"Tegnap tűvé tettem érted a Gondolát mert kiakartam nyomtatni egy kedves vidéki barátnémnak amit annakidején az mszp szavazók természetrajzáról, és a gyurcsányi tünetegyüttesről írtál.(terápiás lett volna a számára, van neki egy érintett családtagja)"Abban a topicban nem találtam ilyen hozzászólásomat. Nem tudom melyikre gondolsz, beteszek néhányat az elmúlt öt év terméséből, válogassál. 
Amint az alábbiakból kitűnik, hosszú évek óta próbálom megfejteni az MSZP szavazók lelkivilágát, majd akik elolvassák az elmélkedéseimet megmondják, hogy mekkora sikerrel...
terra 2 olvasás | Válasz | 2004. február 29. 08:54 | Sorszám: 11
Vajon kikből állhat az a huszonegynéhány százalék (biztos szavazók között 35-37 %), akik még mindig az MSZP-re szavaznának ? (...)
Óriási rejtélynek tűnt ez számomra, különösen azért, mert manapság alig találkozok élő emberrel, aki dícsérné a szocialistákat és a kormányt. Aztán jobban elgondolkodtam a dolgon és az alábbiakra jutottam.
Én két részre osztanám ezeket a szavazókat.
1. Érzelmi alapon szavazók
Közöttük kevesebben vannak azok, akik pozitív érzelmek alapján szavaznának az MSZP-re, vagyis azért mert szimpatizálnak a párttal vagy a vezetőivel. A nagy többséget negatív érzelmei (harag, félelem) befolyásolják. Ezek nagy részben nem tényeken, tapasztalatokon alapulnak, hanem irracionális érzelmek, amelyek a werbweri módszerekkel folytatott "zsigeri" kampány következményei.
A média segítségével a baloldalnak sikerült rögzítenie ezeknek az embereknek a tudatában (vagy inkább tudatalattijában) az Orbán személye, kormánya illetve a jobboldali pártok elleni ellenszenvet, bizalmatlanságot és félelmet. Azt a meggyőződést, hogy Orbánéknál bármi jobb.
Az ilyen mélyen berögzült irracionális érzelmeket észérvekkel csak nagyon nehezen lehet feloldani. Mindenki ismeri az olyan eseteket, amikor valami vagy valaki ellen kialakul egy gyűlölettel határos ellenszenv vagy harag. Az, aki ellen a jogos vagy jotalan harag irányul hiába változik meg, a másik félben az érzelem bizonyos szinten megmarad. Sokszor az idő már elmossa a konfliktus okát is, de a harag változatlanul megmarad.
2. Érdekből szavazók
Az MSZP érdekpárt, hatalmas gazdasági holdudvarral és kapcsolatrendszerrel. Ez a kör az MSZP-s kormány alatt köztudottan több támogatást, előnyt élvez. Ide kell érteni nem csak a különböző "csókos" cégek tulajdonosait, hanem a felső menedzsment tagjait (és családjaikat) is, mert a megélhetésük vagy legalábbis annak színvonala függ az MSZP-től. Természetesen ehhez a körhöz tartoznak a pártfunkcionáriusok, képviselők, azok az állami szervek, intézmények vezető munkakörben foglalkoztatott alkalmazottai (és családjaik), akik az MSZP kegyéből kerültek posztjukra és annak vereségével azt el is veszíthetik.
Ha belegondolunk, ez nem kevés embert jelent. Nekik édesmindegy, hogy milyen szép és jó a Fidesz, érdekből az MSZP-re fognak szavazni - legalábbis addig, amíg kiegyenlítettek az erőviszonyok és az MSZP-nek esélye van a kormányra kerülésre. Ha viszont az MSZP végre annyira meggyengül és egy olya nagy arányú vereséget szenved, hogy a kormányra (vissza)kerülése sem valószínű, az érdekemberek el fognak fordulni tőle és az sem kizárt, hogy az "új" hatalomhoz fognak törleszkedni.
terra 15 olvasás | Válasz | 2004. április 15. 17:13 | Sorszám: 0
Sokszor elgondolkodtam azon, hogy a mostani helyzetben kik és miért szavaznának az MSZP-re? Kikből állhat az a milliós tömeg, amely akár holnap is elmenne szavazni és az MSZP neve mellé tenné az X-et?
