Lengyelország az Európai Unióhoz újonnan csatlakozott országok közül elsőként perelte be a héten az Európai Bizottságot az Európai Bíróságnál: azt kifogásolja, hogy a lengyel gazdák a legtöbb termék után csak 2013-ban kapják meg a közvetlen támogatásoknak az unióban szokásos teljes összegét, és ennek a panaszának most jogi úton is hangot ad.

Az első évben a dotációnak csak 25 százaléka jár, bár ezt a lengyel állam meghatározott mértékig kiegészítheti a költségvetésből, majd az összeg fokozatosan éri el a 100 százalékot.

A lengyel kormány azt is felpanaszolja, hogy olyan termékekre is vonatkozzon a teljes támogatás - mint például a repce, vagy más olajosnövények - amelyek esetében az EU már a csatlakozási szerződés aláírása után vezette be a közvetlen támogatásokat. Folyik a harc azért is, hogy a cukor is a támogatott termékek közé kerüljön, mert az EU ezen a piacon is reformot szándékozik bevezetni idén ősszel.

A másik beadványban Lengyelország kifogásolja a még a csatlakozás előtt felgyülemlett cukorkészletek megadóztatását.

Ugyanakkor Lengyelország várhatóan nem tud annyi agrártámogatást befogadni, mint amennyit a csatlakozási tárgyalásokon kiharcolt magának.

A csatlakozási szerződés értelmében Lengyelország az idén 1,75 milliárd euró közvetlen támogatására számíthat Brüsszeltől, ám eddig a támogatásra jogosult 2,1 millió gazdából csak 1,3 millió adta be igényét a megszabott határidőre, június 30-ig. Ez a gazdáknak csak 70 százaléka a kormány által várt 90 százalék helyett.

Többnyire a kistermelők mondtak le a támogatás igényléséről. Attól tartanak, hogy az igénylés miatt új adókat vetnek ki rájuk, holott ilyen veszély nincs, de ténye, hogy a tájékoztatás és a téjékozódás hiányos volt.

Lengyelországban 11,5 millió hektárnyi területet jelentettek be közvetlen támogatásra - ami hektáronként és évenként 44,5 euró - a meglévő 16,8 millió hektárból.

Ország

Magyarország
Tárgy

A magyar mezőgazdaság helyzete az uniós csatlakozás küszöbén
Jelentőség

A közelmúltban lezajlott gazdatüntetés nyomán megállapodás jött létre a kormányzat és az agrárszektor szereplői között. Ez azonban csak tünetileg és tűzoltó jelleggel kezeli az ágazat problémáit. A mezőgazdaságban nem szűnt meg a hosszú ideje húzódó sertés-, baromfi- és tejpiaci válság. A jelek szerint az agrárium van a legkevésbé felkészülve az uniós csatlakozásra. A mezőgazdaságban várhatóan erőteljes és fájdalmas átrendeződés fog bekövetkezni az éleződő kihívások és kényszerek nyomán.
Elemzés

A mezőgazdaságban mutatkozó részpiaci válságok különféle okokkal magyarázhatóak. Az európai hús- és állati termékpiacokat az elmúlt két évben nagy mértékben befolyásolta a távol-keleti és brazil exportcikkek által okozott verseny. A túlkínálattal küszködő piacokon - hol a kormányok, hol a szövetkezeti központok, hol a bankok támogatásával - a nagy termeltető csoportok általában "túlélésre" rendezkedtek be, vagyis arra, hogy a folyamatos veszteség finanszírozásával megőrizzék pozícióikat a majd újra kitisztuló piacon. Ez történt Magyarországon is. Az állam különböző termelési támogatásokkal pótolta a nemzeti érdekcsoportok piacon maradása érdekében előállt veszteségeket, és ezért a kínálat egyáltalán nem igazodott a szűkülő nemzetközi kereslethez.

A sertéságazatban - a 2002 eleje óta romló jövedelmezőség ellenére - az állami támogatások fenntartották a termelési kedvet. Így annak ellenére nőtt a húsok és hústermékek kivitele, hogy az árak és a 2003 első felében erős forint gazdaságtalanná tette az exportot. A baromfihús-termelés a 2003 első félévi lanyhulás után újra megélénkült. A jövedelmezőségi gondokkal küszködő, túlélésre játszó termeltető feldolgozók igyekeztek minden európai piaci rést kihasználni, hogy javítsák kapacitáskihasználtságukat és hogy piaci pozíciót nyerjenek a baromfifeldolgozásban várhatóan bekövetkező csődök esetén. A sertés- és baromfitenyésztés jövedelmezőségét tovább rontották a 2003. évi aszály okozta takarmányárak. Az eképpen gyakran veszteséges termelés miatt általános bizonytalanság alakult ki.

