Új honfoglalás. Egy romániai panelért házat adnak Magyarországon
Heti Válasz Online - KRÓNIKA
2008.12.29.

A határ menti magyarországi falvak elnéptelenedésének problémáját a romániaiak áttelepülése látszik megoldani: a közelmúltban egyre több Szatmár megyei vásárolt házat a határ nyugati oldalán.

Az áttelepülők továbbra is Romániában dolgoznak, oda fizetik az adót, csupán lakóhelyet – és természetesen országot – váltottak. Tapasztalataik szerint jobb az életszínvonal, kedvesebbek a szomszédok, és akár ötven százalékkal is olcsóbbak itt az ingatlanok, mint Romániában.

A határ menti magyarországi települések lakói viszont legszívesebben nyugatabbra költöznének – írja a Krónika.

A magyarországi Szabolcs-Szatmár-Bereg megye határközeli falvaiban már teljes utcák vannak, ahol Romániából átköltözöttek laknak, az ottani elöregedő falvak kiürült házait ugyanis nagyrészt romániai magyarok vásárolják meg. Olyan Szatmár megyei családokkal is találkozhatunk, akik gyerekeiket a szomszédos magyarországi településre járatják iskolába, és ezek a gyerekek rendszerint már Magyarországon maradnak, mert ott tanulnak tovább, és munkahelyet is ott keresnek.

„Sokan vannak a faluban meg a szomszéd településeken is, akik az elmúlt években Romániából költöztek át ide Magyarországra. Csak magyar anyanyelvűek jönnek, nem hallottunk olyanokról, akik ne tudnának magyarul" - magyarázta a Krónika érdeklődésére egy mérki (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) kisbolt eladója.

Szerinte jó, hogy jönnek a határon túliak, mert egyre kevesebb a falvak lakossága, a gyereklétszám is csökken, sorra zárják be az iskolákat. Az új telepesek megmenthetik a térséget az elnéptelenedéstől.

„Lassan kiöregednek a települések. A fiatalok mind elmennek Nyugatra. Tetszik tudni, ez itt a világ vége, innen már csak elfelé érdemes menni, nem ide jönni - teszi hozzá az árus.
- Megszűntek a munkahelyek, bezártak a régi üzemek is, itt nincs miből megélni. Azt gondolom, Romániában sem lehet sokkal jobb a helyzet, ha ide jönnek az emberek, nekik ez a Nyugat."

Nemrégiben egy szamoskrassói család is eladta kertes házát, és Szatmár megye romániai részéből átköltözött a magyar oldalra. A kapott pénzből egy határ menti kistelepülésen két házat vettek, és elmondásuk szerint még meg is maradt valamennyi.

„Az ottani házak nagy része teljesen közművesített, vezetékes víz, gáz mindenütt van, és a lakások állapota is felülmúlta a várakozásainkat. Ha nincs túl messze a ház a határtól, még a mobiltelefonunknak is van térereje" - részletezte átköltözése okát egy volt szatmári lakos.

Úgy tudja, akik Romániában városon éltek, azok tömbházlakásuk árából nagyobb kertes házat vehetnek ma Magyarországon.

„Mi Nagykárolyban eladtuk a tömbházlakásunkat, az árából vettünk egy nagy házat Magyarországon, és még pénzünk is maradt - mondta el a Krónikának Oláh Ilona, aki nyár óta Vállajon lakik. - Nem is kell olyan sokat módosítani a házon, inkább csak a saját ízlésünkre szabjuk."

Összetartanak a magyar telepesek

Az átköltözések miatt új közösségek alakulnak ki a határ túlsó oldalán. Oláh Ilona elmondta: új otthonuk körül szinte minden házban romániai magyarok laknak. Utcájukba legalább hat Szatmár megyei család költözött be, de a faluban sokkal többen vásárolnak házakat.

„A munkahely és a lakásunk közti távolság tíz és fél kilométer. Az út vámigazoltatással együtt maximum 12 perc, így nem jelent nagy gondot az ingázás" - mesélte az újdonsült vállaji. Elmondása szerint a falubeliek és a szomszédok szívesen látják őket, „nem közösítik ki a jövevényeket''.