Próbáltam tárgyilagosan , a saját politikai szimpátiámtól elvonatkoztatva választ keresni a kérdésre. Mi készteti az embereket arra, hogy olyan pártra szavazzanak, amelyik tehetségtelenül kormányoz, köztudottan harácsoló, korrupt és lépten-nyomon hazudik?
Mindezt a balos szavazók többsége tudja, de megbocsátja vagy nem akar róla tudomást venni. Miért ? Megérteném, ha a szavazók szeretnék ezt a pártot vagy a vezetőit, de erről szó sincs. Nem csak most, de az Orbán kormány idején sem nagyon találkoztam olyan balos szavazókkal, akik azt mondták volna, hogy azért szavaznak a szocialistákra, mert kedvelnék őket, éppen ellenkezőleg…
Az aparatcsikok, a karrierpolitikusok, pártkatona köztisztviselők és a gazdasági holdudvar haszonélvezői részéről teljesen érthető, hogy az MSZP-re szavaznak saját jól felfogott érdekük alapján. Legyen ez a választók egyharmada, de valószínűleg még ennyien sincsenek. És a többiek vajon miért?
Egy lehetséges – és gyakran hallott - válasz lehetne az, hogy ezek az emberek liberális (vagy netán kommunista) beállítottságúak és elvből elvetik a nemzeti eszméket, a kereszténységet, a jobboldali konzervativizmust. Bizonyára vannak közöttük ilyen elvekkel rendelkező emberek, de szerintem nem ez a jellemző. Ha ez lenne, akkor ezek az emberek az MSZP-ből kiábrándulva az SZDSZ-hez csapódnának. Ennek semmi jele, az SZDSZ támogatottsága nagyjából egyenletes, alig haladja meg az 5 %-ot, a Munkáspártnál sem más a helyzet, tehát nem ez az ok.
Érdekes választ találtam a kérdésre. Ezeknek a szavazóknak a többsége olyan embertípushoz tartozik, amelyet én langyembernek nevezek. A maga kis családi-munkahelyi környezetén túl nem nagyon érdekli semmi, nem akar semmit, és leginkább azt akarja, hogy tőle sem akarjon senki semmit. Megpróbál megfelelni és alkalmazkodni minden körülményhez, megpróbálja megtalálni az adott helyzetben a számára legelőnyösebb megoldást, de ódzkodik attól, hogy aktívan bármibe bekapcsolódjon, bármin változtasson.
Igazából utálja a többpártrendszert, sokkal jobban kedvelte azt, amikor csak egy volt. Igaz, hogy az az egy – igaz, egyre diszkrétebb módon - elnyomta a népet, hazudott, de ezt megbocsátotta a langyember, mert az állam őt nem bántotta, a saját kis környezetében hagyott számára valamennyi megélhetési és érvényesülési lehetőséget. Nem kényszerített semmilyen eszmét sem a langyemberre, mert a régi (nemzeti) eszméket kiölte belőle, az újat pedig senki nem vette komolyan.
Ez az embertípus azért csapódik az MSZP-hez, mert ez a párt semmilyen. A pártnak és a nómenklatúrájának a hatalomba kerülésen és annak megtartásán és kihasználásán kívül nincsenek nagyra törő céljai, a nemzetközi életben megtanult kicsi lenni és mindenkinek megfelelni. Nem akar reformokat, csak azt, hogy minden maradjon úgy, ahogy van, éppen ezért az állampolgároktól sem vár el aktivitást, sőt azt nem is nézi jó szemmel. Csak sodródik, mindig csak annyit és azt tesz, amennyit a helyzet és a népszerűség szinten tartása feltétlenül megkövetel. Arra ügyel csak, hogy az államot és a társadalmat a hatalom megtartásához szükséges mértékben az ellenőrzése, befolyása alatt tartsa.
