Miben téved György Attila?

Mégsem köszönöm a helyesbítésed, mert nem találom cikkében, amire hivatkoztál. Igaz ember ilyet nem csinál, igaztalanul vádolsz valakit, -azzal amit nem is írt!

Itt a cikk:

Megint jönnek, tiltakoznak…

Ha egyszer nagy leszek, ijedt és "magyar értelmiségi", minden bizonnyal aláírásokat fogok gyűjteni. Emlékművek, nemzeti szimbólumok, de legkiváltképpen magyar írók ellen. Szép foglalkozás ez. Ilyenkor érzi csak igazán az ember saját fontosságát, a nyájmeleget, az összetartozást. Amikor közösen kell félni, félteni és kiátkozni a minél távolabbi pusztába mindenkit, aki nem olyan, mint Mi.

Most éppen ismét az "antiszemita közbeszéd" ellen gyűjtött aláírást vagy száz darab értelmiségi: a történet nem is lenne új, láttunk mi már nem egyszer antiszemita veszélyt Magyarországon. Olyannyira nem új, hogy éppen ezért sem lehet mellette szó nélkül elmenni.

Most éppen Bayer Zsolt a soros antiszemita (lehet, emlékezetem csal, de úgy időnként mintha már korábban is lett volna az), aki köz- és szépíró létére merte venni magának a bátorságot, hogy arról írjon, ami mindenki számára nyilvánvaló: hogy Magyarországon, különösképpen Budapesten hagyománya van a megélhetési zsidóságnak és a megélhetési antifasizmusnak. Hogy minden oknak okozata van. Bayer barátunknak persze nem ez a legfőbb bűne. Írásának nyilvánvaló igazságtartalmát leginkább azok ismerik fel, akikről szól. Történetesen a száz aláíró nagy része.

Bayer Zsolt legnagyobb bűne – már évek óta –, hogy bár felismerte, nem hajlandó belenyugodni, hogy Magyarországon csak az lehet "író", "közíró", "értelmiségi", akit e látszatértelmiségiek annak tekintenek. Horribile dictu: ezt ki is mondja. Közíró létére. Megbocsáthatatlan bűn ez.

Az aláírók soraiban felületes számolás után is huszonhárom író és újságíró található (legalábbis saját meghatározásuk szerint; a különféle docenseket és esztétákat már nem is számoljuk). E huszonhárom "író" közül senkinek eszébe nem jutott a szabad véleménynyilvánítás, akár csak mint halvány elvi lehetőség. Nem, Bayer Zsoltot, akár igaza van, akár nem, tűrhetetlen és antiszemitának vélt közbeszéde miatt el kell kergetni, ki kell rúgni munkahelyéről, ünnepélyesen kiátkozni. Bayer Zsoltot antiszemitának nevezik, és ez ugyanaz ebben a furcsa világban, mint a középkorban leprásnak lenni: legközelebb csengőt kötnek a nyakába, hogy léptei elől kitérhessenek a "tiszta" emberek.

Hogyan is írta Márai (eredeti nevén Grosschmid) Sándor, akit azért nehezen lehetne antiszemitának nevezni.
"A trauma (… , amely a zsidóságot érte, mintha kitaszította volna a zsidókat mindenféle közösségből. Már nem a jóvátétel, nem az igazságtevés, már nem is a bosszú az, ami elsőrendűen mozgatja őket, hanem a kiszakadás, az elszakadás, különállás. Semmivel nem vállalni közösséget, ami nem zsidó: ez a belső, végső válaszuk arra, ami történt." Ejnye. De tovább is van ám: "…a többség hanyatt-homlok menekül a párt védőszárnyai alá, megtagad elvet, meggyőződést, múltat, mindent a holnapi száraz kenyérért; különösen feltűnő a zsidóság tódulása; ugyanaz a zsidóság, amely tegnap keserű-kegyetlen számonkéréssel fordult a keresztény társadalomhoz, mert »nem állt ellen« a náci követeléseknek, ma fejvesztve rohan egy parancsuralom csatasorába, és eszében sincs »ellenállni«". (Márai Sándor: Ami a naplóból kimaradt, 1948)

Hát ezért minden bizonnyal Márai is megérdemelne egy csengettyűt. Utat mutatna a terjedő sötétségben.

Egy pillanatra megkísérti az embert a gondolat: miért is nem gyűjt aláírást száz másik magyar író és értelmiségi Bayer Zsolt, valamint a szólás- és véleményszabadság érdekében? Aztán legyintünk erre is, mert tudjuk, aki az ellenfél fegyvereit, szokásait átveszi, azonosul vele.