„Nagyon jó a környezet, szép a táj, még a levegő is más, mint Nagykárolyban - fűzte hozzá Ilona.
- Én nagyon vágytam már átköltözni, mert 40 évig betontömbben laktam, és most végre igazi házam lehet. Emellett sok ismerősünk is lakik már itt, gyerekkori barátok, akik csak jót meséltek az itteni életről, így nem kerültünk teljesen idegen környezetbe. Amikor időnk engedi, összejárunk, igazi kis közösség alakult már itt ki."

Az új lakók elmondása szerint a számlák és az élelmiszer Magyarországon sem kerül többe, mint Romániában: a vízzel és a gázzal, ha jól utánaszámol az ember, még jobban is jár. „Nem kerül többe az élet itt sem. Különben is mi szinte mindent Nagykárolyból viszünk, Magyarországon viszonylag kevés dolgot vásárolunk" - véli Oláh Ilona.

A legtöbb átköltözött megelégszik a magyar lakcímigazoló kártyával, és nem kér állampolgárságot. A Szatmár megyeiek közül sokan mesélik, a rendszerváltás előtt számos romániai magyar a zöldhatáron át szökött Magyarországra életüket kockáztatva. Volt, aki egyedül jött, „előkészítette a terepet", és aztán az éjszaka leple alatt átcsempészte a család többi tagját.

Akkoriban menedékjogot kaptak a magyar államtól, házat, földet és állampolgárságot. Az önkormányzatok kiutaltak nekik lakatlan ingatlanokat.

Mint kiderült, az év elején még olcsók voltak a házak a határ mentén, a kereslet miatt azonban felmentek az árak. „Ezek a családok mind magyarok, mindegyiknek van itt rokona, hisz annak idején egy országban éltek, csak elszakították őket egymástól" - véli a mérki eladó.

A legtöbb áttelepültet az anyagiakon kívül érzelmi okok is vezérlik, hiszen a kisebbségi lét után most „igazi" magyarnak érezhetik magukat.

(a KRÓNIKA cikke nyomán)

Szélyes Sándor: Székely Karácsony
http://canadahun.com/forum/blog.php?b=2448

Veszélyben az RMDSZ helyi tisztségei
2008. december 20.

Elveszítheti az RMDSZ a választások nyomán a helyi közigazgatásban megszerzett tisztségeket — figyelmeztet Eckstein-Kovács Péter kolozsvári volt RMDSZ-es szenátor.

Úgy véli, „az RMDSZ vezetősége számára kihívást jelent emberei megvédése".

Eckstein tegnap tartott sajtótájékoztatóján kijelentette, „politikai problémát" jelent, hogy a megyei és a helyi tanácsokban megjelent egy új, SZDP—D-LP többség. „Úgy vélem, hogy Markó Béla elnök pont erre az eshetőségre utalt, amikor azt mondta, hogy nyitva hagyunk egy kiskaput a D-LP felé" — mondta Eckstein.

A volt szenátor a decentralizált intézményekben tevékenykedő RMDSZ-tagokra, illetve az alpolgármesterekre és megyei tanácselnök-helyettesekre gondolt, akiket az új többség leválthat.

Kifejtette, hogy "nem jó ugyan, hogy az RMDSZ nincs kormányon, de nem fog sírni" amiatt, hogy a kollaboránsoknak „nem lesznek aligazgatóik a töröksípfújók minden ügynökségében, akiknek a fizetése háromszor nagyobb, mint Románia elnökéé".

Háromszék

A megyei önkormányzat rendhagyó módon tiszteleg december 18-án 15 órától Wass Albert születésének 100. évfordulója és az Erdélyi Helikon írótársaság előtt, amelynek többek között az erdélyi író is tagja volt.

A megyei önkormányzat épületében a Díszterem előtti aulában Dr. Ódor Ferenc, a megyei közgyűlés elnöke és Zs. Papp Ferenc közművelődési igazgató emlékkiállítást nyitnak meg, ahol az érdeklődők megismerhetik az Erdélyi Helikon íróközösséget, bepillantást nyerve annak jelentős munkájába és kultúraformáló erejébe.