(...)
Sok ember dolgozik hosszú évtizedekig - akár nyugdíjig - egy olyan szakmában, munkahelyen, amit soha nem szeretett igazán, pedig találna másikat, de ahhoz dönteni, lépni kellene az újba és a bizonytalanba. Sok ember éli le az életét egy olyan házastárssal, akiről már régen tudja, hogy nem az igazi, már nem szereti, de megszokta, ismeri minden hibáját. Talán néha elkapja a kísértés, talán néha felismeri egy másik emberben az igazi társat, lehet, hogy félre is lép, de azután visszamenekül a biztosba, a megszokottba. Ez egyfajta általános emberi mentalitás, nevezhetjük passzivitással vegyes gyávaságnak, ami a politikához való hozzáállásban is megjelenik. Talán a politikában azért gyakoribb, mert a Kádár rendszerben a passzivizmust, az apolitikus, belenyugvó hozzállást tudatosan nevelték bele az emberekbe. (belém is, de talán én immunis vagyok. )
A topicnyitóban elemzett "langyemberség" csak a kiinduló, alapvető hozzállást magyarázza meg. Az, hogy ma miért szavaznak ezek az emberek az MSZP-re, csak egy folyamat elemzésével érthető meg.
Az első szabad választáson az MSZP nagyon kevés szavazatot kapott, az MDF viszont abszolut többséget, ha jól emlékszem. Ez azt jelenti, hogy a langyemberek egy része akkor a jobboldalra szavazott. Ez is azt igazolja, hogy a langyemberek nagy része nem egy párthoz, hanem egy mentalitáshoz kötődnek. Az MDF nem kis részben a "nyugodt erő" szlogenjével nyert választást. (...)
Az MDF nyugodt, megrázkódtatásoktól mentes rendszerváltást ígért, amit bizonyos értelemben be is tartott, hiszen nem volt forradalom, megtorlás, elszámoltatás (sajnos). Volt viszont csődhelyzet, meglóduló infláció, munkanélküliség, aminek oka nagyobb részben öröklött volt, de az emberek csak azt érzékelték, hogy az Antall kormány idején hirtelen minden rosszabb lett. Sajnos az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy az első jobboldali kormány rengeteg - nemcsak gazdasági, hanem politikai természetű - hibát is elkövetett. (Ilyen volt pl. a Horthy-rendszer örökségének túlhangsúlyozása, a hitoktatás kötelezővé tételére irányuló törekvés, stb.) Hamarosan megindult baloldalról az ellentámadás (taxisblokád, Demokratikus Charta, Tv-csata, stb.) az Antall kormány lejáratására.
Ennek vége az lett, hogy az emberek az első jobboldali kormány és az MDF hatalmasat bukott és újra a szocialisták kerültek hatalomra, akik gondoskodtak róla, hogy az emberek egy részébe mélyen berögzüljön az a meggyőződés, hogy csak a baloldal tud kormányozni, a jobboldal nem. Ez az előítélet sok emberben még ma is él.
A langyemberek pedig pontosan úgy tettek, mint a példámban a férj: a "félrelépés" után visszamenekültek a slampos, buta, ramatyul főző, ám megszokott feleséghez, az MSZP-hez és sokan megfogadták magukban, hogy soha többet...
1994-ben a szocialisták többséget szereztek, ennek ellenére maguk mellé vették a kormányba az SZDSZ-t, holott a kormányalakításhoz erre nem lett volna szükség. Az SZDSZ vállalta fel ugyanis azt a nemtelen szerepet, hogy szalonképessé tegye a volt MSZMP-t és liberális arculatot adjon a "semmilyen" pártnak. A Horn kormánynak a jó szoci szokás szerint folytatott tehetségtelen, korrupt tevékenységével sikerült megbuknia. Ekkorra azonban már ismét a legnagyobb pártként vett részt a politikai életben és a gazdasági, média hatalom nagy részét átmentette, megszerezte.
