Mertek nagyot álmodni
2008. november 08.

Találkozások házának szánja a magyarfenesi református gyülekezet az államtól visszaperelt óvodaépület mellé épített gyülekezeti házat.

Az egyházi rendezvények mellett pingpongasztal és számítógépek is helyet kapnának itt.

„Meg kell tanulnunk merészet és nagyot gondolni, meg kell tanulnunk álmodni” – mondja a magyarfenesi református egyház most felépített gyülekezeti termében Lengyel István lelkész. Azonnal megvillantja azt is, mi történik az álomtalanokkal: „Aki alacsonyra teszi a lécet, az kicsit ugrik” – fogalmazza meg, és azt is hozzáteszi, a rohanó világ mennyire leszoktatta az embereket az álmokról. A mindennapi munka, a hajtás lerövidíti a perspektívát, mindenki hajlamos arra, hogy csak a mát lássa, hogy rövid távra tervezzen. Hajlamos arra, hogy megmosolyogja az álmodozókat.

Kétségkívül, az álomnak, a merész gondolatoknak meglehetősen fontos szerep jutott a magyarfenesi közösségi ház felépítésében. Öt évvel ezelőtt úgy fogtak neki a tervezésnek, majd az építkezésnek, hogy egyáltalán nem látszott, lesz-e erő, pénz a megvalósításra. Az ötletet pedig tulajdonképpen a helyzet szülte.

2000-ben került Magyarfenesre a Lengyel lelkész házaspár. Akkor derült ki, hogy a domboldali templom feljáratánál álló óvoda nem szerepel a visszaigényelt egyházi ingatlanok listáján. Ugyan az egyház építette az 1930-as években, hogy legyen otthona a templom körül szerveződő kulturális életnek, nőszövetségnek, ének-
karnak. Ennek megfelelően „éneklészeti hivatalnak” nevezték el.

Az épületet 1952-ben „kérte el” használatra a kommunista állam, de azonnal telekkönyvez-
tette is a saját nevére.

1953-tól működött óvoda benne. Az akkori lelkész azonban jegyzőkönyvet íratott, amelyben egyértelműsítették, hogy használatra adja át az épületet az államnak. Ez képezte az alapját a 2001-es pereskedésnek, amely az egyház számára sikerrel zárult. Lengyel István felidézi, még a gyülekezetben is voltak, akik aggódva nézték az egyházi igyekezetet, mert attól tartottak, ennek az óvoda látja majd kárát. A lelkész azonban mindenkit megnyugtatott: az óvoda akkor is az épületben marad, ha az visszatér az egyház tulajdonába. Mint magyarázza, még jónak is tartja, ha a gyermekek már az óvodáskortól az egyház oltalmában fejlődhetnek.

Ezt az épületet toldották meg egy másik szárnnyal, amelynek földszintjén gyülekezeti termet, manzárdján pedig négy vendégszobát alakítottak ki.

A két épületszárnyat egy csupa ablak, csupa fény előtérrel kötötték össze, amely egyben lépcsőházként is szolgál. Kétségkívül, ez teszi jellegzetessé az épületet. A furcsa szögben találkozó tetőket lambériával borították.

Ottjártunkkor a lépcsőkorlátnak még csak a függőleges oszlopai álltak. Asztalos dolgozott azonban az emeleten, a vendégszobákat holland segítséggel sikerült bebútorozni. Testvér-gyülekezeti szálakon érkeztek a lenti gyülekezeti terem székei, asztalai. A tíz méter hosszú, hat méter széles terembe olyan padlócsempét választottak, hogy a hagyományos deszkapadló benyomását keltse. A lenti kazánház, zuhanyzók és konyha teszi az épületet multifunkcionálissá.

A reformáció ünnepe előtti héten már a gyülekezeti teremben tartották a bűnbánati istentiszteleteket, de ide gyűlhet össze a vegyes kar, a nőszövetség, a Rákóczi-szövetség, itt tanulhatják a kátét a konfirmálni készülő ifjak.

Lengyel István nem tagadja, nemcsak egyházi eseményekre, rendezvényekre lesz alkalmas a terem. Afféle találkozások házának szánják, és azt sem tartják elképzelhetetlennek, hogy időszakosan pingpongasztalokat szereljenek be. Máris sikerült pályázati úton számítógépeket szerezni, és internetkapcsolatot kialakítani. Az épület tehát bármilyen értelmes közösségi programot kész befogadni.

