Dr. Zsohár István 1952. május 27-én született Budapesten. Tanulmányait a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok szakán végezte 1970-1975 között. 1979-ben doktori címet szerzett európai integrációs témában. Angol, orosz és francia nyelven beszél. Nős, egy fiúgyermek apja.

"Szokatlan és furcsa módon" történik a vezetőváltás a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok élén, minden érdemi indoklás nélkül - mondta Demeter Ervin parlamenti képviselő kedden az MTI-nek.

Idézet:

---

3. Dezinformációs kampányok. Az orosz állami sajtóorgánumok rendszeres propagandatámadásait dezinformációs kampányok egészítik ki a szomszédos országok egy-egy politikusa vagy kormánya ellen.

---

Idézet:

---

3. Fokozni Kelet-Európa energiafüggőségét Oroszországtól, és ezt a függést hosszú távú kormányközi befolyássá alakítani. A Kreml és a legnagyobb orosz cégek közötti szoros kapcsolatok a tengeren túli tevékenység, a végrehajtási megállapodások, a pénzügyi, jogi vagy rendőrségi eszközök igénybevételében azt mutatják, hogy a külpolitika szorosan összehangolt.

---

1. Kapolyi elektromos eenrgia, orosz orientció
http://forum.gondola.hu/cgi-bin/ultimatebb.cgi?ubb=get_topic&f=2&t=002806 http://forum.gondola.hu/cgi-bin/ultimatebb.cgi?ubb=get_topic&f=2&t=001849

(Az előadás 2004. február 19-én hangzott el angolul a Budapest Külpolitikai Klubban. Janusz Bugajski, a CSIS /Stratégiai és Nemzetközi Kutatások Központja - Washington/ igazgatója a Budapest Analyses meghívására látogatott Budapestre.)

Ha az Orosz Föderáció az Egyesült Államok vagy más nyugati hatalmak tükörképe lenne, akkor Moszkva politikai és gazdasági befolyásának fokozódását Kelet-Európában akár üdvösnek vagy jótékony hatásúnak is tekinthetnénk. Ha Oroszországot jól működő liberális demokrácia, élénk civil társadalom, jogrenden alapuló tőkés gazdaság és Csecsenföldön valódi béketeremtő politika jellemezné, akkor befolyásának fokozódását akár üdvözölhetnénk is, tekintet nélkül történelmi tapasztalatainkra. Sajnos, nem ez a helyzet. Oroszországra - okkal, amint majd igyekszem bebizonyítani - úgy tekintünk, mint jelentős káros és visszahúzó hatások forrására, amiket szorosan figyelemmel követni és kezelni kell.

Oroszország Kelet-Európa-politikája négy fő térségre tagolódik: a FÁK európai térségére, a balti államokra, Közép-Európa államaira és Délkelet-Európára. A FÁK európai államaira - Fehéroroszországra, Ukrajnára, Moldáviára - az orosz politika úgy tekint, mint olyan területekre, amelyeket vissza kell nyerni a tágabb orosz befolyási övezet számára, és ezeken keresztül kell erőt sugározni Közép- és Nyugat-Európa felé. A Baltikumra úgy tekintenek, mint a nyugati befolyás elleni ütközőzónára a korábbi szovjet területek határán. Közép- Európa - főleg Lengyelország - a szomszédos FÁK államok számára a kártékony hatások lehetséges forrása, ezért kell semlegesíteni és visszaszorítani. Délkelet-Európára úgy tekintenek, mint fontos érdekszférára, ahol a NATO-val és az Egyesült Államokkal a versengés a leginkább vált láthatóvá, ahol a konfliktusokat manipulálni lehet, és ahol Oroszország a gazdasági helyzetből a legtöbb hasznot húzhatja. E területi differenciálás mentén Putyin elnök hat pontban maga határozta meg Kelet-Európára vonatkozó hosszú távú céljait:

1. Kiemelkedő befolyást szerezni a közeli szomszédos államok kül- és biztonságpolitikájában. Ez elsősorban a FÁK területére vonatkozik, ahol Moszkva kizárólagos ellenőrzésre törekszik. A Kreml arra törekedett, hogy a nemzetközi színtéren "foglyul ejtse" politikai szövetségeseit, és minden, Oroszország politikáját potenciálisan ellenző törekvést semlegesítsen. A kül- és biztonságpolitika ellenőrzése a szovjet időkben biztosítva volt. Most Oroszországnak rugalmasabbnak és aktívabbnak kell lennie, hogy pluralista politikai rendszerben is befolyást szerezzen a politika szereplői fölött.

2. Fokozódó gazdasági előnyt és monopol pozíciókat szerezni célzott külföldi beruházások és stratégiai infrastrukturális befektetések révén. Ez elegendő befolyást biztosíthat Moszkva számára bármelyik ország gazdasági, pénzügyi, kereskedelmi és beruházási politikájában. A legbefolyásosabb oligarchák fölötti uralom megszerzésével a Putyin-adminisztráció képes volt növelni hatását a megcélzott külföldi beruházásokra, fokozni politikai befolyását és megszerezni az állam számára a jövedelmek nagyobbik részét.

