Holnap Debrecenben felállítják Wass Albert egészalakos szobrát.

A közgyűlésben a Szdsz és Mszp-képviselők nyöszörögtek ellene, természetesen.

Mint ahogy az ellen is, hogy a város vezetése miért képviseltette magát egy nemhivatalos ünnepségen, nevezetesen a Trianoni megemlékezésen.

Orbán Viktor ma a Székelyföldre látogat
2008. 05. 25.

Orbán vasárnap Székelyföldre látogat.
Sepsiszentgyörgyön részt vesz Kovács István unitárius lelkész igehirdetésén, majd Csíkszeredán, a Polgári Magyarországért Alapítvány által szervezett, Egyház, közösségépítés, autonómia című konferencián szólal fel – olvasható a Fidesz sajtóosztályának közleményében.

Orbán Viktor megtiszteltetésnek tartja, hogy Csíkszereda polgármestere a napokban Pro Urbe díjjal tüntette ki őt, azonban a díjat az önkormányzati választások után veszi csak át, „elkerülendő az ügy kampánytémává válását”.

A Fidesz elnökének székelyföldi programja Székelyudvarhelyen fejeződik be, ahol beszédet mond a millenniumi emlékoszlop avatási ünnepségén.

Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke egy csütörtökön megjelent interjújában beszélt arról, hogy Orbán Viktor május 25-én az MPP vendége lesz Erdélyben.

Markó Béla, az RMDSZ elnöke csütörtöki, budapesti sajtóértekezletén annak a véleményének adott hangot: nem helyes, hogy fideszes politikusok az MPP mellett kampányolnak Erdélyben a helyhatósági választások előtt.

Pedig elvileg miért ne tehetnék, ha egyszer az RMDSZ folyamatosan elárulja a magyar érdekeket Erdélyben, ha kis mszmp-t és kollaborációt játszik évtizedek óta?

"Fontos, hogy hogyan vélekednek rólunk a magyarországi politikusok, de nekünk kell eldöntenünk, hogy merre megyünk, mert a mi életünkről van szó, és ennek a következményeit is mi viseljük.

Az RMDSZ nem kért sem magyarországi, sem európai politikust, hogy kampányoljon a párt mellett"– hangsúlyozta Markó, ezzel próbálva leszerelni a megalkuvó és semmitmondó rmdsz-politika elleni erősödő kritikákat.

Romániában június elsején rendezik meg a helyhatósági választások első fordulóját. A második fordulóra június 15-én kerül sor.

Mit kíván a magyar nemzet!

Herder jóslata, a nemzethalál víziója a XX. század végére realitássá vált, mert mind anyaország népessége, mind a határon kivüli magyarok száma az 1980-as évek óta fogyatkozik. Éveként 35-70 000 lélekkel vagyunk kevesebben, gyorsuló ütemben fogyva.

Hazánk emellett gazdasági csőd szélén áll és a nemzetet politikai, erkölcsi, szociális válság sújtja.

Szükségesnek láttuk, hogy az 1848-as forradalom 12 pontjához hasonlóan röviden, lényegre törően összefoglaljuk azokat a követeléseket, amelyek sokszor szóba kerültek az elmúlt két évtizedben, de az állami politika vagy nem akarta, vagy nem tudta megoldani azokat.

A megmaradás 12 pontja

1. A nemzetközi tőke előnyben részesítése helyett nemzeti érdekérvényesítést.

2. A vidék tudatos pusztításának a megszűntetését, a magyar föld védelmét.

3. A magzati élet védelmét.

4. A család és gyermekvédelem megteremtését: gyermekközpontú jövedelem-elosztást, családi adózást, családi nyugdíjrendszert.

5. Korrupció, csalás és hazugságmentes közéletet.

6. Vallás és erkölcsoktatást az elemi-, közép-, és felsőoktatásban.

7. Egészségtan oktatást az elemi-, közép-, és felsőoktatásban.

8. Egységes, kötelező társadalombiztosítást.

9. A magyar nyelv és kultúra törvényes védelmét.

10. Törvényben szabályozott média-egyensúlyt a frekvencia-elosztásban.

11. Új alkotmányt.

