Gondola főoldal | beállítások | regisztráció | keresés | GYIK | fórum főoldal | moderáció
  előző téma   következő téma
»  gondola Fórum   » Közélet   » Kárpát-medencei panoráma IV. (15. oldal)

 
A téma oldalai: 1  2  3  4  5  6  7  8  9  10  11  12  13  14  15  16  17 
 
Fórumunkon a regisztráció szünetel
Téma: Kárpát-medencei panoráma IV.
bihariy
  Válasz | 2008. május 12. 18:22 | Sorszám: 59
bihariy
  Válasz | 2008. május 12. 18:01 | Sorszám: 57
bihariy
  Válasz | 2008. május 12. 17:57 | Sorszám: 56
bihariy
  Válasz | 2008. május 12. 17:53 | Sorszám: 55
bihariy
  Válasz | 2008. május 12. 17:23 | Sorszám: 53
bihariy
  Válasz | 2008. május 10. 21:02 | Sorszám: 51
*

Százezrek a csíksomlyói búcsún

http://erdely.ma/hitvilag.php?id=36379

*

bihariy
  Válasz | 2008. május 10. 12:27 | Sorszám: 50
*

1956. november 23-án megint szemrebbenés nélkül az ország, a nemzet képébe hazudtak a kommunisták.
Keretezett vezércikk jelent meg a Népszabadság címoldalán:

"OKTÓBER 23-RA EMLÉKEZÜNK

Emlékezzünk a mai napon rájuk – a hősökre –, akik egy hónapja minden becsületes magyar akaratát együvé fogva életüket tették rá, hogy meghallja végre a világ: a magyar népnek elege volt a Rákosi–Gerő-féle uralomból.

Nagy ár volt érte fiatal életük, de hősi haláluk egy egész nemzet szabadságának záloga lett. A magyar nép ezért híven őrzi, szívébe zárja emléküket, és nem feledi a bűnös múltat, amelyből minden békés erőfeszítés ellenére végül is csak egy nagy nemzeti mozgalom ezrek és ezrek halála árán válthatta meg a magyar népet.

A mai nap a nemzet megemlékezésének és tiszteletének ünnepe mindazért, amit egy hónappal ezelőtt a tiszta ügyért, a magyar nép felemelkedéséért indult mozgalom ifjú harcosai zászlójukra tűztek.

Erősítsen meg bennünket ez az ünnep abban, hogy a Rákosi–Gerő-féle önkény ellen, az ország függetlenségéért, a párt és a szocializmus ügyének tisztaságáért, az igazi munkáshatalomért, a paraszti biztonságért, az értelmiség, az írók jó ügyéért harcoló ifjak célkitűzéseit ebben az országban minden becsületes embernek támogatnia kell.

Legyen ennek az elhatározásnak, az október 23-i mozgalom tiszta céljaiért való tettrekészségünknek méltó kifejezése, hogy ma, november 23-án délután 2 és 3 óra között néma tisztelettel adózzunk a nemzeti mozgalom hőseinek."

Jó lenne tudni, vajon ezt a cikket egy ostoba pártkatona írta, akit aztán néhány hónappal később ellenforradalmi lázításért elvtársai börtönbe zártak, netán fölakasztottak, vagy egy erkölcstelen pártkatona, aki pontosan tudta, miért hazudik, miért ír le képmutató mondatokat, miért beszél nemzeti mozgalomról, miért kelti azt a látszatot, hogy minden kommunista ártatlan az elkövetett ocsmány bűnökben, csupán két politikai gonosztevő – Rákosi és Gerő – felelős mindazokért a szörnyűségekért, amelyek a szerencsére már hátunk mögött tudott néhány évben történtek hazánkban?

A mai nap a nemzet megemlékezésének és tiszteletének ünnepe – írta a Magyar Szocialista Munkáspárt lapja 1956. október 23-ról 1956. november 23-án.

Aztán három évtizedig tilos volt ünnepként emlékezni a nemzeti forradalom napjára.

Egészen 1989-ig, amikor a kommunisták által uralt-irányított magyar országgyűlés vezérkara kitalálta: legyen ez a nap a kommunisták által kikiáltott demokratikus Magyar Köztársaság születésnapja.

Egy okos kommunista, ha a helyzet úgy kívánja, megtagadja saját szocialista népköztársaságát is, mert tudja, hogy a proletárdiktatúra és a parlamentáris demokrácia között nincs nagy különbség, ha kommunisták ülnek a bársonyszékekben.

Számukra a címer, a zászló, az államforma, az ünnep csak a hatalom kelléke.

1956. október 23. emléke 1956. november 23-án a Népszabadságban a nemzet megemlékezésének és tiszteletének ünnepe; 1957. október 23-ától 1989-ig: fasiszta ellenforradalom;
1989. október 23-án: a magyar demokrácia születésnapja.

Nem tudom, mit gondoltam, mit éreztem, nagyanyámnak mit mondtam 1956. november 23-án, amikor megvásároltam a Népszabadságot, és elolvastam a vastag betűvel kiemelt, keretezett vezércikket.

Utáltam, megvetettem, gyűlöltem a szovjet megszállókat, a pufajkás rendcsinálókat, a forradalmi munkás-paraszt kormányt, Kádár apró dögeit…

A kockafejű Apró Antal elvtársat különösen, aki 1956. október 6-án a Kerepesi úti temetőben, meggyilkolt elvtársaik újratemetésekor így fogadkozott:

„A párt, a kormány mélyen elítéli a történteket. Elvtársaink sírja előtt valamennyi kommunista nevében megfogadjuk, hogy tanulva a múlt hibáiból, mindent megteszünk azért, hogy soha többé olyan szörnyűségek elő ne forduljanak, mint amilyeneknek drága elvtársaink áldozatul estek.”

Felfogtam én akkor ott, a Kerepesi temetőben, tizennégy évesen, hogy egy olyan ember hullatja halott elvtársai koporsójára krokodilkönnyeit, aki az általuk, az általa elkövetett szörnyűségeket, gyilkosságokat a múlt hibáinak nevezi?

Apró Antal évtizedeken keresztül volt nagyon fontos elvtárs a kommunista pártban. Az első titkárok, főtitkárok jöttek, mentek, ő maradt. Volt Rákosi Mátyás embere, volt Nagy Imre embere, volt Gerő Ernő embere, volt Kádár János embere: negyven évig megbízható, Moszkva-barát kommunista betonoszlop.

A Munkásmozgalomtörténeti Lexikon 1972-ben 39 sort szánt rá, és kommunista államférfinak nevezte. A Ki Kicsoda 1990-es kötetében már csak politikus, 16 sorban; 1994-ben: politikus, 14 sorban. Volt miniszter, miniszterelnök-helyettes, a Szakszervezetek Országos Tanácsa főtitkára, a Hazafias Népfront elnöke, az Országgyűlés elnöke, a Magyar–Szovjet Baráti Társaság elnöke, az MSZMP Központi Bizottságának és Politikai Bizottságának tagja… kommunista államférfi: ahová a párt állította, ott állt helyt. És mindig a párt helyes álláspontját képviselte.

A párt helyes álláspontja 1949-ben: az áruló Rajk Lászlót föl kell akasztani.

A párt helyes álláspontja 1956-ban: tanulni kell, tanultunk a múlt hibáiból, ártatlan elvtársainkat többé nem fogjuk fölakasztani.

A párt helyes álláspontja 1958-ban: Nagy Imre ellenforradalmi összeesküvést szervezett, ezért halálra ítéljük, fölakasztjuk.

Apró Antal elvtárs változatlanul a párt élvonalában képviseli a párt helyes álláspontját. Az Országgyűlésben 1958. június 17-én öntudatosan ő jelenti be:
Tegnap Nagy Imrét, az ellenforradalom vezetőjét kivégeztük.

A párt helyes álláspontja 1989-ben: Nagy Imre nem volt ellenforradalmár, ellenforradalom sem volt, ezért megkövetjük azokat az ártatlan elvtársainkat, akiket a népfelkelésben való részvételükért kivégeztünk.

Nem tudom, mit gondolt, mit érzett, lányának, Apró Piroskának mit mondott Apró Antal 1989. június 16-án, amikor látta a televízióban Nagy Imre és társai koporsója mellett díszőrséget állni elvtársait.

Azt sem tudom, mire gondolt Apró Antal, amikor 1994-ben egy hajdani pufajkás lett Magyarország miniszterelnöke, aki a kommunista betonoszlop lányát, Apró Piroskát tette meg kabinetfőnökének. Atyai szíve örvendezett leánykája szép karrierjét ünnepelve? Vagy a kommunista betonoszlop ujjongott: semmi nincs veszve, hisz miénk a hatalom?

Vajon Apró Piroska 1994. október 23-án elárulta édesapjának, hogy hajdani elvtársa, Horn Gyula úr éppen most koszorúzza meg az általuk kivégzett hajdani elvtársuk, Nagy Imre sírját?

És Apró Piroska veje, Gyurcsány Ferenc (KISZ-titkár, milliárdos, miniszterelnök, családapa és hazafi) otthon, családi körben hogy emlegeti anyósa édesapját?

Mi a véleménye – nem mint magánembernek, hanem mint a demokratikus Magyar Köztársaság miniszterelnökének – Apró Piroskáról, a munkásmozgalom régi harcosáról, a proletárdiktatúra alázatos szolgálólányáról? És mi a véleménye anyósa édesapjáról, Apró Antalról, a munkásmozgalom még régebbi harcosáról, Rajk László elvtárs, Rákosi Mátyás elvtárs, Gerő Ernő elvtárs, Nagy Imre elvtárs, Kádár János elvtárs hű harcostársáról?

