Akkor, egy ilyen kiélezett piacon pont a MALÉV úszná meg? Amikor nálunk semmit sem akar senki tisztességgel vezetni? A kis állami légitársaságok általában veszteségesek lettek és nem rendelkeztek megfelelő tartalékkal sem egy megfelelő váltáshoz, kiváráshoz és a kockázatok is kevésbé oszlanak el egy kicsi portfólión mint egy nagyon. A méretgazdaságosságot most ne is említsem... Plusz a strukturáikat sem tudják olyan dinamikusan módosítani, hogy megfeleljenek a pillanatnyi helyzetnek. Ebből a szempontból a gépek műszaki színvonala teljesen mindegy. A cég járatai nem termelnek elég pénzt. Az utasok jobb szolgáltatást kapnak máshol, elmennek máshova. Jöttek azóta a fapados társaságok is, amelyek elszívták az utasokat. Én sokszor nem is értem, miből él a többi nem fapados társaság, hiszen a jegyáraik sokszor horribilisek...

Dmitrij Medvegyev aláírta az új orosz katonai stratégiát, mely tartalmazza a „megelőző atomcsapás“ szándékát abban az esetben, ha az országot támadás fenyegetné. E tény – írja Fjodor Lukjanov, az Oroszország a Globális Politikában (Россия в глобальной политике című geopolitikai folyóirat főszerkesztője – ékes bizonyítéka annak, hogy a Nyugat s főként Barack Obama kezdeményezése, hogy új alapokra helyezze az amerikai-orosz kapcsolatokat, gyakorlatilag megfeneklett Moszkva hagyományos NATO-fóbiája miatt. Amikor a NATO megtervezte saját új stratégiáját, Moszkvát felkérte annak véleményezésére, ám a jelek szerint a Kreml nem értette meg az efféle gesztusok fontosságát.

Az már eddig is világos volt, hogy a Nyugat nem feltétlenül törekszik olyan kapcsolatokra, amelyek nagy engedményeket feltételeznek, ennélfogva Moszkva sem fogadta túl lelkesen az „újrakezdés” gondolatát. E tény azt látszik igazolni, hogy gyakorlatilag lehetetlen a bizalom megteremtése, elvégre sem Oroszország, sem pedig a NATO nem a realitásokból indul ki, vizionált ellenségképeiket képtelenek feladni. A Kreml attól tart, hogy a NATO-ból globális erő fejlődhet, és figyelmen kívül hagyja a tényt, hogy már jó néhány éve szertefoszlott a szervezetnek az a szándéka, hogy a „világ csendőre” legyen. Lukjanov szerint a szervezet első nagy „határain túli” akciója, az afganisztáni, nagy valószínűséggel az utolsó is lesz egyben.

A sorozatosan feltörő nemzetközi válságok elvették a Nyugat kedvét attól, hogy az 1990-as évek elején vizionált szerepet betöltse. Ugyanakkor a szervezet jelentős bővítésére sem lehet már számítani, elvégre – ahogy azt Karl-Heinz Kamp, a NATO védelmi kutatóintézetének igazgatója nemrég kifejtette – az Észak-atlanti Szerződés 5. paragrafusa, mely külső támadás esetén a tagországoknak azonnali katonai segítséget ígér, egyre elrettentőbb a mind agresszívabbá váló moszkvai reakciók fényében.

A "minél nagyobb annál nyereségesebb" egy neoliberális dogma teljesen alap nélküli. Ugyanilyen maflaság az is, hogy ami veszteséges azt fel kell számolni. Később a nulláról egy ilyen céget felépíteni gyakorlatilag lehetetlen.

Á......

Csak azt mondom, hogy az előbb a cigányok ellen verted a becses nyáladat. Osztán meg a hajléktalanok miatt sajnálkoztál. Pedig mindkét csoport egyaránt szánalomra méltó és mindkettőnél felfedezhető az önsorsrontó hajlam.