Amúgy pl. Erdély miatt érzem magyar szempontból kényesnek a témát. Tegnap említettem a Tatárjárás előtti forráshiányt Magyarországon, hogy az 1242 előtti időkről nagyon kevés adat maradt fenn. Ez Erdélyre is igaz.

Nos, ezt a románok arra használják, hogy azt bizonygatják vele, hogy a tatárjárás előtt kis román fejedelemségekből állt Erdély, vagyis lényegében román terület volt, ami csak az 1200-as évek végén került magyar uralom alá.

A forráshiány tényének kiforgatásával a románok tehát lényegében azt hozzák ki, hogy Erdély később lett magyar, mint Szilézia német.

Szóval a sötét középkor forráshiányos időszakainak történeti jog alapjául való felhasználásából durva dolgokat lehet kihozni.

A magyar közvélemény hajlamos abba a csapdába esni, hogy ha magyar lakosságú területen egy településen 1910-ben nyelvszigetként élt mondjuk 20%-nyi szlovák/román/német, akkor azt a települést szlovák/román/német falunak könyvelték el a szomszédok. Hiába csak 20%-ot tett ki a nemzetiség, és volt 80% magyar.

Aztán ezek a települések az azóta történt kivándorlás és asszimiláció után is úgy maradtak meg a köztudatban, mint tót/sváb/román falvak. Úgy is, hogy ma a nemzetiség aránya mondjuk a 10%-ot sem éri el ott.

Békéscsaba lakosságának 2001-ben konkrétan 6%-a vallotta magát szlovák etnikumúnak, és ezek többsége sem beszél már szlovákul, csak magyarul.

Amire még felhívnám a figyelmed, hogy itt a cseh uralom is lényegében németet jelent. Csehország kétnyelvű volt, és Sziléziát nem cseh, hanem német telepesek népeítették be ekkoriban. (1945-ben a lengyelek nem találtak ott cseheket, csak németeket)

Ráadásul ugye Csehország 1526-ban mivelünk együtt került Habsburg uralom alá. 1620-ban pedig a Habsburgok még Csehország rendi autonómiáját is megvonták, és onnantól kezdve teljesen egy osztrák tartományként kezelték. 1620 után tehát a "cseh korona" már duplán német fennhatóságot jelentett.

De abban igazad van hogy volt mikor a terület Lengyelországhoz tartozott, csak túl régen ahhot hogy erre mint történeti jogra lehessen hivatkozni.

Abban is igazad van, hogy akkoriban a Lengyelek nem voltak egyedül az ilyen érveléssel. Valóban Izrael és a cionizmus a legszembetűnőbb példa, de Európából is hozhatnánk példákat. A görögök az első világháborúig maguknak akarták Isztambult és Törökország egész nyugati harmadát, mégpedig Bizánc örököseként. És itt még a lengyeleknél is megalapozottabb volt a dolog, hiszen Konstantinápoly csak 1453-ban esett el, az utolsó Kis-Ázsiai bizánci támaszpont pedig 1390-ben. Ráadásul Törökország lakosságának 1919-ben még 10-15%-a volt görög.

Ha a 15.-16.-17. századi Sziléziáról olvasol, egyértelmű hogy akkoriban német karakterű terület volt, a lengyeleket nem is nagyon érdekelte. (Ők akkoriban kelet felé hódítottak, Lengyel-Litván unió, Báthory hadjárata Moszkva ellen, zaporozsjei kozákok, krími tatárok, stb.)

Mikor a 15.-16. században rövid ideig a cseh trón is a lengyel Jagellók kezébe került, akkor sem merült fel hogy Sziléziát Lengyelországhoz csatolnák. Pedig megtehették volna, de fel sem merült a dolog. Ebből is látszik hogy akkor már Sziléziát mindenki cseh-német területnek tekintette.

Ennek tekintetében én a területek visszacsatolásának erkölcsi alapjául szolgáló Piast-os érvelést én tényeg olyannak érzem mint mikor a szlovákok velünk szemben előveszik Szvatoplukot meg a nagymorvákat.