Amint Lengyel Istvánné Püsök Sarolta, a kolozsvári protestáns teológia lelkész tanára írta egy helyi lapban, az épület lehetőséget nyújt arra, hogy vasárnaponként a gyermekekkel együtt jöjjenek templomba a szülők. Míg ők az igehirdetést hallgatják, a kicsiknek afféle vasárnapi óvodát szerveznek. De szeretetvendégségeknek, kulturális témájú kiselőadásoknak is otthont adhat majd a gyülekezeti terem.

„Amikor hozzákezdtünk, nem tudtuk még, hogy a falu mellett halad el az észak-erdélyi autópálya, nem tudtuk, hogy az egyház földjéből is kisajátítanak” – magyarázza a lelkész. Elismeri, a kisajátított földekért kapott pénz jelentős mértékben megkönnyítette az építkezés finanszírozását.

De testvérgyülekezeti kapcsolatok is segítettek. Sokat nyomott a latban az is, hogy az építkezés jelentős hányadát közmunkával oldották meg. A pénz elsősorban az építőanyagok megvásárlására és a belső munkálatokra kellett.

A reformáció ünnepén tartott istentisztelet és úrvacsoraosztás után a gyülekezet egy szeretetvendégséggel vette birtokba az épületet.

Hivatalos avatót még nem tartottak.

„Azt csak akkor, amikor az udvart is sikerül rendbe szednünk – magyarázza a tiszteletes. – Amikor az ünnepre meghívott vendégek már nem építkezési hulladékot, hanem rendet láthatnak az épület körül is.”

Gazda Árpád www.kronika.ro

Melyik képviselőjelöltre fog szavazni november 30-án a Hargita megyei 1-es számú képviselői körzetben (Alcsík + Szentegyháza, Lövéte)?
Itt lehet szavazni: http://szavazo.net/showpoll.php?id=37340&type=link

Melyik képviselőjelöltre fog szavazni november 30-án a Hargita megyei 2-es számú képviselői körzetben (Felcsík + Vasláb, Újfalu, Csomafalva)?
Itt lehet szavazni: http://szavazo.net/showpoll.php?id=37305&type=link

Melyik képviselőjelöltre fog szavazni november 30-án a Hargita megyei 3-as számú képviselői körzetben (Székelyudvarhely és környéke)?
Itt lehet szavazni: http://szavazo.net/showpoll.php?id=37341&type=link

Melyik képviselőjelöltre fog szavazni november 30-án a Hargita megyei 4-es számú képviselői körzetben (Székelykeresztúr és Gyergyó környéke)?
Itt lehet szavazni: http://szavazo.net/showpoll.php?id=37342&type=link

Melyik képviselőjelöltre fog szavazni november 30-án a Hargita megyei 5-ös számú képviselői körzetben (Maroshévíz környéke + Ditró)?
Itt lehet szavazni: http://szavazo.net/showpoll.php?id=37343&type=link

Melyik szenátorjelöltre fog szavazni november 30-án a Hargita megyei 1-es számú szenátori körzetben (Csík + Szentegyháza, Lövéte, Vasláb, Újfalu, Csomafalva)?
Itt lehet szavazni: http://szavazo.net/showpoll.php?id=37306&type=link

Melyik szenátorjelöltre fog szavazni november 30-án a Hargita megyei 2-es számú szenátori körzetben (Udvarhelyszék, Gyergyószék nagyrésze és Maroshévíz környéke)?
Itt lehet szavazni: http://szavazo.net/showpoll.php?id=37344&type=link

Te kit választanál?

A november végi parlamenti választásokon kilenc magyar jelölt méretkezik meg az RMDSZ színeiben vagy függetlenként négy képviselői és két szenátori mandátumért.

A Háromszék lehetőséget kíván nyújtani olvasóinak, hogy megismerjék azokat, akik szavazataikra pályáznak, és eldönthessék, kit tartanak bizalmukra érdemesnek.

Szerkesztőségünk három, az erdélyi és a háromszéki magyarság szempontjából kiemelkedő jelentőségű témakörben fogalmazott meg egy-egy kérdést: az autonómiával, oktatással, gazdasági fejlesztéssel kapcsolatos terveikre voltunk kíváncsiak.