Hagyjuk hát őket aláírogatni! A mi dolgunk nem ez.

György Attila, író,
a Székelyföld főszerkesztője

Grosschmidt Sándor, született 1900-ban. Apja Kassa szenátora lett, "őseim szász polgárok."

Bayer Zsolt: A medence és környéke

http://www.magyarhirlap.hu/Archivum_cikk.php?cikk=144537&archiv=1&next=0

Még egyszer a medencéről

http://www.magyarhirlap.hu/Archivum_cikk.php?cikk=144806&archiv=1&next=0

György Attila: Megint jönnek, tiltakoznak…

http://www.magyarhirlap.hu/cikk.php?cikk=144987

A Budapesti Egyesült Magyar Ifjúság és az Erdélyi Magyar Ifjak szervezésében a HID Egyesület meghívására és rendezésében Erdélyben turnézik a Magyar Kanizsai Udvari Kamaraszínház, a száz éve született Wass Albert emlékév tiszteletére.

A szerző két kisregényének színpadi változatát adják elő, ami egyedinek is mondható, lévén hogy nemigen játszották műveit Erdély színpadain.

Szatmárnémetiben március 29–én 20 órakor az Északi Színházban lesz a bemutató. Az előadásra minden jegy elkelt már jóval az időpont előtt.

Az előző előadások színhelyén zsúfoltság volt, pótszékeket állítottak fel és sokan állva nézték végig a bemutatót, amit a szatmárnémeti közönség is nagy érdeklődéssel vár.

„A dicsőséges 133 nap” Szombathelyen
http://www.valtozast.hu

A KÁRPÁT-MEDENCEI MAGYAROK TALÁLKOZÓJA volt tegnap.
Az Echo TV meghívta ennek kapcsán Ágoston Andrást, a Magyar Vajdasági Magyarok Pártjának Elnökét egy beszélgetésre.

Végre, hogy lassan eszmélnek a határon túli magyarok, hogy ha már mi nem tudunk segíteni rajtuk, akkor össze kell fogniuk országtól függetlenül a támadások ellen.

Egyre nagyobb az összefogás!

Tőkés László közleményben ítélte el a magyar diák megverését és az Új Jobboldal magyarellenes demonstrációját

„Az ifjú Lészai Lehel magyar középiskolás ellen elkövetett brutális, erőszakos cselekmény nagymértékben emlékeztet az 1990-es marosvásárhelyi Fekete március véres, magyarellenes cselekményeire" – áll Tőkés László közleményében.

Az EP-képviselő úgy látja, hogy a kialakult helyzetért súlyos felelősség terheli azokat a politikusokat, akik nyílt politikai uszítással és fasisztoid törvénytervezeteikkel gerjesztik a romániai magyarellenes közhangulatot.

„A demokratikus szabadság, az emberi és nemzeti méltóság, valamint az emberi és közösségi jogok elleni súlyos sérelmet jelentenek azok a körülmények, hogy Emil Boc polgármester − a Demokrata Liberális Párt elnöke − engedélyezte a kolozsvári legionárius tüntetést, továbbá az, hogy a polgármesteri hivatal protokollfőnöke egyik legfőbb hangadója volt a szélsőséges, magyargyűlölő rendezvénynek" – írja közleményében Tőkés László.

Muzsikus írja az ERdély Ma fórumán:

"... A kolozsvári magyarverés borzasztó, elképesztő egy Eu-s államban.

Pedig ennek egyszerű logikaja van:

Ha Pesten ezt a hatalom bármikor megteheti, akkor a kolozsvári románok miert ne utanozhatnák az eredeti pesti gyúrcsányi magyarverést?

A rossz peldara fogekonyabbak az emberek, még az EU-s allamokban is.

Ideje lenne példamutató rendet csinálni Pesten.
És ezt a gátlastalan példamutatókkal kezdeni."

Gyurcsány neve jeges esőt hozott Marosvásárhelyre

http://www.valtozast.hu

Fotó: Török Zoltán
Őrzők, ott fenn a vártán, vigyázzatok!!

Jogerős a Magyar Polgári Párt bejegyzése
2008. március 14.

Ma 13 óra előtt pár perccel a Bukaresti Táblabíróságon elutasították azt a fellebbezést, amelyet a Magyar Polgári Pártnak (MPP) a Bukaresti Törvényszék által korábban jóváhagyott bejegyzése ellen nyújtottak be.