Egy biztos: anyósa édesapjától sokat tanult.

A gátlástalan köpönyegforgatást, például. Bár az öreg bolsevik 1989 után valószínűleg szűkülő szemmel figyelte, ahogy kommunista elvtársai pillanatok alatt burzsoá pénzemberekké vedlenek, és kommunista múltjukat leköpve, megtagadva a proletárdiktatúra tegnapi hívei a demokratikus szabadgondolkodás és vagyonharácsolás lelkes bajnokai lesznek néhány év alatt.

De Gyurcsány Ferenc is éppoly gátlástalanul tud ígérni, mint Rákosi elvtárs („Lendületben az ország!” ; éppoly gátlástalanul szegi meg adott szavát, mint Kádár elvtárs (miniszterelnöki tanácsadóként vajon milyen tanácsokat adott főnökének, Medgyessy Péternek, akit aztán rövid időn belül páros lábbal rúgott ki a hatalomból?); éppoly gátlástalanul magabiztosan erőszakos, mint Apró elvtárs („Addig kell a választásokon legyőzni a Fideszt – még legalább kétszer-háromszor –, amíg a megosztó, gyűlöletet keltő jobboldali kultúra és annak képviselői ki nem szorulnak a hazai politika élvonalából.” .

Tegeződni is Piroska anyus apukájától tanult.

Apró Antal 1956. október 6-án így tisztelgett halott elvtársa sírjánál: „Drága Rajk elvtársunk! Emlékszünk Rád, sohasem felejtjük el áldozatos és eredményes munkádat.”

Szóval Gyurcsány úr Apró elvtárstól tanulta, hogy a kommunisták által meggyilkolt kommunistákat – újratemetésük után! – illik (lehet) tegezni: „Imre, te mit gondolsz, hogyan kell boldogulni ebben a veszekedős világban?”

Az már csak a miniszterelnök úr kulturálatlanságára (vagy önteltségére?) jellemző, hogy nem ismeri a tegeződés és a letegezés közötti különbséget.

Sok mindenre gondoltam, amikor 1956. november 23-án a Népszabadság október 23-a hőseire emlékező vezércikkét olvastam,

-de arra biztos nem, hogy 2004. november 4-én egy alig másfél évtizede még kommunista KISZ-funkcionárius demokratikus pózban tetszelegve, önelégülten mosolyogva simogatja majd Nagy Imre szobrát, letegezi az anyósa apja és elvtársai által halálba küldött hajdani miniszterelnököt, és éppúgy, mint Kádár Apró Dögei, a történelmi igazságosztás egyetlen letéteményesének tekinti önmagát és a nevét minden tömeggyilkosság és újratemetés után újra és újra korszínűre mázoló pártját.

Szigethy Gábor

*

bihariy
  Válasz | 2008. május 06. 13:25 | Sorszám: 48
*

Bolberitz Pál jegyzetei, cikkei, beszédei

Bolberitz Pál 2008.március 21-i húsvéti beszéde:
http://www.dunatv.hu/felsomenu/nettv?video=1_423085

*

bihariy
  Válasz | 2008. május 06. 12:36 | Sorszám: 47
*

Magyartanítás már alig van a hungarovalentini gimnáziumokban.

A történelemoktatást is ugyanez jellemzi:

Magyarország bemutatkozása az EU-ban 2004-ben

Az Európai Parlament Információs Hivatala 2004-ben kiadott egy Európa ma és holnap című nagyalakú, igényes kivitelű brosúrát.
A füzet több nyelven - 28 mai és jövendő EU-tag ország önbemutatkozását tartalmazza.
Az országfejezetek egy rövid, amerikai típusú önéletrajzból, és egy valamivel hosszabb kifejtő részből állnak. Ez utóbbiban nemzeti sajátságok, érdekességek szerepelnek.
A 28 ország bemutatkozása három minőségi kategóriába sorolható. A többség reális történelmi és kulturális tényanyaggal szolgál. Néhány, az Európai Unióba igyekvő ország nemzeti legendáit is a képbe illeszti, a számukra kínos adatokat, folyamatokat vagy elhallgatja, vagy eufémizmusokba burkolja. (Törökország, Szlovákia, Románia sorolható ebbe a kategóriába).
A harmadik, és egyedül döbbenetes felfogás a magyar.

Nézzük az önéletrajzunkat:

1000 - a magyar állam megalapítása az ország első királya, István alatt.
1308-1437 - A központi hatalom megerősítése.
1541 - a törökök beveszik Budát. Az ország 3 részre szakad: a Habsburgok elfoglalják (bekebelezik) a nyugati részt, Magyarország középső része a törökök közvetlen ellenőrzése alá kerül, mialatt a Tiszától keletre levő részen az Erdélyi Fejedelemség jön létre.
1711-1848 - osztrák uralom.
1867 - a körülbelül fél évszázadig tartó Osztrák-Magyar Monarchia létrehozása.
1914 - Magyarország részt vesz az I. világháborúban a német birodalom oldalán. - A Magyar Köztársaság megalapítása november 16-án.
1938 - szövetség Nácinémetországgal.
1941 - hadüzenet a Szovjetúniónak.
1944 - az ország elfoglalása a német csapatok által. Számtalan magyar zsidót deportálnak. Hadüzenet Németországnak decemberben.
1945 - a Vörös Hadsereg elfoglalja Budapestet és elűzi a németeket.
1949 - a Magyar Népköztársaság alkotmányának elfogadása.
1956 - népfelkelés, a szovjetek erőszakosan leverik, az akkori államfőt, Nagyot halálra ítélik.
1989 - Magyarország ismét demokratikus ország lesz. A szovjet csapatok elhagyják az országot.
1990 - az első szabad választások.

*

E 14 pontba sűrítették Magyarország történelmét. Első áttekintésre is nagyon hiányosnak tűnik!

Nézzük meg alaposabban! Feltűnő, hogy 1000 előtt nem volt magyar történelem, sőt a Kárpát-medencében sem történt semmi!

Szent István (és nem István) már a keresztény magyar államot alapította meg, az első Árpádok ugyan mit csináltak 895-től? Honalapítás nem volt?

A többi 27 ország természetesen élt a lehetőséggel. Például Spanyolország a római kor után helyet szorított a vandál és a nyugati gót államnak, majd a mórokénak is;
Belgium Caesar galliai hódítását, majd a frank birodalmat is felvette történelmi életrajzába.
Törökország Kr. u. 196-tal, Septimius Severussal kezdi a történetét, majd Nagy Konstantin, illetve a bizánci császárság következik.
Szlovákia az amúgy egzakt módon soha nem azonosított Nagy-Morva Birodalommal kezd, majd Bratislava első nyomaként említi Árpád utolsó csatájának helyszínét.
Románia tovább megy, idézem:
Kr. e. VI. sz. a románok őseinek, a dákoknak első említése Homérosz és a nagy antik mesélők által. (finom elszólás: mesélők)
Kr. e. I. sz. a rómaiak elfoglalják Dacia területét. A romanizálási folyamat kezdete. (Apró probléma: mindez Kr. u. 106-ban, tehát csaknem 3 évszázaddal később történik.) És így tovább…

Mi magyarok miért nem említettük a honfoglalást? Vagy urambocsá: a kettős honfoglalást?

A szlovákok felhasználják a 907-es braslauespurchi győztes csatánkat önigazolásként!
Miért nem említjük meg a frank oklevelekben többszázszor előforduló Hungarus nevet?
A Kr. e. VI. századból a jürkákat bemutató Hérodotoszt? 527-ből Muagerisz hún királyt említő bizánci krónikát? Gardizit, ibn Rusztát, Dzsajhánit, Bölcs Leót, Bíborbanszületett Konstantint vagy 889-ből Regino prümi apátot, akik a türkökkel és szkítákkal azonosítanak bennünket így vagy úgy?

A tordosi és tatárlaki rovásírás-leleteket is emlegethetnénk oly joggal, mint a törökök emlegetik civilizációjuk őseiként az asszírokat, hettitákat, vagy a románok a dákokat, rómaiakat!

Iszonyú kártékony ez a torzító elhallgatás

Lám, a románok tudomást sem vesznek arról, hogy Constantin Daicoviciu, a dákoromán folytonosság (kontinuitás) elméletének atyja 1973-ban, halála előtt maga fedte fel a Történeti Intézet és a Történeti Múzeum munkatársainak, egyetemi kollégáinak, diákjainak a kutatásai, publikációi hazug voltát. Tételesen felsorolta a saját történelemhamisításait:
A Nestor-krónika nem oláh-okat, hanem frank-okat írt. Anonymus ac pastores Romanorum kitétele sem daciai oláhokra, hanem dunántúli, frank fennhatóság alatt élt romanizált pannonokra vonatkozott.

Mi az EU-ban saját történelmünk elhallgatásával igazoljuk ezeket a dogmává merevült történelmi hazugságokat!

Az Árpád-kor nem létezett! Letagadjuk, elhallgatjuk!

*

Nem volt Árpád-ház?
Nem volt egy világelső politika-jogtörténeti dokumentumunk: - az Aranybulla?
Nem volt tatárjárás?, - nem volt Szent István, Szent Imre, Szent László, Szent Margit, Szent Kinga, Szent Erzsébet sem?.

Sorstársaink közül a csehek büszkén emlegetik a Przemysl-, a lengyelek a Piast-házat!