12. Állampolgárságot a határainkon kívül élő magyarok számára.

A Megmaradás 12 pontját nem a nemzet választott képviselői fogalmazták meg, hanem olyan szakemberek, akik hivatásuk gyakorlása közben már többször véleményt mondtak e kérdésben.

Budapest, 2008. április 22.

Bene Éva sk. orvos
Bíró László sk. róm. kat. püspök
Fekete Gyula sk. író
Hegedűs Lóránt sk. ref. püspök
Jobbágyi Gábor sk. egyetemi tanár
Kondor Katalin sk. újságíró

Siklósi András

Tiltakozás a Magyarországi Református Egyház 1990. június 12-én hozott zsinati határozata, ill. e nyilatkozat 2008. május 7-én történt megerősítése ellen

Távol álljon tőlem, hogy katolikus létemre a reformátusok belügyeibe avatkozzam, különösképpen szeretnék távol maradni a teológiai vitáktól. Itt azonban sokkal inkább politikai-nemzetvédelmi ügyről van szó, mely minden keresztény-keresztyén hazafinak megkerülhetetlen gondja, ezért én sem hallgathatok.

Érthetetlen számomra az az elfogult, egyoldalúan megalázkodó hangnem, ami végig jellemző mindkét dokumentumra.

Úgy érzem, erre semmi szükség, - s ha már a zsidósággal való "barátkozás" gondolata egyáltalán fölmerült, akkor a legkevesebb, hogy ezt a kölcsönösen egyenrangú hangvétel s a tárgyilagosság jellemezze.

Nevetséges, hogy amikor melldöngető meaculpázással a zsidóság elleni (nem létező vagy koholt) keresztyén bűnökről szólnak, s ezekért fölöslegesen bocsánatért esedeznek, akkor a zsidóság számtalan valódi (egyben rendkívül súlyos) magyar- és keresztyénellenes vétkéről még egy halk sóhaj erejéig sem emlékeznek meg. De nézzük sorjában:

Először is le kell szögeznem, hogy a zsidóság és a magyarság történelme nem hasonlítható össze. Hiszen ha csak a legutóbbi ezer év magyar szenvedéseit nézzük, akkor világosan meg kell állapítanunk, hogy ezekben népünk mindvégig ártatlan volt, s csupán különleges balszerencséje, ill. a körülmények végzetes összejátszásai okozták; a zsidóság viszont többnyire a maga embertelen, önző viselkedésével zúdította fejére a bajt.

Mi a zsidókat soha nem bántottuk, sőt befogadtuk, megvédtük, majd Európában elsőként emancipáltuk (egyenjogúsítottuk) őket.

A II. világháborúban történt részleges munkatáborokba hurcolásukat sem mi kezdeményeztük, hanem mindvégig akadályoztuk, szabotáltuk annak végrehajtását, s a legváltozatosabb módokon bújtattuk, mentettük őket, amiért hálával tartoznának nekünk; ehelyett ma is bűnösöknek, antiszemitáknak, utolsó csatlósoknak bélyegeznek bennünket, sőt mindenféle "kárpótlásokat", sarcokat követelnek tőlünk.

Zsidó származású emberek viszont iszonyatos és megbocsáthatatlan gaztetteket követtek el ellenünk: legyen elég csupán az 1919-es kurzusra, az 1945 és 1956 utáni vérengzéseikre, vagy a bolsevizmus alatti s az 1990-es gengszterváltástól mindmáig húzódó kártételekre utalni.

Utóbbi esetben jogfosztásunk, gazdasági, szellemi és erkölcsi megnyomorításunk, eladósításunk, hazánk totális gyarmatosítása és javainak áron aluli kiárusítása stb. is nagyrészt az ő lelkiismeretüket terheli.

Vajon a Peresz-i gátlástalan merkantil szemlélettel mikor hagynak már fel, s ugyan mikor kérnek bocsánatot tőlünk megszámlálhatatlan bűneikért?! A 6 milliós s a 600 ezres fantomszámokat már cáfolni sem érdemes, hiszen ezerszer bebizonyosodott már - legutóbb éppen a Vöröskereszt adatainak közzétételével - ezek tarthatatlan volta.

