Még ő volt megsértődve.. )

Az átvilágítóbírák lemondásra szólitották fel őket, a törvény szerint. Mikor nem mondtak le, átvilágításukat nyilvánosságra hozták.
Mert a törvénynek ez az egyetlen szankciója, nem teljesítés esetén: a nyilvános megszégyenítés.

Ezt elkerülhették volna, ha lemondanak. Azzal hogy nem mondtak le, önként vállalták a szégyent.

......

"...igazából meg sem lepődött, amikor kifütyülték. A miértre ezúttal is volt válasza. 'Azt feltételezem, hogy a magyarországi jobboldal mindenképpen játszott valamilyen szerepet ebben a megnyilvánulásban' - így Kovács a történtekről.

A szocialisták első emberét tehát nem azért fütyülték ki Erdélyben, mert az általa vezetett utódpárt óhatatlanul negyven esztendő nemzetlenítő kommunista politikáját idézi fel az emlékezetben, nem is azért, mert a rendszerváltoztatás után Antall József néhai miniszterelnököt éppen a határon túliak iránti elkötelezettsége miatt támadta dühödten, majd hatalomra kerülés után olyan magyar-román alapszerződést hozott tető alá, amelyről a romániai magyar érdekvédelmi képviseletnek még az előzetes véleményét sem kérte ki. Ó, nem. Nem azért demonstráltak Kovács ellen Marosvásárhelyen, mert a státustörvény kapcsán huszonhárom millió román inváziójáról beszélt, mostanában pedig bizonyos Günther Verheugen úrral karöltve ízekre szedné a jól működő jogszabályt, nem is azért, mert Erdély elcsatolásának évfordulóján román vezetőkkel ünnepel. Ugyan, dehogy."

Ez így van, kedves milán...
De azért nem árt közben néha vetni egy-egy beírás előtt legalábbis a topic címére is...

Mire e sorok napvilágot látnak, Kovács László megjárta Marosvásárhelyet.
Ott járt március l5-ét ünnepelni. Amit - mármint az elmenetelt -- kétszer is meg kellett volna gondolnia.
Mert Kovács Lászlót nem szeretik Erdélyben.
Sokan nem szeretik, többen, mint gondolná.
Sokan azért nem szeretik, mert Horn Gyula mellett ott bábáskodott a dicstelen magyar-román alapszerzõdés tetõ alá hozásán, és annak temesvári szentesítésén, együtt a bülbül mosolyú Ion Iliescuval.
Akinek viszont volt oka mosolyogni, hiszen olyan alapszerzõdést sikerült a magyarokkal aláíratnia, amely ismételten, Trianon és Párizs óta ki tudja, hányadszor újra megalázta a magyarokat.
Amelyben, ki tudja hányadszor a magyar állam nevében aláírók újfent hangoztatják a határok sérthetetlenségét, és ezzel Erdély magyarságát magára hagyják.
A történelem során sokadszor teszik ezt a magyar urak és elvtársak, legutóbb a szépemlékû Kádár János is ezt tette a hatvanas években a kolozsvári vasútállomáson mondott beszédében, bár errõl -- mármint Erdély sorsáról -- õelvtársságát sem kérdezte senki.
A Varsói Szerzõdésbe való belépés alapfeltétele sem volt a lemondás a határrevízióról, a NATO-hoz való csatlakozásé sem, mint ahogy állította késõbb a Horn-Kovács álompáros a szervilizmusukat megfogalmazó bírálatokra.
Mert nem igaz az, hogy ez volt a feltétele a Nyugathoz való csatlakozásnak, de ha igen, akkor a csatlakozást kellett volna kétszer is megfontolni. Az erdélyi magyarság azonban inkább hiszi, hogy az elvtársak a feje fölött döntöttek sorsáról, a szocialista internacionalizmus és a neoliberális globalizmus jegyében.
Hát azért nem szeretik Kovács Lászlót Erdélyben.

Meg azért sem, ahogyan vezérletével hátba támadták a kedvezménytörvényt.
Hogy elõször, porhintésnek, megszavazták a parlamentben, azután mindent elkövettek az ellehetetlenítéséért.
A választási kampányban meglovagolták mindazt, ami a szocializmus torzszülöttjeiben a legrosszabb, s amit õk klónoztak a világra: a nemzettudat- és szolidaritás hiányát, az önzést és magánakvalóságot.
Ehhez kellett egy markáns elõénekes, hát elõvették Keller Lászlót (munkás ököl, vasököl, oda üt, ahova köll),
aki elsõként fogalmazta meg a kemény igazságot a 23 millió román beözönlõrõl, amely siserehad majd fejzabálja a kenyeret a magyar munkavállaló elõl.
Ezután aztán már sikeresen riogathatott Kovács Lászó is, egészen pártja választási gyõzelméig.

Kevés ehhez mérhetõ történelmi aljasságot követtek el magyar földön.
Ezért sem szeretik Erdélyben Kovács Lászlót.
Meg azért sem, mert a fõ árokbetemetõ pártja hatalomra kerülése óta újrarendezte az anyagi támogatások
egész rendszerét, úgy, hogy a határon túli saját klientúrát hozta helyzetbe, tovább osztva az amúgy is,
magától is osztódó s így egyre gyengülõ erõket.
Kovács Lászlót nem szeretik Erdélyben, mert õt tartják a státustörvény sírásójának.