Nem találom 1456-ot!

Az egész keresztény világban harangoznak a nándorfehérvári diadallal végződő keresztes hadjárat emlékére, mi meg sem említjük!

III. Callixtus az 1456. június 29.-i Bulla orationumban III. Mohamed áprilisi hadrakelése hírére, a török megállításáért való imára buzdító harangozást rendelt el, de hát a törököt bizony Nándorfehérvárnál állította meg Hunyadi és Kapisztrán.

Mátyás humanista birodalma (az egyetlen reneszánsz birodalom) említésre sem méltó?

Hol marad sok évszázados, a magyarságot felőrlő „keresztyénség-védőpajzsaként”-való küzdelmünk? Mi magyarok nem vagyunk rá büszkék?

Mohács elég jelentős csata lehetett, hiszen a szlovákok felhozzák saját történelmi eseménysorukban!
Mi nem!!!

A Habsburgok dehogy foglalták el a nyugati részt: - kettős királyválasztás történt, s a két királyi ház megosztozik a török által kettészelt országon.

Az Erdélyi Fejedelemség a magyar állam menedékhelye lesz, fejedelmei közül tán egyedül Székely Mózes tekinthető törzsökös, kizárólagos erdélyinek!

Nem található a vallásszabadságot világelsőként deklaráló tordai országgyűlést sem! (1568) Ennek a feltűnően eurokonform, korát messze megelőző intézkedésnek a mellőzése egyenesen megdöbbentő!

Természetes módon tolakodik elő minderre a magyarázat:
A kereszténység felvételének, az Árpád-házi szentek, a nándorfehérvári harangozás és a tordai országgyűlés együttes elhallgatása a nemzet-és kereszténységellenesség gesztusa volna?

A katolicizmus, ill. a reformáció a szlovákoknál, vagy a huszitizmus minden ország önjellemzésében megtalálható, rajtunk kivűl)

Szégyen: Egyetlen árva sort sem érdemelt a török kiűzetése: 1686 Buda, 1697 Zenta.

Mint ahogy Thököly és II. Rákóczi Ferenc sem!

Hiányzik a magyar reformkor. Úgy, ahogy van. Mindenestül!

1848/49-es forradalmunkról sincs egy árva szó se!

*

Nem baj, a románok felhozzák bizony, mint saját forradalmukat! Az osztrákok is, bár ők meghagyták nekünk.

Ezután egy szépen felépített, épületes baromság következik: Magyarország, (és nem az Osztrák-Magyar Monarchia)- vesz részt az I. világháborúban.

Az 1918-as forradalmat nagyvonalúan 1914 novemberére teszik (ezt az ostobaságot a kifejtő rész is megismétli, megerősíti!) ez annyit jelent, hogy az önálló, köztársasági Magyarország egyedül harcolt Németország oldalán, és Trianont ezért kapta büntetésül. A kifejtő részben idetoldnak még egy baromságot: szerintük csak 1/3-nyi területünket vesztettük el!

Ez a konstrukció had tudatosítsa az európaiakban, hogy micsoda rettenetes erőszakos, összeférhetetlen, bűnös nép voltunk és maradtunk még a XX. században is, ehhez hozzák ezután a döntő érvet:

1938:- Szövetség Nácinémetországgal.

A második világháborúban a környékünkön mindenki a rossz oldalon vett részt. Ennek elmismásolását zseniális találékonysággal oldották meg a magukra valamennyit is adó szomszédaink:

Ausztria: 1938 március: Anschluss. Kész. Nyilván kimaradtak a háborúból, mert utána csupán a köztársaság 1945-ös kikiáltását említik meg.

Szlovákia: 1939-45 rövid függetlenség Nácinémetország uralma alatt. Mesteri, szépségdíjas, zseniális meghatározás! Függetlenség egy uralom alatt, amely ráadásul nácinémet elnyomást sejtet. -ez bizony elhatárolódás, sőt nyilván szenvedés is - nem pedig rosszízű szövetség, mint a mienk.

Románia: 1940. nov. 23. Románia csatlakozik a hármas szövetséghez. Ez is elegáns: a hármas szövetséget említi. Ilyen volt, valóban: létrejött 1882-ben, résztvevői az Osztrák-Magyar Monarchia, Németország és Olaszország. Szétbomlott az I. világháború során. De ez a csúsztatás elegánsan kikerüli a II. világháborús részvételük kellemetlen emlegetését.

Persze nem említik az apró, echte román találmányokat ezekből az időkből: a meghalató-vonatokat, a zsidók jég alá lövetését vagy a favágótőkén lefejezett szárazajtai magyarokat, a megtizedelt Köröstárkányt, Gyantát, stb.

De mi már 1938-ban szövetséget kötöttünk Nácinémetországgal! Ez igazi liberobolsi találmány.

Nos, 1938-ban kötöttünk egy adóügyi pótegyezményt a németekkel (december 10.) Ausztria német megszállása tette szükségessé. Merüljünk el most egy kicsit ebbe a gyanús 38-as évbe! Az Anschluss nemcsak az adóügyi pótegyezményt hozta, hanem páni félelmet is. Politikusaink nem rokonszenveztek a nácikkal, emlékeztetőül csak két eset:
- Az első németországi látogatásáról hazatérő Horthy így jellemezte Hitleréket:
"Túl sok bennük a vörös!"

- Teleki pedig nemegyszer kijelentette, hogy „a német vereség a mi vereségünk is lesz, de a német győzelem a mi pusztulásunk!”

1938 nem a németbarátság éve volt. Horthy és Kánya Kálmán már februárban egy németellenes horizontális tengelyről tárgyalt Varsóban, - olasz-lengyel-jugoszláv-magyar lett volna ez a tengely. Miért hiányzik ez a történelem tankönyveinkből is?

1939-ben megvalósult a magyar-lengyel határ és szeptemberben nem engedtük át hazánkon a német csapatokat Lengyelország hátába. De a németekhez lelkesen csatlakozó szlovák csapatokat se! Ez kevésbé közismert. A szlovák változat persze érthetően elhallgatja, hogy a lengyeleket hadüzenet nélkül, náci módon megtámadták!

1941 - Hadüzenet a Szovjetúniónak! - írják önfeledten liberobolsijaink.

Hogyan is volt?
Üzentünk mi hadat? – A kassai, rahói, körösmezői stb. bombázások után megállapítottuk, hogy ez bizony hadiállapot. Ennek a kérdésnek hatalmas irodalma van, elégedjünk meg annyival, hogy a nemzetközi jog élesen megkülönbözteti a hadüzenetet és a hadiállapot tudomásul vételét.

Más kérdés, hogy a szintén EU-várományos Lengyelország, balti államok, Bulgária sose üzent hadat a dicső Szovjetúniónak, mégis ugyanazt kapták jutalmul , mint mi büntetésül.

Amúgy a hadüzenettel az orosz tezsvéreink nálunk is rosszabbul állnak. Elfelejtkeztek erről a jogintézményről Finnország, a balti államok, Lengyelország, de később Bulgária esetében is. Több országot letiportak hadüzenet nélkül.

Ez nyilván eszébe juthatott a kassai bombázás után minden magyarnak.

1944: - Számtalan magyar zsidót deportáltak!

Helyes állítás, igaz!
Helyesen köthetnék össze a német megszállással. Csupán egyetlen bajom van: a zsidóüldözés egyetlen szóval sem szerepel sem a román, sem a szlovák, sem az osztrák, de még a német (ismétlem: a német, -még egyszer- a német!) anyagban sem!

Próbálom kikövetkeztetni a holokauszt, a soá kérdésében a tengernyi írásból és filmből igazán profivá vált átlag EU-polgárok gondolatmenetét:

Végül is nemis a németek, hanem a magyarok működtették Auschwitzot!

Holott az 1944 nyári csendőrpuccsot, -és ezzel magyarországi zsidók teljes kiirtását- megakadályozó Koszorús ezredesnek és magának Horthynak köszönhető, hogy egyáltalán maradt zsidóság Közép-Európában!

A teljes az igazság elhallgatása, és részigazságok közlése súlyosabb bűn a legaljasabb rágalomnál!

1956: - népfölkelés Eufemisztikusan, reformkommunista módon így írja a brosúra.

De nekünk, magyaroknak 1956: forradalom és szabadságharc!
Amely megvilágosította a népi demokráciáról félrevezetett Európát, amely előkészítette a kommunista rendszerek bukását és amely rövid időre visszaadta nemzetünk (tudatosan tönkretett) önbecsülését és megbecsülését.

Nagy (illendőbben, európai módon: Nagy Imre) pedig nem államfő volt, hanem miniszterelnök.

Az 1990 utáni „nemzetrajzból” csak egy érdekesség: - 1991. jún. 19. az utolsó szovjet katonák elvonulása. Feljebb ez szerepel: - 1989 a szovjet csapatok elhagyják az országot. Erre a primitívségre már nincs mit mondani.

A befejező részből hiányzik az Európai Unió koncepciójába illő esemény, a vasfüggöny lebontása!

***

Most pedig lássunk néhány gyöngyszemet a 2. részből:

”Magyarország lakossága Európa legszínesebben kevert népeihez tartozik. 10 millió lakója között számos nemzetiséget találunk: német nyelvűeket, szlovákokat, románokat, délszlávokat (bosnyákokat, horvátokat, szerbeket, szlovénokat és szorbokat). A szintik és romák, akik a népességnek nem jelentéktelen részét alkotják (500 000), nemrégiben etnikai kisebbségként lettek elismerve.”

