hogy erkölcsi szempontból mennyivel magasabb rendű tett volt a terrorcselekményt ilyen módon kampánycélokra kihasználni, mint Csurka István sokat bírált szerencsétlen megnyilatkozása. Nos, a kormányalakítás óta eltelt közel fél esztendő azt mutatja, hogy részint a múltja miatt sem kapkodnak külföldön D-209-ért.

Ebben a helyzetben érthető, ha a nagy nehézségek közepette összehozott Medgyessy-látogatást, mint hatalmas diplomácia sikert kell eladniuk. Talán, ha néhány konkrétumot is elárulnának a siker mibenlétéről… Mert eddig pusztán az szivárgott ki, hogy esetleg, talán, mint támaszpontot bennünket is bevonnak az amerikai rakétavédelmi kezdeményezésbe. Mint azt többek között Aczél Endre publicisztikáiból kiderül, úgy kell tenni, mintha Magyarországnak most kellene visszakapaszkodnia a térképre a borzalmas orbáni diktatúrát követően. Úgy tűnik, egyesek lázálmaikban már azt vízionálták, hogy a terrorelleni háború harmadik hulláma egy Magyarország elleni akció lett volna, ha a polgári kormány megnyerte volna a válaztásokat.

Nos, ha washingtoni meghívásokban mérjük a diplomáciai sikert – ami igen különös mércéje a külpolitikai eredmények számontartásának - akkor az elsőt, a polgári kormány július 8-i megalakulása után alig három hónappal abszolválta Orbán Viktor, aki 1998. október 7-én találkozott először hivatalos látogatás keretében Bill Clintonnal. Medgyessy mostani washingtoni útja előzményeihez tartozik, hogy a magyarországi választások utáni hivatalos látogatásra történő meghívást a februári Orbán-Bush telefonbeszélgetésen erősítette meg az Egyesült Államok elnöke, s ezt a meghívást tolmácsolta a választások eredményének ismeretében az amerikai nagykövet asszony is.

Az utat Washingtonban előkészíteni hivatott Kovács László – idő közben kipattant a D-209-es ügy – képtelen volt a látogatás elhalasztásának valódi okával előállni, ezért a novemberi szenátusi és kongresszusi választásokkal próbálta a halasztást magyarzáni. Nem tűnt fel neki, hogy ezzel a kifogással jól körül írja Medgyessy jelentőségét, másrészt megválaszolatlanul hagyja a tényt, hogy Clintont miért nem befolyásolták e választások az időpont kijelölésében 1998-ban.

Felesleges finomkodnunk: valóban léteztek a polgári kormány és Washington kapcsolatában borúsabb pillanatok, azonban ezeknek nincs közük a szélsőjobboldaliság vádjáhozl. Bár többen is keményen dolgoznak azon, hogy az amerikai döntéshozók közül mindenkiben tudatosodjék a magyar=antiszemita axióma. A nagykövet asszony, akinek nemigazán voltak hiteles információi Magyarországról, azonnal ebben a szellemben kezdett. Ennek minőségéről sokat elárul, hogy külső szakértőként Berend T. Ivánt és Bokros Lajost vonták be tájékoztatatásába.

A borús pillanatok valódi oka, hogy ellentétben a mostani vezetéssel, az Orbán-kormány a nemzeti érdekeket képviselte. Így például a Washingtonban már lefutott meccsként kezelt repülőgépvásárlási tender esetében is, lévén hogy a gazdaságilag kedvezőbb Gripen ajánlat mellett dönteni. (Emlékezzünk vissza: milyen álláspontot képviselt ebben a kérdésben szeptember 10-ig - a döntés napjáig - az MSZP, s milyet utána? Csak segítség képpen: akkor a Fidesz éppen a „Lockheed-Martin cég ügynöke” volt, s a Gripen érdekében lobbizó Juhász Ferenc naponta bírálta az állítólag már levajazott F-16-osok megvásárlását.)