Az alábbiakban az első kérdésre adott válaszokat olvashatják:

Mit szándékszik cselekedni a következő négy évben az autonómiáért?[b]

[b]Szilágyi Sándor Róbert független szenátorjelölt
(1-es szenátori körzet)

A romániai magyar, ezen belül a székelyföldi területi autonómia szempontjából az elkövetkező négy év meghatározó lesz. Ez egyfajta ,,most vagy soha" típusú kérdés. Folyamatosan azon fogok fáradozni, hogy erősítsem a székely emberekben elsősorban az összetartozás, a korrekt önbecsülés és a jogos önrendelkezés hitét. Az autonómia közösségi kérdés, nem egyszemélyes cselekvéssorozat. Az elkövetkezőkben három fontos kérdésre kell választ találnunk:

1. Elfogadtatni a többségi nemzettel az autonómia szükségességét és kivitelezési formáját. Bár az autonómia-népszavazásokat helyben kell megszervezni, a siker érdekében Bukarestet és Brüsszelt is meg kell nyernünk.

2. Megteremteni a politikai és gazdasági vezető réteget Székelyföldön. Ha nem sikerül olyan vezető réteget kialakítanunk, amely nem az egyéni és szűk csoportérdekekért, hanem a közjóért cselekszik, az autonómiára irányuló törekvésünk lényegét veszti. Szükséges tehát egy új, nem korrumpálható, elkötelezett, tiszta lappal induló politikai elit létrehozása.

3. Megteremteni Székelyföld gazdasági háttérországát. Gazdasági erő nélkül ugyanis nem létezhet autonómia.

Albert Álmos RMDSZ-es szenátorjelölt
(1-es szenátori körzet)

Talán az elkövetkezendő időszak legfontosabb feladata számomra is az autonómia kérdésköre, melyet különböző konkrét lépésekkel lehet közelebb hozni magunkhoz. Egyrészt fontos az önkormányzatiság megvalósítása, hogy ez a közigazgatási törvényben ne csak jelszó legyen, a teljes mértékű decentralizációt kell megvalósítani, hogy mi dönthessünk arról, mit szeretnénk tenni. Másrészt én úgy értékelem, hogy a mai járható út a kisebb régiók kialakítása, például a Székelyföld régió megvalósítása, melyet később önkormányzati feladatokkal kell felruházni, és természetesen a megfelelő törvénymódosítással elérni azt, hogy az e térségen kívül lévő, többségében magyar települések csatlakozhassanak ehhez a régióhoz.

Márton Árpád RMDSZ-es képviselőjelölt
(2-es képviselői körzet)

A választások után olyan többségi koalíciót kellene kialakítani, amely felvállalja a már létező törvénytervezetek elfogadását. Ezáltal a kisebbségi törvény kulturális autonómia fejezete törvényerőre emelkedhet még a kormányzás első évében. Szintén ebben az időszakban kellene elfogadtatni a fejlesztési régiók átalakítását célzó módosító törvénytervezetet. A kormányzási programba be kell vinni a decentralizáció folytatásáról szóló egyezséget, amelynek révén a szakirányítást ellátó felügyelőségek, valamint a megyei levéltárak kerüljenek megyei tanácsi alárendeltségbe. Folytatni kell azon adónemek körének szélesítését, amelyek az önkormányzatoknál maradnak, s amelyek felett csak ezek rendelkeznek. Módosítani kell a referendumtörvényt, egyrészt azért, hogy világos legyen a megyehatárok módosításának eljárása, másrészt azért, hogy ne az egész közigazgatási egység, hanem csak a leválni vagy más közigazgatási egységhez tartozni akaró közösség szavazzon az ilyen jellegű referendum esetén.

Mindezekkel párhuzamosan le kell folytatni a közvitát egyrészt magyar közösségen belül, másrészt országos szinten arról, hogy milyen is legyen annak a Székelyföldnek a közigazgatási szerkezete, amely számára területi autonómiát szeretnénk elérni, és milyen hatáskörrel rendelkezzenek annak döntéshozó testületei. Nem mindegy, hogy ez a Székelyföld egy nagyobb megye lenne, vagy egy háromszintű közigazgatási egység (régió, megye, település). Az elsőt ugyanis a jelenlegi alkotmány keretei között is létre lehet hozni, míg a másikhoz alkotmánymódosításra van szükség. Ugyanakkor nem kizárt, hogy közösségen belül is éles vitát vált ki az egy, avagy több központ kérdése. Amikor a közvita lezárult, a minél nagyobb támogatottságnak örvendő elvek alapján kell kidolgozni és benyújtani a törvénytervezetet.