Hangsúlyozza, hogy Magyarország sokszínű, kevert népességű, soknemzetiségű! Érdekes, ezt a kitételt nem alkalmazza önmagára a fele-fele arányban többnemzetiségű Belgium, Litvánia, Észtország, Lettország se. Se Románia, se Szlovákia! Ők nemzetállamok. Csak mi nem, -ahol egyelőre még a magyar etnikum a meghatározó. Bár fogyunk!

Az olvasó is kiszámolhatja, hogy 1980-tól máig a Kárpát-medence őshonos magyarsága több mint 2 millióval fogyott!

A liberobolsi történelemhamisítók ismerik ezeket az adatokat. De erről és az okról: Trianonról, az azóta folytatott magyarüldözésról egy szót se írnak. Sőt ehhez érezhető magyarellenes rosszindulattal kollaborálnak:
Bosnyákok sosem éltek Magyarországon. A szorbok említése még hajmeresztőbb. Tudálékosan a déli szlávjainkhoz sorolják őket. Nagy kérdőjel a félmilliós szinti és roma kisebbség is. A szinti szó nyomára lázas kutatás után juthatunk. Voltaképpen azt képesek leírni, hogy nálunk nemcsak romák, hanem még romák is élnek. Szerintem félmilliónál többen.

Talán ide lehetett volna írni, hogy egyedül Magyarországon ismerik el etnikai kisebbségként a romákat, (óh bocsánat: a romákat és a szintiket!)

Okoskodik még a kiegyezésen, a Monarchián, függetlenségünket akkor hiányolja, -nem a 46 éves orosz megszállás alatt!

Pedig függetlennek tekinthetné azt a Magyarországot, amely akkor világelső volt a vasúti közlekedésben, amelynek előterjesztését (Baross Gáborét) fogadta el az 1892-es genfi vasútügyi konvenció.
Amely akkor első volt a gabonafeldolgozó-iparban (és csak a 2. helyezett volt az USA!), amely akkor szinte minden téren(tudományok, művészetek, építészet, felfedezések, stb) a világ élvonalába tartozott.
Amely világelső oktatási- és nemzetiségi törvényeket alkotott és érvényesített, önállóan vett részt nemcsak az olimpiákon, hanem magának az olimpiai mozgalomnak a megteremtésében is.

***

Összegezve: liberobolsijaink jól bemutatnak bennünket egész Európának, -hol bűnös, -hol szánalomra méltó, - általában pedig, mint egy semmirekellő országot!
Fűszerezve a gonoszságukat ostobasággal és szolgalelkűséggel.
Magyarország ilyen bemutatása nyíltan magyarellenes, -saját terminológiájukkal: ez egy rasszista förmedvény.

bihariy
  Válasz | 2008. május 06. 11:32 | Sorszám: 46
*

Mit keres Ancsel Éva a magyar érettségin?


Az I. válaszható esszé a magyar érettségin 2008. május 5-én:

Érvelés

A 20. század eleji művészek, gondolkodók egyfelől üdvözölték a gépek megjelenését a mindennapokban, másfelől már féltették az emberiséget a technika uralmától.
Napjainkban az a kérdés, milyen arányban nyerünk vagy veszítünk azáltal, hogy egyre kevesebb tevékenységet végzünk személyesen, egyre több a készen kapott technikai és kulturális elem a hétköznapjainkban. Ön szerint nyerünk vagy veszítünk ezzel?

Példákat is tartalmazó érvelésében hivatkozzon az alábbi szövegre!

"Arra kérem a jövőt – bár elkéstem már ezzel is –, hogy könyörüljön legalább az ajtóknak és az ablakoknak; hagyja meg őket kézzel nyithatónak. Mert milyen világ is az, ahol nem lehet az ablakot mohón kitárni s úgy nyitni ajtót, hogy annak lendülése – és nyikorgása – helyettünk kimondja: alig győztelek várni."
(Ancsel Éva Összes bekezdése, 1999)


***

Ancsel Éva marxista filozófus, a kummunista rendszer lelkes szekértolója megjelent a 2008-as irodalmi érettségi tételek között. Ancsel levítézlett ideológiája ellenére a rendszerváltás után kapcsolatai miatt átmentette magát, mint egyetemi oktató. De mit keres ma köztünk "Malenkov elvtársiais" szellemisége, és kinek áll érdekében szellemét életben tartani?

Ancsel Éva Történelem és alternatívák (Budapest, Kossuth Könyvkiadó,1978) című könyvében még arról értekezett, hogy a polgári világ a történelemmel áll szemben, és a haladást akadályozza. ...

Ancsel alapfogalmak definiálásával is próbálkozott a folyóirat szerint:
„Malenkov elvtárs kongresszusi beszámolójában azt mondotta: ’A tipikus a pártosság legfőbb megnyilatkozási területe a realista művészet’ – fejtette ki Ancsel.

A Kádár-rendszer alatt kutatási területe a „kommunista erkölcs” meghatározásában teljesedett ki.
Mint híthű kommunista ezerrel fűrészelte az első polgári (Antall) kormányt.

Kapcsolatai révén bennmaradhatott a Marx Károly közgazdasági egyetem Marxista Tanszéke helyére lépett túlélő tanszéken.

Hallottam vele egy-két riportot, igazi Révai szellemiség szólt belőle, lehetett volna belőle akár könyvégető is (ha tehette volna).

Társadalmi Szemle 1975-ös szerzői:

Aggod József
Ágh Attila
Almási Miklós
Ancsel Éva
Apró Antal
...

*

Az Új Hang (a DISZ és az Írószövetség irodalmi és kritikai folyóirata) 1953-as évfolyamát lapozgatom.

Ancsel Éva ifjú költő és teoretikus „naprakész” okfejtése:

"Ha azt akarjuk, hogy verseink ne csak annyiban teljesítsék kötelességüket, hogy tartalmaznak bizonyos politikai mondanivalót, valamilyen nemes eszmét, – hanem az emberek százezreinek szívéhez szóljanak, – tehát funkciójukban ne maradjanak végül is öncélúak, akkor a magyar nép legjobbjainak legnagyszerűbb élményeit kell átélnünk és kifejeznünk.

Nem akarom azt állítani, hogy a költő nem fejezhet ki különös élményeket verseiben, de csak olyan élményt, amit népünk minden öntudatos dolgozója átélhet. Bizonyos az, hogy a költő, éppen azért, mert költő, másképp, mélyebben reagál az élet jelenségeire.

Mégis azt hiszem, költészetünk mai helyzetében nem ezeket az élményeket kell keresnünk, hanem az a feladatunk, hogy a magyar nép legjobbjainak tipikus élményeit fejezzük ki, mélyen, megrázóan..."

"Malenkov elvtárs kongresszusi beszámolójában azt mondotta:
A tipikus a pártosság legfőbb megnyilatkozási területe a realista művészetben." (1953. január)


Világos: ha Malenkov elvtárs mond egy rosszul megfogalmazott ostobaságot, de mert az ostobaságot a párt nagy embere mondta, és mert a pártnak mindig igaza van, -és aki nem ért egyet a párt igazságaival, az ellenség, - a lelkes ifjú hölgy eltökélten igyekszik beállni a pártszerű sorba. És közben elfelejt gondolkozni.

Megjutalmazták érte: a párt filozófust csinált belőle.

***

Mit kell ezen az érettségi tételen csodálkozni?, - hiszen Sas József is majdnem Kossuth-díjat kapott Gyurcsányéktól.
Gondolom, jövőre majd a Hócipőből kell elemezni, Farkasházit kell összehasonlítani Csokonaival.

*

bihariy
  Válasz | 2008. május 05. 22:57 | Sorszám: 45
*

Az RMDSZ nem sokat tett az autonómiáért az eltelt 18 évben.
Nem hiszem, hogy Püspök Úr erre a kollaboráns politikára szavazna!

*

bihariy
  Válasz | 2008. május 05. 22:16 | Sorszám: 44
*

Autonómiát, amíg még békés vagyok!


Tempfli József püspök szerint a vallás és a politika összetartozik


Tempfli József tiszteletére kiállítást nyitottak a 17. Festum Varadinum ünnepségsorozat keretében a nagyváradi bazilika kincstárában. A római katolikus megyés püspök úgy fogalmazott: egész életemben megelégedett ember voltam, amit a sors hozott azt fogadtam el, minden kis dolognak örültem.

II. János Pál pápa 1990-ben az újjáalakult nagyváradi püspökség főpásztorává nevezte ki Tempfli Józsefet.

"A 18 év alatt sikerült valamit összeszednünk, valamit visszahozni. Minden kitüntetésben tulajdonképpen egy közösségnek, a magyar népünknek a megbecsülése van" – mondta Fodor József vikárius.

Tempfli József számos ingatlant perelt vissza az egyháznak, templomokat, kolostorokat építtetett, öregotthonokat, óvodát és iskolát alapított.

„Ha 50 évig éltetne az Úristen, ami létezhetetlen, és ha nem kapnék már semmit, se Istentől, se emberektől, akkor se tudnám visszaszolgálni mindazt, amit eddig kaptam” – vélekedett a római katolikus megyés püspök.

Tempfli József püspök vallja, hogy a vallás és a politikai összetartozik, de mindenképpen előtérbe kell helyezni a hitéletet.