Ezzel véget ért az MPP bejegyzésének kálváriája, és megnyílt az út az erdélyi magyarság választási szabadsága előtt.

A teljes levél:

Nyílt levél Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úrhoz
2008. március 14.

Miniszterelnök Úr!
Megkaptam az értesítést, hogy március 15-én Kossuth-díjjal tüntetnek ki. A Kossuth-díj minden művész életének megkoronázása, a legszebb kitüntetés, amelyet művész Magyarországon elérhet, amelyre mindenki vágyik, aki ebben a hazában művészettel foglalkozik. Én is nagyon vágytam erre. Álmodoztam róla, mi lesz, ha egyszer, talán eljön az ideje, hogyan fogom átvenni. De a Kossuth-díjat én most visszautasítom, mert tiltakozni szeretnék. Tiltakozni Ön ellen! Egy ember ellen, akit a sors szeszélye ennek a gyönyörű országnak az élére sodort, és aki visszaélt ezzel a lehetőséggel. Ön ezt az országot tönkretette, kiárusította. Elpusztította az emberek hitét, szegénységbe, nyomorba, kilátástalanságba, depresszióba süllyesztette Magyarországot. Ma már nincs az az értelmes ember – baloldalon sem –, aki ne látná, érezné, tudná, hogy katasztrófa felé tartunk.

A közgazdászok, tudósok, jobb- és baloldalon egyaránt, fogják a fejüket, az Ön elhibázott lépései miatt. Ez tragédia, ez vétek, ez bűn! És nincs alkotmány, törvény, jog, mely megálljt parancsolna ennek?! Miniszterelnök Úr! Nem óhajtok Önnel kezet fogni! Ha megtenném, nem simogathatnám meg soha többé a gyermekeim arcát, feleségem kezét. El kellene tartanom magamtól örökre a kezem, mint Őze Lajos Az ötödik pecsét című film végén. Kossuth-díjamat, amelynek egyébként végtelenül örülök és köszönöm azoknak a művésztársaimnak, akik méltónak találtak engem erre a kitüntetésre – ezennel tiltakozásom jeléül nem fogadom el, átvenni nem kívánom! Majd boldogabb időkben, amikor ismét demokrácia lesz Magyarországon; amikor nemzeti ünnepeinket nem megfélemlítetten, kordonok között, összeverten, lehajtott fejjel ünnepeljük; ha majd a szavak ismét visszanyerik eredeti jelentésüket: erkölcs, morál, igazság; ha a hazugot nem igazmondónak nevezik; a csalót, tolvajt megbüntetik; következménye lesz az emberek rafinált manipulálásának, becsapásának és a cinikus dölyfös önkény befejeződik – ó, Istenem, ugye így lesz? – akkor majd örömmel és boldogan veszem át a Kossuth-díjat. Sólyom László köztársasági elnök úrtól és Szili Katalin házelnök asszonytól mélyen elnézést kérek. Remélem, megtalálom a módját, hogy őket kiengeszteljem.

Blaskó Péter

2008-03-08 11:16
Sólyom lemondta ukrán útját

Az utóbbi napokban nacionalista ukrán szervezetek és értelmiségiek élesen támadják a vereckei emlékmű tervezett felállítását, Ukrajna budapesti nagykövetsége szerint a március 14-i avatás soha nem került szóba hivatalosan Kijevben. A külképviselet szerdán még Sólyom László jövő heti vizitjének részleteiről tájékoztatott.

Wéber Ferenc, az államfő sajtófőnöke azt közölt: nyárra halasztották az elnöki látogatást.

Úgy tudni, Sólyom László azért mondta le ukrajnai útját, mert kiderült, hogy biztosan elmarad a vereckei emlékmű március 14-re tervezett avatása.

Bársony András, hazánk mszp-s kijevi nagykövete a Kárpátinfo hírportálnak elmondta, hogy kapcsolatba léptek Viktor Juscsenko ukrán elnök titkárságával, s azt kérték, tegyenek javaslatot egy későbbi időpontra, amikor biztosan garantálható a két ország államfőinek „teljes értékű” programja.

Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke szerint menetrendszerűen érkezett a botrány az emlékmű ügyében, hiszen tizenkét évvel ezelőtt is a tervezett avatás előtti napokban indult a jól időzített nacionalista offenzíva. Szélsőséges ukránok akkor lerombolták az épülő emlékművet.