A magas uniós tejkvóta elnyerése érdekében az agrárpolitika a hazai fogyasztást 15 százalékkal meghaladó szinten igyekezett tartani a tejtermelés szintjét. A tenyésztési munka és a telepfejlesztések arra irányultak, hogy a tejminőség és a hozamok javításával extra tejjel tudják kitölteni ezt a kvótát. Az ennek érdekében vállalt ráfordítások jelentős hányadának megtérülését csak exporttámogatással lehetett biztosítani, ám annak 2004. évi csökkenésével a megtermelt mennyiség egészét nem lehet rentábilisan értékesíteni.

Így 2003-ban a közel 300 milliárd forint mezőgazdasági támogatás jelentős része a fenti ágazatokba tartozó szereplők likviditásának fenntartását szolgálta. A hitelelengedés, kamattámogatás és garancia-vállalás mellett az áru minőségéhez kötött árkiegészítő támogatás volt a szubvenciós rendszer leglátványosabb eleme. Ám miközben jelentős források áramlottak a sertés-, baromfi- és tejágazatba, azok gondjainak tartós megoldásához nem sikerült közelebb kerülni. Sőt, a gazdálkodók elégedetlensége állandósult és 2004-ben csúcsosodott ki. A gazdatüntetések után megkötött megállapodás is csupán tüneti kezelést jelent, a szóban forgó ágazatok piaci, hatékonysági és strukturális problémáinak kezelését elodázták.

A magyar agrárium e meghatározó területeire az uniós csatlakozás is nagy hatással lesz. Az EU tagságra készülve az agrárágazat szereplői egyre jobban tudják, hogy az agrártámogatási rendszer uniós szisztéma szerinti átalakításával a szántóföldi növénytermelés (elsősorban a gabona- és olajos magtermelés) jövedelembiztonsága nagy mértékben erősödni fog. A hízlalás azonban - az átlagnál gyengébben gazdálkodó magyar termelők számára, akik nincsenek kevesen - reménytelenül veszteségessé válik, és ezért a baromfi- és a sertésfeldolgozó iparnak is meg kell újítania stratégiáját.

Az agrárágazat felkészültsége az uniós csatlakozásra más szempontból is komoly kérdéseket vet fel. A kormány Brüsszellel egyeztetve 2003-ban úgy döntött, hogy a következő három évben az egyszerűsített földalapú közvetlen támogatási rendszert vezeti be. Így ugyan kevésbé nő a gabona- és olajosmag-termelők támogatása, mint hogyha a közös agrárpolitika eredeti támogatási rendjét alkalmaznák. Tovább élhet viszont a földalapú támogatások elmúlt években kialakult hazai rendszere. Ugyanakkor azokat a nemzeti támogatási formákat, amelyek a kellő földalap nélkül dolgozó állattartókat segítenék az uniós belépés után, általában nem lehet fenntartani, így az agrárpolitika csak közvetett eszközökkel tud segítséget nyújtani a hizlalás és a tejtermelés rendszerének átalakulásában. Az így felépülő támogatási rendszer a költségvetés számára kockázatot jelent: amennyiben nem sikerül a hazai nyilvántartási és döntéshozói rendszert 2004 közepéig akkreditáltatni, a magyar költségvetésnek nem lesz lehetősége megfizettetni az Unióval a folyósítandó szubvenció EU-ra eső részét.

Az uniós agrárpolitika célkitűzései a mezőgazdaság két feladatát állítják előtérbe: a tájjal való felelős gazdálkodást és az igényes árutermelést. Mindkettő a mezőgazdaság szereplőinek erősebb koordinációját igényli, mint amilyen a hazai intézményi viszonyok között kialakult. Az előre látható gondok egyik köre a birtokviszonyok instabilitásából, azaz a könnyen változó bérleti rendszerből, a földjüket mással műveltető vállalkozások nagy számából, a szimbiózisban működő vállalkozási csoportokból és a földterület nélkül működő állattenyésztési telepek létéből fakad.

Az uniós szabályozás ugyanis úgy tekint a mezőgazdaságra, mint amelyben a táj tartós birtokok, farmok hálózatára tagolódik. Az ehhez a képhez igazodó uniós szabályozási eszközök nem egykönnyen illeszthetőek a magyar gazdálkodási viszonyokhoz. A támogatási rendszer átalakulása azt a veszélyt hordozza, hogy a földhasználati egyezségek eddigi rendszere felborul.

Az előre látható gondok másik köre abból adódik, hogy - különösen a kertészeti termelésben - nem alakultak ki azok az együttműködési formák, amelyek biztosítják a megrendelő igényeihez igazodó, megfelelő minőségű, ütemezésű, kiszerelésű mezőgazdasági termékeket. A baromfi- és a sertéságazatban ugyan tudatosultak a minőségi követelmények, sőt az üzemi koncentrálódás is előrehaladt, de hiányoznak azok a termelői együttműködési formák (szövetkezetek, országos és regionális termelői szövetségek), amelyek a piachoz való közösalkalmazkodást segítik elő és a kockázatokat szétosztják.