A Fidesz 1998-ban csak a kisgazdákkal közösen tudott kormányt alakítani és úgy, hogy a MIÉP is a parlamentbe került. Az Orbán kormány idején az MSZP már teljes "fegyvertárát" bevetette ellenzékként, eddig soha nem látott mértékű média támogatással lefolytatott lejárató és gyűlölet hadjárattal négy évig szívósan, eszközökben nem válogatva támadta a kormányt és a jobboldali pártokat.
Maximálisan kihasználták a kormány és Orbán ellen a legkisebb hibát, etikátlanságot és a koalíciós partner kisgazdák korruptságát és Torgyán hülyeségeit is. Ezen felül kitartóan igyekeztek egybemosni a Fideszt a MIÉP-el. Felerősödött a fasisztázás, antiszemitázás.
Ebben a "hadjáratban" a legkorszerűbb médiapszichológiai és manipulációs eszközöket is alkalmazták, amit aztán Ron Werber segítségével teljesítettek ki a kampányban.
Az ilyen eszközök tartós alkalmazása azzal az eredménnyel járt, hogy az emberek egy jó részének tudatalattijában érzelemként rögzült az Orbán és a Fidesz elleni ellenszenv, félelem és harag.
Az ilyen berögzített érzelem legfontosabb jellemzője, hogy tartós és irracionális, vagyis racionális érvekkel rövid távon nehezen befolyásolható, továbbá "hívószavakkal" könnyen feléleszthető.
Ilyen hívószó pl. a "vezér", "szélsőjobboldali", "irredenta", "antiszemita" vagy a a konkrét személyekre és eseményekre utaló szavak, mint pl. "Simicska" vagy az "Orbán bányák", Happy End is. ) Ebbe a körbe tartozik a "kötelezés" is, amit Tóbiás a napokban be is vetett a Rogánnal történt találkozásnál.
Ezeknek a "hívószavaknak" a bűvereje már csökkent, most Werber és társai azon igyekeznek, hogy ezeket újra felélesszék és újakat is találjanak.
„Semmilyen” pártként ellenségei azok a pártok, amelyek „valamit” akarnak. Igazából az SZDSZ-t sem kedveli, mert az is akar „valamit”, mégpedig az állam gyengítését, lebontását, ami az aparatcsikok számára maga a halál.
A langyember számára éppen ezért ez a párt az egyedül elfogadható. A sokakban élő, kádári idők iránti nosztalgia nem a szocializmus eszméjének szól, hanem annak az MSZMP-s mentalitásnak, amit az MSZP tovább hordoz.
A legnagyobb ellenfelet nem csak az MSZP, hanem a langyember számára is a jobboldal és a nemzeti oldal eszméit megtestesítő Orbán jelenti. Eleve unszimpátiával viseltetnek ezekkel a pártokkal és szimpatizánsaival szemben, mert – visszagondolva az egypártrendszer időszakának „nyugalmára” - bajforrásnak, bajkeverőnek tekintik őket. Ráadásul Orbán és a pártja akar valamit az emberektől, mégpedig azt, hogy nézzenek szembe a múlttal, vállaljanak szerepet és felelősséget a nemzet és a saját sorsuk alakításában, támogassák a reformokat, az ötven éve megcsontosodott rend gyökeréig lehatolva. A jobboldal szakítani akar a kicsiségre és jelentéktelenségre épülő, mindenkinek megfelelni vágyó külpolitikával, egyesíteni akarja a nemzetet, stb.
Ezeket a törekvéseket a biztonságot jelentő sok évtizedes tabuk megsértésének fogja fel a langyember és ez félelemmel és idegenkedéssel tölti el, mint ahogy félelmetesnek látja a jobboldal lelkes és aktív támogatóinak táborát is, annak eszméivel együtt.