*

bihariy
  Válasz | 2008. május 04. 20:08 | Sorszám: 43
*

Váradon koncertezett a Kárpátia
Talpra álltak "Magyarország katonái"

Csütörtökön Nagyváradon koncertezett a magyarországi Kárpátia zenekar. A nemzeti rockzenét játszó együttes a szakma és a rockzene kedvelői köreiben egyaránt elismert, azonban erős nemzeti identitást sugárzó és revíziót követelő dalai miatt a globalizált balliberális elektronikus média nemigen sugározza számait. Ennek ellenére a Szakszervezetek Művelődési Házában tartott koncert arra mutatott rá, hogy nagyon sokan ismerik és szeretik a bandát.

Megközelítőleg ezren vettek részt a koncerten, nem törődve az Új Jobboldal (Noua Dreaptă) román újfasiszta szervezet fenyegetésével, mely szerint tüntetni fognak a koncert ideje alatt a helyszínen.

Magát a Vasgárda szellemi örökösének tartó szervezet kolozsvári vezetője, Alexandru Sântu a belügyminiszternek is címzett egy nyílt levelet a rendezvény betiltását követelve - amit aztán a honi bulvársajtó igyekezett minél nagyobb dobra verni, aggodalmat ébresztve és botrányt szimatolva. A román nacionalistákat a Trianonról, annak igazságtalanságáról szóló magyar dalszövegek, a dicső múlt felelevenítése és a nemzeti öntudat erősítését tápláló énekek irritálják, államellenesnek kiáltva ki azt.

"Riasztásuk" nyomán a kisebbik kormánypárt, az RMDSZ által dominált romániai magyar médiumok is a rendőrséghez fordultak, úgymond megtudakolni, hogy a belügyi szervek miként viszonyulnak a Kárpátia erdélyi koncertjeihez.

Már-már csalódással voltak kénytelenek tudomásul venni, hogy a román rendőrség nem foglalkozik a kulturális intézményekben zajló rendezvényekkel...

Az előzőleg meghirdetett helyszín, a Partiumi Keresztény Egyetem díszterme helyett a váradi koncertet a Nagyvásár téri Szakszervezetek Művelődési Házában tartották meg. A változtatásra azért került sor, mert az Erdélyi Magyar Ifjak váradi vezetősége és a Partiumi Magyar Művelődési Céh közötti, a terem bérlésére vonatkozó megegyezést az utóbbi visszamondta.

Ezzel rövid időn belül már a második olyan rendezvény (a Horthy-film bemutatása mellett) kerül kitiltásra az egyetem falai közül, amely úgymond az intézmény akkreditációját nehezítené.

Ezek a mellékzöngék a jó hangulatot nem tudták elrontani. A majd kétórás koncert alatt a zenekar repertoárjának legütősebb számait adta elő, melyeket a közönség együtt dalolt Petrás János énekessel.

A teremben sokszor felzúgott a "vesszen Trianon" jelmondat. A sok fiatal, nemzeti érzelmű ember látványa Kisfaludy Károly gondolatait ébreszthette fel a jelenlévőkben: "Él magyar, áll Buda még!"

A fergeteges előadás végén a lelkes tömeg visszatapsolta a zenekart, amely több ráadás dal eljátszása után a Szózat és a Székely himnusz közös eléneklésével zárta a koncertet. Partiumi fellépése után Kézdivásárhelyre utazott a Kárpátia.

Létai Tibor
Nagyváradi Reggeli Újság

*

bihariy
  Válasz | 2008. május 03. 15:25 | Sorszám: 42
*

Kövér László: Erdélyben is megérett az idő a változásra, akárcsak Magyarországon
2008. május 2. MTI

Erdélyben megérett az idő változásra, akárcsak Magyarországon - jelentette ki Székelyudvarhelyen Kövér László, a Fidesz választmányának elnöke, aki részt vett a Magyar Polgári Párt (MPP) országos kampányindító rendezvényén.

Kövér szerint Magyarországon szűk, kommunista gyökerű klikk bitorolja a hatalmat, amely tönkretette az országot.

A romániai helyhatósági választások előtti kampánynyitón jelen volt még Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke, valamint Jakab István, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetségének elnöke. Tőkés László európai parlamenti képviselő levélben üdvözölte a résztvevőket.

Szász Jenő, az MPP elnöke szerint a romániai magyar közösség változást akar, ugyanis 1990-ben egymillió erdélyi magyar voksolt és hitt abban, hogy létezhet tisztességes magyar közképviselet, 2007-ben viszont már csak 450 ezer ember szavazott magyar jelöltekre.

Szász bírálta a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget (RMDSZ), amelynek azt kívánta, hogy sikeresen újuljon meg, mert az MPP csak egy új szervezettel tud összefogást teremteni. Hangoztatta: az a szándékuk, hogy szilárd nemzeti és keresztény alapokon nyugvó, romániai országos érdekképviseletre és kárpát-medencei magyar együttműködésre egyaránt alkalmas, korszerű európai regionális pártot építsenek.

Az MPP 3085 önkormányzati képviselő- és 133 polgármester-jelöltet indít a június első vasárnapján sorra kerülő megméretésen. Hargita, Kovászna, Maros és Szilágy megyében tanácselnök-jelölteket is versenybe küldött.

Az eseményen elhangzott az MPP Sólyom a Hargita felett című kampánydala is.


*

Időszakos Állat
  Válasz | 2008. május 03. 11:55 | Sorszám: 40
Miért van "Dr. Lélfai Botond" Bayer Zsolt cikke alatt?
tiszavirág
  Válasz | 2008. május 03. 03:23 | Sorszám: 39
Az én apám a Kádár rendszer alatt nekünk mindig úgy tanította Katynt, hogy azt a szőrnyűséget az ororszok követték el.
bihariy
  Válasz | 2008. május 03. 03:06 | Sorszám: 38
*

A Katyni események rövid története

A Duna televízióban május 3-án este 21,55-kor vetítik a Katyn c. lengyel filmet. Az idősebbek jól emlékeznek az ezzel kapcsolatos eseményekre, de a fiatalok között többeknek fogalmuk sincs arról, hogy ez a név mit takar. Ezek felvilágosítására megpróbálom röviden összefoglalni, hogy mi is történt Katynban, hogy jobban megértsék a filmet, amit azt hiszem mindenkinek meg kell néznie.


1939 szeptember 1-én a német hadsereg, szövetségesükkel a szlovák hadsereggel együtt megtámadták Lengyelországot.

Bár a lengyelek hősiesen védekeztek, de a legmodernebb felszereléssel rendelkező ellenfeleik napok alatt letörték az ellenállást, és a lengyel hadsereg kelet felé menekült, remélve, hogy az oroszoknál esetleg menedéket találnak.

Ezzel szemben 3 héttel később az oroszok kelet felől támadták meg a lengyeleket, és rövidesen hatalmas tömegű katonát ejtettek foglyul.

Mintegy 100.000 lengyel katona Magyarországon keresett és kapott menedéket.

Az oroszok és lengyelek több évszázada ősi ellenségek: az oroszok többször leigázták az országukat. Az első világháború előtt a lengyelek vagy másfél százada le voltak igázva, és többször fellázadtak az orosz elnyomás ellen, amit az orosz túlerő mindig durván letört.

A XIX. század elején az egyik lengyel forradalom hősi vezére volt Bem József, aki a forradalmuk bukása után Magyarotrszágra menekült, és a 48-as szabadságharcunk alatt a hadsereg egyik fővezére volt.

Az első világháború után Lengyelország végül kiszabadult az orosz birodalomból, és újra önálló államot alkothatott.

Ezt a 20-as évek elején a Vörös Hadsereg megtámadta, de az óriási túlerejével sem tudta legyőzni. A lengyelek Pilsudzky tábornok vezetésével hősiesen ellenálltak, a varsói munkások egységesen a vörösök ellen vonultak és hatalmas győzelmet arrattak és kikergették a szovjet hadsereget Lengyelországból.

Meg kell jegyezni, hogy a lengyelek erősítésére Horthy Miklós parancsára Magyarország nagymennyiségű fegyvert szállított a lengyel hadseregnek.

A támadó szovjet hadsereg politikai kommiszárja Sztálin volt, akiben ez a kudarc csak fokozta a már előzőleg is meglévő lengyel gyűlöletet.

A fogjul ejtett lengyel katonák között kb. 22-25 000 tiszt volt (aktiv vagy tartalékos), akik a lengyel középosztály és értelmiség krémjét képviselték: tanárok, orvosok, mérnökök, stb. Ezért Sztálin úgy rendelkezett, hogy ezeket meg kell semmisíteni.
A régi tatár módszer szerint a meghódított népek vezető rétegét kellett kiirtani, s így nem volt további probléma a hódítással.

Erre került sor 1940 őszén (fontos a dátum!).

A foglyul ejtett tiszteket a Katyn melletti erdőben (ez Fehéroroszországban van), néhány nap alatt kivégezték, tarkólövéssel. A lövéseket német gyártmányú pisztolyokkal hajtották végre. Előzőleg a foglyokat aránylag jól tartották, hogy fogalmuk se legyen arről, hogy mi fog történni velük. A szerencsétlenek csaknem végig azt hitték, hogy a nemzetközi szerződéseknek megfelelően, majd hazaengedik őket a háború befejeztével. Végül is az összes hullát hatalamas gödrökbe temették, és fákat ültettek föléjük. (Egyébként a "tarkólövés" fogalma, és maga a kifejezés is ennek kapcsán terjedt el).