Ha Romániában a parlamenti választás után kialakulhat egy olyan kétharmados többség, amely érdekelt az alkotmány módosításában, és annak néhány fő kérdésében egyet is ért, akkor valószínűleg elkészül egy alkotmánymódosító törvénytervezet. Ebbe kell megpróbálni a nemzetállam fogalmának módosítása mellett bevinni a területi autonómiát megalapozó jognormát, illetve a fejlesztési régiók közigazgatási hatáskörét. Ezt azonban csak akkor, ha előzőleg módosítottuk a jelenlegi régiókat, mert azokra alkalmazni a közigazgatási hatásköröket a magyarság számára előnytelen lenne.

Ötvös Mózes független képviselőjelölt
(2-es képviselői körzet)

A székelységnek szüksége van az autonómiára, a hagyományaira és az önkormányzatok teljes bevételeinek felhasználására. A pénzt csakis az infrastruktúra fejlesztésére kellene fordítani, de ami fő, maradjon azoknál, akik megtermelték, ők élvezzék a gyümölcseit. Úgy látom, az autonómia az egyetlen út, amely a székelyek megmaradásához, a jólét biztosításához és az egyetértés kialakításához vezet. Megvalósítása csak úgy lehetséges, hogy nem teszünk a pártok között különbséget, mert csak közösen, nem széthúzással lehet elérni ezt a célt, amelyet régen hangoztatunk.

Nem kell félni az autonómiától, például Spanyolországban már nagyon jól működik — itt is működne, ha a két párt leülne, és nem a magánérdeket nézné. A székelymagyar érdek védelmére kell tenni, ha nem így járunk el, saját magunkat felszámoljuk. Ha megválasztanak, csakis a közös érdekért, a székely népért teszek mindent — úgy látom, csak úgy tudok, ha kialakul egy egyetértés —, és részemről hozzájárulok a mezőgazdasági és állattenyésztési termékek árának növeléséhez, a magántermelő vállalatok megerősítéséhez.

Ezzel tudjuk a környezetünket felemelni: a pénzügyi alapot kell előbb megteremteni. Akkor megoldhatóak a tanügy gondjai, az egészségügy gondjai, a szociális ellátás. Legyen hit, erő, ez hozza az összefogást.

Rákosi János független képviselőjelölt
(3-as képviselői körzet)

Ha bekerülök a román törvényhozás alsóházába, az lesz a fő célom, hogy ha szükséges, némi módosítással, de a parlament elé terjesszem a Székely Nemzeti Tanács által kidolgozott, Székelyföld autonómiájáról szóló törvénytervezetet. Ebben a rendkívül fontos, nemzeti közösségünk megmaradását célzó kérdésben az RMDSZ-szel is együtt szándékszom működni.

Rövid önkormányzati, tanácstagi mandátumom ideje alatt is az autonómia elkötelezett híve voltam, vagyok. Nyilvánvaló, hogy a román pártok ellenzik az autonómiát. Annak idején iskolai tanulmányaimat román vidéken végeztem, tudom, ez egy rendkívül érzékeny és kényes kérdés, a románság helyből azt gondolja, hogy ha mi autonómiát akarunk, követelünk, az nekik rossz, a földet felszedjük, és arrább visszük. Szerintem az autonómia kérdése Európában nem új keletű, jól működő autonómiaformák léteznek. Ez tulajdonképpen nem más, mint önrendelkezés.

Ha megválasztanak, a már létező autonómiamodelleket szeretném népszerűsíteni, habár nem nagyon hiszem, hogy sikerül a román parlamentben megszavaztatni a Szé­kelyföld autonómiastatútumát, mivel a román politikum és társadalom nincs erre annyira megérve, hogy ezt el tudja fogadni. Nekünk az kellene legyen most a fő célunk, hogy legalább gazdaságilag erősítsük a Székelyföldet, és ne Bukarestből mondják meg, hogy mire költhetjük el a pénzünket.