Az természetes, hogy az Egyesült Államok, amely teljes tekintélyével támogatja vállalatainak gazdasági érdekérvényesítését, összevonja szemöldökét a döntés hallatán. Az F-16-os ügyben megemlítendő: Washington annyira biztosra vette a megbízást, hogy miközben a svédek folyamatosan javítottak ajánlatukon, addig ők nem törték össze magukat. Az is legitim dolog, ha a nemtetszésének hangot ad. Az is érthető, hogy e bírálatba emberjogi jelszavakat is beleszőnek - hiszen nyíltan nem sértődhetnek meg egy valóban kedvezőbb gazdasági ajánlat elfogadásán.

Ami józan ésszel érthetetlen, hogy ebben a vitában a független sajtó és a baloldali pártok miért álltak automatikusan az ellenérdekelt fél oldalára akkor, amikor a polgári kormány tette a dolgát. Rövid távon ugyanis eredményezhet néhány vállveregetést az új Medgyessy-Kovács nevével fémjelzett külpolitika: minden küföldi érdeket azonnal kiszolgálnak, akár a magyar szempontok rovására is. Ám ez a hintapolitika kiszámíthatatlanná teszi Budapestet, hiszen képtelen feloldani hazánk bonyolult függési rendszerének alapvető dilemmáját. Nevezetesen: Magyarország katonai biztonságának biztosításának érdekében a washingtoni, míg gazdasági értelemben a brüsszeli kapcsolatok a mmeghatározóak.

Márpedig sok kérdésben az Egyesült Államok és az EU meghatározó hatalmai sincsenek egy véleményen, így a puszta idomulás csak céltalan bolyongást jelent.

Ez egy roppant közkeletű, annál kevésbé hiteles vélekedés. Bush írt egy levelet 2001 őszén-telén, amelyben kifejtette, hogy a terrorizmus elleni szövetségi ténykedésről szeretne Orbánnal, mint szövetséges kormány fejével eszmecserét folytatni:
Az utóbbi hónapok folyamán aktív konzultációkat folytattam barátainkkal és szövetségeseinkkel a rakéta- védelmi terveinkre vonatkozólag és párbeszédet folyattunk Oroszországgal is. Csak május óta amerikai tisztviselők több mint száz megbeszélést folytattak különféle országok fővárosaiban ezekkel a kérdésekkel kapcsolatosan. A következő hónapokban folytatni szándékozunk ezeket a megbeszéléseket.

Erre válaszolva ajánlotta fel Orbán 2001. decemberében, hogy a 2002. februári útja során akár személyesen is rendelkezésére tud állni, ha kell:
Nagy várakozással tekintek a fenti közös érdekű kérdések, valamint jövőbeni együttműködésünk 2002. február 11. és 12. napján az Egyesült Államokban teendő látogatásom során történő megvitatása elé.”

Bush, aki az Államok másik végén járt éppen, végül telefonon hívta fel:
Ari Fleischer szóvivőtől:
Az elnök két telefonhívással kezdte a napját ma reggel. Elsőnek Orbán magyar miniszterelnököt hívta. Baráti hangulatú beszélgetést folytattak. Az elnök gratulált a miniszterelnöknek a tiszteletbeli doktori címért, amelyet február 11-én a Fletcher School of Tufts University-től kapott. Az elnökkel megbeszélték a nemzeteink által oly nagyra tartott szabadságok és értékek fontosságát és Magyarország jelentős szerepét a regionális stabilitásban. Az elnök kifejezte eltökéltségét, hogy felszámolják a terrorista csoportokat, és elismerését fejezte ki Magyarország támogatásáért a terrorizmus ellen folytatott harcban.

A díszdoktorrá avatásához levélben gratulált, az idősebb Bush szintén. A telefononbeszélgetés alatt állapodtak meg a következő magyar-amerikai csúcstalálkozó megszervezésében, ez alapján adta át Brinker nagykövetasszony (aki nem győzi bizonygatni, hogy a választások éjszakáján a Millenáris Parkban is járt) a meghívót Medgyessy Péternek, az új miniszterelnöknek.