Az MSZP rutinos agitprop stábja pedig a média segítségével ezt a félelmet és idegenkedést képes haraggá, sőt gyűlölködéssé változtatni, ami a választásoknál az urnákhoz tereli a langyembereket.
terra 3 olvasás | Válasz | 2005. október 20. 16:55 | Sorszám: 51
Már sokszor elgondolkodtam azon, hogy vajon kikből is áll össze az MSZP szavazótábora és miért nem csökken jobban a párt támogatottsága 3 év fertelmesen rossz kormányzás után sem. Arra jutottam, hogy nagyjából három csoport van:
1.) Haszonélvezők
Olyan egyének, csoportok, akiknek közvetlen hasznuk származik az MSZP kormányzásból vagy az egzisztenciájukat málik ezen (szocialista politikusok, államigazgatásba, érdekképviseleti szervekbe, stb. bevitt pártkatonák, támogatott médiumok tulajdonosai és dolgozói, támogatott és előnyben részesített vállalkozások tulajdonosai és vezető menedzsmentje + közvetlen családtagjaik.
Nem kis tömeg ez, biztosan kitesz legalább 200-300 ezer embert.
Nekik természetesen mindegy, hogy a szocik hogy kormányoznak, mindenképpen az MSZP-re szavaznak a privát érdekeik miatt.
2.) Agymosott zombik
Ezek az emberek olyan szinten kodícionáltak érzelmileg, hogy a saját érdekeikről és az észérvekről tudomást sem vesznek, csak az a fontos nekik, hogy Orbán veszítsen a választáson.
Ezeknek az embereknek szintén mindegy, hogy milyen a kormányzás, mert nem ésszel szavaznak.
A számukat kb. 800 ezer-egymillió között becsülöm. becsülöm.
3.) Bizonytalankodó baloldali szimpatizánsok.
Egy részükre - főleg az idősebb korosztályra - az a jellemző, hogy különböző okokból (legtöbbször valami homályos nosztalgiából vagy megszokásból) baloldalinak tartják magukat és az a természetes számukra, hogy a baloldalra szavazzanak, de nincs bennük erős érzelmi indíttatás, hogy feltétlenül szavazzanak.
Ők azok, akik időnként morognak és visszahúzódnak a bizonytalanok illetve nemszavazók táborába, azután egy kis mozgósítás hatására vissza-visszatérnek.
Ennek a csoportnak a megnyerése nem reménytelen a jobboldal számára. Ide tartozik kb. 500-800 ezer ember.
A jobboldalnak tehát azért van nagyon nehéz dolga, mert az MSZ(M)P társadalmi beágyazottsága nagyon nagy kiterjedésű és még ma is nagyon mély. Az ilyesmi több évtizeden keresztül alakulhat csak ki.
Orbán egyik hatalmas politikusi teljesítménye, hogy a jobboldalon is létre tudott hozni ilyen rövid idő alatt egy jelentős beágyazottságot, ami összességében legalább másfélmillió elkötelezett és nagyon aktív szavazót és legalább egymillió olyan szavazót jelent, akik soha nem szavaznának a baloldalra és ha esetleg elégedetlenek, akkor legfeljebb otthon maradnak.
Ezen felül van legalább másfél-két millió ember, akik biztos, hogy nem szavaznak.
Marad tehát másfél-két millió meglehetősen apolitikus ember, akinek nincs határozott pártpreferenciája és többségében az utolsó pillanatban dönti el, hogy kire szavaz vagy szavaz-e egyáltalán.
A Fidesz ezért két dologra kell koncentrálni:
Az egyik az MSZP 3.) pontban leírt potenciális szavazói körének elbizonytalanítása illetve megnyerése (az utóbbiból jelentős számú átszavazó nem várható, inkább az otthon maradók számát lehet növelni).
Ennek érdekében imamalomként kell sujkolni minden lehető módon a kormányzás hiányosságait, a jövő veszélyeit és az MSZP garnitúra hiteltelenségét (hazugságok megcáfolása), tisztességtelenségét alátámasztó tényeket. (pl. korrupciós ügyek).
A választás előtti két-három hónapban pedig átütő erejű és a nemjobboldali szavazók által is elfogadható retorikájú kampányt kell folytatni a bizonytalanok megnyerésére.
Mea culpa.