Olosz Gergely RMDSZ-es képviselőjelölt
(3-as képviselői körzet)

Bár azt szokták mondani egyesek, a politika nem az őszinteség színtere, véleményem szerint az autonómia kérdésében csakis őszintén, felelősségtudattal és konkrét lépéseket megfogalmazva lehet és kell dolgozni. Vegyük számba, jelen pillanatban milyen helyzettel állunk szemben, melyek a rendelkezésünkre álló lehetőségek, mit tehetünk.

Azt tapasztaljuk, hogy a formáról mindenki beszél, de a lényeges, tartalmi elemek néha hibádznak. Autonómiáról a mai értelmében 2003 után beszélhetünk, amióta az ET-nek megjelent az 1134-es állásfoglalása. Előtte az autonómiát Nyugat-Európában is konfliktusforrásként tartották nyilván. Nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy ez az ajánlás nem kötelező érvényű, ez csak lehetőséget, kereteket teremt. Meg kell néznünk azt is, mit mond: egybehangzó akarat szükséges, ennek kikényszerítése egy fiatal nemzetállamban nem könnyű, nem várhatjuk el, hogy tálcán felkínálják. Az ajánlás kimondja, a helyi sajátosságoknak megfelelően kell módosítani és folyamatában fejleszteni ezeket a jogokat, a harmadik legfontosabb pedig, hogy az alkotmányba bele kell foglalni. Ehhez nekünk erős képviseletre van szükségünk, hogy amikor ezekre a döntésekre sor kerül, javunkra lehessen ezeket befolyásolni. Most lehet, hogy kedvező időszak következik, ott kell lennünk a döntéshozatalban, amikor a régiók újrafelosztására kerül sor. Azok, akik a távollétünkben döntenének, biztosan nem döntenének a mi javunkra.

Édler András RMDSZ-es képviselőjelölt
(1-es képviselői körzet)

Egyértelműen elkötelezett híve vagyok az autonómiának, de úgy gondolom, ez annál fontosabb cél, mintsem hogy szavazatszerzésre használjuk. Ugyanakkor azt is meg kell értenünk, és meg kell értetnünk az emberekkel, hogy az autonómia elsősorban jogkérdés, és nem fogja megoldani nehéz anyagi helyzetünket, legalábbis nem rövid távon. Jelen pillanatban az a tapasztalat, hogy az emberek nagy része egyenlőségjelet tesz az autonómia és a jólét között. Gazdasági szakemberként úgy gondolom, hogy ez, sajnos, nem így van.

Az autonómiát gazdaságilag elő kell készíteni, mert ha nem, akkor keserves évek várnak ránk. Úgy gondolom, az autonómia-népszavazáskor elsősorban azt kellene megkérdezni az emberektől, vállalnak-e újabb öt-tíz év nélkülözést azért, hogy utána esetleg jobb életük legyen. Persze, lehet ezt másként is csinálni, és én ezt a második változatot szeretném képviselni. Ez arról szól, hogy először gazdaságilag megerősödünk, kihasználjuk a lehetőségeket, és kiépítjük az infrastruktúránkat, vállalkozóbarát légkört teremtünk, megerősítjük jelenlegi vállalkozásainkat, illetve újabbakat hozunk létre, majd az után, amikor az anyagi hátteret megteremtettük, jöhet az autonómia.

Bokor Tibor RMDSZ-es szenátorjelölt
(2-es szenátori körzet)

Mindenképpen támogatom az autonómiát, hiszen magam is ezt szorgalmazom a tanügyben. Azt is tudom, hogy nem elég kikiáltani, hanem élni is tudni kell vele. Törekedni fogok, hogy megértse mindenki:

az autonómiánk nem elzárkózás az országtól, hanem magyar nemzetiségi örökségünk és hitünk megőrzési formája.

Velünk Románia gazdagabb, és attól marad az, ha megmaradásunk ezen formáját elfogadja. A párhuzam kedvéért — nem csak rólunk van szó —: ugyanezt vallom a szomszédos országokban élő román nemzetiségű kisebbségek esetében is, tömbben megvédeni érdekeiket sokkal célravezetőbb. Ez éppen olyan folyamat, mint az uniós integráció. Hiszek abban, hogy hamarosan megérik rá a romániai politikai akarat is, de közben nekünk az a dolgunk, hogy elkezdjük a felkészülést.