3. Fokozni Kelet-Európa energiafüggőségét Oroszországtól, és ezt a függést hosszú távú kormányközi befolyássá alakítani. A Kreml és a legnagyobb orosz cégek közötti szoros kapcsolatok a tengeren túli tevékenység, a végrehajtási megállapodások, a pénzügyi, jogi vagy rendőrségi eszközök igénybevételében azt mutatják, hogy a külpolitika szorosan összehangolt.

4. Korlátozni a Nyugat intézményi behatolását a FÁK országaiba, különösen a biztonságpolitika területén. Moszkva megakadályozta "rivális szövetségek" létrehozását (pl. a GUUAM kezdeményezést), mely fékezhette volna az orosz behatolást. Hivatalos megnyilatkozásaiban ellenezte a NATO és az Egyesült Államok révén alakuló biztonsági integrációt, és igyekezett elriasztani ezeket az országokat bármilyen, Egyesült Államok vezette koalíciótól, amelyet Oroszország ellenzett. Putyin megértette, Oroszország túl gyenge ahhoz, hogy megakadályozza az általa megjelölt három alrégió részvételét a NATO bővítésében, és minden sikertelen ellenkezés veszélyes bel- és külpolitikai következményekkel járhat. Így minimalizálni igyekezett a NATO bővítés hatását, szerepet keresve magának a szövetség döntéshozatali mechanizmusában, gyöngítve annak hatékonyságát.

5. Ugródeszkának használni főleg a FÁK európai térségét a nagyobb befolyás és a globális státusz visszaszerzéséhez, visszafordítva Moszkva jelentős hatalomként játszott szerepének hanyatlását. Stratégák számításai szerint ez nyugati pénzforrások által, a kelet-európai és ázsiai regionális nagyhatalmi státusz visszaszerzésén keresztül érhető el. Ezáltal Moszkva nemcsak Amerika gyengébb partnereként pozicionálhatja magát, hanem akár olyan kulcsszereplőként is, amely fokozódó mértékben képes ellensúlyozni az amerikai befolyást Eurázsiában.

6. Az európai színtéren vállalt egyre aktívabb szerepével Moszkva megkísérli gyengíteni a transz-atlanti viszonyt, Európa és Amerika kapcsolatát. A cél az Európa-Oroszország avagy Eurázsia "stratégiai pólus" létrehozása az Egyesült Államokkal szemben, megteremtve ezzel az öreg kontinens új nemzetközi biztonsági rendszerét.

Stratégiai céljait tudva, Oroszország a korábbi kelet-európai szatellit államokkal szemben az eszközök egész sorát vetette be. Ezek közül egyik-másik sikeresebb volt, néhány sikertelen.

1. A diplomáciai nyomás. A Kreml a politikai nyomásgyakorlás eszközét alkalmazza azokkal az államokkal szemben, amelyek a Szovjetunióból váltak ki, hogy befolyásolja kül- és biztonságpolitikai irányultságukat. Például: manipulálják az államközi szerződéseket és megállapodásokat, hogy nyomás alatt tartsanak egyes kormányokat. Még ha alá is írnak kétoldalú szerződéseket szomszédaikkal, parlamenti ratifikációjuk késik vagy bizonytalan időre elhalasztatik. Az orosz törvényhozás által tanúsított ellenállás sorsdöntő időkben hasznos "ködösítésként" szolgált a kormány számára egy-egy, számára nem tetsző nemzetközi szerződéshez. Ez a "jó zsaru - rossz zsaru" játékra emlékeztető gyakorlat a maximális előnyök kisajtolását szolgálta a megcélzott országból, az államközi szerződés átdolgozásának kikényszerítése által. Az Ukrajnával és a balti államokkal kötött szerződések ratifikációjának hosszú késleltetése szolgál a leglátványosabb példaként e téren.

2. A propagandatámadások. Az orosz közvéleményt tudatosan tüzelték fel egyes kelet-európai kormányok ellen, így igazolva a Kreml nyomását az ellenszegülő szomszédra. A hazai és külföldi közvélemény befolyásolásának képessége a kulcskérdés, amiért Putyin fokozta az elektronikus hírközlés fölötti kormányzati ellenőrzést. Moszkva hivatalos vagy közvetett ellenőrzése számos olyan televíziós társaság fölött, amely a volt Szovjetunió országaiba sugároz, hasznos eszköz a közvélemény és a politikai elit befolyásolására a szomszédos országokban. Ez nyilvánvaló volt Fehéroroszország, Ukrajna és Moldávia esetében, ahol a polgárok többsége rendszeresen nézi a moszkvai televíziót. A másik, kiegészítő eszköz a nagyobb sajtócégek, főleg televízióállomások és nagy példányszámú napilapok megvásárlása a célországokban. A moszkvai hatalomhoz kötődő orosz üzletemberek igyekeztek többségi vagy kizárólagos tulajdonjogot szerezni számos országban, beleértve Szlovákiát és Bulgáriát is. Ez értékes eszköz olyan vélemények és kommentárok sugárzására, amelyek Moszkva külpolitikai offenzíváját segítik. S ezen felül, a professzionalizmus hiánya és a szenzációéhség sok posztkommunista médiumban segítette Moszkva politikai céljainak elérését, káros és félrevezető információk terjesztésével.