Mindenesetre a leglényegesebb pont, az 1939-es etnikai arányok:

Ez kábé olyan mintha két magyar várost kéne felhúzni a semmiből. Ma egy nyamvadt autópályát nem vagyunk képesek tisztességgel megépíteni, egy játszótérre nincs sokszor pénz. Aról nem is beszélve, hogy az áttelepülők mindenüket nagyjából elvesztenék. Sokaknak van nyilván állása, vállalkozása, ezek mind elvesznének.

Idézet:

---

Gondolod, az itteni szlovákság nem menne szívesen a helyükre? Most ők csinálnák a jobb üzletet. Márpedig vannak ők is száz-kétszázezren.

---

Kérlexépen nincs új a nap alatt, erre ebben a formában Benes is gondolt, tett is egy próbát.

Vegyük sorra mi történt:

1. Benes kierőszakolta a magar-szlovák lakosságcsere egyezményt. Ez arról szólt, hogy Csehszlovákia toborzóirodákat állít fel itt nálunk, ahol a magyarországi szlovákokat toborozzák a Csehszlovákiába való áttelepülésre. És az egyezmény szerint ahány magyarországi szlovák önként jelentkezik áttelepülésre, annyi magyart telepíthet ki erőszakkal Csehszlovákia.

2. Akkoriban Szlovákiában közel 800.000 magyar élt, míg a trianoni Magyarországon mindössze 100.000 szlovák.

3. Benes azonban abból indult ki, hogy csecslovák tudósok számításokat végeztek, miszerint a török kor utáni újratelepítések idején a Felvidékről az Alföldre irányuló népmozgás adatait alapul véve kb. 500.000 szlovák származású egyénnek kell a trianoni Magyarország területén élnie. Hogy a népszámláláson csak 100.000-en vallották magukat szlováknak, azt azzal magyarázták, hogy a szörnyűséges magyar elnyomás árnyékában a többi 400.000 nem veri vállalni a nemzetiségét, de titokban az ő szívük is szlovákul ver.
Benesék arra számítottak hogy ha felkínálják a Szlovákiába való áttelepülés lehetőségét, akkor a 100.000 magyarországi szlovák mellett így további 400.000 kismagyarországi állampolgár fedezi fel szlovák gyökereit, és tér vissza a szláv anyaország kebelére.
Így tehát benesék arra számítottak, hogy 500.000 magyarországi szlovák jelentkezik majd áttelepülésre, és cserébe majd ők is kitelepíthetnek 500.000 magyart.

4. De rápacsáltak, mert a várt 500.000 helyett mindössze 70.000 jelentkező akadt. Ez számunkra azt igazolja, hogy Benesék tévedtek, Magyarországon tényleg csak 100.000 szlovák élt, és nem 500.000. A szlovák nacionalisták viszont azt hiszem valahogy úgy értelmezik a dolgot, hogy azért alakult így, mert a maradék 400.000 szlovákot mi titokban kiirtottuk, vagy valami ilyesmi.

A viccet félretéve: Ezért mondtam 1000 évet. A kérdéses területek 1100 körül kerültek német fennhatóság alá.

Szvsz ennyi idő után erre hivatkozni a területek átcsatolásának morális alátámasztásaként kb. olyan, mint mikor a szlovákok hivatkoznak velünk szemben a Nagymorva Birodalomra.

Sőt, tulajdonképpen ilyesmit még mi is bevethetnénk, hiszen 972-ig, Géza fejedelem uralkodásáig Magyarország nyugati határa az Enns folyó volt. (Ebből származik a magyar népmesék "óperencia" kifejezése)

Ezzel az erővel tehát mi is "visszacsatolhatnánk" Alsó-Ausztriát meg Stájerországot, hisz Géza fejedelem előtt magyar területek voltak.

Szóval összességében szerintem ha nincs a területen jelentős etnikai kisebbség, akkor 900 évvel ezelőtti meg 1000 évvel ezelőtti meg 1100 évvel ezelőtti dolgokra hivatkozni ilyen téren nem elfogadható, még a történeti jog is elévül ennyi idő alatt.