Molnár Gábor RMDSZ-es képviselőjelölt
(4-es képviselői körzet)

Románia alkotmányában az áll, hogy az ország egységes nemzetállam, így először ezt az akadályt kellene elhárítanunk. Véleményem szerint ezt csak úgy lehet, ha politikai szövetségeseket keresünk, s közösen lépünk fel.

Szerencsére segítségünkre vannak az Európai Unióban már létező — és általunk igencsak jól ismert — autonómiamodellek is. Vállalom, tagja leszek annak a csapatnak, amelyik bejárja Erdély területét, s a helyi egyszerű emberektől megtudja, hogy milyen konkrét elvárásaik vannak ez ügyben, az ott tapasztaltakat majd pedig a specifikus igényeinkhez alakítja. A munka első felét nem szabad sokat halogatnunk, hiszen a jogi és parlamenti harc igencsak hosszadalmasnak ígérkeznek.

1956. november 4.
Szovjet csapatok megszállják Magyarországot

# Hajnalban Románia felől újabb szovjet csapatok lépik át a magyar határt. Az intervenciót Leljusenko vezérezredes irányítja. Az ungvári rádió a `Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány` felhívását sugározza.

# 4.15-kor megindul a szovjet csapatok általános támadása. A fővárost K. Grebennyik gárdavezérőrnagy öt hadosztállyal támadja. Nagy Imre nem ad parancsot az ellenállásra.

# 5.20-kor hangzik el először Nagy Imre rövid, segélykérő rádióbeszéde, melyet többször megismételnek angolul, franciául, németül, oroszul, csehül és lengyelül is.

# 6 és 8 óra között a jugoszláv nagykövetségre menekülnek a Nagy Imre-kormány tagjai. Mindszenty József az amerikai követségen kap menedékjogot. Bibó István a magyar kormány egyetlen, az országgyűlés épületében tartózkodó képviselője. A szovjetek elfoglalják a HM és a BM épületét, majd körülzárják a Parlamentet.

# 7-8 óra között a Jutadomb környékén a nemzetőr-alakulatok visszafordulásra kényszerítik a foglyul ejtett magyar tárgyalóküldöttséget szállító szovjet menetoszlopot, ezért később Maléter Pált és társait helikopterrel szállítják Tökölről Mátyásföldre.

# 7.57-kor magyarul, angolul, németül és oroszul hangzik el a rádióban az Írószövetség segélykérő felhívása.

# A Széna téren, a Royal Szállónál, a Blaha Lujza téren, a Garai utcában, a Thököly úton, a Budaörsi úton, Kispesten, Pestlőrincen, Soroksáron, Pesterzsébeten, a Tűzoltó utcában, Nagyvárad térnél, Déli pályaudvarnál és Csepelen a nemzetőrség szembeszáll a támadással.

A Corvin köziek súlyos harcokat vívnak az Üllői út, Práter utca, Kisfaludy utca környékén.

Mind a szovjetek, mind a nemzetőrök komoly veszteségeket szenvednek. Több száz magyar állampolgárt a Szovjetunióba deportálnak.

# A szovjetek váltakozó erősségű ellenállás után elfoglalják Kecskemétet, Szombathelyet, Pécset, Székesfehérvárt, Békéscsabát, Miskolcot, Szolnokot, Debrecent és Győrt. Körbeveszik Tatabányát, Oroszlányt, Esztergomot, Dorogot.

# Kádár Jánost és Münnich Ferencet Moszkvából katonai repülőgéppel Szolnokra viszik, ahonnan orosz tankokkal támadnak Budapestre.

# New Yorkban a szovjet intervenció hírére összehívják az ENSZ Biztonsági Tanács ülését.

FankaDeli - Magyar anyától, magyar földre!

FankaDeli most nemcsak dalban mondja el.

És kérdez is:

Hol vannak az egyetemisták, hol vannak a "rendszerváltó" politikusok, hol vannak a magyarok?

Meddig tűrhetjük még azt, ami körülöttünk zajlik?

FankaDeli 22 millió magyarról beszél.
Ebből 6-nak nem szavaztuk meg a magyar állampolgárságot, s ők mégsem fordultak el tőlünk.
A másik 6 pedig meg sem született... Nagyon mély és fájdalmas szavak.

Kötelező meghallgatni!