3. Dezinformációs kampányok. Az orosz állami sajtóorgánumok rendszeres propagandatámadásait dezinformációs kampányok egészítik ki a szomszédos országok egy-egy politikusa vagy kormánya ellen. A megcélzottakat "ruszofóbiában" szenvedőként ábrázolják, akik befogadása a NATO-ba megmérgezné a Nyugat viszonyát Oroszországgal, instabil országokat integrálva a szövetségbe. Az orosz vezetők folyamatosan alkalmazzák a hagyományos szovjet érvet, amely szerint minden, Oroszország elszigetelésére irányuló, az ország biztonságát veszélyeztető kísérlet a szélsőségeseket erősíti a mérsékelt orosz államigazgatással szemben. Egy sor ilyen, fenyegetést jelentő eseményt soroltak fel, beleértve Kelet-Európa befogadását a NATO-ba, a Szövetség délkelet-európai misszióját, a kelet-európai haderők korszerűsítését, az Egyesült Államok és a FÁK tagállamok szorosabb kapcsolatát stb. Példaként említhető, hogy a balti államok állítólagos területi követeléseit Észtország és Lettország esetében olyan tényként mutatták be, ami által e két ország nem teljesíti a NATO és EU tagság feltételeit. Az orosz állami propaganda Észtországot oroszellenes, rasszista államként írta le, rutinosan kihasználva a nemzetiségi villongásokat, lefasisztázva az észteket.

4. A katonai fenyegetések. A katonai fenyegetés időről időre megjelent Moszkva kommunikációjában, válaszként azokra az általa elutasított lépésekre, amelyek Kelet-Európa NATO integrációja irányába mutattak. A Kreml vezetői rendszeresen azzal fenyegették a nemzetközi közvéleményt, hogy Moszkva felfüggeszti részvételét a különböző nukleáris és hagyományos fegyverzetellenőrzési rendszerekben, megtartja taktikai nukleáris rakétáit nyugati határvidékén, további robbanófejeket telepít, és erős katonai szövetséget hoz létre a FÁK tagállamaival. Oroszország katonai doktrínája lehetővé teszi nukleáris fegyverek bevetését adott veszélyes körülmények esetén. Mindezek a nyilatkozatok és figyelmeztetések a kelet-európaiak számára biztonságuk ellen irányuló közvetlen fenyegetésként jelennek meg. Moszkva biztonsági garanciákat is ajánlott egyes országoknak, hogy "kiudvarolja" őket a NATO-ból és elbátortalanítsa, elbizonytalanítsa a Szövetség vezetőit meghívásuk kérdésében. Ezeket az ajánlatokat egy nem kívánt állandó szövetség formájában felállított csapdának tekinthetjük.

Oroszország szomszédai számára feszültséget keltő fejleménynek minősült a Szergej Ivanov orosz honvédelmi miniszter által 2003 októberében felvázolt helyzetkép, amely alapján Moszkva - az elfogadott katonai doktrína szerint - megelőző csapást mérhet ellenségeire. E doktrína szerint Oroszország fenntartja magának a jogot a megelőző csapásra, ha világos, egyértelmű katonai fenyegetés érné az országot, vagy ha Moszkva úgy találná, hogy veszély fenyegeti hozzáférését azokhoz a térségekhez, ahol létfontosságú gazdasági vagy pénzügyi érdekei vannak. Oroszország akkor alkalmazhatja katonai erejét a FÁK területén, ha "komplex, instabil helyzet alakulna ki", vagy közvetlen veszély fenyegeti az orosz állampolgárokat vagy az orosz nemzetiség tagjait. E doktrína "rugalmassága" kelti a legfőbb aggodalmat az elemzőben.

5. A békefenntartó haderő-telepítés. Moszkva szította, majd kihasználta a szomszédos FÁK országokban megjelenő lázadó csoportok tevékenységét, majd nyomást gyakorolt békefenntartóként küldendő orosz csapatok telepítése érdekében, ezáltal növelve befolyását a nyomás alá helyezett kormányoknál, önmagát felhatalmazó békefenntartóként cselekedve a volt Szovjetunió területén. Egyoldalúan döntötte el, hogy mely konfliktusokat támogatja, milyen mértékben lép be közvetítőként vagy válságkezelőként, és csapatai meddig maradnak a vitatott területen. Az orosz csapatok moldáviai - transznisztriai - jelenléte esettanulmány. A békefenntartás óriási nyomást jelent a megcélzott kormányra, amely a polgárháború, az ország területi szétesése vagy a békefenntartásnak álcázott megszállás között választhat. Oroszország katonai doktrínája különböző forgatókönyveket tartalmaz, amelyek esetén békét kikényszerítő egységeket telepíteni lehet. Ilyen eset a szomszédos államokban megjelenő belső nyugtalanság vagy elszakadási törekvés, ami szükségessé teszi az ott élő oroszok életének megmentését - katonai eszközökkel.