Az új uniós jogrend megértetése és érvényesítése a gazdálkodók körében, az élelmiszerbiztonsági előírások és ezzel kapcsoltan a termékeredet nyomon követésének biztosítása, a környezetvédelmi és az állatvédelmi előírások tudatosítása, a zöldség- és gyümölcstermelés és -értékesítés biztonsága miatt kialakítandó termelői értékesítés rendszerének létrehozása szintén nehézfeladat.
Következtetés

Akkor mégiscsak jól mondta Orbánnak a "négyszemközti" megbeszélésükön:

Napokon belül csökken a tejtermékek ára, mert a boltokban tömegesen megjelenik az olcsó importáru, aminek nyomán tízszázalékos árcsökkenés várható a boltok egy részében - írja a Népszabadság.

Magyarország uniós csatlakozását követően jelentős árnyomás lesz a tejpiacon, mivel vannak olyan külföldi szállítók, amelyek a magyar áraknál nem ritkán 30 százalékkal is olcsóbban kínálják már most termékeiket - véli a Sole Hungária Rt. vezérigazgatója is.
Ezt sejtetik azok a reklámkiadványok is, amelyek már "uniós árral" hirdetik a literenként száz forintnál olcsóbb tejet. A külföldi versenytársak a jelenlegi magyar áraknál 30-40 százalékkal olcsóbban kínálják a nagy kereskedelmi láncoknak a tartós és friss tejet, a kefirt, a joghurtot és más tejtermékeket.

Az Európai Unió a hétvégén megérkezik Magyarországra. Ön szerint mi a legfontosabb változás, ami uniós tagként a magyar embereket érinti?

Az unióhoz való csatlakozásunknak egyik legtöbb vitát kiváltó kérdése a külföldiek termőföldtulajdon-szerzésének kérdése volt, és még a mai nap is erről vitatkozunk a legtöbbet. Korábban nagyon kevesen hittek abban, hogy az Európai Unió elfogadja azt, hogy egy átmeneti időn keresztül Magyarország korlátozza a külföldiek földtulajdonszerzését. És voltak olyanok is, akik ezt egyenesen értelmetlen törekvésnek tartották. Talán ez volt az oka annak, hogy már 1997-ben voltak olyan kormányzati törekvések, amelyek a külföldiek számára lehetővé akarták tenni a földtulajdonszerzést.

Ezt akkor az ellenzék népszavazási kezdeményezése megakadályozta...

Igen és később azok az erőfeszítések, amelyeket a magyar politika a csatlakozási tárgyalások során kifejtett, eredményre vezettek, mert az Európai Unió 7+3 éves átmeneti időt adott arra, hogy a külföldiek, az EU-s állampolgárok földtulajdonszerzését korlátozzuk. Ez nagyon nagy siker volt. A Parlament éppen ezen a héten tárgyal egy rendkívüli jelentőségű törvényjavaslatot, amelyet a kormány és a Földművelésügyi Minisztérium terjesztett elő. Az Országgyűlés nagy kihívás előtt áll: olyan törvényt kell alkotni, amely ténylegesen lehetővé teszi, hogy ez alatt a tízéves átmeneti időszak alatt a lehető legnagyobb mértékben korlátozzuk a külföldiek termőföldtulajdon-szerzését.

Mi a gond a javaslattal?

Ez a javaslat lényegesen nagyobb mértékben ad lehetőséget a külföldiek földtulajdon-vásárlására, mint amit a csatlakozási szerződés alapján megtehetnénk, mi több, lerontja azokat a kedvezményeket, amiket a csatlakozási szerződés tárgyalása során elértünk, ezért elfogadhatatlannak tartom. Különösképpen azért, mert lenne mód egy, a magyar érdekeket jobban érvényesítő törvény megalkotására is. Bizonyíték erre a birtokomban lévő kormányzati előterjesztés, amely tavaly novemberben született a földművelésügyi miniszter, a pénzügyminiszter és az igazságügy-miniszter előterjesztésében, s amely a most benyújtott törvényjavaslatnál lényegesen nagyobb mértékben korlátozza a külföldiek földtulajdonszerzésének a lehetőségét.

Mihez képest hozna változást a törvény módosítása?