*
http://barikad.hu/node/15984

*
http://barikad.hu/node/20018

A TISZA-GYILKOSSÁG

Tisza István volt miniszterelnököt 1919. október 31.-én a mai Hermina úton bérelt lakásán lőtték agyon, felesége, és unokahuga gróf Almásy Denise jelenlétében.

A gyilkosság gondolata – a Révai lexikon Tisza-per címszava szerint - Kéri Pál újságírótól eredt, aki tervének megnyerte Csernyák Imre állítólagos századost, a katonatanács elnökét és együtt vettek rá több, a Károlyi pártkörbe járó katonaszökevényt a gyilkosság elkövetésére.

Kéri Pál és Csernyák Imre vezetésével két autón indultak el Pogány József újságíró, utóbb kommunista népbiztos, Dobó István, Horvacsanovics Tivadar Sándor és Müller, más néven Kudaecker nevű tengerészek, Sztanykovszky Tibor tart. zászlós, Hótter Sándor tényleges főhadnagy, Gaertner Marcel állítólagos vegyészmérnök, és egy Lánz nevű zászlós, valamenyien zöld katonaköpenyben és katonasapkával a fejükön.

Kéri Pál kinn maradt a villa előtt, Csernyák benn a kapunál állt meg, Hüttner, Müller illetve Kudaecker és Láng a villa körül a kertben helyezkedtek el, míg Pogány, Dobó, Sztanykovszky a villa előcsarnokába mentek s a szobájából feleségével és az unokahugával gróf Almásy Denise-zel szembejövő Tiszát rövid szóváltás után agyonlőtték.
Tiszánál revolver volt, de ezt letette. Akkor nyitottak rá tüzet.

A gyilkosok közül Dobót halálra itélték, és a börtönben halt meg.
Csernyák, Pogány, Horvacsanovics és Láng megszöktek.
Kérit később a Szovjetúniónak adták ki a magyar zászlókért cserébe.
Hüttnert 15 évre itélték, a börtönben halt meg.
Fényes László ujságíró ellen is vádat emeltek, de ezt később ejtették.

Pogány József is a Szovjetúnióba menekült, Kohn Bélával együtt Sztálin egyik 37 körüli „tisztogatása” során az elvtársai végezték ki.
Pogány a Népszava 1918-19-es főszerkesztőjeként nagy szerepet játszott a kommunisták hatalomrajuttatásában, Károlyira is igen nagy hatással volt. 1919 februárban még a komunisták ellen agitált, de egy hónapra rá már a legnagyobb hatalmú kommunista népbiztos.

Pogány apja, Schwarz Vilmos a pesti zsidó hitközség alkalmazottja, temetői előimádkozó volt, aki felakasztotta magát, miután a kommün bukása után a hitközség felmondott neki. Mikor a kommün alatt a temetőben gratuláltak neki, hogy milyen nagy ember lett a fia, ezt felelte: „Bárcsak a fiam koporsóját kísérhetném a sírjához.” (Az Újság, 1919. okt. 28.).

Károlyi kapcsolata a Tisza-gyilkosság elkövetőivel közismert volt, sokan felbujtónak tartották.

Áttörésről beszélt a magyar-román viszonyban Gyurcsány Ferenc kormányfő a keddi szegedi együttes kormányülésen. Calin Popescu Tariceanu román miniszterelnök azt mondta, csak a következő román parlament dönthet a kisebbségi törvényről. A magyar kormányfő kifejtette, érdemes támogatni a kulturális autonómiát. Kiemelt témaként kezelték a tanácskozás résztvevői a vasúti, közúti és az energiahálózati összeköttetés fejlesztését; a kormányüléshez kapcsolódva a felek több megállapodást, illetve nyilatkozatot írtak alá.

Szentmihályi Szabó Péter: Térdre, magyar!

Megfojtanak, megfojtanak,
kígyóznak, mint a szennypatak,
sziszegve szólnak szép szavak:
hiszen szabad vagy, ó, szabad!

Te választottál engemet,
te bamba, arctalan tömeg,
elszívom lassan életed,
nem lesz házad, se gyermeked,
nem lesz hazád, nem lesz hited,
minden szavamat elhiszed,
mindenhol szózatom sziszeg.

Imádd a hűvös bankokat,
ott intézik a sorsodat,
ne vidd vásárra bőrödet,
kerüld a puskás őröket!

Szemétdomb város ez: tiéd,
tiéd az összegyűlt szemét!
Villánk s a svájci bankbetét
érted van, s téged véd, cseléd!