6. Az energiaellátás ellenőrzése. A legnagyobb és domináns energiaszállítóként Oroszország igyekszik fokozni valamennyi kelet-európai ország energiafüggőségét. E függőség a politikai nyomásgyakorlás egyik formája, mivel az energiaszállítás csökkenthető, sőt, fel is függeszthető - politikai nyomás érdekében. A kulcsfontosságú olaj- és gázipari infrastruktúra és termelőegységek felvásárlása lehetővé teszi Moszkva számára a szomszédos országok feletti ellenőrzés folyamatos fenntartását. Putyin az energiaszektorra mint külpolitikája fontos tényezőjére tekintett, és az energetikai vállalatok az állami vezetés eszközeivé váltak. A Kreml úgy kalkulál, hogy több nyereséggel járhat és politikailag is előnyösebb, ha nem csupán ellenőrzi az energiaellátást, hanem fel is dolgozza az energiahordozókat, és a végterméket maga értékesíti. Az orosz cégek kelet-európai beruházásai az olaj- és gáziparba - a vezetékrendszerbe, finomítókba, tározókba - további befolyásolási lehetőséget biztosítanak Moszkvának. Az energiaszállítási rendszer ellenőrzése Moszkva stratégiájának egyik kulcseleme a volt szatellitállamokkal szemben. Például: Kucsma támogatásáért cserébe Ukrajna energiarendszerét egyre nagyobb mértékben helyezték orosz társaságok, többek között a Gazprom ellenőrzése alá.

7. Gazdasági befolyás. Az energiaellátás és az infrastrukturális beruházások mellett Moszkva további adukat játszik ki minden olyan országgal szemben, amely hitelek, kereskedelem vagy beruházások terén Oroszországtól függ. A "gazdaság átpolitizálásának" e folyamatában Oroszország célja, hogy a kereskedelmi és pénzügyi kapcsolatoknak olyan szövedékébe fonja ezeket az országokat, amely Oroszország politikai behatolását segíti. Az orosz üzleti tevékenység egyre nagyobb szerepet játszik Moszkva külpolitikai céljainak támogatásában. Még a hivatalos orosz sajtó is megjegyezte, hogy az üzlet és a kormányzás párban segíti Oroszország nemzeti érdekeinek érvényesítését. A Kreml bátorította az államhoz kötődő vállalkozásokat Kelet-Európa kulcsiparának felvásárlására, hogy gazdasági teret és politikai befolyást nyerjen. Oroszország például gyanús taktikai lépéseket tesz tulajdonrész szerzése érdekében Bulgária értékesebb társaságaiban. 2002 júliusában jelentős tulajdonrészre jelentette be igényét az állam legnagyobb vállalatában, a Bulgartabak-ban. Az igény jogalapját abból a II. világháború után megkötött megállapodásból vezette le, amely szerint a Szovjetunió a Bulgartabak jelentős része felett ellenőrzési jogot kapott, háborús kárpótlás címén. Putyin képviselője bejelentette, hogy Oroszország elindítja a tulajdonrész visszaszerzésére irányuló jogi folyamatot. Bulgária kormánya azt válaszolta, hogy Oroszország igényének semmilyen jogalapja nincs.

8. Az etnikai megosztottság kihasználása. Az orosz kisebbségekkel való jogszerűtlen bánásmód folyamatos felemlegetése lehetővé tette Moszkva számára, hogy a problémát alku tárgyává tegye olyan kérdések esetében, mint a haderő-telepítés, a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok, a diplomácia elismerés, vagy a nemzetközi szervezetekben megszerezhető tagság. Mindez nyilvánvalóvá Észtország és Lettország esetében vált. A politikacsinálók az orosz nyelvű diaszpórát - állampolgárságuktól függetlenül - a regionális befolyásszerzés értékes eszközének tekintették. Moszkva intenzív nyomás alá helyezte szomszédjait, hogy az orosz anyanyelvűek számára biztosítsanak előnyös politikai státuszt. A Kreml vezetői és a Duma képviselői arra akarták rávenni szomszédaikat, hogy fogadják el a kettős állampolgárságról szóló törvényt, miközben Moszkva orosz állampolgárságot ajánlott minden volt szovjet állampolgárnak. A függetlenség párti nemzeti vezetőket nacionalistákként bélyegezték meg, míg az orosz nyelvű vagy "szovjetesített" kisebbségeket progresszíveknek és internacionalistáknak mondták. Moszkva önmagát a szomszédos kormányok és az orosz diaszpóra közötti viták döntőbírájaként állította be.

9. A társadalmi elégedetlenség szítása. Az orosz propaganda és a titkosszolgálatok kihasználják a hagyományos társadalmi, regionális, vallási és etnikai nézeteltéréseket, hogy bizalmatlanságot, zavart és konfliktusokat gerjesszenek. A belső feszültségek lehetővé teszik a fokozott nyomásgyakorlást a Moszkva által nem kedvelt kormányokra, eltávolítva ezeket az országokat az euroatlanti szervezetektől. Különleges ügynököket toboroznak a célországokban a társadalmi felfordulás szítására. Például Oroszország a romló életszínvonalat a társadalmi elégedetlenség szítására használja azokban az országokban, amelyek szembeszegülnek a Kremllel. Hasznot húz a civil társadalom belső gyengeségéből és a politikai elitek fejletlenségéből. Befolyása kiterjesztéséhez "gyenge pontokat" teremt a politikai rendszerben, beleértve a parlamentek testületeit és a minisztériumokat is. Az oroszországi szállítások meg-megszakítása által okozott energiahiány szintén a társadalmi elégedetlenséget táplálja, és nyomásgyakorlásként valamint zsarolásként szolgál.