Amikor a polgári kormány tárgyalásokat folytatott az Európai Unióval a külföldiek termőföldtulajdon-szerzéséről, akkor megalkotottunk egy intézkedési programot arra vonatkozóan, hogy az átmeneti időben, illetve azt követően is milyen módon lehet korlátozni a külföldiek földtulajdonszerzését. Ennek a családi gazdaságok földtulajdon szerzésének támogatásán túl az egyik legfontosabb pontja az volt, hogy még a csatlakozás előtt a magyar gazdák elővásárlási jogát biztosítani kell, mert ez védi ki az átmeneti időben a spekulációt. E nélkül ugyanis megtörténhet, hogy az a külföldi, aki az átmeneti időben nem vásárolhat ugyan termőföldtulajdont, de bérelhet például jogi személyként, a csatlakozási szerződésben rögzített átmeneti idő lejártával ezt a bérleti jogát elővásárlási joggal átváltja vételi szerződésre, mert nyilvánvalóan olyan szerződést fog kötni, amely az átmeneti idő lejárta után számára egy előre kifizetett összeg fejében vételi jogot biztosít. Az ilyen vételi opciós jogot biztosító strómanszerződéseket, zsebszerződéseket csak a polgári kormány által megalkotott, a magyar gazdák számára elővásárlási jogot biztosító törvénnyel lehetett volna kivédeni. Sajnos, a szocialista-szabad demokrata kormány egyik első intézkedése volt, hogy a bérlők, és így főként a jogi személyek és tulajdonosaik számára adták át az elővásárlási jogot, és ezzel egyébként a külföldiek majdani földtulajdonszerzése előtt is kaput nyitottak.

Mely ponton változtatna a Szövetség?

A csatlakozási szerződésben foglaltaktól eltérően a most benyújtott javaslat kiterjesztené a földvásárlás lehetőségét azokra is, akik alkalmazottként vagy társas vállalkozás formájában végezték a mezőgazdasági tevékenységet. Ez egy olyan mértékű szélesítése a földvásárlásra jogosultak körének, ami számunkra elfogadhatatlan. Az eredeti törvényjavaslat, amit még novemberben írtak le, azt tartalmazta, hogy három éven keresztül a vásárlást megelőzően árbevételt kell igazolni a mezőgazdasági tevékenységből, éppen azért, hogy csak az elsődlegesen mezőgazdasági tevékenységet folytató tagállami állampolgár szerezhessen termőföldtulajdont. Nos, ezt a szabályt megint csak kihagyták a törvényjavaslatból, ez megint egy olyan indokolatlan szélesítése a vásárlásra jogosultak körének, ami elfogadhatatlan. Az eredeti törvényjavaslat azt mondta, hogy vállalnia kell a vevőnek, hogy 50 százalékot el fogja érni a mezőgazdasági tevékenységből származó bevétele, és ha ezt nem teljesíti, akkor különböző büntetésekben lesz része, akár vissza is veszik tőle a földet. Nos, ezt megint csak elhagyták a most tárgyalt törvényjavaslatból, indokolhatatlan módon szélesítik ezzel a vásárlásra jogosultak körét. A negyedik gond a termőföld-használat átengedésének kérdése, vagyis, hogy mennyi föld adható bérbe a megvásárolt földből. Itt szigorít a törvényjavaslat, mert az eredeti azt tartalmazta, hogy legföljebb a bevételének 50 százaléka származhat ebből. Az új változat azt mondja, hogy ez csak 25 százalék. Mi viszont úgy gondoljuk, hogy semmiképpen se adhasson több földet bérbe, mint amennyit maga is bérel. Ellenkező esetben ugyanis megint csak a spekulációt táplálnánk.

Milyen bírságot kell fizetnie annak, aki nem tartja majd be a művelésre vonatkozó kötelezettségeit? Milyen eljárás során szerezhet majd külföldi Magyarországon földtulajdont?

Első körben az aranykorona-érték húszezerszeresének megfelelő bírságot kell kiszabni, de a javaslat korábbi változatában szereplő szigorú intézkedéséket is szükségesnek tartjuk beiktatni, vagyis ha nem műveli meg a földet, abban az esetben hat hónap múlva ezt a Nemzeti Földalap részére vagy másnak el kell adnia. Azt gondoljuk, hogy ha valaki az átmeneti időben a földjét eladja, abban az esetben a vételi ár és az eladási ár különbözetét fizesse be, ezzel is a spekulációt akadályoznánk meg. Fontos kérdés, hogy milyen sorrendben történjék a földvásárlás engedélyeztetése. A kormány javaslata azt mondja, hogy előbb szerződést köt a külföldi, majd utána engedélyezik számára, hogy ezt be is jegyeztesse a földhivataloknál. Mi viszont azt mondjuk, hogy az engedélyeztetésnek a földvásárlást is meg kell előznie, tehát előbb engedélyeztetés, csak utána földvásárlás, utána egy újbóli vizsgálat, és utána jegyzik be a földtulajdont. Ellenkező esetben ugyanis az történhet, hogy a földhivatal újbóli és újbóli hiánypótlásokat rendel el a külföldi esetében, és ez mindaddig húzódik, ameddig az átmeneti időszak le nem jár, és így végül mégiscsak tulajdonjogot szerez. Szerintünk a törvényjavaslatnak azt is ki kell mondania, hogy amennyiben előzetes engedély nélkül vásárolt a külföldi földet, akkor ez a tulajdonszerzés semmis, és a szerződés is érvénytelen.