Ezt követően az udvaron folytatódik az ünnepség, ahol két, az erdélyi Jód patak völgyéből származó emlékkövet avatnak fel. Ez része annak a megyei kezdeményezésnek, amely az erdélyi szellemi- és kulturális örökségünket igyekszik ápolni és középpontba állítani. Ennek lesz tárgyi emléke a két, egyenként is több mázsás Erdélyi Magyar Örökség Emlékkő, amelyet a Jód-patak partjáról kiemelve hoztak Miskolcra, majd helyeztek el a Megyeháza udvarán.

Az egyikre Wass Albert arckép-plakettje kerül, míg a másikba az Erdélyi Helikon Magyarországi Barátainak 1937-es „Aranykönyvét" helyezik el. Így az Emlékkő belsejébe egy olyan antik könyv kerül, amely méltóképp szimbolizálja az emlékezés üzenetének idő felettiségét. A könyv az Erdélyi Helikon társaság névsorát, az írók tollából közölt válogatást tartalmaz.

Az Erdélyi Magyar Örökség Emlékköveket Bartha József holtmarosi református lelkész áldja meg, a történelmi egyházak tisztségviselőivel közösen, majd Takaró Mihály irodalomtörténész mond beszédet. Az eseményt közös gyertyagyújtás zárja.

A karácsony közeledtével álljanak meg a megyei önkormányzat udvarán erre a pillanatra, szenteljenek e megemlékezésnek és az emlékezés üzenetének pár percet. A megyei önkormányzat minden érdeklődőt szeretettel vár az ünnepségre.

Az Erdélyi Helikon írói

Alsó sor: Kovács László, Bánffy Miklós, Dsida Jenő, Kemény János, Karácsony Benő, Járosi Andor, Tamási Áron, Moldován Gergely, Nyírő József

Felső sor: Ormos Iván, Kiss Jenő, Endre Károly, Szemlér Ferenc, Molter Károly, Kacsó Sándor, Ligeti Ernő, Szántó György, Makkai Sándor, Tavaszy Sándor, Maksay Albert, Kós Károly, Lakatos Imre, Kádár Imre

(Miskolc online)

Az 1919-es kommunista hatalomátvétel után a Forradalmi Kormányzótanács rendelete alapján falusi munkástanácsi választásokat tartottak Ecseren is. A tanácsba a 15 legtöbb szavazatot kapott fő került:
Krommer Béla
Gattyán János tanácselnök
Direktórium: ifj. Szilágyi Ferenc (Vecsési út)
ifj. Szilágyi Ferenc (Fő út)
iff. Gattyán Mihály
Merczel András
Hill Mihály
iff. Sarhadi Sándor
Greskó Antal
Murár József
iff. Teleki András
Nyerges Márkus
Horinka Pál
Raitz József
Tanács István
Pótagok: Béres János
Sz. Pintér József
Szántai Mihály
Turcsik János
Hatlaczky István
Szlivka János.
**
**
A háború utáni községi képviselő-testület alakuló ülése 1945. május 27-én volt. A képviselő-testületbe az Ecseren működő pártok delegáltak tagokat. Fülöp Mihály bíró, Fogd Mihály főjegyző és Garamvölgyi István, a Nemzeti Bizottság elnöke jelenlétében a következő képviselő-testület alakult:

A Kommunista Párt részéről:

Hatlaczky Mihály, Garamvölgyi István, Lojkovics József, Turán Ferenc, Piszter Kálmán.

Póttagok: Molnár Lajos, Chranka József.

A Szociáldemokrata Párt részéről: Szlifka János, Gattyán Mihály, Pintér Béla, Káldas István, id. Tupi József.

Póttagok: Vémi István, Illés József.

A Független Kisgazdapárt részről: ifj. Kiss József, Zsilinszki Ferenc, Illés János, R. Greskó János, S. Murár József.

Póttagok: Dornyák József, Greskó Mihály.

A Szakszervezet részéről: id. Szluka István, Bozóki Ferenc, Kaiser József, Lojkovics Kálmán, Szlifka József Rudolf.

Még élnek köztünk, akiknek vannak személyes emlékeik arról, hogy az 1945-ben romokban hevert országot három év alatt tulajdonképpen lakhatóvá renoválták az akkoriak.

Pedig millió sebből véreztünk. Hatszázezer ember (javarészt életerős férfi) málenkij roboton a Szovjetuniót építette (lényegesen rosszabb hatásfokkal, mint az itthoniak), százezrek nyugati emigrációban, százezrek (gyakorta jeltelen) sírokban.