Mi magyar keresztyének mit szóljunk ahhoz, amikor zsidó körökből nyilvánosan és rendszeresen fölszólítanak az összes fajtánk-béli kiirtására? Gondoljunk Spiróra, a medencés üvöltözőkre, a patkányemberre, stb., stb. Gondoljunk csak bele, milyen elemi fölháborodás söpörne végig országon-világon, ha mindeze fordítva hangzanának el!

Ami a hitelveket illeti, mi sohasem akartuk a keresztyén dogmákat rájuk kényszeríteni, viszont azt sem szeretnénk, ha a szívünket bármi módon "körülmetélnék", vagy teletömnék a fejünket a judaizmussal, amit Jézus Urunk réges-rég meghaladott a maga szeretet-vallásával. Tehát a zsidókereszténység eleve fából vaskarika, megfoghatatlan ideológiai baromság.

A két vallás és nép közti értelmes, egyenrangú párbeszédet nem ellenezzük, ám elfogadhatatlannak tartunk bármiféle eszmei-érzelmi összemosódást. A tűz és a víz nem házasítható össze!

Nálunk nincs, nem is volt soha tömeges antiszemitizmus (noha alapos okunk bőven lenne rá!), ugyanakkor elegünk van a kötelező holokauszt-bábszínházakból, a nyilvános hanuka- és purim-ünnepségekből, a zsidó-fesztiválokból, a visszatetsző önsajnálatukból és a mártíromságuk szüntelen sugalmazásából. Ezzel szemben szeretnénk kegyelettel megemlékezni saját háborús és egyéb hősi halottainkról, üldözötteinkről, ártatlan áldozatainkról, akik száma messze fölülmúlja a zsidóság veszteségeit, s zömmel éppen az ő elképesztő barbárságuk számlájára írható.

Hogy a keresztyének és a zsidók közt nem lehet soha "testvériség" (maximum jó viszony), azt nemcsak a Talmud és más zsidó iratok bizonyítják a legfényesebben, hanem a héber Biblia (nálunk Ószövetség) számos passzusa is igazolja.
Ami pedig az izraelita temetők sírjainak sajnálatos meggyalázását illeti, ilyesmit jó érzésű magyar keresztyének elvétve sem követnek el; több esetben viszont kiderült, hogy éppen bizonyos zsidó fölbujtók állnak mögöttük, hogy ezzel is fölszíthassák a "szunnyadó antiszemitizmus" parazsát. Veszélyes játék ez, mert addig jár a korsó a kútra, míg össze nem törik.

A keresztyénség általános emberszeretetre és megbocsátásra való törekvést is jelent, azonban ez nem tévesztendő össze az önfeladással, önsorsrontással s az elvtelen meghunyászkodással.

Végezetül fölemeljük szavunkat a Hegedűs családot nemcsak zsidó részről, hanem a református egyház berkeiből is érő alávaló diszkriminációk ellen.
Legyen elég csupán főtisztelendő dr. Hegedűs Loránt püspökválasztáson történt összeesküvés-szerű megbuktatására utalnunk, vagy fiának, ifj. Hegedűs Lorántnak ellehetetlenítésére irányuló otromba támadásokat fölidéznünk, melyek napjainkban is folynak.

Pedig ők semmi mást nem cselekedtek, mint szóvá tettek bizonyos anomáliákat, melyek mind a keresztyénség, mind a magyarság, mind pedig a zsidóság szempontjából végzetessé válhatnak.

Ez az igazságkereső, biblikus hozzáállás minden protestáns és katolikus egyházi személynek kötelessége lenne; ezért rettenetes szégyen az, hogy a maguk gyávaságát azzal palástolják, hogy a helyettük is bátran föllépőket próbálják meghurcolni és tönkretenni.