Ez a törvényjavaslat indokolatlanul széles körben, nagyobb mértékben enged tulajdonvásárlási lehetőséget a külföldieknek, mint ami a csatlakozási szerződésből fakad. Lerontja azokat a kedvezményeket, amelyeket a csatlakozási tárgyalásokon elértünk, és ezért elfogadhatatlan. Ezért azt javasoljuk, hogy térjünk vissza a korábbi, novemberi javaslathoz, illetve keressük meg közösen azokat a lehetőségeket, hogy hogyan tudjuk ténylegesen megvédeni a magyar termőföldtulajdont.

2004. ápr. 26., 17:48

A Fidesz elutasítja a kormány javaslatát. Úgy vélik, hogy az elárulja a magyar gazdákat, mert a külföldiek számára szélesebb körben biztosítja a termőföldhöz jutás lehetőségét, mint ami a csatlakozási szerződésből fakadna.

A csatlakozási szerződésben hét plusz három éves időtartamra korlátozták a külföldiek magyarországi földszerzését, s azt a tíz év leteltével is komoly feltételekhez kötötték. Glattfelder Béla ellenzéki politikus szerint a módosítás felpuhítja ezeket a korlátokat. Az új földtörvény tárgyalásakor a kormánypártok részéről is érkezett a fideszéhez hasonló tartalmú módosító javaslat, ám azt minden esetben elvetették. Ezért a végszavazáskor az ellenzék név szerinti szavazást kér, így szerintük kiderülhet, hogy ki árusítja ki a magyar földet.

Jakab István a Magosz elnöke a Hír Televízió reggeli műsorában kifogásolta a földtörvény módosítására beterjesztett kormányjavaslatot, mert az elővásárlási jogot biztosít a Termelőszövetkezetek tagjainak, valamint a külföldieknek. Így azok nemcsak vásárolhatnak földet, hanem bérbe is adhatnák.

Glattfelder: A kormány elárulta a magyar gazdákat
2004. április 26. 12:57

MNO
A Fidesz véleménye szerint korrupciót és spekulációt gerjeszt a kormány terve a földtörvény módosítására, ezért elutasítja a javaslatot – jelentette a Magyar Rádió.

Hétfőn az Országgyűlésben olyan módosító terv kerülhet elfogadásra, amely erőteljesen befolyásolhatja a magyar mezőgazdaság jövőjét – fejtette ki Turi-Kovács Béla fideszes képviselő.

Újra fellángolt a vita, hogy az uniós agrártámogatások nemzeti kiegészítése benne van-e a költségvetésben. A Fidesz szerint ismét bebizonyosodott, hogy a kormány nem mondott igazat ezzel kapcsolatban.

Glattfelder Béla, a Fidesz mezőgazdasági kabinetjének vezetője, a parlament mezőgazdasági bizottságának alelnöke:
- Korábban a kormány azt állította, hogy a nemzeti kiegészítésre van költségvetési fedezet, most viszont kiderült, hogy ennek az 50 százalékát fogják csak megkapni a gazdák, de azt sem a költségvetésből közvetlenül, hanem tulajdonképpen egy hitelkonstrukció keretében, a hitelkonstrukcióra pedig pont azért van szükség, mert nincs bent a költségvetésben a megfelelő forrás erre a célra. Másrészt pedig, korábban, még talán tavaly februárban benyújtottunk egy javaslatot, amelyben azt indítványoztuk, hogy ezt a bizonyos nemzeti kiegészítést teljes egészében kapják meg a gazdák. Akkor a kormánynak az volt az álláspontja, hogy ez nem lehetséges, mert ez ellentétes lenne az Európai Unió különböző előírásaival, ezzel szemben, lám, most mégis szerencsére legalább 50 százalékot megkapnak előre, amit egyébként mi javasoltunk, csak a száz százalékot. Másrészt pedig az északi szomszédunk, Szlovákia a száz százalékot odaadta a gazdáknak, méghozzá költségvetési forrásból, ez tehát a kormány két korábbi állítását is cáfolja. Én csak sajnálni tudom, hogy mind a költségvetési tervezés során, másrészt pedig az európai uniós felkészítés során erre nem helyezett a kormány nagyobb hangsúlyt.

Az elhangzottakra Németh Imre, agrárminiszter reagált.

Németh Imre:
- A kormány most is és korábban is igazat mondott, legfeljebb a szakértő úr nem értette meg, hogy miről van szó, hogy az európai uniós közvetlen kifizetés, illetve annak nemzeti kiegészítése fedezetét biztosító 2005-ös költségvetés helyett most egy faktorálási eljárással juttatjuk el a gazdákhoz ezt a pénzt. Úgy, hogy ennek a többletköltségeit felerészben a kormány átvállalja, tehát mindösszesen négyszázaléknyi terhet jelent annak a gazdálkodónak, aki élni akar az előleg lehetőségével.