Gombnyomásra lendülnek támadásra

- A kérdésben egyébként nem a pártok mentén húzódik a törésvonal, mindegyik formációban ülnek olyan képviselők, akik mintegy gombnyomásra támadásba lendülnek, ha magyar vagy éppen ruszin kérdésről van szó – fogalmazott a KMKSZ vezetője. A kárpátaljai politikus egyébként a nyári időpontra sem venne mérget, mint mondta: csak az emlékmű felavatásának másnapján lehet biztosra menni az ügyben.

Az emlékművel kapcsolatban legutóbb csütörtökön látott napvilágot egy nacionalista nyilatkozat:

„A Vereckei-hágón épülő emlékmű a magyar állam jelképe, az ott kialakított park Magyarország egykori határát állítja vissza, ami a magyar sovinizmus leplezetlen megnyilvánulása” – közölte a Szvoboda Összukrajnai Szövetség Voliny megyei szervezete.

Közleményében a szervezet a vereckei emlékműépítést szentségtöréssel felérő cselekedetnek, a régióban lezajlott történelmi események meggyalázásának minősíti. A Szvoboda szerint március 14., az emlékmű tervezett felavatásának dátuma az a nap, amikor a „fasiszta Magyarország és a Kárpát-Ukrajnát védő Szics-gárda közötti ütközetben hatszáz ukránt öltek meg”. A szervezet felszólította Ukrajna elnökét, hogy vessen véget az „ukránellenes szeparatizmusnak” Kárpátalján, és „végre álljon ki az ukránok érdekeinek védelme mellett”.

Nem egyedi eset a vereckei emlékmű gyalázása

Pénteken egy másik magyar szimbólum, a munkácsi turulmadaras emlékmű csütörtöki visszaállítása is célkeresztbe került. A zakarpat.info ungvári internetes hírújság Mégiscsak Magyarország része lett Kárpátalja? A régiót megszállta a magyar turul! címmel közölt cikket, amely szerint hiábavaló volt a régió értelmiségének és hazafias érzelmű polgárainak minden érvelése, a kárpátaljai hatalom mégiscsak megengedte a magyar dinasztiát jelképező szobor felállítását a munkácsi várban.

A munkácsi vár turulmadaras szobrát 1920 után, mint idegen állam 1000 éves jelképét egykor a friss csehszlovák hatalom bontatta le, a szovjetek pedig fémhulladékként egyszerűen kidobták – emlékeztet a kárpátaljai újság.

Magyar Nemzet

A hetvenes években egy hajdani kolozsvári parádés kocsis meghagyta, hogy ezt írják a sírkövére:

"Itt nyugszik B. Gy.
Született 1923-ban, meghalt 1978-ban.
Élt négy évet 1940-1944 között."

Mostanság újra sokan vagyunk így:
-úgy érezzük, csak 4 évet éltünk: 1998-2002 között.

A Nemzet, az nem vész el soha! Nem nagyon. Csak kisebb időszakokra.
De soha többé nem vész el azoknak, akik megélték azokat a négy éveket.

Akik már egyszer megélték, hogy felemelt fővel, derűsen nevethettek szembe a múlt árnyaival, sötét alakjaival, azok felemelt fővel, dacosan szegülhetnek szembe a jelen álnokságával és hazudozóival is: - mert hisznek benne, hogy a jövő már elkezdődött!

Az a négy év elegendő volt ahhoz, hogy a Székelyföldről többé ne el-, de felmenjen Budapestre az ember, ahogyan azt a fővárosba menőnek illik.

Elég volt ahhoz, hogy magára ébredjen a csipkerózsikaálmát alvó székelység, megrázza magát, és erős hittel tervezzen jövőt magának, úgy, ahogyan azt ősei álmodták. Nem kellett ehhez sem pénz, sem paripa, sem fegyver: csak hit és bizalom abban, hogy közel egy évszázad után a Haza és a Nemzet végre egymásra és önmagára talál.

Elég volt ahhoz, hogy újra felébredjenek a határőr-ösztönök: ezer év megszokása, hivatása nem múlik el néhány évtized alatt. Ami összenőtt, nem válhat szét egy önkényes országhatár miatt.

A fiatalok újra tanulni mentek, a nyolcvanas években kitántorgók közül sokan hazajöttek és itthon új életet kezdtek, a cselekvésnek, vetésnek és igének ideje jött el ezalatt a négy év alatt. A gazdák örökségük után néztek, és a fiatalok utódot szántak az örökséghez.