10. A kormányok diszkreditálása. Oroszország többféle utat követ a nyugatbarát kormányok, pártok és politikusok hitelének aláaknázására. A Kreml hasznot húz egyes államok államigazgatásának gyengeségéből és politikai rendszerének fejletlenségéből. Az orosz titkosszolgálatok és sajtóorgánumok elmérgesítik a politikai konfliktusokat és igyekeznek hiteltelenné tenni a Moszkva érdekeit ellenző, vagy az Egyesült Államokkal sorosabb kapcsolatokat ápoló politikusokat. Például az 1998-as szlovákiai választások eredményeképpen nyugatbarát koalíció került hatalomra, és Oroszország megbízható partnerét veszítette el Pozsonyban. Azonnal megjelentek a pletykák, amelyek szerint egyes koalíciós partnerek megbízhatatlanok, korruptak és kommunista múltjuk van. Felröppentek olyan jelzések is, hogy egyeseknek kapcsolataik voltak az orosz titkosszolgálattal és orosz üzleti körökkel. A szlovák hírszerzés körüli botrány 2003-ban szintén ahhoz a feltételezéshez vezetett, hogy az egészet kívülről vezényelték. A célja az volt, hogy Pozsonyt mint új NATO tagot lejárassák. A KREML ügynökeinél kötetekre rúg a szovjet időkben összegyűjtött személyes információk mennyisége, s ezeket bármikor nyilvánosságra hozhatják, manipulálhatják és bevethetik az együttműködésre nem hajlandó politikusok ellen. Ahol Moszkva nem képes jelentős politikai befolyást elérni, ott méregkeverőként működik, korrumpálva a megcélzott tisztségviselőket, zavart és konfliktust keltve az együttműködni nem akarók között.

11. A politikai befolyásolás. A Kreml hasznot húz a szovjet időkből megmaradt politikai kapcsolataiból, amelyek politikai, tudományos, újságírói, gazdasági vezetői és vidéki vezető körökre terjed ki. Módszeresen igyekszik átszőni a célba vett országot politikai befolyását biztosító intézményes és személyes kapcsolatok hálójával. Az exkommunista kapcsolatok hasznosak maradnak régi szövetségek felélesztéséhez, függetlenül jelenlegi politikai színezetüktől. A szomszédos FÁK országokban a Kreml fokozódó ellenőrzést gyakorol a rendőri, belbiztonsági, katonai és hírszerzési területek fölött, és egyes esetekben - Fehéroroszországban, Ukrajnában, Moldáviában - közvetlen nyomást gyakorol oroszbarát magas rangú vezetők kineveztetése érdekében. Moszkva megteremtette gazdasági érdekérvényesítő eszközeit, pártokat, szervezeteket és sajtóorgánumokat alapított, amelyek céljai elérését segítik. Az orosz tőke pénzelte azokat a politikai mozgalmakat és társadalmi szervezeteket, amelyek a nem együttműködő kormányok befolyásolására vagy megbuktatására törekedtek. Számos példa van erre Bulgáriától a Cseh Köztársaságig. A politikai versengés és a pénzforrások biztosítása a pártok számára a térség nagy részén embrionális állapotban van. A Kreml kihasználja a politikusok és pártok pénzhiányát, s neki megfelelő személyeket és szervezeteket támogat. Magas rangú vagy jól ismert orosz politikusok szomszédos országokba történő nagyköveti kinevezése az adott ország politikai életébe történő intenzív beavatkozást erősíti, és "kvázi gyarmati" vagy "protektorátusi" viszonyra emlékeztet.

12. Az izolacionista csoportok támogatása. Moszkva szoros kapcsolatokat teremtett azokkal a politikai vezetőkel és pártokkal, amelyeket a Nyugat bírált vagy elmarasztalt "demokrácia-deficitjük" miatt. Oroszország támogatta azokat az antidemokratikus, nacionalista és populista rezsimeket Szerbiában, Szlovákiában és Fehéroroszországban, amelyek szövetségre léptek a Kreml kül- és biztonságpolitikájával. Moszkva nem tesz különbséget az ideológiai irányultságok között, és tudatosan építi kapcsolatait a szélső baloldallal, a radikális jobboldallal, a populista "centrummal" vagy a militáns anarchistákkal, ha érdekei ezt kívánják. Egyes rezsimek Nyugattól való elidegenedése vagy elszigetelődése segíti a Kreml ama törekvését, hogy határozottan kihasítsa saját érdekszféráját. Kelet-Európa reformellenes közigazgatásai elbátortalaníthatják azokat a nyugati befektetőket, akikre Moszkva mint nem kívánatos befolyásszerzőkre tekint az adott ország politikai és biztonsági rendszere viszonylatában. A nyugati befektetők versenyben vannak az orosz cégekkel stratégiai iparágak megvásárlásában, és bátorítják a magasabb fokú jogszerűséget és átláthatóságot az üzleti világban, ami súlyos csapás egyes orosz cégek működésére.