- De, hogy ha benne van a költségvetésben ez a forrás, akkor miért faktorálás útján, vagyis gyakorlatilag hitelezés útján kell kifizetni ezt az előrehozott támogatást?

Németh Imre:
- A közvetlen kifizetés, az európai uniós kasszájából jövő sincs benne a költségvetésben, hisz' a kincstári egységes számlán külön van kezelve. Ez az eltervezett 50 százalékos juttatáshoz képest többlettámogatást jelent, ezért nincs köze a költségvetéshez. 290 milliárd forintos költségvetéshez a közvetlen kifizetések felét számoltuk hozzá, amelyet december hónapban a kincstári egységes számláról ki is fogunk fizetni, függetlenül az előlegektől.

- Végül is az előlegfizetés ellentétes vagy nem ellentétes az uniós előírásokkal?

Közeledik az uniós csatlakozás időpontja, és egyre sűrűbben jönnek a hiányos felkészültségre utaló figyelmeztetések. A szocialista kormány közben úgy viselkedik, mint a hazudós diák, aki nem létező jó jegyeivel henceg, és közben azzal nyugtatja a gazdákat, hogy meg fogják kapni az uniós támogatásokat - mondta Járvás István hétfői interpellációjában

A képviselő emlékeztetett a legutóbbi országjelentésre, amelyben a magyar mezőgazdaság felkészültségét négy területen is súlyosan elmarasztalták. Járvás István elmondta, hogy a kormány és az agrártárca a vidékfejlesztés területén ígér alternatívát azoknak a termelőknek, akiknek a csatlakozás után az ágazat nehéz helyzete miatt megélhetésük kerülhet veszélybe. De milyen alternatívákat nyújthat egy olyan agrár- és vidékfejlesztési program, amelyet mind a mai napig nem fogadott el az Unió? - kérdezte a minisztert Járvás István.

A képviselő felhívta a figyelmet arra, hogy az Európai Bizottság 50 százalékosra értékelte az uniós támogatások kifizetését intéző magyar ügynökség felkészültségét. Gondok vannak az akkreditációval, az illetékességi körök meghatározásával, valamint a személyi állomány felkészítésével - tette hozzá.

Járvás István kiemelte, hogy az 50 százalékos felkészültség még az elégséges érdemjegyhez sem elegendő, és május elsején csak a minden tekintetben felkészült kifizető ügynökségek kezdhetik meg a munkájukat, ami akár a területalapú támogatások kifizetését, vagy az intervenciós felvásárlásokat is veszélyeztetheti, vagyis a kérdés így már nem az lesz, hogy mikor kapják meg a termelők a pénzüket, hanem az, hogy hozzájutnak-e egyáltalán.

Meddig tehetetlenkedik még a szaktárca a felkészülés vonatkozásában, és miből fogja a kormány biztosítani a gazdák támogatását az uniós források hiányában? - kérdezte Járvás István az agrárminisztertől.

Németh Imre az agrárium jelenlegi helyzetéért természetsen az előző kormányt okolta, és elmondta, hogy a Medgyessy-kormány felvirágoztatta a magyar mezőgazdaságot

Járvás István nem fogadta el a miniszteri választ, az Országgyűlés többsége azonban kielégítőnek találta azt.

A döntés értelmében az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. (ÁPV) a
következő tíz állami gazdaságra, illetve agrárcégre ír ki egyfordulós
privatizációs pályázatot: az Abaúj Charolais Rt., a Mezőhegyesi Állami
Ménesbirtok Rt., a Komáromi Mg. Rt, az Alcsiszigeti Mg. Rt., az Enyingi
Agrár Rt., a Bácsalmási Agráripari Rt., a Szerencsi Mg. Rt., a Bólyi Mg.
Rt., a Hód-Mezőgazda Rt. és a Tokaj Kereskedőház Rt.

Ezen cégek többségébe az elmúlt 10-14 év alatt komoly összegeket fektetett
az állam, amelynek következtében virágzó mintagazdaságok születtek. A
felsorolt cégek jó része nyereséget termel, ennek ellenére adja el a
magyar állam. Miközben állami tulajdonban hagy olyan részágazatokat,
amelyek csak veszteséget termelnek.

Két magyarázat lehetséges. Első, hogy a kormány nem bízik abban, hogy az
általa kiharcolt csatlakozási feltételek mellett versenyképes lesz a
magyar mezőgazdaság a többi tagország mezőgazdaságával szemben, és akkor
inkább megszabadul az állami gazdaságoktól. A másik pedig, hogy a
közpénzen felfejlesztett állami gazdaságokat a privatizáció következtében
a kormányhoz valamely, hozzá közelálló társaságok kezébe jutassa.

A Jobbik Magyarországért Mozgalom kéri a kormányt, hogy az elhamarkodott
privatizálások megelőzése végett, alaposan vizsgálják át a gazdasági
társaságokat, és csak a ténylegesen veszteséges, és nemzeti értékeket nem
képviselő gazdaságokat privatizálják.