A németek 1941 júniusában megtámadták a Szovjetúniót, és gyorsan haladtak előre Moszkva felé. Közben elfoglalták a tömeggyilkosság területét és a sírokat rejtő erdőt. Bár az egész tömeggyilkosság annak idején nagy titokban zajlott le, de a közeli falu lakossága valamit sejtett, a KGB nyaraló területén (mert itt követték el a gyilkosságokat) annak idején észlelték a tömegmozgást, és hallották a lövéseket. Ezt jelentették a német megszálló hatóságoknak, akik végül is feltáró ásatást végeztek, és nagy megdöbbenésükre megtalálták a tömegsírokat.

Nyilvánvaló volt előttük, hogy mi történt, és hogy az elkövetők az oroszok voltak. Az ügynek nagy sajtóvisszhangot keltettek, nemzetközi bizottságot hívtak össze a sírok feltárásához: neves orvosokat, a nemzetközi Vöröskereszt képviselőit, lengyel professzorokat, magasrangú szövetséges tiszteket, stb.

Többek között meghívták Orsós profeszort, a debreceni egyetem Törvényszéki Orvostani Intézetének igazgatóját, aki világhírű szakember volt, és aki éppen a tetemek elföldelésének időpontjának megállapítására dolgozott ki igen megbízható módszert.

Orsós professzor egyértelműen állapította meg, hogy a gyilkosságok időpontja 1940 ősze volt, tehát amikor a németek még nem voltak a területen (a német-szovjet háború kezdete 1941 júniusa volt!). Ez egyébként minden más jelből is egyértelműen nyilvánvaló volt, ahogyan ezt az összes jelenlévő szakember megállapította. Ez azért volt fontos, mert mihelyt az oroszok tudomást szereztek a sírok megtalálásáról, tagadták, hogy a gyilkoságokat ők követték volna el, és azt akarták bizonyítani, hogy a tömeggyilkosságot a németek követték el. Egyik érvük éppen az volt, hogy a tarkólövésekhez német gyártmányú pisztolyokat használtak.

A katyni események híre eljutott a londoni lengyel emigráns kormányhoz is, nemcsak a sajtón keresztül, de közvetlen lengyel forrásoból is, melyek egyértelműen jelezték, hogy az elkövető a szovjet NKVD (a KGB elődje) volt. A lengyel emigráns kormány számon tartotta a lengyel hadseregnek a szovjetek kezébe került tagjait, és semmkiképpen nem tudtak semmi információt a 22 000 tisztről.

A szovjetek kezére került lengyel legénységet még 1940-ben a szibériai gulagokra szállították, de majd a német támadás után az angolok követelték ezek szabadon bocsátását. Kisebb részüket besorozták az orosz földön megalakult lengyel felszabadító hadseregbe, melynek vezetője Jaruzelsky tábornok lett (ő is a szibériai gulágokról tért vissza).

Nagyobb részük viszont a Kaukázuson és a Közel-keleten keresztül az angol hadsereghez csatlakozott, az ott már előzőleg megalakult lengyel hadtesthez.

Ez még 1939-ban a Magyarországon és Románián keresztül menekült lengyel katonákból alakult hadtest volt. Ezeket az egységeket aztán a háború folyamán a legveszélyesebb pontokon vetették harcba: pl. Monte-Cassino, Normandia, stb.

Az információk alapján egyértelművé vált, hogy hová tűnt a 22 000 lengyel tiszt. A hírek óriási felháborodást keltettek a londoni lengyel kolóniában, és az emigráns kormány vezetője: Sikorskíy tábornok felháborodva fordult az angol hatóságokhoz, hogy kérjék számon az eseményeket a szovjetektől.

A szövetségesek viszont nem akarták a szövetséges Szovjetúniót megbántani, és a katyni események szellőztetését megtiltották. A nyughatatlan Sikorsky tábornok ezek után Gibraltár fölött egy repülőszerencsétlenség következtében meghalt; sokak szerint nem véletlen szerencsétlenségről volt szó.

Az oroszok tehát -jó NKVD szokás szeint- a németekre kenték ezeket a bűnöket és mindenütt nagy hangon hirdették, hogy a németek milyen aljas tömeggyilkosságot követtek el. Az ügyet a Nürnbergi bíróságon is tárgyalták, és a németeket vádolták ismét ezzel a háborús bűntettel is (Visinszky szovjet vádló).

Orsós professzor volt a koronatanú, aki egyértelműen bizonyította, hogy az elkövetők a szovjetek voltak. Ezzel aztán le is került ez az ügy a napirendről, senki nem beszélt róla többet, viszont a Lajtától keletre természetesen a szovjet vádakat tekintették igaznak. Aki mást állított, azt letartóztatták.

Orsós professzort mint háborús bűnöst az oroszok kikérték a bíróságtól, de a bíróság nem tekintette bűnösnek a profeszort, meg sem vádolta, hanem csak mint tanút hallgatta ki. Orsós azonban ezek után nem mert hazajönni, Németországban telepedett le, de éveken keresztül többször kíséreltek meg merényletet ellene, úgyhogy igyekezett elrejtőzni. Haza persze nem jöhetett, s az Akadémiai Tagságát is megszüntették, sőt az 1990 években történt akadémiai rehabilitáció során sem rehabilitálták.

Az oroszok végig tagadták, hogy közük lett volna a gyilkosságokhoz, míg végül a 90-es években Gorbacsov, a peresztrojka során bevallotta az igazságot, és több dokumentumot adott át a lengyeleknek, és több kilónyi ezzel kapcsolatos irat vált kutathatóvá. Ennek ellenére az oroszok ma sem ismerik be teljes mértékben a bűnüket, s a Katyn c. film oroszországi bemutatását akadályozzák.

A világhírű Andrzej Wajda filmrendező, aki több -a modern lengyel történelemmel kapcsolatos filmet (pl. Vasember, stb.) forgatott, most a legkritikusabb témához nyúlt, amikor Katyn történetét dolgozta fel. Wajda, aki maga is harcolt a második világháborúban a Lengyelország függetlenségéért, és akinek édesapja egyike az 1940-ben a katyni erdőben meggyilkoltaknak, idáig várt vele, hogy beszéljen a világnak a lengyelek egyik alaptragédiájáról.

Kívánatos volna, hogy minél többen tekintsék meg ezt a filmet, különös tekintettel a fiatalabb nemzedékre (50-60 alatt), akiknek nem sok közvetlen információjuk lehet erről a tömeggyilkosságról.


***


Katyn előtt

Az a baj, hogy nincsen semmi magyarázat. Úgy teszünk, mintha mindenki tudná, mi történt. Mintha nem nőttek volna fel generációk, akiket hazugságokkal tömtek tele. Mintha nem élnének ma is köztünk a hazugok, az ocsmányak. Pedig itt élnek. Sőt hatalmon vannak.

1939. augusztus 23-án írták alá a Molotov-Ribbentrop-paktumot. Erről azt tanították évtizedeken át középiskoláinkban, hogy a Szovjetunió ezen szerződés aláírásával jutott lélegzetvételnyi időhöz, így volt ideje felkészülni a nagy honvédő háborúra. Nem. Nem ezért írták alá.

A Molotov-Ribbentrop-paktum a világ két legnagyobb gazemberének, az ördög két ikertestvérének megállapodása volt. Egy héttel a szégyenletes megállapodás után lengyel egyenruhába öltözött német katonák megtámadták a határ menti kisvárost, Gleiwitzt (ma Gliwice), és elfoglalták a rádióállomást. 1939. szeptember 1-jén hajnali 4 óra 45 perckor a német haderő átlépte a német-lengyelt határt. Kitört a második világháború.

A Wehrmacht gyorsan nyomult előre, von Kluge tábornagy csapatai Pomeránia felől, von Rundstedt tábornagy seregei Szilézia felől őrölték fel az ellenállást. Pedig a lengyelek oroszlánként védték hazájukat - ám lovasságuk harckocsik elleni rohama olyan volt, mint amikor a Tomori Pál vezette magyar haderő "Jézus, segíts!" kiáltással rohant a mohácsi síkon a török ágyútűzbe.

A németek szeptember 17-én átlépték a Visztulát, bekerítették Varsót. És ezen a napon a bolsevik haderő is átlépte a határt: a Szovjetunió annektálta Lengyelországnak a Curzon-vonaltól keletre eső területeit. Hitler és Sztálin, a két ikertestvér osztozott Lengyelországon. Sztálin legocsmányabb bűneinek egyike ez, ahogyan hátba támadja az élethalálharcot vívó lengyeleket. Megteszi - mert erről egyezett meg Hitlerrel a Molotov-Ribbentrop-paktumban. Amelynek titkos záradékában megpecsételték Lengyelország sorsát.

Ezen a napon, 1939. szeptember 17-én kezdődik Andrzej Wajda nemrég bemutatott filmje, a Katyn. Menekülő lengyelek jönnek nyugat felől, hátukban a németek. Menekülő lengyelek jönnek kelet felől, hátukban a szovjetek. Egy hídon találkoznak; és nincs hová menni. Ez a nincs hová menni a huszadik század alapélménye. Kelet-közép-európai népek alapélménye.

A nyugatról menekülők között feltűnik egy asszony. Férjét keresi, akit a szovjetek fogságba vetettek. A fogolytáborban lengyel tisztek és értelmiségiek ezrei várnak. A szabadulásra. Ennek a várakozásnak lesz a vége Katyn, a szovjetek által elkövetett egyik tömeggyilkosság.