13. A bűnöző hálózatok manipulálása. Kelet-Európa kormányai számára továbbra is gondot okoz az orosz bűnözői hálózatok aktivitása - mind destabilizáló társadalmi-gazdasági elemekként, mind Moszkva gazdasági érdekeinek eszközeiként. Az egész térségben szoros kapcsolatok maradtak fenn a volt kommunista vezetők, a titkosszolgálatok és a bűnözői hálózatok között, amelyeket Moszkva saját érdekében működtethet. Az orosz diaszpóra szintén forrása a helyi körülményeket ismerő bűnözői köröknek. Sokan közülük - akik most pénzmosással vagy csempészéssel foglalkoznak - a korábbi KGB munkatársai voltak, és ők menekítették külföldre a ma is működő pénzalapokat a Szovjetunió utolsó óráiban. A "poszt-KGB" szoros kapcsolatban áll a bűnbandákkal, és mindkét hálózat hasznot húz e kapcsolatból. Míg a bűnözők magas szintű védelmet és állami támogatást kapnak, a poszt-KGB a maffia révén kapcsolatokat szerez értékes gazdasági és politikai körökhöz. A Kreml a szervezett bűnözést Oroszország állami érdekeit szolgáló intézményként használja, hol a szomszédos államok gazdasági életébe kalóz módjára behatoló hálózatként, hol az adott ország politikai vezetőinek korrumpálása, zsarolása vagy megfélemlítése céljából. A bűnszövetkezetek "árnyék-hírszerzőkként" működnek Moszkva számára. Példaként említhetjük a Multigroup nevű pénzügyi társaságot, amelynek működése során nyilvánvalóvá vált a korábbi kommunista vezetők, a titkosszolgálatok és a bűnszövetkezetek szerepe Bulgária és Oroszország kapcsolatainak építésében. A cég kapcsolatokat tartott fenn az orosz titkosszolgálat által pénzelt poszt-KGB-vel és bűnözői csoportokkal. A Multigroup egyik vezetője, Ilja Pavlov szorosan kötődött a volt miniszterelnökhöz és Gazprom vezetőhöz, Csernomirgyinhez.

14. Behatolás a titkosszolgálatokba. Oroszország "kifoltozott" titkosszolgálatai, a Külföldi Hírszerző Szolgálat (SZVRR), a Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) és a katonai hírszerzés (GRU) egyre aktívabbakká váltak Kelet-Európában, a potenciálisan ellenséges környezet kialakulását észlelve. A szovjet tömb összeomlása után Moszkva már nem ellenőrizheti a kormányzó kommunista pártok révén az információáramlást és a döntéshozatalt. A korábbi hírszerzői kapcsolatok azonban hasznosíthatóak, mivel számos kelet-európai kormány ma is korábbi KGB kapcsolatokkal bíró, gyakorlott szakembereket alkalmaz. Kelet-Európában viszonylag csekély az új ügynökök száma. A nyugati hírszerző szolgálatok aggodalommal tekintenek egyes NATO tagországoknak a kommunista időkbe visszamenő kapcsolataira Oroszországgal. Gyökeres reformokat követeltek, beleértve a források védelmét és az operatív személyzet alapos átvilágítását. Az orosz titkosszolgálat működésére az utóbbi időkben példaként említhető Litvánia elnökének bukása, illetve a bolgár kormány biztonsági tanácsadóinak kinevezése.

Moszkva hírszerzői nemcsak információt gyűjtenek, hanem aktív befolyásolási kampányt is folytatnak a célországban. Igyekeznek behatolni a titkosszolgálatokba és a rendőrségbe. Putyin arra bátorította külföldi hírszerzését, hogy igyekezzék befolyásolni és ellenőrizni a FÁK országaiban a rendőrséget, a biztonsági és hírszerző szolgálatokat. Az orosz titkosszolgálat ügynököket toboroz a célország kormányzati tisztségviselői, tudósai, újságírói és országgyűlési képviselői körében. Az orosz kémtevékenység egyik legfontosabb célterülete a kelet-európai sajtó, amelynek sokkal jobb a hozzáférése az információkhoz, mint a kommunista időkben volt. Az 1990-es években a kelet-európai fővárosokban jelentősen megnőtt az orosz diplomaták száma, jelezve, hogy a kémtevékenység fokozódott. Ám az orosz kémtevékenységről szóló sajtóhírek és nagy leleplezések szintén Moszkva érdekeit szolgálják, mert a Kreml így próbálja hiteltelenné tenni a NATO tagságra pályázó és a nyugati titkosszolgálatokkal szorosabb kapcsolatokra törekvő országok kormányzati - elhárító - szerveit.