Budapest, 2004. április 5.

Április 2-án reggel, a "közszolgálati" MTV1 Nap-kelte című műsorában Pallagi Ferenc az ismét tiltakozó gazdák két képviselőjét kérdezte elégedetlenségük okairól. Kiderült, hogy a kormánnyal kötött megállapodás - sokak aggodalmát beteljesítve - voltaképpen csak az időhúzást szolgálja, s a kormánynak esze ágában sincs betartatni a megkötött egyezséget. A tej felvásárlási ára továbbra is a külföldi kézben lévő feldolgozók diktátumainak függvénye, a húsfeldolgozók pedig a sertéstartókat kényszerítik az önköltségi ár alatti értékesítésre. Míg Csehország (60%-kal), Lengyelország, Szlovákia, Szlovénia kormányai megemelték a mezőgazdasági támogatásokat, s valamilyen rejtélyes okból kifolyólag fontosnak tartják, hogy emberek százezrei ne menjenek tönkre, ne veszítsék el munkahelyüket és megélhetésüket, Magyarországon Szanyi politikai államtitkár tanulságos módon azt javasolta, hogy a búzatáblák, disznóólak helyén talán érdemes volna haltenyésztéssel foglalkozni. A Németh Imre (FVM miniszter, MSZP) úri becsületszavával adott szóbeli garanciák pedig bele sem kerültek az írott megállapodásba. Abba a megállapodásba, amelyet a kormány nem tart be, s közben a felvásárlókra mutogat.

Hazug és álszent az az érv, hogy az adófizetők pénzéből kellene a mezőgazdaságot támogatni, s ez nem lenne piackonform. Az lenne csak igazán piackonform, hiszen Magyarországon nem a szabadpiac és a tisztességes verseny szabja a feltételeket, hanem a monopolhelyzet, a gazdasági hatalommal váló gátlástalan visszaélés. Úgy látszik, hazánkon kívül mindenütt tudják, hogy egy országnak azért van államapparátusa, törvénykezése, intézményrendszere, hogy az ország állampolgárainak érdekét képviselje, megvédje.

Jelen esetben is azt kellene tennie, hiszen a hazai termelés és magyar kézben lévő földtulajdon tervszerű felszámolása után már csak az a korlát lesz ugyanezen monopóliumok előtt, hogy mennyit ér meg a parasztnak és a városlakónak az, hogy a családja ne haljon éhen. Tehát már néhány éven belül skandináv vagy svájci élelmiszerárakkal találhatjuk szembe magunkat, míg a fizetéseket szintén a monopolhelyzetben lévő tulajdonosok diktálhatják. Mivel az utóbbi hónapokban a politikai paletta több szegmenséből is elhangzott az a vélekedés, hogy a Medgyessy-kormány egyáltalán nem dilettáns, hanem igen profin, tudatosan számolja föl a magyar mezőgazdaságot, érdemes a péntek reggel elhangzottakat ennek fényében is megvizsgálni. Különösen érdemes azért is, mert a kormány és médiája nagyon következetes a mezőgazdasággal kapcsolatban. S ennek a következetességnek a következményei sem számítanak már titoknak: százezrek tönkremenése, megélhetésük elvesztése és földjük kényszereladása.

A sertéstartók nevében az egyik vendég megemlítette, hogy a felvásárlók nem tartják be a kormánnyal kötött egyezség árait. Erre reagálva a Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztérium képviseletében Dékány András szóvivő telefonált be a műsorba, s kimondta azt, ami a minisztérium és az egész Medgyessy-kormány álláspontja a mezőgazdaság ügyében: "Ez viszont nem az FVM problémája", vagyis úgy menjenek tönkre a gazdálkodók, ahogyan tanulták.

Pallagi Ferenc műsorvezető pedig azzal tette fel a pontot az i-re, hogy az 500 ezer ember sorsát fenyegető helyzettel kapcsolatban ezt a végszót mondta: "majd a piac eldönti, hány termelőre van szükség".

A Jobbik Magyarországért Mozgalom Agrárkabinetje továbbra sem lát semmi biztosítékot arra, hogy a gazdák hozzájuthatnak a csatlakozást követően a Koppenhágában "kiharcolt" 25 + 30 % normatív, területalapú támogatáshoz.

Ugyanis, mint ahogy ezt már decemberben a Jobbik Agrárkabinetje jelezte, nem szerepel a hazai költségvetésben a vállalt 30%-nak megfelelő 93 milliárd forint, továbbá alig több mint egy hónappal a csatlakozást megelőzően kaotikus állapotok uralkodnak a pályázatok lehívásáért és kifizetéséért felelős Mezőgazdaság és Vidékfejlesztési Hivatalban (MVH).