Nem, nem az a legmegrázóbb a filmben, amikor az NKVD keretlegényei, akik az égvilágon semmiben sem különböznek az SS-legényektől, hideg kegyetlenséggel tarkón lövik a lengyel foglyokat, majd az előre megásott tömegsírba dózerolják őket. Hisz tudjuk: az ember ilyen. Ilyen is. Wajda filmje attól elviselhetetlen, ami Katyn után történik. Attól fogva válik tébolyítóvá Wajda filmje, amikor a lengyelekkel megtagadtatják Katynt. Mindenki tudja, mi és hogyan történt. De vége a háborúnak, a Szovjetunió megőrizte lengyel hódításait - és Katynról többé nem lehet beszélni. Attól fogva azt kell mondani, Katyn a németek bűne. És azt mondják. Akik nem bírják mindezt elviselni - azokat megölik. Mint a filmbéli lányt. Fivérét Katynban ölték meg. Sírkövet csináltat a halott bátyjának. Viszi a követ a temetőbe. Az úton mellé szegődik a nővére, az iskolaigazgató. - Új időket élünk. Felejteni kell, megbocsátani. Te a múlt mellé állsz - mondja a húgának. - Nem. Én a meggyilkoltak mellé állok a gyilkosokkal szemben - feleli a lány.

Ezt a mondatot kellene nekünk elmondani ma is, mindennap. Ha valaki, hát mi, magyarok tudjuk, mi is ez. Velünk is megtagadtatták a múltunkat. 1956 - a mi Katynunk. A rendszerváltás óta pedig azt halljuk, hogy a múltat el kell felejteni. Illetve a múlt egyik felét kell elfelejteni. A másikra viszont állandóan emlékeznünk kell. Hát nem. Vagy elfelejtjük mindkettőt, vagy nem felejtjük el egyiket sem.

Erről szól Wajda filmje.

Wajda csodát művelt. Meg fog bűnhődni érte. Csodát művelt, ezért, - miközben a Duna Televízió szombaton vetíti - soha nem fogja főműsoridőben bemutatni egyetlen hazai liberóbolsevik tévé sem.

Egy magára valamit is adó kulturális kormányzat ezt a filmet kötelezővé fogja tenni a középiskolások számára. Addig pedig egy magára valamit is adó történelemtanár elviszi rá a tanítványait.

Már csak azért is, mert egy MSZP-s képviselő tüntetőleg kivonult a fővárosi közgyűlésből a katyni emléknapon. Az MSZP frakcióvezetője pedig ülve maradt. Mondom, hatalmon vannak megint.

De ettől még Wajda filmje valóság. Nem fogjuk elfelejteni.

Dr. Lélfai Botond

*

bihariy
  Válasz | 2008. május 03. 00:29 | Sorszám: 37
*

http://harmashalom.cwe.hu/egysza/index.html

*

gondolás
  Válasz | 2008. április 22. 23:10 | Sorszám: 35
*

Románia területeket követel Kijevtől
2008. április 22.


A román államfő a Konrad Adenauer Alapítvány bukaresti rendezvényén kijelentette: manapság Ukrajnában egyesek Transznisztriát követelik, de megfeledkeznek arról, hogy a Dnyeszteren túli területek úgy kerültek Moldovához, hogy közben ez utóbbitól elvették Besszarábia déli részét.

Az elnök úgy értékelte, hogy Transznisztriáért cserében Kijevnek vissza kellene adnia Moldovának ezeket a dél-besszarábiai területeket, amelyek egész Moldovával együtt valamikor Nagy-Románia részét képezték.

A lap szerint a kijelentés idegességet okozott Ukrajnában, akkorát, hogy Kijev berendelte magyarázkodásra a román nagykövetet. majd Vlagyimir Ograszko ukrán külügyminiszter leszögezte, hogy Kijevnek esze ágában nincs tárgyalás témájává tenni a Basescu-féle területcsere-ajánlatot.

A kijevi külügyéreket az is ingerli, hogy Basescu már korábban világosan kimondta: Románia nem akarja aláírni Moldova Köztársasággal a két állam közti határt rögzítő szerződést, mert nem kívánja szentesíteni a Ribbentropp-Molotov-paktumot.

Nemcsak a román-ukrán, de a román-moldovai viszony is egyre feszültebbé válik, s erről szintén Basescu tehet, aki többé-kevésbé burkoltan már többször kijelentette, hogy Románia valójában soha nem mondhat le Besszarábiáról, ahol szintén románok élnek, akiket a második világháború idején szakítottak el Nagy-Romániától.

DunaTV

*

gondolás
  Válasz | 2008. április 07. 22:36 | Sorszám: 34
*

H Ó H É R, V I G Y Á Z Z !

http://www.valtozast.hu/web/index.php?option=com_content&task=view&id=226&Itemid=62

*

oppidum
  Válasz | 2008. április 06. 10:58 | Sorszám: 33
Mindenki sajnálhatja, ha nem volt alkalma a tegnapi, a Zeneakadémián megtartott koncerten résztvenni. Az Akadémia elsőévesei - zenészek, énekesek - tartottak egy elképesztően magas szintű hangversenyt - ha vannak még ilyen fiataljaink, semmi sincs elveszve.

A hangversenyt Gyanta település templomának újjáépítése érdekében rendezték, fővédnöke Tőkés László püspök úr volt. Mivel valószínűleg nem sokan hallottak erről a faluról és történetéről, legalább a koncerten kapott ismertető alapján megosztom veletek (ha már a zenei élményt nem tudom).

Egy Fekete-Körös mosta, a messzi Alföld felé tekintő domb nyugati nyúlványán fekszik Gyanta. Első írásos emléke 1213-ból származik (a Váradi Regestrum két lakosát, Mekát és Orbánt említi). A mongolok ugyan elpusztították a vidéket, de Gyanta, amely addig a Fekete-Körös völgyének többi magyar településéhez hasonlóan élte a maga virágzó keresztyén kultúráját, túlélte a dúlást. A reformáció tanításai a török időkben érkeztek és honosodtak meg a településen - 1631-ben már önálló lelkipásztora volt, akit a bátori zsinat nevezett ki az egyházközség élére.
A több mint kétezer lelket számláló gyantai gyülekezet 1856-ban határozta el egy, a réginél nagyobb és szebb templom építését. A debreceni nagytemplom mintájára, az akkori budapesti főépítész tervei és irányítása mellett, olasz mesterekkel felépítették Bihar megye legnagyobb és legszebb vidéki templomát.
Györffy István így vélekedett a településről a XX. század elején: „… Gyantát rendkívül szapora, dologszerető és élelmes nép lakja. Határuk a népességhez képest szűk, ezért kifelé is terjeszkednek. Nagy részük már Amerikát is megjárta pénzszerzés végett. Újabban az ipar is nagyobb szerepre kezd vergődni s idővel Gyanta még a szűkebb környék központjává fejlődhetik ki…”.

A történelem azonban nem így akarta.

Először csak azzal tértek haza a férfiak, hogy mostantól a falu többé nem Magyarország: akkor bizony sokan felkerekedtek és szomorúan megkeresték az igazi Magyarországot. A megmaradtakra aztán -a háború pusztításaival és a súlyos emberadóval sem elégedve meg- ráuszult a vak gyűlölet.
1944. szeptember 24-én Gyantán negyvennyolc ártatlan embert mészároltak le a román katonák.

A véres eseményt az váltotta ki, hogy a magyar hadsereg egyik Erdélyből visszavonuló alakulatának útja a falun keresztül vezetett (ez volt a környék egyetlen magyar települése, ezért a katonák itt találtak pihenésre alkalmas helyet). Itt érte őket utol az üldöző román hadosztály. A magyar katonák sikerrel tartóztatták fel az üldözőket, hogy egységük továbbvonulhasson. A románok -bejutva a községbe- már nem találtak ellenséget, ezért dühükben a lakosságot támadták meg. Az emberek rémülten menekültek, ki merre látott – pincékbe, padlásokra, rejtekhelyekre.
A határhelyzetben önkényeskedő román parancsnok utasítására minden élő lelket letartóztattak: az elszabadult pokolban válogatás nélkül állítottak férfit, asszonyt és gyereket gyilkos sortűz elé, így oltva ki ártatlan életüket. A holtak számát növelte még az úton, a pincékben és a rejtekhelyeken statáriálisan meggyilkolt hét falubéli. (A negyvennyolc áldozat egy közös sírban várja Megváltóját a gyantai temetőben).
A népirtás során a református egyházközséget két évszázada szolgáló lelkészi lakás is odaveszett: felgyújtották és földig lerombolták.
Lelkésze viszont, bár halálra keresték, megmenekült, mint ahogy akkor ötéves kisfia is. A hajdani kisfiú, Boros Zoltán filmrendező Fekete vasárnap című dokumentumfilmje állít emléket a hajdani rettenetnek, hogy senki ne feledje a gyantai áldozatok történetét.