Összefoglalás

1. Szeptember 11. után Moszkva sokkal együttműködőbb lett az Egyesült Államokkal és kevésbé vehemens a NATO bővítés elutasításában. Ám az Egyesült Államok és Oroszország közötti versengés nem szűnt meg e pillanattól, csupán új formákat öltött. Putyin a létező, nemzetek feletti szervezetekben (EU, NATO) folyó munkára összpontosította figyelmét, ezeket használva "pufferként" az Egyesült Államok hegemóniája ellen. Ugyanakkor tette ezt abban a hitben, hogy ez Oroszországnak gazdasági és beruházási javakat teremt. Ebben az összefüggésben, az Unió politikusaival épülő kapcsolataiban Putyin fokozódó mértékben tör az "összeurópai integrátor" szerepére. Míg egyesek ebben a pragmatizmust, a gazdasági és politikai haszon pontos kiszámítását, mások inkább Oroszország "nagyhatalmi" érdekeinek visszaszerzését valamint az Egyesült Államok befolyásának aláaknázását, a Kreml meghatározó kelet-európai szerepének visszaállítását látják. Moszkva annak tudomásul vételét várja Európától és Amerikától, hogy - elsősorban a FÁK tagállamaiban - saját politikai és biztonsági ernyője alatt újjászervezi a volt szovjet politikai térség jelentős részét. Oroszország a veszélyes "gyenge" államokkal szemben regionális stabilitást biztosító, az iszlám fundamentalizmus, a bűnszövetkezetek és a terrorista hálózatok ellen biztonságot nyújtó országként állítja be önmagát.

A I.I.H.H. Consulting Kft. egyi tagja az a Purkald István, akinek közreműködésével még 1998-ban polgári eszközöknek "álcázva" haditechnikát, harckocsimotorokat vittek ki az országból. http://ma.hu/page/cikk/ad/0/61046/1

(2) I I H H ???? http://www.iihh.org/elerhetosegek.php
cím: 1033 Budapest, Óbudai-sziget 213.
telefon: 437-9007
mobil: 06-30/443-4300
fax: 457-1179
e-mail: operator@acetelecom.hu
nyitvatartás: hétfô-péntek: 8:30-17:00

(3)KartonPack tulajdonos Kopits István cége a
Hungarian Venture Capital and Private Equity Association www.hvca.hu, e-mail: lakos@hvca.hu,
tel: +36 1 475 0924
Az “új gazdaság” befektetései uralták a piacot, a tranzakciók 70 százaléka
(i) a telekommunikáció,
(ii) média, szórakoztatás,
(iii) Nasdaq (Scheier tulajdona)

(4) Scheier a CP Holding tulajdonosa
a CP Holding vette meg Medgyessy BJP Invest cégét...(a Investor Holdingon keresztül)
a CP HOlding tulajdona szinte az összes szállodánk

(5) Scheier - CP Holding most vette meg potom áron a Hajógyári Szigetet... http://www.hszv.hu/szigettortenete.html http://forum.gondola.hu/cgi-bin/ultimatebb.cgi?ubb=get_topic&f=2&t=002703

Bezzeg szoci kormány alatt ez nem hír.

Az ilyen attrakciók egyébként a korrupció melegágyai. Irreálisan alacsony kamaton odaadják a pénzt, az orosz államapparátus illetékes embereit kicsit megkenik, amitől jó magas lesz a vállalási ár, a haszon egy részét pedig visszajuttatják megfelelő magyar zsebekbe.

Mennyi is a költségvetés átlagos forrásköltsége jelenleg? 8-9 % ? Milyen kamattal juthat ma Magyarországon hitelhez egy vállalkozás? 14-25 % ?

Védelem Kft. http://www.ibssa.org/members/corporate_members/50014.html.
GYÖNGYÖSI ÚT 24.
5100 JÁSZBERÉNY
HUNGARY
+3657412447
ved@matavnet.hu
Individuals registered by Védelem Kft.

 Dr. László BARÁTH
 Dr. István PURKALD
 Mr. László KOVÁCS

ma.hu/page/cikk/ad/0/61046/1

Csak itthon hallgatnak
Magyar garancia az orosz lakásokat finanszírozó bankoknak
2003. október 20. (1. oldal)
Munkatársunktól
Az Eximbank és a Postabankot megvásárló Erste Bank finanszírozza a közel 25 milliárd forint értékű moszkvai lakásépítést. A munkát egy hárommillió forint törzstőkéjű, idén júliusban bejegyzett kft. kivitelezi. A banki ügyletekre a Magyar Exporthitel Biztosítón (Mehib Rt.) keresztül a magyar állam vállalt garanciát, az adófizetők pénzéből.