A pengő módszeres inflálásával hónapokon keresztül az éhbérnél is kevesebbért gürcölt a lakosság.

Tetejébe eltartottuk a megszálló hős szovjeteket, akiket nem a szerénység jellemzett. Jóvátétel fejében pedig vitték, amire gusztusuk támadt.

Mégis talpra állta az ország, mégpedig rekordgyorsasággal. Szerte Európában magyar csodáról beszéltek.

Mi volt a titok? Ha jól emlékszem, Sárközy Tamás professzortól hallottam egyszer a rádióban, de lehet, hogy ő is idézte: minden nép értéke a tudásának és az erkölcsének a szorzata.

Igen. Az akkori magyarok korszerűen képzettek voltak, megszokták a becsületes, szorgalmas napi munkavégzést, és világosan látták a feladatot.

Ha számba vesszük, vajon ma hogy állunk, akkor pedig…

Talán az a legfontosabb, hogy a magyarok elsöprő többsége fel sem fogja, mekkora bajban van az ország.

Arról pedig, hogy ezt ne is értse meg soha, közpénzből gondoskodik a kormánypárti sajtó.

Az üzletláncok, a bankokkal karöltve, derűsen figyelik a karácsonyi hitelfelvételeket. Nincs megállás, jól él a magyar.

Pedig a magyar államadósság akkora, hogy a józan elemzők tudják: gyakorlatilag kifizethetetlen. Gyurcsányék évekig hazudtak (tudjuk Őszödről) – és azóta is hazudnak.

Azt hazudták, hogy a ki tudja melyik programmal 2007–08-ban kiböjtöljük, és aztán majd jön a fellendülés. Tudták, hogy nem igaz.

Most azt hazudják, hogy az IMF-hitel és az új „reform” (azaz megszorítás) majd kihúz bennünket a csávából. Ők maguk is tudják, hogy nem igaz.

Most azt mondják a munkavállalóknak, hogy sajnos a „világválság miatt” nem teljesíthetők a 2007-ben szerződött ígéretek.

Szegény köztisztviselők, vasutasok, egészségügyiek, pedagógusok és egyebek, megint egy hazugsággal lettek kifizetve.

Továbbá azt hazudják nekik, hogy majd megoldják a problémáikat. Nem fognak ezek megoldani semmit.

Lelke mélyén egyébként mindez nem is érdekli ezt a kormányzó elitet. Mert a rendszer tökéletes – nekik. Minden állami és gazdasági pénzkör az ő malmukra hajtja a vizet.

Nekik profitál az egészségügy (lásd Hospinvest, a kórházak vásárolnak is… , a „nemzeti” vagyonkezelés, nékik folyik az EU-pénz, az ő ingatlanjaikat bérli az állam, mégpedig évtizedes szerződésekkel, ők semmisítik meg a honvédségi ezt-amazt, ők szerződtek az útépítésekre, ők döntik el, kik kapnak a társadalmi meg egyéb pályázati pénzekből. Ők üzletelnek Romániában, az ő szavaikat visszhangozza a szlovák kormány.

Mi pedig, megannyi Malina Hedvig, szépen rámegyünk az egészre.

[b]Ismétlem, az államadósság akkora, hogy csak idő kérdése, mikor fogunk beledögleni. A rendszer úgy van kitalálva, úgy vagyunk igába fogva, hogy soha többé nem tudunk kiszabadulni a járomból.

Egy szőnyegbombázás kevesebb kárt okozott volna, mint ez a kormány.[b]

Dalmáciai is én vagyok.
Nehogy azt hidd, hogy a saját jó képeimet el akarom rontani. Tudom, hogy az 1024-es felbontás a maximum.

Tiszavirág majd segít helyrehozni, ha kicsit nagyobbat teszek be, ne aggódj!

Bocs, tényleg túl nagy Kovácsna megye (HÁROMSZÉK) térképe: 1024x1029

Az okozta.

Aranyos vagy, hogy kijavítottad. Tetszik a módszered!
De ez a térkép megérdemli ezt a méretet, még ha balgának nevezel is.

Most is a kisantantos "Nem akarok katonát látni!" libkobolsi fazont ismételjük?