Az FVM által szervezett, a gazdák tájékoztatását szolgáló előadások alkalmával hangoztatott területalapú-, hektáronkénti 37-40 ezer Ft támogatással ellentétben, most csak 31 ezer Ft-ról hallani. Miközben a "kiharcolt" támogatás összege a következő lenne: 68 EUR (25%-kb.17 ezer Ft) + 21 ezer Ft (30%-hazai) = 38 ezer Ft. A nemzeti hatáskörben vállalt 30%-nak megfelelő kb. 21 ezer Ft támogatás összege nagyon is indokolt volna, hiszen a 93 milliárd forintot - a Jobbik tudomása szerint - kb.
4,47 millió hektárnyi területen osztanák el, ez pedig kb. 20.000 - 21.000 forint nemzeti forrásból nyújtott támogatást jelent.

Mindezek alapján a Jobbik követeli, hogy a szaktárca mihamarabb hozza nyilvánosságra a területalapú támogatás hektáronként járó összegét, és biztosítsa a gazdákat, hogy a normatív támogatások feléhez még szeptemberben hozzájutnak.

Budapest, 2004. március 23.

Az origo-n volt cikk.

Napi Online
A sertések száma megközelítette a tíz évvel ezelőtti mélypontot, a juhállomány némileg emelkedett – közölte a KSH. A baromfifélék száma a szezonalitásnak megfelelően változott.

A szarvasmarha-állomány 2003. december 1-jén 714 ezer volt, 52 ezerrel kisebb, mint 2003. augusztus 1-jén, és 56 ezerrel kevesebb az egy évvel korábbinál. A tehénállomány (337 ezer) 2002 decembere óta 25 ezerrel, 2003. augusztus 1-jéhez viszonyítva 22 ezerrel csökkent.

A sertésállomány 2003. december 1-jén közel 4,7 millió volt, az egy évvel korábbinál 425 ezerrel kevesebb. A 2003. augusztus 1-jei összeírás óta az állomány 481 ezerrel fogyott. Az anyakocák száma (320 ezer) egy év alatt 61 ezerrel, augusztus 1-je óta 41 ezerrel csökkent.

A juhállomány 2003. december 1-jén 1 millió 279 ezer volt, 176 ezerrel több, mint egy évvel korábban; ugyanezen időszak alatt az anyajuhok száma 91 ezerrel nőtt, számuk 945 ezer.

A lóállomány 2003. december 1-jén 69 ezer volt, az augusztus 1-jei állománynál ötezerrel több.

A tyúkfélék állománya 33,2 millió volt, egymillióval több az egy évvel korábbinál. A 2003. augusztus 1-jei összeírás óta az állomány 11,8 millióval csökkent. A tojóállomány egy év alatt 4,3 millióval fogyott, december 1-jén 12,5 millió volt.

A libaállomány 2003. december 1-jén 2,7 millió volt, 656 ezerrel nagyobb az egy évvel korábbinál. A kacsaállomány 873 ezerrel kevesebb (2,6 millió), a pulykaállomány 1,1 millióval több (közel 4,4 millió) az egy évvel korábbihoz képest.

Idézet:

---

pindiy válasz erre | adatok | e-mail 2004-03-13 13:45:45 (15401)

Egy frászt, az EU-belül belkereskedelm van nem lehet támogatni, mondjuk Dániából magyarországra érkező kivitelt.
Tulajdonképpen májusig kellett volna kivédeni a nagy arányú támogatott behozatalt, mert éppen elégséges május 1-ig az idő arra, hogy padlóra küldjék a mezőgazdaságot.
Ahogyan benn vagyunk az unióba nincs többet olcsó árú.Egyébkénbt az eu-n belül ma is drágább a gyesznó mint nálunk.

A probléma strukturális, nevezetesen, hogy az EU-ba a feldogozók termelői tulajdonban vannak és a feldolgozók profitja visszaosztásra kerül.
Nálunk viszont a feldogozó vásárolták fel a tönrement telepeket és igy gazdag játékterük maradt arra, hogy az árakkal jáccanak.
Ez sem lesz igazán probléma az eu-ba mert megnyilik a piac és mindenki ottan adja el a disznóját ahol jobban megéri.
Igy az árak ki fognak rövid időn belül egyenlitödni és, ha Bécsben 8 eu egy kiló karaj, itten sem lesz olcsóbb.

A kormánynak kellett volna alapitani a feldogozásra egy RT-t, amelynek részvényeit aztán a termelők megvásárolhatták volna, legfeljebb a többi feldogozót, aki valójában monopolhelyzetben vannak ütötte volna a guta.
Valahogyan valamennyiér ez az 5let meghalt.

A másik ez az olcsón-drágán termel dolog.
Ez meg egy komplett marhaság.
2 hete mindenki olcsón termelt az eu-hoz képest, mert 265 ft volt az ejró, a múlt héten meg mindenki drágán mert 250.
A termelés kölcsége nem a termelőn múlik, hanem a pénzpiacon, aminek teljesen kiszolgáltatták az országot.

---