S kicsi lett annak a becsülete, aki az erdélyi jövendőt délkeleten, Bukarestben kereste.
A székelyek szeme újra Budapest felé fordult, ahogyan az természet szerint való, s ahol újra megtalálta azt, akit régóta keresett.

"Ötvennyolc éve várok arra, hogy valakire büszke lehessek" - mondja öreg bányamester ismerősöm, s gyorsan a pohárért nyúl, nehogy benedvesedjen a szeme: mert férfiember-szégyen az. Errefele nem sok alkalom adódik az örömkönnyekre.

Errefele időtlen idők óta várnak a kicsi messiásra, az árva nép vezérére, Csaba királyfira. Az idők során megtanulták, hogy nem csillagösvényen érkezik, s nem feltétlenül fehér paripán - de a hitet nem adták fel, mert e végvárakat őrző katonanépnek hite a legfőbb fegyvere.

És lám: a hit valóra válott, és megjelent az, akitől megfényesedtek a szemek. A négy év megmutatta, hogy van kire-, és mire várni, - s többre nincs is szüksége a cselekvő embernek, e puszta tény elegendő mindenhez.

Pedig nem volt sok az a négy év. Legalább nyolc esztendőben reménykedett itt mindenki, akinek szíve a helyén dobog, s ki nyolcvan évet viselt el tulajdon hazája száműzöttjeként, annak a nyolc év se lett volna sok.

Nem így történt.

2002 áprilisában a Haza egy kicsit megint elveszett!

Nem, nem veszett el! - de sokkal távolabbra került,
-ismét a Nemzetre és Hazára NEM-mel szavazóké lett itt a tér.

Na és? - kérdezzük dacosan, bolsimódra, mert így kérdezni most is, nekünk is lehet!

"Akkor mostantól fogva újra két kormány ellen harcolunk!" - mondta a székely bányamester harmincéves fia.

Egy ideig most újra rezervátum leszünk, bantusztán, kúrcsisztán kitagadott enklávéja, kuriózum, vidám kis csonkaországi úttörőcsapatok és elkommunistásodott katolikusok hétvégi látványossága: íme a székely és íme a medve, előbbi magyarul is beszél.

Egy ideig újra szegény rokonok lettünk, holmi kitagadottak, hazátlanok, állampolgártalanok, akinek esetleg löknek a maradékból - ha jutna a pumák sáskajárása közepette.

Egy ideig most újra elmondják nekünk, hogy széllel szemben nem lehet, s hogy a lehajtott fejet nem fogja a kard.

Egy ideig most újra kioktatnak arról, hogy a nemzet avítt fogalom, haszontalan kacat, hogy magyarnak lenni nem nagy élmény, és hogy a másságot akkor is szeretnünk kell, ha éppen az van többségben.

Megtiltják a politizálást és véleménymondást a munkahelyen, a templomban, az iskolában és az utcán!

Most újra megnyíltak a rókalyukak, a sunyítás és hazudozás, -elősettenkedtek megkopott, naftalinszagú bundájukban a szocialista pragmatizmus helyi megmondóemberei és kollaboráns védnökeik, s egyideig most nagy divat lesz kozmopolitának, világpolgárnak lenni.

Most újra szép tisztára próbálják mosni az agyunkat, a sokoldalú tájékoztatás nevében nézhetünk sok-sok heti hetest, győzikét, szexfilmet és népszerű történelemhamisítást kohnbéláról, ságváriról és cheguevararól.
Ledöntik a Wass Albert- és a turulszobrokat, jókat micisapkáznak a Szent Koronáról, tetemcafatoznak, megtapossák a magyar zászlót, a szegedi színigazgató a Himnuszt tokajhímvesszőzi, Gyurcsány kúrvaországozik....

Egy ideig ez még így lesz.

Aztán ez is elmúlik.
Aki évszázadok óta vár, tud várni. Hitünk ugyanis van már hozzá.

Hála érte annak a kétszer négy évnek, -ameddig éltünk!

György Attila nyomán, engedelmével.

[b]a csak másfél nappal korábban bukik meg a tücsök kormány,
már bejött a népszavazás 4,5 milliárdos kiadása!

A komcsik drágálják a népszavazást

http://www.valtozast.hu

Miután Nagyvárad az én igazi fővárosom, és Szent László a királyom, - nem tehetem, hogy liberóbolsi történelemhamisítóink, hazaárulóink 2004-es mocskát, -AHOGYAN EURÓPÁNAK BEMUTATTÁK HAZÁNKAT- itt is ki ne teregessem:

http://erdely.ma/forum/viewtopic.php?t=51