Ha már kihalt a nagy család,
ha már éhenhalt jó anyád,
ha nincs honod, se otthonod,
ha már szökésed fontolod,
sziszegve szól, ki jót akar:
Fuss, merre látsz, szegény magyar!

Ellopnak minden ünnepet,
ők adnak mindennek nevet,
egymást ezért kitüntetik,
hát áruló, ki tüntet itt,
ki másról másként szólni mer,
nem elvtárs és nem is haver,
akit riaszt a pénz szaga,
bizony, nem jó demokrata!

Hóhérodnál ne alkudozz,
kirablódnál ne tiltakozz,
majd eltakar a pesti kosz,
megszoktad már, megszökni rossz.

Nyugodj meg hát, Petőfi népe,
és térdre magyar, térdre, térdre!

Tőkés László: Európa ereje a kereszténység!
2008.10.18. szombat

Európa akkor válhat erős Unióvá, ha megtartja kereszténységét. Ez Nagyváradon, a Keresztyénség és Európa konferencián hangzott el.

Tőkés László azt mondta, fel kell lépni az Unió globalista ürességével szemben, amely a hit, a vallás és a nyelv tekintetében érvényesül. A püspök hozzátette, általános keresztényellenességet tapasztal a parlamentben. Ennek elhárítása végett két javaslattal állt elő.

„Az egyik, egy frakcióközi Keresztény Csoport, úgynevezett Intergroup létrehozását jelentené” – mondta Tőkés László püspök, EP-képviselő.

A másik javaslat arról szól, hogy az Unió nevelésügyi bizottsága tantárgyként vezesse be a krisztusi szeretet oktatását a tagállamokban.

Tempfli József katolikus megyéspüspök az Unió iszlámmal szembeni toleranciáját bírálta.

„Látjuk, egy olyen szellemet önt az emberekbe, hogy nem baj, ha én megsemmisülök, de semmisítsek meg legalább még negyvenet az én áldozatom által, és ezáltal pusztul ki az ember és felfordul a világ” – tette hozzá Tempfli József, római katolikus megyéspüspök.

Javasolták, az Unió kezelje a nyelvet kommunikációs eszköz helyett identitáshordozóként, és a gazdasági régiók mintájára, a határmenti térségekben alakítsák meg az egyházi Euro-régiókat.

Kossuth: mi a baj vele?

Marosvásárhelyen másodjára is elhalasztották az ítélethirdetést a Kossuth utca ügyében pénteken.

A helyi tanács ügyvédje, Kerekes Károly ennek ellenére optimista: jövő héten mindenképpen döntenie kell az igazságszolgáltatási intézménynek arról, hogy a Calarasilor utca átnevezése kérdésében született tanácsi határozat törvényes-e vagy sem.

2008. október 18., szombat

*

Román rendbontás a kolozsvári Wass Albert-rendezvényen

Kolozsváron megzavarták az Erdélyi Magyar Ifjak rendezvényét, amelyet a a Wass Albert-hét keretében tartottak.

A Noua Dreaptă szélsőjobboldali szervezet tucatnyi román fiatal tagja a rendőrök intései ellenére bement a Heltai Gáspár Alapítvány székhelyére, ahol a zenés irodalmi est zajlott, és bekiabálásokkal zavarták meg a programot. Az őket feltartóztatni igyekvő rendőröknek azzal érveltek, hogy az esemény nyilvános. Szóvivőjük az erdélyi író háborús bűnösségét emlegette, alkotmányellenesnek minősítve az összejövetelt. Az est végül rendbontás nélkül ért véget.

Másutt zavartalanul zajlott a Wass Albert-hét rendezvénysorozata. Nagy érdeklődés mellett, telt ház előtt zajlott a meseolvasás és a diákok által összeállított irodalmi műsor Sepsiszentgyörgyön.

Hasonlóan sikeres volt a ceglédi Erdélyi Szirmok Társulat Csillagösvényen hazatérek újra című zenés irodalmi műsora Gyergyó­szentmiklóson és Marosvásárhelyen.

(Háromszék)

Ha nem lehet megoldani, jöhet, és majd jön is a következô véráldozat? Többszáz évvel a türelmi rendelet kihirdetése és a Vesztfáliai Béke megkötése után. Ugye nem?