A magunk részéről a zsidóság érdekében semmilyen további "önkéntes" áldozatra nem vagyunk hajlandók, hiszen eddig akárhányszor nyújtottunk nekik békejobbot, az soha őszinte viszonzásra nem talált. Ha ezután bármilyen közeledést vagy együttműködést szeretnének, akkor az engesztelő lépéseket nekik kell megtenni.
Mi jól megvagyunk nélkülük minden téren, míg ők mindenben reánk szorulnak. Egyenrangú partneri viszonyról szó lehet (általános bűnvallásuk után), ám azt sohasem fogjuk eltűrni, hogy bármiben fölénk nőjenek; pláne azt, hogy valamiféle új államot alapítsanak maguknak a mi hazánk kebelében!

Nem reméljük, hogy tiltakozásunknak komoly és pozitív foganatja lesz, akár a zsidó, akár a keresztény-keresztyén egyházakban, ám fájdalmunkat akkor is szét kell kiáltanunk, ha visszhangtalan marad; mert "vétkesek közt cinkos, aki néma"!

Reverendás "rabbi" borzolta a csíksomlyói százezrek idegeit
Kirkovits István - HunHír.Hu

Idén megállt az a folyamat, ami az utóbbi évekre jellemző volt, hogy évről-évre egyre többen keresik fel a nagy magyar és katolikus ünnepet, a csíksomlyói búcsút. Jóval kevesebben voltak mint tavaly, és ezt a létszámcsökkenést nem lehet az időjárásra, vagy a pünkösd korai dátumára fogni.

A bizakodó embereknek lassan elegük lett abból, hogy a misén szentbeszédet mondó egyházi méltóságok állandóan ószövetségi hablatyokkal jönnek elő, és a magyar nemzet kicsinységét, a mindenbe való beletörődésünk szükségességét hírdetik.
Miért csak a passziv hit által történő üdvözülést és problémamegoldást szajkózzák az egészen másfajta beszédeket, tanácsokat váró híveknek?

Amikor a búcsú előtti csütörtök estéjén az összevont jelenlegi román határállomáson szinte másodpercek alatt átjuthattak a zarándokokat szállító autóbuszok, mert olyan kevesen voltak, már látszott, hogy valami nem fog stimmelni az idei, a magyar összetartozást szimbolizáló ünnep körül. Sokan úgy próbálták magyarázni a látható emberhiányt, hogy a hideg pünkösd miatt kevesebben indultak útra, és vállalták ezt az embert próbáló missziót.

A végére kiderült, hogy nem a szélsőséges időjárás, hanem a csíksomlyói hármasoltárnál megszólaló szereplők hozzáállása és beszéde az igazi baj.

Amikor négy évvel ezelőtt Hajdó esperes teljesen reális és izgalommal, energiával fűtött szózatot intézett a magyarsághoz és a székelységhez, mindenki úgy gondolta, hogy na végre, most elindul valami.

Azóta a gyergyószentmiklósi székhelyéről egy eldugott Hargita alatti faluba, Székelylengyelfalvára helyezték a magyar érzelmű esperest, aki szerény eszközeivel azért ott is próbálja folytatni felvilágosító, tanító és a múlt kincseit megőrző misszióját.

Hajdó óta egyre inkább laposodtak a beszédek, és az idei búcsúra az tette fel a koronát, hogy egy Schönberger Jenő nevezetű, már nevében is provokáló katolikus püspök nem utat mutatott, nem gyertyát gyújtott az igaz szóra áhítozó egybegyűlteknek, hanem minden formában igyekezett elfojtani a hazafias lendületet, és a magyarok kötelező beletörődését, a krisztusi passzív békeszeretetet hangsúlyozta úgy, hogy nem győzte nyomatékosítani a megváltó zsidó származását.

Kis nemzet vagyunk, nem tehetünk semmit, csak a hitünkhöz forduljunk és fogadjuk el a ránk törő hatásokat, a nekünk kiosztott szerepet - ez volt a jellemzője a zsidó származású katolikus főpap mondandójának, amit a jelenlévők többsége békés eszegetéssel és alvással próbált meg átélni. Persze nem azért utaztak a zarándokok ezer kilométereket, hogy egy ilyen hangulat-, illúzió- és együvé tartozásvágy-romboló, semmitmondó langy szöveget hallgassanak, hanem megerősítést vártak az összmagyar sors megoldásához.