Gyanta és a ma már csak maroknyi gyantai azonban nem adja fel. Bár csak alig egy tucatnyi gyermek jár iskolába, renoválják a –nemrég visszakapott- iskolaépületet, játszóteret építenek az udvarán. Fiataloknak minden évben hitelmélyítő táborokat szerveznek a gyülekezetben, vakációs bibliaheteket tartanak gyantai és nyaraló gyerekeknek. Új parókiát építettek és most 150 éves templomukat akarják felújítani, amely cél érdekében minden követ megmozgatnak. A hangverseny szervezése is e körbe tartozott, amely eseményre számos mai és hajdani gyantai is a Zeneakadémiára látogatott. Hamubasült pogácsájukkal és szilvapálinkájukkal látták vendégül a szervezőket és a vendéglátókat…

A templom avatására várhatóan ősszel kerül sor. Ha tehetem, elmegyek megünnepelni velük a reményt.

gondolás
  Válasz | 2008. április 05. 12:57 | Sorszám: 32
*


Entzbruder Dezső, az alpokalji Samuely


Tanácsköztársaság – „A dicsőséges 133 nap” Szombathelyen

http://www.valtozast.hu/web/index.php?option=com_content&task=view&id=216&Itemid=57

*

gondolás
  Válasz | 2008. április 04. 16:12 | Sorszám: 31
*

Duray Miklóssal Csóti György beszélgetett az Echo Tv Unió című műsorában. Egy rövid részlet a műsorból:

– 105 napig volt vizsgálati fogságban, ítélet nélkül. Hogyan szabadult?

– Hogy valójában mi volt szabadlábra helyezésem oka, csak 1990 után tudtam meg. Azt is csak véletlenül, egy volt titkosszolgálati tiszt emlékirataiból, aki kitért arra, hogy 1983-ban, amikor a perem zajlott, az akkori csehszlovák miniszterelnök és Kádár János találkozott. Állítólag megegyeztek abban, hogy nem élezik tovább az ügyet.

Tulajdonképpen a per második napján délelőtt döntötték el, hogy így járnak el, és olyan módon szakították félbe a tárgyalást, hogy az a büntetőtanács elnökének is meglepetésszerűen hatott. Annyira ideges lett, hogy nem tudta mi történt, és elkezdett hebegni…

– Utasítást kapott tárgyalás közben?

– Bejött a tárgyalóterembe egy hölgy, odahajolt a büntetőtanács elnökéhez, és a fülébe súgott.

Abban a pillanatban láttam, hogy valami történt. Már azt sem akarta meghallgatni, amit mondtam, de én még befejeztem. A jegyzőkönyvbe alig diktáltak le belőle valamit, arra sem volt idő.

Megszakították a tárgyalást, a büntetőtanács zárt ülést tartott, ami azt jelentette, hogy megjelent valaki a politikai vezetéstől, és közölte velük, hogy engem szabadlábra kell helyezni.

MH
*

oppidum
  Válasz | 2008. április 02. 14:19 | Sorszám: 30
Közzéteszem Tőkés püspök úr levelét, amelyben jótékonysági koncertre hív. Hátha érdekel benneteket is - jegyek a Zeneakadémián kaphatók. Szép lesz!
A koncert most szombaton, 5-én lesz, este 19H30-kor.


Erdélyi kisebbségi magyarságunk sajátos kisrégiója a Bihar megyei Fekete-Körösmente. A török pusztítások korát is túlélve, őshonos magyarsága mindmáig megőrizte szülőföldjén való folytonosságát. A múltszázadi impériumváltozások idején a bevonuló román szabadcsapatok tömeggyilkosságai tizedelték meg egyes falvai népét.
A Fekete-Körösmenti magyar „szigetfaluk” egyike a gyönyörű fekvésű Gyanta. Életerejét a Maniu-gárdisták 1944. szeptemberi vérengzései törték meg. Azóta lakossága vészesen megfogyatkozott. Református népében a Hit és az Egyház tartja a lelket.
A kicsiny Gyülekezet 1989 után nagy vállalkozásba fogott. Felégetett papi lakása helyén új parókia építésébe kezdett, 150 éves monumentális templomát pedig idén, az évforduló alkalmából szándékozik felújítani.
Ezennel szeretettel meghívjuk arra a jótékonysági hangversenyre, melyet önzetlen odaadással a Liszt Ferenc Zeneakadémia, személy szerint dr. Batta András rektor ajánlott fel a poraiból is megépülő, mártírsorsú gyülekezet javára. A jótékonysági célú előadáson Vashegyi György vezényletével a Zeneakadémia Szimfonikus Zenekara lép fel Joseph Haydn és Wolfgang Amadeus Mozart rangos műveivel.
Hangverseny előtt és után, valamint a szünet idején az előcsarnokban felállított képernyőkön folyamatosan megtekinthető Boros Zoltán jeles erdélyi filmrendező Fekete vasárnap című rövidfilmje, amely az 1944. szeptember 24-i gyantai drámai eseményeknek – és magának a falunak – állít maradandó emléket.
Az „élni akaró életet” segíti az, aki a Phoenix-madárként, tűzből újjászülető gyülekezeti otthonra, valamint a másfélszáz éves Templom felújítására adakozik. A tragikus sorsú falu jövőjének reménysége Egyházának és Templomának megépülésében ölt testet.
Isten áldását kérve életére és szeretteire, szeretettel kívánok kegyelemben gazdag, áldott húsvéti ünnepeket.

2008. március 11.

Tőkés László

gondolás
  Válasz | 2008. március 30. 11:42 | Sorszám: 29
*

Lionel Jospin Úr a Francia Köztársaság kormányának elnöke részére

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Március 8-án értesültünk arról, hogy az illetékes francia hatóság menekültként ismerte el a roma (cigány) kisebbséghez tartozó magyar állampolgárok egy csoportját, a Zámoly községbo Franciaországba menekült roma közösség tagjait.
Úgy véljük, ebben a döntésben a francia menedékjogi hatóság tárgyilagos tényfeltáró munkája, megfontolt mérlegelése mellett jelentos szerepet játszott a francia társadalom szolidaritása, amely különbözo szervezeteknek és közéleti személyiségeknek a kérelmezoket támogató akcióiban és nyilatkozataiban nyilvánult meg. A francia nemzet tiszteletreméltó hagyományai közé tartozik, hogy menedéket nyújt azoknak, akiket hazájukban politikai, faji vagy társadalmi okból üldöznek. Franciaország védelmében az évszázadok során - s legutóbb az 1956-os forradalom leverését követo idoszakban - számos magyar részesült. E védelemért a magyar nemzet hálával tartozik Franciaországnak.
Elkeserítonek tartjuk, hogy ma, több mint tíz évvel a magyar demokratikus jogállam újjászületése után, még mindig vannak Magyarországon emberek, akiknek megalapozottan kell tartaniuk attól, hogy származásuk miatt hátrányos helyzetbe kerülnek, üldöztetés áldozatai lehetnek. Hisszük, hogy a francia társadalom szolidaritása a menedékkérokkel és a francia hatóság döntése tanulság lesz a magyar társadalom számára. Az európai integráció folyamata nem zárulhat le addig, amíg az ország félmilliós roma népessége nem teljes értéku polgára a magyar társadalomnak. Amíg a mindenkori kormány nem tesz meg mindent a jogi és társadalmi egyenjogúság megteremtéséért. Amíg a rasszista kijelentéseket és a rasszista cselekedeteket - származzanak akár a közhatalom képviseloitol, akár magánszemélyektol - nem követi a társadalmi felháborodás kifejezése, s indokolt esetben büntetés. Amíg a romákat következmények nélkül érhetik olyan jogsérelmek, amelyeket a többségi társadalom polgárai nem turnének el.
Alulírottak levelükkel köszönetüket szeretnék kifejezni a zámolyi romák ügyét támogató személyeknek és szervezeteknek, s egyúttal az egész francia nemzetnek, amely ismét felkarolta azoknak az ügyét, akik menekülni kényszerültek.

Budapest 2001. március 9.


Tisztelettel:

Ascher Tamás, forendezo
Bársony János, kisebbségkutató
Bíró András, alternatív Nobel-díjas
Daróczi Ágnes, újságíró
Eörsi István, író
Esterházy Péter, író
Faludy György, író
Ferge Zsuzsa, szociológus, egyetemi tanár, az MTA és az Európai Akadémia tagja
Fischer Ádám, a Manheini Opera muvészeti igazgatója
Fridli Judit, a Társaság a Szabadságjogokért ügyvivoje
Furmann Imre, ügyvéd, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédo Iroda igazgatója
Gombár Csaba, társadalomkutató
Grünwalsky Ferenc, filmrendezo, operator
Halmai Gábor, alkotmányjogász, egyetemi tanár
Havas Gábor, szociológus
Hegedus B. András, közgazdász, szociológus
Hell István, újságíró
Horváth Aladár, a Roma Polgárjogi Alapítvány elnöke
Jancsó Miklós, filmrendezo
Kemény István, szociológus
Kende János, operator
Kende Péter, politológus, a C.N.R.S. volt kutatási igazgatója, az MTA tagja
Kenedi János, kritikus
Kertesi Gábor, közgazdász, egyetemi tanár
Kis János, filozófus, egyetemi tanár, Közép-európai Egyetem
Kóczé Angéla, az emberi jogi oktatási program igazgatója,
European Roma Rights Center, Budapest
Konrád György, író
Koszeg Ferenc, a Magyar Helsinki Bizottság elnöke
Lengyel László, közgazdász, politológus
Ludassy Mária, eszmetörténész, egyetemi tanár
Nádas Péter, író
Nagy Boldizsár, nemzetközi jogász, egyetemi oktató (ELTE, Közép-európai Egyetem)
Orsós Éva, a Mediátor Alapítvány igazgatója, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal volt elnöke
Szikinger István, ügyvéd
Tamás Gáspár Miklós, filozófus
Ungváry Rudolf, író
Vásárhelyi Miklós, sajtótörténész

Érdemes a két névsort összevetni!

*

Időzóna: CET
A téma oldalai: 1  2  3  4  5  6  7  8  9  10  11  12  13  14  15  16  17 
 

         előző téma   következő téma
Ugrás:

Email a webmesternek | Gondola