Később, a választások után írt méltató levelt a leköszönő korményfőnek:
George W. Bush amerikai elnök levélben gratulált Orbán Viktor miniszterelnöknek elmúlt négyéves tevékenységéhez. A levelet Nancy Goodman Brinker, az Egyesült Államok budapesti nagykövete szerdán adta át a leköszönő kormányfőnek.
A találkozót követően Szemerkényi Réka, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára elmondta: levelében George W. Bush elismeréssel szól az amerikai-magyar együttműködésről a terrorizmus elleni harcban, a NATO-n belüli magyar szerepvállalásról."Magyarország jó szövetséges, Orbán Viktor kiváló vezető" - idézett az amerikai elnök leveléből az államtitkár. Orbán Viktor és Nancy Goodman Brinker "jó hangulatú, baráti" megbeszélésén szó esett magyarországi belpolitikai kérdésekről, a választások értékeléséről, valamint az Európai Unió előtt álló legfontosabb fejleményekről.Az amerikai elnök felesége, Laura Bush közép- európai körútja keretében csütörtökön érkezik Budapestre, ahol találkozik Orbán Viktor miniszterelnökkel is.

Így is történt, tényleg találkozott vele:
Európai útja részeként hivatalos látogatásra Budapestre érkezett tegnap az Egyesült Államok elnökének felesége, Laura Bush. A First Ladyt fogadta a köztársasági elnök és felesége, a miniszterelnök, majd esti programja részeként a magyar politikai élet több vezető személyiségével is találkozott.
A rendkívüli biztonsági intézkedésekkel védett vendég Mádl Ferenccel folytatott rövid megbeszélést, majd a köztársasági elnök felesége, Mádl Dalma vezette körbe a Parlamentben, ahol megtekintették a Szent Koronát is. A First Lady ezt követően apósának (az idősebb Bush elnöknek) és anyósának tavalyi budapesti látogatásáról készült fotókat tartalmazó albumot kapott ajándékba a köztársasági elnöktől.
Mielőtt részt vett volna különböző nőszervezetekkel elköltött ebédjén a városligeti Bagolyvár étteremben, Laura Busht fogadta Orbán Viktor felesége, Lévay Anikó társaságában.

Nyáron pedig Orbán Viktor járt Washintonban:
A tanácskozásra William Hague, az IDU elnöke hívta meg a három politikust. Az ülésen beszédet mond George W. Bush amerikai elnök, és felszólal Orbán Viktor is. Úgy értesültünk: a Fidesz küldöttsége kiemelt figyelemben részesült Washingtonban. Az IDU ülésen részt vevő negyven párt vezető személyiségei közül például csak néhányat fogadott az amerikai alelnök, Dick Cheney, de a volt magyar miniszterelnök köztük volt.A delegáció vezetője, Orbán Viktor négyszemközti találkozón cserélt eszmét az Egyesült Államok alelnökével. A volt miniszterelnök tájékoztatta Dick Cheneyt a magyar gazdaság és demokrácia stabil helyzetéről, a növekedés üteméről, amely az EU átlagát is meghaladja, továbbá beszámolt a parlamenti választásokon regisztrált magas részvételről. Orbán felhívta Cheney figyelmét arra is, hogy az utóbbi hónapokban ugrásszerűen megerősödött a civil társadalom Magyarországon. Biztosította továbbá az Egyesült Államok második emberét arról, hogy Magyarország biztos szövetséges marad a NATO- ban. Cheney a találkozót felhasználta arra, hogy köszönetet mondjon a terror elleni harcban nyújtott magyar támogatásért.A munkanapot az amerikai elnök, George W. Bush díszvacsorája zárta, amelyen a többi delegációvezető mellett Orbán Viktor is részt vett.

Orbán legfrissebb amerikai kitüntetéséhez szintén levélben gratulált az elnök, a kitüntetést egyébként az apja alapította.

Nem mellékesen, 2001. májusában Orbán 3 napos látogatáson járt Washingtonban, ahol találkozott az amerikai adminisztráció fontosabb embereivel, köztük Bush-sal is