Egyelőre nem tud a gazdasági tárca az orosz–magyar kormányfői találkozón (szeptember 8.) elhatározott beruházásról, a Külügyminisztérium azonban elismerte, hogy a magyar cég pályázat nélkül jutott a munkához, az ügylet körülményeiről azonban szintén nem tájékoztatott. A tárca csupán a szerződés aláírásának lapunkban megjelent protokolláris körülményeit vitatta. Álláspontjuk szerint ugyanis ezen nem vett részt sem a magyar nagykövet, Kontra Ferenc, sem Simon Sándor, a tárca főosztályvezetője, hanem Varga György, a nagykövet első beosztottja képviselte a minisztériumot. Ehhez képest tíz orosz forrás, közöttük több orosz hírügynökség, valamint az orosz kormány hivatalos honlapján is az olvasható már egy hete, hogy a 17 orosz régiót érintő aláírási ceremónián Magyarországot Kontra Ferenc nagykövet és Simon Sándor külügyi főosztályvezető képviselte.

Magyar Nemzet
Kétszázmillió dolláros oroszországi építőipari beruházást finanszíroz az állami kézben lévő Eximbank a Magyar Lakásépítők Országos Szövetségének (Malosz) közreműködésével – adta hírül a Szamara Ma című orosz lap. Az ügy érdekessége, hogy a Malosz élén az a Benza György áll, akinek korábbi vállalkozásai 27 millió dollárral tartoznak az államkincstárnak.

Az újság hétfői közlése szerint a hatalmas beruházás Szamara tartomány önkormányzatának megrendelésére indul, s részben lakásépítés, részben szociális és egészségügyi intézmények kivitelezése folyna a kedvező kamatozású magyar hitel felhasználásával. A lap a megye helyhatóságának tájékoztatáspolitikai osztályára hivatkozva állítja, hogy még ebben az évben 7-10 másik orosz régióban is hasonló fejlesztés kezdődik magyar részvétellel. Ezek alapja Medgyessy Péter magyar és Mihail Kaszjanov orosz miniszterelnökök tavaly szeptemberi megállapodása a két kormány gazdasági és szociális együttműködéséről. A hazánkból folyósított milliárdok visszafizetését Szamara megye garantálja.

A hírnek van valóságalapja, de az első lépcsőben nagyságrendekkel kisebb, mintegy 10-15 millió dolláros együttműködésről van szó – reagált a cikk állításaira Bánki Frigyes, az Eximbank vezérigazgatója. A Magyar Nemzet megkeresésére kifejtette: egyelőre egy szándéknyilatkozatot juttattak el a szamarai vezetésnek, amelyben vállalják, hogy a kért garanciák teljesítése esetén megkezdik a beruházás finanszírozását. Az ajánlat megtételénél az OECD által középtávú hitelekre ajánlott CIR kamatlábat vették figyelembe, amely jelenleg 3,24 százalék. – A Magyar Lakásépítők Országos Szövetsége az építkezésekben részt vevő magyar cégek összeboronálásában vesz részt – árulta el az állami bank vezérigazgatója, akitől a lap azt is megtudta, hogy a hitelt a Magyar Exporthitel-biztosító (Mehib) Rt. a központi büdzsé terhére garantálná.

A 31 tagot számláló Malosz társelnöke Benza György, aki a közelmúltig a Tér és Forma Rt. elnöki posztját, illetve részvényeinek egy részét is birtokolta. A társaság az elmúlt évekig tulajdonosként tűnt fel a Gaz Impex Kft.-ben is. A két vállalkozás közös vonása, hogy nemrég mindkettő off-shore tulajdonosok kezébe került, s kamatok nélkül 27 millió dollárral tartoznak a Magyar Államkincstárnak. Az összeg része annak a körülbelül 40 millió dollárnak, amelyet zömében az MSZP holdudvarába tartozó vállalkozások nem fizettek meg az orosz államadósság lebontása után. Emlékezetes, hogy Magyarország az olajgate-botrányként elhíresült visszaélés-sorozat miatt az államadósság egy részének elengedésére kényszerült. Moszkva ugyanis teljesítettnek tekinti az orosz áruban magyar cégek segítségével letörlesztett tételeket, dacára annak, hogy az érintett vállalkozások az áru értékesítéséből származó adósságcenteket nem fizették be a kincstárnak.

Benzát azonban nem „diszkvalifikálták” az Eximbanknál az említett kétes ügyek. Egy másik vállalkozása, a Cranium Kft. például ugyancsak az állami bank finanszírozásában az arhangelszki kórház több tíz millió dolláros felújításában működhet közre. – A kórházberuházás rendben halad, s a jelek szerint idő előtt befejeződik – reagált az utóbbi felvetésre Bánki Frigyes, a bank vezetője.

A Magyar Nemzet Benza Györgyöt is elérte. A vállalkozó fontosnak tartotta leszögezni, hogy a lakásépítők szövetsége hivatalosan nem vesz részt a Szamara megyei építkezésekben, bár természetesen tud az ügyről.

– Azért dolgozunk, hogy minden felkészült magyar építőipari vállalkozás számára nyitott legyen az orosz piac. A részt vevő vállalkozók köre ugyanis még nem alakult ki – fogalmazott. Hozzátette azonban, hogy hoszszadalmas procedúra az előírt oroszországi licenc megszerzése, amellyel jelenleg csak néhány magyar cég rendelkezik. Benza rámutatott: az orosz lapban említett 200 millió dolláros terv meglehetősen eltúlzott, vélhetőleg annál kisebb volumenű építkezéssorozat valósulhat majd meg.