A fentiek is tudták, hogy nem ez az, ami a földi embereknek kell, és talán nem véletlen, hogy a Nyeregben már a szentmise közepekor elkezdett zuhogni az eső, és éppúgy, mint tavaly, a kellemetlen égi áldások a Nyeregre és Csíksomlyó egy részére volt jellemző. Távolabb nem bocsátották alábbra terhüket a felhők.

Az, hogy jóval kevesebben voltak, bárki, bármit mond, nyomon követhető a hármashalom oltár mögül készített panorámaképeken, hiszen jóval több a zöld folt a mostani képeken.

Üde színfolt volt, amely melengethette a szíveket-lelkeket (és a televíziós állomások sem tudták kivágni tudósításaikból), a Magyar Nemzeti Front profi módon felállított, fémoszlopokra felszerelt, kifeszített hatalmas nemzeti lobogója. A szervezők levetették a zászlóról a pártlogót, de hasonlóképpen jártak el más szervezetekkel is.

Míg tavaly rendőröknek kellett irányítani az ajándékokat vásárolni akaró zarándokokat Körösfőn, addig idén alig pár busz állt csak meg a híres-nevezetes kalotaszegi faluban.

Azt már sajnos elfogadták az ottaniak, hogy egyre kevesebb a pénzük az anyaországiaknak és a magyarországi helyzetről tudják, hogy az elszegényedett emberek nem tudnak már úgy vásárolni, mint régen. Most, a korábban zsúfolt magyarországi benzinkutaknál is alig lézengett hazafelé egy-egy busznyi társaság, - ez a megfogyatkozott létszámot jelzi.

Ha ez így folytatódik, Csíksomlyó elveszíti eredeti varázsát, - ennek a búcsú vezetőinek és szónokainak hozzáállása, súlytalan és a totális belenyugvásra bíztató szónoklatai a magyarázata.

Az emberek már nagyon unják, hogy a katolikus egyház egyes prominensei, mint a zsidók és a cionisták talpnyalói lépnek fel.

Sokakat bosszant, hogy az Árpád-házi szentté avatott királyaink, királynőink és a királyi családok tagjai után nyolcszáz évvel, csak egy zsidó származású úgymond zsidó embermentőt, Salkaházi Sárát avattak magyar szentté, - de akik igazán a nagyjaink voltak, népünk, nemzetünk gondolkodói, önfeláldozó vezetői, mint Prohászka Ottokár, Mindszenty József bíboros, Márton Áron mindig lekerül erről a listáról.

A pápa csángóföldi útját ugyan beharangozták, de már visszakoztak. Majd talán elküldi valami beosztottját jövőre, - de érdemi változás kérdéses.

A nemrégiben elhunyt korábbi pápa, Karol Wojtyla sem teljesítette a magyar papért esendők kérését se a Felvidéken, se itt, - és nem látogatott Csángóföldre.

Ha Csíksomlyó nem változik, Babba Mária és az Isten tovább haragszik, s a jégeső és a mise elmosása után lehet valami nagyobb természeti katasztrófát küld majd erre a szakrális, de a judeokatolikusok által lassan megszentségtelenített térségre.

A kalotaszegi, (pl. bánffyhunyadi) református templomokról csináltál-e jó képeket?

A képeket pedig direkt konvertáltam 1024-es szélességüre.
Az a mai szabvány, - vagy nem? A 800x600-as már a múlté.

Az én monitoromon tökéletesen jelenik meg, semmi hibát nem vettem észre.

Vegyem kisebbre? Van akinél szkrollozni kell ilyen képméretnél? Vagy maradhat ekkora ezután is?

Tiszavirág kritikája lehengerlő volt a 17 db egybájtos hozzászólásával. Pedig ennyi erővel vehetne egy nagyobb monitort is.

Ezeket direkt csináltad?
Légy szíves kitakaríttatni!